2009. október 18., vasárnap

Őszi zöldség köret sült tarjával


Az utóbbi néhány évben elég sok zöldséget eszünk köret gyanánt. Ritkán fordult elő, hogy csak ez került a tányérra, kellett mellé valami "emberes" étek is. Ez általában burgonya, rizs / esetleg barna rizs is /, de előfordult bulgur, kuszkusz és árpagyöngy is. Így azután már könnyen elfogadható volt a különböző zöldségféle is. Szinte észrevétlenül fogyott a húsok mellé ínycsiklandó illatokkal tálalt répa, cékla, lilahagyma, sütőtök, kelbimbó. Egyetlen dolog hiányzott nekem, a paszternák. Jó sok éve van már, hogy vettem egyszer egy boltban. Miután piacozni nincs lehetőségem, egy idő után el is felejtettem. Azután ebben a zöldség köretes időszakban egyre többször jutott eszembe, mert szerettem volna, ha a férjem és a gyerekeim is emlékeznének az ízére. Most a fiam egyik munkatársától sikerült venni. Gyönyörű példányok voltak köztük, még nézni is öröm volt. A kisebbeket megsütöttem ma céklával, sütőtökkel és hagymával. Kaptak egy finom édeskés mázat , de azt hiszem e nélkül is kellemes íze lett volna.
A zöldségekre öntött fűszeres olaj mindég más ízű, nincs bevált recept és függ a felhasznált alapanyagtól is. Azt már kikísérleteztem, hogy a cékla / és én is / szereti a római köményt, a répa a narancslevet és a gyömbért.
A céklát nem szoktam meghámozni, de aki idegenkedik az ízétől az ne így kezdjen hozzá, mert ennek a zöldségnek amúgy is van egy jellegzetes földes íze.
A sütőtököt szoktam külön is készíteni. Sokkal többet eszünk így, mintha a sütőben sütném hagyományos módon csemegének.
  • kb 70 dkg cékla
  • kb 70-80 dkg paszternák
  • 1,5 kg sonkatök
  • 4 db lilahagyma

A céklát kisebb darabokra vágtam, a hagymát negyedeltem, a tököt közepesen nagy darabokra- a paszternákot pedig hosszában negyedekre vágtam.

Így néztek ki az összevágott zöldségek. Gyönyörű színek voltak. A cékla vöröse, a tök sárgája, a hagyma lilája és a paszternák fehér színe.

A citrom csak azért került bele, hogy ne keljen kidobni. Sütés után persze veszítenek a színükből, de ilyen szépségnek nehéz ellenállni. Azt mondják, minél színesebb egy étel, annál étvágy keltőbb. A rossz evő gyerekeket is így próbálják rávenni a változásra. Vajon sikerülhet? Talán, ha elég korán elkezdik........

  • 1/2 dl olívaolaj
  • 3 ek balzsamecet
  • 3 ek világos szójaszósz
  • 2 ek szilvalekvár
  • 1 ek sűrű erdei virágméz
  • 1teáskanál római kömény
  • 1 tk gyömbérpor
  • 1 tk wasabi torma por / chili helyett /
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrom reszelt héja és a 1/2 citrom leve
  • 5 szál kerti kakukkfű / vékonyabb, mint a nemesített bolti /
  • 5-10 dkg vaj

Az öntet hozzávalóit egy habverővel simává, egyneművé kevertem. Kóstolással ellenőrizni kell és lehet rajta javítani, hozzáadni még ízesítőt.
A zöldségekkel összekevertem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A sütőpapír nem kötelező, de nekem a teflonos tepsimbe nem fért bele.




A kakukkfű szálakat bedugdostam a zöldségek közé, hogy ne égjenek meg.
170 fokos sütőben sütöttem jó 1,5 órát. Ha nem kevergetjük, akkor a tök nem törik össze. A cékla lehet, hogy kicsit ress marad, de ez nem lehet baj. Egy alufóliával letakartam, de nem zártam le vele a tepsit csak lazán a tetejére tettem.
A paszternák széle egy kicsit sötétre színeződött, de Jamie Olivertől tudom, hogy ez nem megégett csak a zöldség cukor tartalma karamellizálódott. Valóban nem volt keserű, igaza volt.
A hús, amit ettünk mellé egy szép darab csont nélküli tarja volt. Tudom, pecsenyéknél kell a csont is, mert az adja a jó ízét, de ezt most így árulták a csontos árában. Kihagyhatatlan volt. Este bepácoltam és másnap lassú sütéssel nagyon puha, omlós pecsenyét sütöttem belőle.
Este a húst egy jól tartó nejlon zacskóba tettem a következőkkel.
  • 1 rúd fahéj
  • 2 fej hagyma karikára vágva
  • 1 citrom karikára vágva
  • 6 ger. fokhagyma
  • 1/2 dl világos szójaszósz
  • bors
  • őrölt kömény
  • 1/2 dl olaj

A zacskót lezártam és a húst eltettem a hűtőbe. Ez egy 2 kg-os darab volt és a sütése 160 fokon 4,5 órát tartott. A tepsibe tettem sütés előtt még egy jó db vajat is. A hús is kapott egy laza takarást, de csak azért, hogy sülés közben a fröcsögő zsiradék ne a sütő falán kössön ki.

Nem volt vele annyi munka, mint amennyi az olvasás után tűnik, hiszen jó ideig nem kellett még a sütő közelébe se mennem.