2009. szeptember 30., szerda

Tonhalszószos saláta

Ennek a salátának semmi köze az előző beíráshoz. Hát, igen, ez is tonhal, de micsoda különbség! Egyik nap piacozás után sétáltunk még egy kicsit a nyüzsgő városban, és beültünk egy kicsi, de kedves gyorsbüfébe kávézni. Már teszteltük a kávét, biztosra mentünk. Enni nem szoktunk ilyen helyeken, mert ugyan semmi bajunk a menzával, de olyat nem akarok enni, amit én is el tudok készíteni itthon. Ez ugyan időigényesebb, de határozottan olcsóbb és kiadósabb is. Egy másik alkalommal mégis úgy alakult, hogy ebéd helyett is jöttünk-mentünk és eléggé el nem ítélhető módon ismét a gyorsbüfénél kötöttünk ki. Ha tehetem, én mindég valamilyen salátát szoktam enni egy szelet hússal. Nem divatból, hanem mert szeretem. Most egy tonhalszószos salátát választottam, mert nem voltam igazán éhes. Evés közben természetesen analizáltam és néhány nap múlva el is készítettem.

Saláta:

  • jégsaláta
  • uborka
  • lilahagyma / ott sima, fehér volt /
  • paradicsom / én koktélpar.-ot tettem bele /

Szósz:

  • majonéz, amit én készítettem 1 perc alatt
  • tejföl
  • só, bors
  • konzerv aprított tonhal
  • olívaolaj / ott nem volt /
  • 1 ek kapribogyó öszevágva / ott nem volt /
  • házi csiliszósz / csak nálam /

A fekete olajbogyót elfelejtettem beletenni, mert már nagyon akartuk enni. Az eredetin az sem volt, de én úgy gondoltam, jó lenne bele. Hát, a gondolat, az jó volt......

A fiúk pirítóssal ették, de nekem elég volt anélkül is.

Nem vagyok elfogult magammal szemben, de ismét igazam lett, hogy ilyesmiért kár pénzt kiadni, mert az enyém jobb volt. Akkor mondja meg valaki, mit egyen az éhes ember az utcán?

Segítenétek? Tonhalat vettem

Szeretem a nagy magyar kereskedelmi hálózat üzletláncának boltját. Nem titok, ez a CBA. A nagyobb boltokban a választék széles, a kisebbekben a napi bevásárláshoz található meg a szükséges árú. A mi falunkban azt hiszem egy közepes méretű, de nagyon jó ellátottságú bolt van. Lehet, hogy a hús szlovákiából van, de olcsóbb, mint máshol és szép. A helyi hentes magyar húst árul, de drágábban. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak a drágábbat, de azért ott is van forgalom. Ennek az abc-nek köszönhetően kóstoltunk már olyan dolgokat, amit valószínűleg nem vettem volna meg, ha csak teljes áron jutnék hozzá. Tudom, ez sem az igazi, de a papírvékonyra szeletelt füstölt sonkát, amit sárgadinnyével enni különleges ízélmény, nem tudnám megvenni ott, ahol előállítják. A kékpenészes sajtokból is vannak olyan finom, lágy, krémes állagú fajták, amit szintén itt vettem először. Az akcióknál mindég lecsapok a különlegességekre, és be kell, hogy valljam, néha vadászom a lejárati idő előtt leárazott termékeket is. A gorgonzola sajtot is így ismertem meg, és így kerülhetett egy finom tészta ételbe, mert nem sajnáltam, hogy főzzek vele. A fent említett sonkákat is így szerzem be, azután nálam néha a fagyasztóban kötnek ki, amíg nem találok nekik megfelelő véget. A hűtőpult is sokszor tartogat meglepetéseket. Most is egy ilyen akció van és ezt a halat a majdnem kétezer ft.-os ára helyett 400 ft.-ért árulják, mert novemberig érvényes a szavatossága. Horvátországból származik, de nincs ráírva, hogy miféle hal. Vöröses a színe, de lélegzet visszafolytva merek csak gondolni arra, hogy hátha vöröstonhal. Persze jóval laposabb szeletek, mint amit tv-ben vagy képeken láttam, de ez legyen a legnagyobb baja. Az én bajom viszont az, hogy nem tudom, hogyan süssem meg, mert szeretném érezni az ízét. Egy kis mártás nem ártana neki, mert azt gondolom, száraz húsú hal ez a ton. Megpróbálom óvatosan sütni, hogy szaftos maradjon. Jaj, úgy izgulok már.



2009. szeptember 26., szombat

Újra legyen más a vásár!


Ez volt a címe annak a rendezvénynek, amit Vác főterén látogathattak azok, akik kíváncsiak voltak, mit lehet tenni, hogy a fenntartható fogyasztási kultúrát népszerűsítsék. A kétkedők azt mondják, hogy a fogyasztási szokások megváltoztatása nehéz. Ezzel szemben a rendezvény arra hívta fel a figyelmet, hogy ha hazai termékeket vásárolunk, már tettünk valamit a környezetünkért. Ha helyi alapanyagokból előállított terméket vásárolunk és nem több ezer kilométerről idehozott árút, akkor már segítettünk a levegő minőségének javításában.

Itt rendezték meg a II.Lekvárversenyt a Börzsöny és Cserhát-vidék lekvárkészítőinek. Nagyon sokféle ízű lekvárt lehetett kóstolni, és a kóstoló látogatók szavazhattak, így dőlt el a verseny.



A díj pedig a 2009. év lekvárja cím volt. Sajnos mi nem vártuk meg az eredmény hirdetést, de én ki tudtam volna osztani több első díjat is. Kicsit savanyú a szőlő, de meg kell, hogy mondjam, az én lekvárjaim is versenyképesek lettek volna.




Érdekes ízű mézek. Különösen ezek a mézpálcikák tetszettek. Ismeretlen mézből nem kell mindjárt megvenni egy egész üveggel.


Gyerekeknek játék is volt. Nagyon kedves nénik, bácsik foglalkoztak velük és megtanították őket a kézművesség fortélyaira.

Természetesen innen sem hiányozhatott a pompos, de talán itt valóban jó helyen volt. A kis kemencét én is el tudnám helyezni az udvarunkon. Jó lenne!
Ez egy másik érdekesség volt, és be kell vallanom, hogy nagyon kíváncsi voltam a nyers ételekre. Kóstoló nem igen volt, de venni lehetett. Ettünk kenyeret kétféle ízesítéssel és egy palacsintát is. Az egyi kenyérféle nekem nagyon fűszeres volt, de a másik ízlett. Sok mag, aszalt gyümölcsök, zöldség. Egészséges, bár igen nagy elhatározást és nem kevés befektetést igényel az ilyen életmód. Az egyszerűbb, úgymond ismerkedésre alkalmas ételekről összeállított egy szakácskönyvet a kedves valahai holland Hölgy. Ő csak nyers ételeket eszik, a férje eszik gabonát is, mert neki hiányzik.A hölgy neve Joan van Rooijen. A Napeledel könyvkiadó adta ki ezt a receptes füzetet. Nemcsak receptek, hanem ismertető, tanácsok, ötletek.














Társadalmi szervezetek is bemutatkoztak, mint a Tudatos Vásárlók Egyesülete; Fair Trade center; Magosfa Alapítvány stb.

Lecsó eltevés és maradékai hasznosítása

Nem úgy néz ki, mint egy lecsó? Pedig az. Pontosabban az lesz majd télen. Ez ugyan is a szó szoros értelmében egy alap. A lecsóé. Kizárólag paprika és paradicsom. Az olaj, a hagyma és a többi akkor kerül bele, amikor enni akarjuk. Amikor még " kicsi " voltam és nem ismertem a befőzés fortélyait, nem volt dunsztos üvegekkel megrakott spájzom, akkor bizony, ha lecsót akartam enni télen, vettem egyet a boltban. Nem a lustaságom volt ennek az oka, hanem az, hogy abban az időben nem volt szokás nálunk lecsót eltenni. Az nyári étel volt. Ugye mennyi minden változott az elmúlt harminc évben? Azt nem állítom, hogy sehol sem főztek télire ilyesmit, de mi nem. Gondolom az esetleges házi lecsók akkortájt hasonlítottak a boltiakra, nem lévén sok újság, sok ötlet és sok recept. Én nem szerettem sosem a nagyon paradicsomos lecsót. Talán azért, mert a boltin szocializálódtam, és az azért nem volt a gasztronómia csúcsa, de még a csúcs közeli sem. Akkor az volt a legnagyobb gondom, hogy a különböző konzervgyárak--igen, akkor még voltak--termékei közül megtaláljam azt, amelyik a leginkább ízlik. Azután a gyerekeim kicsi korukban természetesen nem ettek ilyet, később pedig remek fagyasztott lecsó alapokat lehetett venni. Nagy zacskóban fagyasztott egész fehérpaprikák és fagyasztott egész paradicsomok. Már akkor is azt csináltam, hogy vettem két csomaggal és az egyik adag paradicsomot használtam csak föl, a másikat eltettem én is a fagyasztóba. Elhasználtam pörköltbe. Akkoriban még csak fagyasztó ládák voltak, szekrények nem, a láda pedig egy lakótelepi lakásban nem fért el. A meglevő hűtőszekrény fagyasztóját nem lehetett megtömni úgy, ahogy manapság csinálom. Lehet, hogy ez az oka a mostani gyűjtögetésemnek? Ezen még nem gondolkodtam.
Ez a recept volt az első, amit télire eltett lecsó készítésére bevetettem. Még soha nem romlott meg, igaz, van benne egy pici tartósítószer, de ez legyen a legrosszabb, ami velünk történik élelmiszer ügyben. Nekem ez nagyon egyszerű és a végeredménnyel is elégedett vagyok. A klasszikus lecsó főzés arányai általában ez: 1 kg paprikához 1/2 kg paradicsom és kb. 1/2 kg hagyma kell. Ennél a receptnél is ez az arány, de hagyma nélkül. Én annyit változtattam rajta, hogy 1-1 arányban készítem, ugyanis leszedem a paradicsom héját és kinyomom a magokat is. Így viszont az eredeti mennyiség kevés lesz. Talán gyerek koromban azért nem szívesen ettem a lecsót, mert akkor még nem volt szokás leszedni a paradicsomok héját. A paprika viszont mindég ledobta a magáét, tehát az is ott pöndörödött a lében. Ezt még ma is csak a jól neveltségem okán vagyok képes lenyelni. A paprikát pedig úgy szeretem- ezért természetesen a családom is úgy szereti-ha nincs szétfőzve puhára. Legyen egy kicsi tartása, lehessen harapni rá.
Tehát, nekem volt 8 kg paprikám és 8 kg paradicsomom.

Azzal kezdtem, hogy vizet forraltam és közben kivágtam a paradicsomok cipkáját / ahol a szára volt /és bevágtam 3-4 helyen a héját, hogy a vízben könnyebben elváljon a hústól. Adagonként beletettem a vízbe, és újra felforraltam, kiszedtem hideg vízbe, hogy ne főljön tovább, és, hogy tudjak vele dolgozni. Közben leszedtem a héját, kettévágtam és kiszedtem a magokat. Ezeket a folyamatokat egyszerre lehet csinálni, így mire az utolsó adag a vízbe kerül, szinte csak ez marad hátra. Az eredeti recept azt írja, hogy a paradicsomokat vágjuk karikára, én inkább fölvagdosom kis darabokra, de amióta a csuklóm nem bírja ezt, a konyhai robotgép aprítójába teszem és durvára vágom.

Ezután jön a paprika. Ha van segítség, mint nekem a férjem, közben föl lehet vagdosni a paprikát. Persze azért én is segítettem, mert mégis csak nekem van nagyobb gyakorlatom. Közben ismét vizet forraltam, ebben föztem ki a paprikákat. Amikor a víz felforrt, / csak tiszta víz / adagonként tettem bele a paprikát, újraforrástól számítva kb. 2 percig főztem. Ilyenkor úgy néz ki, mintha nyers lenne, de már érezni rajta a blansírozást. Kiszedem szűrőlapáttal és így folytatom, amíg el nem fogy, de közben teszem az üvegbe / igaz, kicsit forró, de hát a mi kezünk azbesztből van, igaz? / felváltva a paradicsommal. A paprikákat igyekszem lenyomkodni, így elég sok fér bele. A tetejére paradicsom kerüljön. Most jön egy pici Na-benz. Ezután befőző fóliát teszek rá és lezárom a csavaros tetővel.

Az üvegeket 2x kell vízben kidunsztolni. 15-20 percig főzzük a vízben, attól függ, mekkora üvegben vannak. Ebben hagyjuk kihűlni és másnap megismételjük.
Látszólag sok paradicsom megy veszendőbe, de én ezt nem dobom ki. Beöntöm egy lábasba és elforralom belőle a vizet. Amikor úgy látom, hogy elég / nem baj, ha marad benne még víz /, tiszta, kicsi üvegekbe töltöm és száraz dunsztba teszem. Ezt télen úgy használom, mintha paradicsomot tennék az ételbe.








A paprika csutkákat kiválogatom és ami egészséges, azt tálcára teszem, lefagyasztom és azután zacskóba téve elteszem télire, hogy ne keljen drága paprikát tenni a levesbe, pörköltbe stb. ízesítőnek. Akár 2-3 db-ot is használok, ha kell. Azt a vizet pedig, amiben a paprikákat főztem, egy pici tartósítót belekeverve kiforrázott üvegekbe öntöm és szintén száraz dunsztba teszem. Ez a paprikalé télen nagyon finom ízesítője a paradicsomos húsgombócnak. Téli töltöttpaprika, de nem a drága és valjuk be, gyenge ízű paprika fől benne, hanem a nyári paprikalével van felengedve. Kipróbáltam, működik.

2009. szeptember 23., szerda

Cserépedényben sült zöldséges ragu
















Amikor a római tálak piacra kerültek, én rögtön vettem egyet. Talán jó volt a reklámja, talán még hittünk bennük, akár az újságban jelentek meg, akár a TV-ben. Az enyémet még pataki tálnak hívták, belül mázas volt és kívül szép festett virágok díszítették. Tulajdonképpen nem is volt, hanem van! Igen, még meg van és használható, nem tört el, nem csorbult ki. Nagyon vigyáztam rá. Sokat használtam, szerettem, nagy segítség volt a munkás hétköznapokon vagy a pihenős hétvégeken. Sajnos ahogy nőtt a család étvágya, úgy lett egyre kisebb a tál. Néhány éve már újra elkezdtem keresni egy cserépedényt, amit használhatnék a megnövekedett étvágyú családom kielégítésésre. Nem találtam elég nagy méretet. Azután jött a váci Világi Vigalom, amit a város minden évben megrendez lassan húsz éve. Ide jönnek az erdélyi népművészet remekeit árúsító asszonyok, ide hoznak korondi kerámiákat is. Egy ilyen alkalommal vettem ezt az edényt. Ez mázas kívül-belül, nem kell előre beáztatni ha hirtelen az jutna eszembe, hogy én a sütőben akarom elkészíteni az ételt. Fel szoktam melegíteni addig, amíg előkészítem a belevalókat, azután a már szinte forró edénybe beleteszek mindent és mehet vissza a sütőbe. Innentől kezdve 2-3 óra hosszat rá sem kell nézni. Nagyon szeretem!Remélem jól bírja a gyűrődést.
Az edény nem látszik nagynak, de ami ennek ellenére belefér, az 6-7 embernek elég. Most megmértem a hozzávalókat, ez később még nekem is jól jöhet, ha más hozzávalókkal akarom megtölteni az edényt. Így lesz viszonyítási alapom és nem lesz pocsékolás.
  • 3 répa= 60 dkg + szárított zsálya
  • 4 hagyma= 60 dkg + só + szalonna
  • 4 cukkini= 60 dkg + 2ger.fokhagyma, kakukkfű
  • sütőtök= 50 dkg + cukor
  • gomba =50 dkg + borsikafű
  • kalif.paprika = 20 dkg
  • krumpli = 65 dkg + só,bors
  • szalonna = 10 dkg
  • marhahús = 80 dkg + liszt, só + 2 ger. fokhagyma
  • 1 kis dob. sűrített paradicsom
  • 2 ek balzsamecet
  • 1 dl száraz fehérbor
  • kb. 2 dl víz
  • só, bors










A zöldségeket megpróbáltam egyforma méretűre összevágni, de amiről úgy gondoltam, hogy könnyebben puhul, mint a többi, azt kicsit nagyobbakra hagytam. Külön-külön megpirítottam a zöldségeket kevés olajban azzal az ízesítéssel, amit a hozzávalók felsorolásánál melléjük írtam. Nem lesz meghatározó ízük ettől, csak jobban eloszlik a fűszerezés a zöldségek között. A pirítást már csináltam egyszerű teflon serpenyőben is, kicsit erősebb lángon, de most wokban sütöttem elő mindent. Kicsit nagyobb gyakorlatot igényel talán az ilyen ételek készítése, ugyanis a fűszerezés nem mindég állítható be a főzés elején és csak akkor derül ki, mit nem tettünk bele vagy miből tettünk sokat, amikor már készen van, hiszen éppen az a lényege az ilyen típusú főzésnek, hogy nem kell mellette állni és nem kell őrizni. Bevallom nekem sem sikerül mindég eltalálni az ízeket, de az összhatás általában élvezhető. Nem szoktam vad dolgokat összekverni, csak amit ismerek már. Most talán a zsálya volt egy kicsit kakukktojás, de az én konyhámon edződött családtagjaim ilyenkor is megeszik, esetleg egy-egy visszafogott vélemény hangzik el, hogy máskor talán ezt ne........
A húst kockára vágom, kicsit megsózom és öntök rá egy 1/2 dl olajat, szórok rá 3 ek.lisztet és jól összeforgatom. Az olajtól szépen el lehet oszlatni a lisztet a húson és nem lesz csomós. Az edényben megpirítom az összevágott szalonnát, ráteszem a hagymát, sózom és kiteszem egy nagy edénybe, amiben majd összekeverhetem a többi alapanyaggal. Így járok el minden zöldség fajtával és mindet a közös edénybe teszem. Amikor készen van, akkor összeforgatom, megkóstolom, sózom, borsozom. A húst a fokhagymával együtt fehéredésig sütöm és amikor kész, hozzáadom a paradicsomot és átpirítom, mert így elveszíti a savasságát, ráöntöm a balzsamecetet, bort . Alaposan összekeverem és felöntöm vízzel. A liszttől egy kicsit besűrűsödik a leve.
Ezután az előmelegített edénybe rétegesen belerakosgatom a zöldségeket és a húst. Ráöntök minden levet, letakarom és 200 fokos sütőben 2-3 órát sütöm. Sertéshúsnál és csirkénél elég a két óra, de a marhahúsnak jóval több idő kell. Ezt a legjobb három óra múlva megkóstolni és ha kell, akkor még tegyük vissza a sütőbe nyugodtan. Ebben az edényben nem ég le az étel, ha 180-200 fok körüli hőmérsékleten van a sütő és persze van folyadék is az edényben.
Az én ragum most extra zöldséges lett, de nem kell ennyi félét tenni bel. Mindenki azzal készítse, amit a család megeszik. Ennyi zöldségtől ez az edény teljesen tele lett, de a főzés végére egy kicsit összeestek, tehát bőven belefért minden.

Padlizsánpaprikás bulgurral


Padlizsánkrémet már majdnem 30 éve készítek, más padlizsános ételt is megismertem sok évvel ezelőtt. Szeretjük a padlizsános muszakát illatos, mentás húsos raguval, szívesen esszük a sült padlizsán szeleteket szendvicsbe, salátának stb. Ennyi idő alatt azonban még sosem jutott eszembe, hogy pörköltszerű ételt készítsek belőle. Az internet rengeteg lehetőséget ad, csak keresgélni kell, én pedig ezt nagyon élvezem.
  • 1,5 kg padlizsán
  • 2 db hagyma
  • 1 kisebb fehér paprika
  • 2 kisebb paradicsom
  • fűszerpaprika por
  • bors
  • 1 tk. borsikafű
  • 1 mk. római kömény
  • 3 ek sűrű tejföl
  • 2 ek liszt
  • olaj

Azzal kezdtem, hogy a hagymát összevágtam, olajon megpároltam, sóztam, rátettem az apróra vágott paprikát is és fedő alatt puhára pároltam. Közben a padlizsánok két végét levágtam, meghámoztam / ez nem feltétlenül szükséges, hiszen a héja is ehető / és kockákra vágtam. Mivel egy idő után elkezd barnulni, aprítás közben sóztam és összekevertem a kockákat. Hagytam állni kb. 15 percig, azután lemostam róla a só nagyrészét. A kész pörkölt alapot megszórtam a fűszerpaprikával, kicsi lyukú reszelőn belereszeltem a paradicsomokat. A húsa így pépesre nyomódik szét, a héja viszont a reszelőn marad ill. a kezemben. Felengedtem vízzel és kiforraltam. Ezután került bele a leöblített padlizsán, a fűszerek, só és főztem kb. 15-20 percig.

Közben kikevertem a tejfölt a liszttel és vízzel, behabartam vele a padlizsánt, újra kiforraltam, hogy a habarás nyers liszt ízét kifőzzem. Ha nagyon besűrűsödne,akkor vízzel lehet higítani rajta.

A római köményt én sokat használom, szeretjük az ízét, de nem a hagyományos magyar konyha fűszere. El lehet hagyni vagy óvatosan lehet fűszerezni helyette a nálunk használatos köménnyel.

Kicsit tartottam tőle, hogy milyen íze lesz, de kellemes volt a meglepetés. Én bulgurt főztem mellé, de rizzsel, sültkrumplival is el tudom képzelni. Hús nem hiányzik mellé, de nem is tudom, mi illene hozzá?

Vargabéles



Ez a sütemény nem tartozik a ma divatos édességek közé, pedig egyszerűen elkészíthető és nagyon finom. A szakácskönyv, amiből a recept származik, olyan régi, hogy a süteményhez szükséges tésztát nem megvenni kell a boltban, hanem meggyúrni otthon. Szoktam tésztát gyúrni, de csak akkor, ha nagyon sok időm van. Egy hétvégi sütemény elkészítésekor erre sajnos nincs lehetőségem. Nálunk is vannak jó minőségű szárított, bolti tészták csak meg kell keresni.


Réteslapot szintén lehet kapni megfelelőt. A gyúrt tésztát sokáig nem sikerült megfelelő mennyiségű bolti tésztával helyettesíteni. Rendre sokat főztem és a fölösleg ment a fagyasztóba, hogy majdjóleszvalamire. Nem igen volt használható ötletem, sokszor kárba veszett. A felhasználhatóságnak az is korlátot szabott, hogy a recepttel ellentétben én nem sós vízben főztem meg, hanem sós, cukros vízben. Sokkal kellemesebb lett az íze.


Hozzávalók egy 24x37 cm-es tepsihez:


  • 1 cs 6 db-os réteslap

  • 25 dkg cérnametélt

  • 50 dkg túró / ricotta, magyar ricotta /

  • 4 db tojás

  • 15 dkg cukor

  • 1 cs vaníliáscukor

  • 5 dl tejföl / lehet kicsit kevesebb is /

  • 10 dkg mazsola

  • 1 citrom reszelt héja

  • olvasztott vaj, margarin vagy olaj

  • só, cukor

A tepsit margarinnal alaposan kikentem és beleterítettem a réteslapból 4-et úgy, hogy az alján több réteg lett, de jutott a tepsi oldalaira is. A lapokat rétegenként megkentem olvasztott margarinnal. A tepsi alján lévő rétegek közé búzadarát is szórhatunk, hogy felszívja a nedvességet. Beleöntöttem az összeállított tölteléket, ráhajtottam a maradék két lapot, ezt is lekentem és 180 fokos sütőben először lazán letakarva, később anélkül sütöm kb. 40 percig.


A réteslapok közé kerül a túrós , tojásos tészta töltelék. A cérnametéltet sós, cukros vízben megfőztem, de csak éppen, hogy. Ne legyen puha, mert akkor a sütőből kivéve a kész sütemény szottyos lesz. A túrót kikeverem a cukorral, vaníliáscukorral, tejföllel és a tojások sárgájával. Belereszelem a citrom héját és hozzáadom a teában áztatott mazsolát. A langyos tésztával összekeverem, ezután hozzáadom a tojások felvert habját. Ezután kicsit nehezebb lesz a keverés, de ha másképp nem megy, kézzel is össze lehet forgatni, csak lazán csináljuk.


Melegen a legjobb, de nálunk minden morzsája elfogy hidegen is.


Ha nem elég édes, lehet több cukrot is tenni bele vagy a tetejét lehet megszórni. Egyik alkalommal házi feketeribizli öntettel ettük. Így is nagyon finom volt.


Lehet kevesebb tésztával is készíteni, kb. 5 dkg-ot el lehet venni belőle, de a 20 dkg-ra szükség van.

Ha mégis sűrűre sikerült, akkor egy kis vaníliaszósszal is lehet könnyíteni rajta.

2009. szeptember 16., szerda

Aszalt paradicsomos, rozmaringos lepények

Ha gyorsan kell kenyérféle vacsorára, mert előfordul, hogy nem jól mérem fel a készletet, akkor szoktam ilyen lepénykéket sütni. Egyszerű, gyorsan összeállítható és hamar megsül. Persze nem olyan gyors, mintha elszaladnék a sarki kisboltba 1/2 kg kenyeret venni. Sok előnye mellett nekem az is szempont, hogy én szeretem üresen enni a friss kenyérféléket. Pláne, ha a hozzávalóktól már van egyféle jellemző íze. Ezek valóban lepények, kettévágni, megvajazni nem nagyon lehet, de ha ilyet sütök, akkor a férfi népnek általában van mit enni hozzá. Ha mégsem lenne, akkor ők is megeszik üresen, vagy feltalálják magukat. Egy ilyen mivanhozzáenni alkalommal reszelt sajtot szórtam a tetejére, és hát ez lett a legnépszerűbb.


A rozmaring leveleket a kertbe kitett cserepes növényről szedtem, az aszalt paradicsom pedig saját készítés. Lehet ennek ellenállni?




  • 3 dl víz


  • 1 kk só


  • 1 ek olaj


  • 1 ek burg. por


  • 40 dkg BL-80-as liszt


  • 10 dkg tk. tönkölyliszt


  • 2,5 dkg élesztő


  • 1 ek méz


  • 1 dkg apróra vágott aszalt paradicsom


  • 1 ek.aprított rozmaring levél


  • olívaolaj, sütés előtt a lepények tetejére


  • só, a sütés előtt a lepényekre szórva / esetleg fokhagyma/


A leírás sorrendjében bepakolok mindent a kenyérsütőgépbe, a paradicsom és rozmaring kivételéval. 15 perc dagasztás után hozzáadom az apróra vágott ízesítőket és jól összekevertetem a géppel. 20 perc kelesztés után kicsit átgyúrom és elosztom 8-10 darabra. Gombócokra formázom, de mikor az utolsóval is elkészülök, már nyújtom is az elsőt. Laposra formázom, ha kell, kézzel igazítok rajta és tepsire teszem. Ismét hagyom kelni, de csak addig, míg rendet csinálok. Megöntözöm olajjal, kézzel elkenegetem és közben az ujjaimmal lyukakat ütögetek bele. Még 10 perc pihentetés és hideg sütőben kezdem sütni. Amíg a sütő melegszik, addig a tészta is kel még egy kicsit. Egyszerre két tepsit teszek be, de egyszer meg kell cserélnem őket, mert hiába légkeverés, akkor sem lehet egyszerre megsütni, csak, ha forgatom.



200 fokra állítom be a sütőt és kb. 20 perc múlva megcserélem a két tepsit. Innentől még kb. 10 perc. Ha sajt is van a lepények tetején, akkor csak a tea vagy egy pohár finom bor kell mellé.



A két kép nem egyidőben készült. Az felső lepényeken olaj-só-rozmaring-fokhagyma van kívül, belül persze itt is aszalt paradicsom van és rozmaring is, és a mintát kanállal csináltam. Az alsó képen van a belül rozmaringos-paradicsomos lepény, amire sajtot is szórtam.



Csirkehúsos pite


Amikor a sütőm kényszerpihenőt tartott, át kellett terveznem néhány nap főzni valóját. Ekkor került a fagyasztóba a friss levelestészta. Ha csirkemellet veszek, ami nálam elég ritkán fordul elő, mindég megformázom és leszedem róla a kisebb részeket. Ezeket vagy összegyűjtöm, vagy, ha elegendő mennyiség van egyszerre, akkor ezt az adagot használom fel. Most kivettem egy adagot és felkockáztam, készítettem egy ragut belőle, amit a levelestészta alapra tettem a többi zöldséggel.
  • kb. 30 dkg csirkemell
  • 3 db lilahagyma
  • 3 db kisebb cukkini
  • 1 db kaliforniai paprika
  • 2 db paradicsom
  • egy kb. 20 cm-es póréhagyma
  • 15 dkg sajt
  • 5 dkg vaj
  • 1/2 dl olaj
  • só, bors, borsikafű
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl tej
  • 2 db tojás

Tulajdonképpen nem is igazi ragu lett, mert külön sütöttem át a hozzávalókat és ezután rétegeztem. A csirkehúst sóval, borssal egy kevés olaj és vaj keverékén megsütöttem. Kiszedtem és az olaj maradékán megpirítottam a nagyobb szeletekre vágott lilahagymát. A cukkiniket szokásomtól eltérően meghámoztam, mert már kezdett csúnyulni a héjuk. Spárgahámozóval vékony szeleteket vágtam belőlük, csak a középső, túlságosan magos belsejüket nem használtam fel. Ezeket is megsütöttem egy kis sóval, borssal, borsikafűvel.










A tésztát a saját papírjával beleterítettem egy tepsibe. Ráöntöttem a csirkés hagymás ragut. Erre tettem a fagyasztóból elővett sültpaprika szeleteket. Beborítottam póréhagyma karikákkal, erre pedig a megsült cukkini lapok kerültek. A színe miatt tettem rá paradicsom karikákat. Összekevertem a tejet, tejszínt és tojásokat, sóztam, borsoztam, ráöntöttem a ragura és betettem a sütőbe. 180 fokon sütöttem kb. 20 percig. Ekkor megszórtam reszelt sajttal és visszatettem még egy negyed órára, amíg a sajt megolvadt és kicsi színt kapott.




Sütés után ajánlatos hagyni egy kicsit állni, mielőtt felvágjuk, mert nagyon laza és nem tartja meg a formáját. Persze ez csak szépséghiba. Azt hiszem sok háziasszonynak ilyenkor megy el a kedve a főzéstől. Szakácskönyvből vagy bármi más, képpel bemutatott receptből készült ételt sosem szabad összehasonlítani a profi fotókkal. Egyszer olvastam az ilyenkor használatos trükkökről, a szemcseppentővel adagolt olajról és a csipesszel igazított tésztákról stb. Természetemnél fogva maximalista vagyok, de már beadtam a derekem és nem dühöngök toporzékolva, ha valamilyen ételem nem úgy néz ki, mint a képeken. Bosszant, ez igaz, de ettől csak elszántabb leszek, hogy javítsak rajta. Viszont még senki nem tolta el a tányérját, mondván, hogy ez nem szép.
Ezt csak azért írtam, mert ez a pite sem igazán látványos, nem is lehet úgy tálalni, de azért jó ízű és már csak egy kis darab van belőle, pedig ma délután sütöttem.

2009. szeptember 15., kedd

Csíkos kiflik

Amíg rossz volt a sütőm, nagyon hiányzott a kalács. Lehet, hogy minden együtt okozta a hiány érzetet, az is igaz, hogy kalács vagy más formában készülő édes kelt tészta, ritkán szokott ránk száradni. Ilyenkor az Anyukám is kap belőle, meg néha más is, de leginkább mi esszük meg. Ha kevés az időm, akkor legtöbbször gyorsan megformált kalács készül, még csak fonni sem szoktam, csak föltekerem. Ha van időm, akkor alkotni szoktam. Most is ez történt. Bármilyen bevált módon összeállított tésztából elkészíthető.
  • 60 dkg fehér liszt
  • 6 dkg olv. margarin
  • 1 kk. só
  • 2 ek. burg.pehely
  • 3,5 dl tejszín és tej összesen
  • 5 kk. süssina foly. édesítőszer
  • 1 cs. vaníliáscukor
  • 1 db tojás és 1 db tojássárgája
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 ek. kakaó 2 ek. vízzel elkeverve
  • 5 dkg olvasztott margarin a tészta kenéséhez

Minden hozzávalót beteszek a kenyérsütőgép üstjébe. Alulra a folyadékot, erre a lisztet és a tojást, élesztőt a tetejére. Ha valakinek másképp vált be, akkor úgy csinálja. Természetesen gép nélkül is lehet dagasztani, de akkor az élesztőt langyos tejben fel kell futtatni.

A kenyérsütőgépben 15 percig dagasztottam a tésztát, ezután kivettem a még járó gépből, és gyorsan kettéválasztottam. A felét kitettem egy szilikon nyújtó lapra, letakartam, a gépben maradt részhez hozzáadtam a kakaót. Öt perc után ezt is kivettem és hagytam kelni.

Fél óra múlva kinyújtottam a fehér tésztát és félre tettem. Kinyújtottam a kakaósat is és egymásra tettem a két lapot úgy, hogy a világos legyen alul. Egymáshoz igazítottam a két lapot és tovább nyújtottam addig, amíg kellő vékonyságú nem lett. A kakaós lap teljes felületét megkentem olvasztott margarinnal és egy részét három-három feltekerés után elvágtam. Ezekból a rudakból formáztam kalácskákat, a többiből pedig háromszögeket vágtam és kifliket tekertem. Tepsire raktam, megvártam, míg duplájára kelt, lekentem a megmaradt tojásfehérje és tej keverékével és 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem.


Nagyon laza, puha foszlós tészta lett. Kellően édes, de lehet ettől kevesebb cukorral is készíteni. Folyékony édesítőszer helyett kb. 8-10 dkg cukrot lehet tenni bele.

Reform gombafasírt


A gombafasírt eddig, nem tudom, mi okból, kimaradt az itthoni étrendből. Szeretjük a gombát, használom is sok ételbe, leves, köret, mártás vagy egyszerűen csak egy hozzávaló valamelyik ételhez. Gyakori alapanyag nálunk, a fasírt mégis kimaradt. Most sem ezért vettem, de valahogy így alakult. Most szembesültem azzal, hogy a gomba sokkal több sűrítő anyagot igényel, mint a hús. Minden fellehetőt bele tettem, mégis lágy maradt, de már nem akartam többet tenni hozzá. Összességében finom lett és ezután majd máskor is hozzá látok az elkészítéséhez.
  • 25 dkg barna csiperke géppel apróra vágva
  • 20 dkg félbarna kenyérbél szárazon, géppel morzsára vágva
  • 5 dkg búzacsíra
  • 5 dkg zabpehely
  • 2 db tojás
  • 1 nagy hagyma összevágva, olajon megpárolva
  • só, bors
  • 1 tk. borsikafű
  • 1 mk. kakukkfű
  • 1 ek. vágott petr.zöld
  • zabkorpa a panírozáshoz

A kenyérnek levágtam a héját, mert saját sütésű volt és egy kicsit túlsült. Nem akartam, hogy égett íze legyen. Minden hozzávalót összekevertem és vizes kézzel kicsi gombócokat készítettem. Zabkorpába forgattam és olajban kisütöttem.

Lehetett volna még több kenyeret is adni hozzá ill. a reform hozzávalók helyett lehet sima kenyérrel vagy áztatott, kicsavart kenyérrel is készíteni. Semmi köret nem készült hozzá, elfogyott a délutáni nassolások alkalmával.

2009. szeptember 13., vasárnap

Almáslepény búzacsírával

Kaptam a szomszéd nénitől egy zacskónyi hullott almát. Ez leginkább süteménybe jó csak vagy kompótot lehet belőle csinálni, enni úgy lehet, ha körbe rágjuk, mintha egerek ették volna. Nem érdemes vele vacakolni, a sütemény szinte könyörög érte.
Néhány évvel ezelőtt kezdődött a reform ételek iránti érdeklődésem. Internet nem lévén, az újságokból szedtem össze az információt, mert egyszer csak elkezdődött a receptes újságokban is a reform. Kicsit túlzásba is vittem, de a családom szeme sem rebbent, amikor a kísérletezésem eredményeként szürke nokedli került a tányérba. Ezután jött a szürke tésztájú almáslepény. Az első lendületből kicsit visszavettem, a tésztához a lisztet kevertem, dió helyett búzacsírát használtam, meg ilyenek. Most a tészta fehér lisztből készült, dió nincs benne, viszont van búzacsíra.
  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg cukor
  • pici só
  • 2-3 ek sűrű tejföl
  • 1 dkg élesztő
  • 1 kk sütőpor

Robotgéppel kevertettem össze a tészta hozzávalóit. Az élesztőt nem kell fölfuttatni. Most éppen elég volt a liszthez a tejföl, de ha kell, lehet hozzá adni egy-két kanál vizet. A tésztát két részra osztottam és az egyikkel kibéleltem egy 24 x 37 cm-es sütőpapíros tepsit úgy, hogy kicsit az oldalára is felmenjen a tészta. Ráteszem az alma tölteléket és beborítom a másik tészta lappal. Mivel egyforma adagra osztottam a tésztát, ezért a második lapból maradt. Ezzel díszítettem a sütemény tetejét. Tojássárgájával kentem le és ezzel ragasztottam rá a díszítést is. Fahéjas cukorral megszórtam és 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.



Az alma tölteléket ajánlatos a tészta készítése előtt megcsinálni, mert annak ki kell hűlni. Most több, mint két kiló alma volt, de sokat ki kellett dobni. Ha hibátlan almából készítem, akkor is bőven mérem, mert úgy finom, ha van benne sok alma.
  • Legalább 1,5 kg almát meghámozok, és a robotgéppel durvára reszelem.
  • 2 ek cukrot karamellizálok és erre teszem az almát
  • elpárolom a levét, gyorsan, hogy ne főljön agyon az alma
  • 1 cs vaníliás cukrot teszek hozzá, én bourbon vaníliát használok
  • ízlés szerint még cukrot, ha van itthon, akkor barna cukrot szoktam
  • ízlés szerinti menny. őrölt fahéj
  • 5 dkg búzacsírát keverek bele

Ez elég sűrű lesz, ezért külön nem szórok semmit a kinyújtott tésztára, ez a töltelék nem fogja eláztatni. Búzacsíra nélkül diót lehet szórni a tésztára az alma töltelék alá.

Díszíteni persze nem kötelező, én sem szoktam. Most nagyon ráértem és egyébként az igazi ok az volt, hogy a tésztát nem úgy osztottam ketté, ahogy kell. Az egyik adag egy kicsit több, a másik egy kicsit kevesebb szokott lenni. A nagyobb tészta mennyiség megy a tepsibe alulra, a kevesebb pedig a tetejére kell.

Kedvenc levesem

Sokáig azt gondoltam, hogy én nem vagyok nagy leves rajongó. Mindég volt az asztalon, amikor még otthon laktam. Természetes volt, hogy hozzá tartozik az ebédhez, nem is tiltakoztam ellene. Sosem toltam félre a tányért, de ha nem ettem, az sem volt tragédia. Válogatós sem voltam, mert egész eddigi életemben a bölcsődétől, az óvodán és iskolán át a munkahelyig, mindég menzán ettem. Azt nem tudom, hogy egészen kicsi koromban mennyi küzdelem árán tömték belém az ételt, mert bizony régen szokás volt "megetetni" a gyereket az intézményekben, ha már a szülei fizetnek érte, akkor egyen az a gyerek! Nagy traumát nem okozhatott, mert az iskolában is sorban álltam ebéd osztáskor minden nap. Azután a munkahelyen is. Egyetlen dolog volt közös ebben, mégpedig a levesek mivolta. Sokféle mókás elnevezést találtak ki a levesek összetételére, mert nagyon hasonlók voltak, csak egyikben egy kicsit több volt a répa, másikban kicsit több volt a borsó, a harmadikban meg nem volt zöldség, csak sok fás állagú karalábé. Szóval, megettem, de nem rajongtam értük. Kivétel volt a jó sűrű leves, ami után valamiféle sütemény volt a második fogás. Itthon is főztem, de a gyerekeim nem akarták enni, csak akkor, ha együtt ültünk az asztalnál. Náluk valószínűleg csak a lustaság volt az oka a két étel melegítésének. Ezért aztán leginkább csak hétvégén volt, de akkor finom, tartalmas, minden jóval telepakolt levest főztem. Ma ismét ott tartok, hogy a férjem és a magam kedvére főzök leginkább levest hétközben.

Néha csak abból, amit találok itthon, de a fűszerezés miatt nagyon passzol hozzá levesbetétként az árpagyöngy és a csicseriborsó sem mardhat ki. A fűszer pedig a borsikafű,kakukkfű és lestyán.

A mostani levesnek az a főzővíz volt az alapja, amiben egy zöldséges, rakott ételhez főztem meg a karfiolt. Sajnálom kiönteni még a krumpli főzővizét is, mert sok ásványi anyag megy veszendőbe így. Általában valamilyen leves készítésekor használom el.
Most a karfiolból elég sok törmelék is maradt a vízben, nem beszélve az ízekről. Ebben a vízben főztem meg a karikára vágott répát, hagymagerezdeket, fiatal petr.gyökér szárakat és tettem bele egy 1/2 dob. kockázott paradicsomot is. Sűrű, laktató leves lesz belőle, de én szívesen eszem akár napokon át. Nem is hiányzik más utána.

  • 3 db répa karikára vágva
  • 10 db apró petr.gyökér
  • 1 fej hagyma gerezdekre vágva
  • 2 szál zellerzöld
  • 1 szál lestyán zöld / ha van /
  • 1/2 dob. kockázott paradicsom konzerv
  • 10 dkg főtt csicseriborsó
  • 10 dkg árpagyöngy
  • karfiolrózsák
  • sok vágott petr.zöld
  • 1mk. borsikafű
  • 1 mk. kakukkfű
  • 1 mk. lestyán
  • só, bors

Ha van friss lestyán, akkor természetesen nem kell a szárított, mert az már nagyon intenzív ízt ad, és ezt kicsit szokni kell. Az árpagyöngyöt nem kell sokáig főzni, ha puha, akkor is olyan marad, amit rágni kell, kicsit pattan a fogunk alatt.

2009. szeptember 9., szerda

Szilvalekvár sütőben

Az idén ellepte a piacokat, de még a zöldség üzletekbe is jutott --a besztercei szilva. Remélem ez még az eredeti és nem importált gyümölcs. Hogy miért írom ezt? Mert olvastam Dolce Vita blogján egy cikket és nagyon kétségbe estem, bár eddig is képes voltam elhinni, hogy ott csapnak be, ahol csak tudnak. Márpedig sok helyen nem szégyellik.
Két helyen vettem besztercei szilvát, de nem volt egyforma. A termelőnél a piacon 200 ft volt és ráncosabb, a zöldségesnél, szintén a piacon 140 ft volt és szebb. Először a termelőtől vettem, de másodszorra már a gazdaságosság volt a szempont. Az egyik lekvár sokkal jobb lett, sűrűbb és az íze is szilvásabb, pedig ugyan azzal a technikával készült.
Nem titok, a termelőtől vett, drágább szilva volt a jobb. A másik annyira vizes, híg lett 6 órai rotyogtatás után, hogy hozzá kellett tennem a befőzőcukrot, hogy lekvár legyen belőle, vagy főzhettem volna még kevergetve három órán keresztül.
Évek óta készítem sütőben a szilvalekvárt. Egy 1994-es Fakanál újságban már leírták a receptet, nekem is kb. akkor mondta valaki. Mindég sikerült, ha jó szilvát vettem. Három évvel ezelőtt szintén nem a megfelelő szilvából akartam csinálni, ezért nem is lett jó, de nem is ettük meg. Most azon gondolkodtam, hogy átfőzöm egy kis zselésítővel, de idén bőséges lett a lekvár mennyiség, és még így sem biztos, hogy el tudom használni. A baj az, hogy nem is fém tetővel volt lezárva, hanem régimódin, celofánnal, mégsem akart besűrűsödni.
A sütőben készítésnél nincs semmi trükk, nagyon egyszerű. Egy megfelelően nagy lábasba, ami befér a sütőbe, beleöntünk ecetet és beletesszük a magozott szilvát. Ha édesebben szeretjük, akkor a cukrot is rászórjuk két réteg szilva közé. Nem keverjük meg, betesszük a sütőbe kb. 100-140 fokon hagyjuk hat órát. Ezután kivesszük és a tűzhelyen főzzük még, amíg a leve elpárolog. Ha minden jól ment, akkor ez kb. 1/2-3/4 óra, igaz itt már gyakran kell kevergetni, mert pöfög és leéghet.
Ha készen van, üvegekbe töltjük . Lezárjuk, fejre állítjuk öt percre, azután mehet száraz dusztba.
  • 5 kg szilva
  • 1/2 dl 10%-os ecet vagy 2 dl almaecet
  • 1 kg cukor
  • 1 kk fahéj

Azt mondják a receptek, hogy annyi órát kell a sütőben főzni, ahány kg. volt a szilva, de nyugodtam maradhat még 1-2 órát. Ha későn kezdünk hozzá, akkor az idő leteltével zárjuk el a sütőt, hagyjuk benne a lábast és másnap folytassuk, de ne keverjük meg a szilvát.

A sikertelenség nem vette el a kedvem csak egy kicsit megint csalódtam.

A savanyúság eltevése is befőzés

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, akkor a befőttek eltevése volt a legfontosabb. Néha még szörpöt is készítettem, de arról később leszoktak. Amikor nagyobbak lettek, akkor elkezdtem a lekvárokat is eltenni, de mindég volt néhány különlegesség is, mint a vegyes citrus lekvár, a répalekvár vagy a sárgadinnyés narancsos lekvár. A savanyúságokkal nem volt sok gondom, ugyanis a házi savanyú uborkát nem szerették, csak a bolti, édeskés csemege uborkát. Én viszont szerettem volna rászoktatni őket a többire is, de erre sokáig kellett várni. Ma már megesznek bármiféle savanyúságot, de csak akkor, ha nincs bolti uborka. Egy időben az anyukám próbált készíteni édeskés, kapros savanyú uborkát, de nem fogadta be a két fiú, így maradt a bolti. A zöldparadicsomot azonban ma sem igen kedvelik, én viszont nagyon szeretem. Sajnos nem tudok egyszerre három bontott üveget a hűtőben kerülgetni, ezért az utóbbi években vegyes savanyúságokat készítek. Még csípős paprikát is szoktam tenni bele, hátha így nagyobb a csábítás. Nem csinálok sokat, mert az uborkát úgyis meg kell venni készen. Ezért volt nekem mindég bőven üres üvegem a befőzéshez.
A felöntőlé sok éve ugyanaz, egy kicsit édeskés, mert egyébként mindenki azt szereti, nem a savanyú savanyúságot. Én nem szoktam kimérni, hogy mennyire van szükség, bár azt hiszem ez az első időkben valóban nagy segítség lehet. Tehát: rakjuk meg az üvegeket a zöldséggel, töltsük meg vízzel és ezt öntsük a lábasba, ez alapján mérjük ki a többi a hozzávalót. Én azt javaslom, hogy készítsünk egy kicsit több levet, mint amire szükség van, mert jól jön egy kis tartalék.
Felöntőlé:
  • 3 l víz
  • 30 dkg cukor
  • 10 dkg só
  • 1 kk szódabikarbóna
  • 1 kk szalicil vagy Na benzoát
  • 1 kk borkén
  • 1/2 l.it. 10%-os ecet

Az ecet nélkül a többi anyagot összeforraljuk. Az ecetet csak a végén adjuk hozzá. Ízesítés: szemesbors, koriandermag, mustármag, torma, babérlevél, esetleg meggyfa levél.

Ha egy kicsit kihűlt, akkor öntsük vissza az üvegekbe, takarjuk le és két napig hagyjuk így állni. Ezalatt a zöldségek magukba szívják a lé egy részét, amit a félretett lével pótolunk. Az üvegeket most már lezárhatjuk és a helyükra kerülhetnek.

Ugyanezt használom a csalamádé eltevéséhez is, nincs külön recept. A csalamádé úgy készül, hogy külön-külön az összevágott zöldségeket alaposan besózom, kb. egy órai állás után jól kicsavarom és egy nagy tálba teszem. Elkészítem a levet és ráöntöm. Hagyom állni másnapig, ekkor teszem üvegekbe, amennyire tudom, lenyomkodom, öntök rá levet és lezárom.

Volt egyszer egy 3 éves csalamádém, olyan szép színű, világos és ropogós volt, mint mikor eltettem. Akinek meséltem, alig akarta elhinni.

Ugyan ebben a lében főztem ki a salátának való hagymás uborkát is. Nem igazi salátának való, de a recept így nevezte el. Ezt szoktam készíteni zöldparadicsomból is.

Az összevágott hagymát és kicsit vastagabb karikára vágott uborkát összekevertem, a felöntőlében 2-3 percig előfőztem, üvegekbe raktam jó szorosan és a végén ráöntöttem a forró levet. Ezt is hagytam állni két napig, pótoltam a beszívott levét és utána zártam le.

2009. szeptember 6., vasárnap

Rakott krumpli gyorsított változatban

Ez az étel is a befőzés napjaiban készült, pontosabban a lekvár főzés egyik napján. Amíg a lekvár az utolsó idejét pöfögte, addig megfőlt a krumpli. Amíg a lekvárt üvegekbe rakosgattam, addig a krumpli várt a sorára. Azután gyorsan összepakoltam egy tepsibe és kb. fél óra alatt összesült.
A recept Stahl Jutka könyvéből való.
  • 1,5 kg krumpli
  • 1 szál kolbász
  • 15 dkg reszelt trappista
  • 5 db tojás
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl tej
  • só, bors, 2-2 ger. fokhagyma
  • 1 cs mozzarella/ én tettem hozzá/

A krumplikat meghámoztam és vastagabb karikákra vágtam. Feltettem főlni sós vízbe, amibe beletettem két gerezd fokhagymát is. Félpuhára főztem és leszűrtem. A fokhagymát ki lehet dobni,de ha marad, az sem baj.

Margarinnal kikentem egy tepsit és beleraktam a főtt krumplikat. Megszórtam reszelt sajttal, rátettem a felszeletelt kolbászt, erre került a mozzarella és leöntöttem a tojásos, tejszínes, tejes keverékkel, amibe szintén reszeltem két ger. fokhagymát és tettem bele sót is.

Az egészet betettem a sütőbe és kb. fél óra alatt 180 fokon összesütöttem. Bevallom először nem tudtam, mit várjak tőle, de muszály volt valami gyorsat főzni. Menet közben körvonalazódott a rakott krumpli mikéntje és amikor megkóstoltam, nagyon kellemes meglepetés ért. Sajnálom, hogy előbb nem találtam rá erre a receptre. Nem helyettesíti maradéktalanul az eredeti változatot, de nem is az a dolga. Nekem eddig két napos feladat volt ennek az ételnek a normál változatát elkészíteni, de ezek után felveszem a listára ezt a módozatot is.

Cukkinis paradicsomszósz zsályás húsgombócokkal

Az elmúlt időszakban a Tücsök és a Hangya párosításból rám a hangya volt a jellemző. Gyűjtögettem, tartósítottam, befőztem télire. Korántsincs befejezve csak egy időre felfüggesztettem. Néha komoly tervezést igényelt, hogy a befőzés mellett kenyeret is tudjak sütni és ebédet is főzzek. Leginkább a kenyérsütés maradt el, mert hát az ebéd vagy estebéd még is csak fontosabb. Próbáltam gyorsan összeállítható, kevés időt igénylő ételeket választani. Nem vagyok profi a maradékok maradék nélküli felhasználásáben, de néhe én is meg vagyok elégedve magammal. Most is ilyesmi készült.
Mártás:
  • 1 fej hagyma apróra vágva
  • 2 ger. fokhagyma
  • 5 dkg bacon vagy más húsos szalonna
  • 2 ek. sűrített paradicsom
  • 1 dob. darabolt paradicsom konzerv
  • 3 db. kisebb cukkini
  • só, bors, borsikafű
  • 1,5 dl tejszín
1/2 dl.olívaolajon megpárolom a hagymát és az összezúzott fokhagymát. Kicsit megsózom, hogy könnyebben puhuljon. Hozzáadom a földarabolt bacont és a kisebb kockákra vágott cukkinit is. Összepirítom, ráteszem a sűrített paradicsomot / ez egy kis doboznyi sűrítmény /, ezzel is átpirítom, hogy a paradicsom a savasságát egy kicsit elveszítse. Ráöntöm a darabolt paradicsom konzervet, sózom, borsozom és teszek rá kb. egy mokkáskanálnyi borsfüvet. Amikor a mártás készen van, még hozzáöntöm a tejszínt, hogy ez egy kicsit lágyítsa a paradicsomot.
Húsgombócok:
  • 50 dkg darált marhahús
  • 2 szelet házi kenyér héj nélkül
  • 1 db tojás
  • só, bors
  • 1 kk. szárított zsálya
A kenyeret beáztatom langyos vízbe, kinyomom és összekeverem a többi anyaggal. Apró golyókat formázok a masszából és sós vízben kifőzöm. Nekem most 59 db-ot sikerült csinálni. Lehetne még apróbbakat is, de nem volt már türelmem. Tíz perc alatt megfőlnek. A kész gombócokat beleteszem a paradicsomos mártásba és tálalás előtt összerottyantom az egészet.
Közben tetszés szerinti formájú tésztát főztem ki és azzal tálaltam. A tetejére grana padano sajtot reszeltem. Nekem úgy tűnt, gyorsan elkészült. Négy felnőttnek bőséges adag volt.