2009. szeptember 16., szerda

Csirkehúsos pite


Amikor a sütőm kényszerpihenőt tartott, át kellett terveznem néhány nap főzni valóját. Ekkor került a fagyasztóba a friss levelestészta. Ha csirkemellet veszek, ami nálam elég ritkán fordul elő, mindég megformázom és leszedem róla a kisebb részeket. Ezeket vagy összegyűjtöm, vagy, ha elegendő mennyiség van egyszerre, akkor ezt az adagot használom fel. Most kivettem egy adagot és felkockáztam, készítettem egy ragut belőle, amit a levelestészta alapra tettem a többi zöldséggel.
  • kb. 30 dkg csirkemell
  • 3 db lilahagyma
  • 3 db kisebb cukkini
  • 1 db kaliforniai paprika
  • 2 db paradicsom
  • egy kb. 20 cm-es póréhagyma
  • 15 dkg sajt
  • 5 dkg vaj
  • 1/2 dl olaj
  • só, bors, borsikafű
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl tej
  • 2 db tojás

Tulajdonképpen nem is igazi ragu lett, mert külön sütöttem át a hozzávalókat és ezután rétegeztem. A csirkehúst sóval, borssal egy kevés olaj és vaj keverékén megsütöttem. Kiszedtem és az olaj maradékán megpirítottam a nagyobb szeletekre vágott lilahagymát. A cukkiniket szokásomtól eltérően meghámoztam, mert már kezdett csúnyulni a héjuk. Spárgahámozóval vékony szeleteket vágtam belőlük, csak a középső, túlságosan magos belsejüket nem használtam fel. Ezeket is megsütöttem egy kis sóval, borssal, borsikafűvel.










A tésztát a saját papírjával beleterítettem egy tepsibe. Ráöntöttem a csirkés hagymás ragut. Erre tettem a fagyasztóból elővett sültpaprika szeleteket. Beborítottam póréhagyma karikákkal, erre pedig a megsült cukkini lapok kerültek. A színe miatt tettem rá paradicsom karikákat. Összekevertem a tejet, tejszínt és tojásokat, sóztam, borsoztam, ráöntöttem a ragura és betettem a sütőbe. 180 fokon sütöttem kb. 20 percig. Ekkor megszórtam reszelt sajttal és visszatettem még egy negyed órára, amíg a sajt megolvadt és kicsi színt kapott.




Sütés után ajánlatos hagyni egy kicsit állni, mielőtt felvágjuk, mert nagyon laza és nem tartja meg a formáját. Persze ez csak szépséghiba. Azt hiszem sok háziasszonynak ilyenkor megy el a kedve a főzéstől. Szakácskönyvből vagy bármi más, képpel bemutatott receptből készült ételt sosem szabad összehasonlítani a profi fotókkal. Egyszer olvastam az ilyenkor használatos trükkökről, a szemcseppentővel adagolt olajról és a csipesszel igazított tésztákról stb. Természetemnél fogva maximalista vagyok, de már beadtam a derekem és nem dühöngök toporzékolva, ha valamilyen ételem nem úgy néz ki, mint a képeken. Bosszant, ez igaz, de ettől csak elszántabb leszek, hogy javítsak rajta. Viszont még senki nem tolta el a tányérját, mondván, hogy ez nem szép.
Ezt csak azért írtam, mert ez a pite sem igazán látványos, nem is lehet úgy tálalni, de azért jó ízű és már csak egy kis darab van belőle, pedig ma délután sütöttem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése