2009. szeptember 30., szerda

Tonhalszószos saláta

Ennek a salátának semmi köze az előző beíráshoz. Hát, igen, ez is tonhal, de micsoda különbség! Egyik nap piacozás után sétáltunk még egy kicsit a nyüzsgő városban, és beültünk egy kicsi, de kedves gyorsbüfébe kávézni. Már teszteltük a kávét, biztosra mentünk. Enni nem szoktunk ilyen helyeken, mert ugyan semmi bajunk a menzával, de olyat nem akarok enni, amit én is el tudok készíteni itthon. Ez ugyan időigényesebb, de határozottan olcsóbb és kiadósabb is. Egy másik alkalommal mégis úgy alakult, hogy ebéd helyett is jöttünk-mentünk és eléggé el nem ítélhető módon ismét a gyorsbüfénél kötöttünk ki. Ha tehetem, én mindég valamilyen salátát szoktam enni egy szelet hússal. Nem divatból, hanem mert szeretem. Most egy tonhalszószos salátát választottam, mert nem voltam igazán éhes. Evés közben természetesen analizáltam és néhány nap múlva el is készítettem.

Saláta:

  • jégsaláta
  • uborka
  • lilahagyma / ott sima, fehér volt /
  • paradicsom / én koktélpar.-ot tettem bele /

Szósz:

  • majonéz, amit én készítettem 1 perc alatt
  • tejföl
  • só, bors
  • konzerv aprított tonhal
  • olívaolaj / ott nem volt /
  • 1 ek kapribogyó öszevágva / ott nem volt /
  • házi csiliszósz / csak nálam /

A fekete olajbogyót elfelejtettem beletenni, mert már nagyon akartuk enni. Az eredetin az sem volt, de én úgy gondoltam, jó lenne bele. Hát, a gondolat, az jó volt......

A fiúk pirítóssal ették, de nekem elég volt anélkül is.

Nem vagyok elfogult magammal szemben, de ismét igazam lett, hogy ilyesmiért kár pénzt kiadni, mert az enyém jobb volt. Akkor mondja meg valaki, mit egyen az éhes ember az utcán?

Segítenétek? Tonhalat vettem

Szeretem a nagy magyar kereskedelmi hálózat üzletláncának boltját. Nem titok, ez a CBA. A nagyobb boltokban a választék széles, a kisebbekben a napi bevásárláshoz található meg a szükséges árú. A mi falunkban azt hiszem egy közepes méretű, de nagyon jó ellátottságú bolt van. Lehet, hogy a hús szlovákiából van, de olcsóbb, mint máshol és szép. A helyi hentes magyar húst árul, de drágábban. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak a drágábbat, de azért ott is van forgalom. Ennek az abc-nek köszönhetően kóstoltunk már olyan dolgokat, amit valószínűleg nem vettem volna meg, ha csak teljes áron jutnék hozzá. Tudom, ez sem az igazi, de a papírvékonyra szeletelt füstölt sonkát, amit sárgadinnyével enni különleges ízélmény, nem tudnám megvenni ott, ahol előállítják. A kékpenészes sajtokból is vannak olyan finom, lágy, krémes állagú fajták, amit szintén itt vettem először. Az akcióknál mindég lecsapok a különlegességekre, és be kell, hogy valljam, néha vadászom a lejárati idő előtt leárazott termékeket is. A gorgonzola sajtot is így ismertem meg, és így kerülhetett egy finom tészta ételbe, mert nem sajnáltam, hogy főzzek vele. A fent említett sonkákat is így szerzem be, azután nálam néha a fagyasztóban kötnek ki, amíg nem találok nekik megfelelő véget. A hűtőpult is sokszor tartogat meglepetéseket. Most is egy ilyen akció van és ezt a halat a majdnem kétezer ft.-os ára helyett 400 ft.-ért árulják, mert novemberig érvényes a szavatossága. Horvátországból származik, de nincs ráírva, hogy miféle hal. Vöröses a színe, de lélegzet visszafolytva merek csak gondolni arra, hogy hátha vöröstonhal. Persze jóval laposabb szeletek, mint amit tv-ben vagy képeken láttam, de ez legyen a legnagyobb baja. Az én bajom viszont az, hogy nem tudom, hogyan süssem meg, mert szeretném érezni az ízét. Egy kis mártás nem ártana neki, mert azt gondolom, száraz húsú hal ez a ton. Megpróbálom óvatosan sütni, hogy szaftos maradjon. Jaj, úgy izgulok már.