2009. október 28., szerda

Sajtszószos tészta a pizzériából

Ennek a szósznak az erdete egy pizzériához vezethető vissza. Már olyan variációkban is készítettem, hogy a kitalálója sem ismerne rá. Régebben, amikor még a munkám miatt nagyon szűkös idővel kellett gazdálkodnom és egy-egy alkalommal két-, de akár három féle ételt is főztem előre, ez a szósz mindég kisegített. Akkoriban persze a sima, egyszerű formájában, de így is finom volt. A szószt és a tésztát sosem kevertem össze, hogy ne szívja magába, így azután két nap múlva is élvezhető volt, nem lett belőle egy szottyos mancs. Na, ez igazi gasztronómiai kifejezés lett! Azért is itt hagyom. Ma is előveszem, ha éppen elszállt mellettem az ihlet és engem nem talált el. Valódi mennyiségek nincsenek, mert szinte minden ízlés szerint készülhet, azért megpróbálok valami megközelítőt írni.
  • egy nagy fej hagyma
  • 2-3 ger. fokhagyma
  • 10 dkg sonka
  • víz szükség szerint
  • 2 db 10 dkg-os tejszínes sajtkrém
  • 2 dl tejszín
  • só, bors, olaj,vaj/ margarin/

Ha jól emlékszem ilyen volt az eredeti szósz. Mivel ez kevésnek és kevésbé laktatónak bizonyult, az idők folyamán tettem bele darálthúst vagy apróra összevágott húsos szalonnát, tarját, gombát, borsót. Dupla mennyiség volt a sajt, tejszín és ha több szószt akartam, akkor tejet öntöttem bele és keményítővel behabartam. Apróra vágott snidling vagy petr.zöld is került bele.









Az olaj és a vaj keverékén megfonnyasztom a z összevágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a húsos szalonnát és a darálthúst, amit fehéredésig kevergetek, Most 20 dkg pulyka darálthúst tettem bele. Sóztam, borsoztam és belenyomtam a két sajtkrémet is. Kevergetés közben szépen elolvad, de ha keményebb a sajt, akkor már is lehet hozzáönteni a tejszínt. Ettől kellően besűrűsödik, de ha több szószt akarunk, akkor jöhet bele a víz vagy tej és a keményítő sűrítőnek.
Ha gombát vagy borsót is tennénk bele, akkor a hús után tegyük, még a sajt előtt.





Nagyon kellemes ízű, lágy szósz lesz, mert a tejszínes sajt, a tejszín és a vaj vagy margarin, mind ezt az összhatást erősíti. A tészta, amit kifőzünk mellé, legyen minél csavartabb vagy bordázottabb, hogy a lehető legtöbb szósz tapadhasson rá.

Csalános péksütemény


A csalán a tavasz egyik vitaminforrása. Olcsó és könnyen beszerezhető. A mi udvarunkban is kiirthatatlan, de még így sem elég egy mártás vagy leves elkészítéséhez. Túróval keverve már készült belőle tésztalepény töltelék és tettem már zsömlébe is.


Most ősz idején a jó idő ismét előhozta az új, zsenge hajtásokat. Az esős idő után frissen, zsengén kínálták magukat a csalán levelek. Mielőtt a sajátomat észre vettem volna a kert eldugott sarkában, kimentem az utcára és learattam a csalán termést. Olyan sok volt, hogy megtehettem, hogy csak a fölső, fiatal leveleket szedtem le. A többi amúgy sem volt szép, hiszen a növények már öreg tövön élnek.










Először úgy gondoltam, hogy elegendő mennyiség lett egy tészta töltelékéhez, de a forrázás után kiderült, hogy ez bizony nagyon összement, ezért a töltött tészta ötletét elvetettem. Kicsavartam és összevágtam, mint a spenótot szoktam. Így azonban már sok volt ahhoz, hogy belegyúrjam a tésztába. Arra gondoltam, hátha a kész zsömlén érezni lehet majd valamilyen fura ízt, és nem mertem beletenni az összeset, de nem kellett volna ettől tartanom. A megmaradt csalánt megszárítottam és darálón porrá őröltem. Jó lesz egy másik sütésre. A tésztába került még szárított paradicsom is, amit én tettem el, tehát száraz volt, nem a bolti olajos, ami üvegben van, de mivel ilyet is tettem el, legközelebb én is fogok belőle tésztába gyúrni. Az olaj nem árt neki. Így nézett ki a kinyújtott tészta. Piros és zöld, sokat sejtető foltokkal.

A tészta egy egyszerű kenyértészta volt: 50 dkg fehér liszt; 3 dl folyadék / kefír+víz /; 3 dkg élesztő; 1 ek. burg.pehely, só, cukor, olaj





A dagasztás és kelesztés után a tésztát elosztottam 18 kb. egyforma részre. 3-3 lapot használtam föl egyszerre úgy, hogy 1 lapot kör alakúra nyújtottam, megkentem olvasztott margarinnal, rátettem egy másik lapot, azt is megkentem margarinnal és erre még egy kinyújtott lap került.
Így kaptam 6 kör alakú lapot, ami egyenként 3 rétegű volt.


Kettőt kinyújtottam nagyobbra, felcikkeztem hat darabra és kiflit tekertem belőle.


A csillagokkal játszottam, nem is sikerültek rendesen, de a legnagyobb bűnöm az, hogy azt sem tudom, hol láttam a formázását, ezért most ezt nem írom le. Ha valaki ráismer, írja meg és pótolom ide. Nagyon finom, másnap is puha tészta lett a margarinos rétegezéstől, igaz, így egyáltalán nem kalóriaszegény, de most ennyit megért nekem. A csillagokat keményítővel elkevert vízzel kentem meg, hogy rátapadjanak a magok, a kifliket nem kentem le.


180 fokon sült 20-25 percig