2009. november 11., szerda

Kacsacombok savanyúkáposztával, almával, hagymával

Ez az étel már elég rég óta szerepel a családi étlapon. Valószínűleg valamilyen újságból való, de az évek során több variációban is készítettem, ezért igazán nem is tudom, melyik volt az eredeti. A különbség abban rejlik csak, hogy milyen húsból készül. Csináltam sertéstarjával, ami nagyon finom volt, könnyebb változata csirkecombbal készült, de a kacsacombok is illenek hozzá.
Kevés hús, sok zöldség, finom íz, kevés munka, könnyű elkészítés egyenlő ideális étel.
A mennyiségek tetszőlegesek, mert mindenki annyit tesz belőle, amennyit szeret. Mi sok hagymát eszünk, de ennél az ételnél sok a káposzta és az alma is.
  • nyers, karikára vágott krumpli
  • karikára vágott hagyma
  • cikkekre vágott alma
  • elősütött hús
  • savanyúkáposzta
  • ízesített tejföl

Ebben a sorrendben szoktam a tepsibe tenni, mert úgy tapasztaltam, hogy így keverednek a legjobban az ízek sütés közben.

A húst fűszrezve, sózva elősütöm. A tepsit kikenem /margarinnal, zsírral, olajjal-lehet választani / és beleteszem a vastagabb karikákra vágott burgonyát. Nem kell egy rétegben tenni, de akkor külön-külön kell sózni, fűszerezni. Ehez az ételhez én kakukkfüvet, borsikafüvet, borsot használok fűszerezésnek. A következő réteg a vastagabb karikára vágott hagyma, erre jön az alma. Ezután ráteszem a húst és beterítem a kissé átmosott káposztával. Ezt is megszórom a fűszerekkel, mert a borsikafű és a kakukkfű nagyon kellemes aromát ad neki.

A tetejét leöntöm tejföllel úgy, hogy mindenhol befedje. Ráöntöm a hús sütésekor keletkezett levet és a maradék olajat. Aláöntök kb. 2 dl vizet, alufóliával rendesen betakarom és beteszem a sütőbe kb. 1,5 órára, de ez attól is függ, hogy milyen húsból készítem. A sütés végén leveszem a fóliát és kicsit megszínezem a tetejét, de nem kell megpirítani a káposztát.








Bármilyen húsból elkészítve nagyon szívesen esszük, de a tarja a legsikeresebb. Állás közben összeérnek az ízek, másnap még finomabb. Tálalásnál nagy kockákat lehet vágni belőle, mindenkinek egy szelet hússal vagy egy combbal a tetején.
A képek sajnos elég rosszak, de ezek egy régebben készült ételről vannak. Most még nem készítettem el, de gondoltam a receptet közzéteszem, ha már Márton napja alkalmából hullanak ezek a jószágok. Ez az étel a sült kacsa alternatívája azoknak, akik nem ragaszkodnak a hagyományos kacsasülthöz.

Sütőtökös csirkés masnitészta


Amikor szabadságon vagyok, a főzés is inkább lesz alkotás, mint a munkás napokon. Sosem valóságos teher, de a bevált ételek biztosan sikerülnek, a kísérletezés nem ilyen napokra való. Ez az étel abból készült, amit a hűtőben találtam, és ami magában semmire sem lett volna elég.
  • 40 dkg korona durum tészta / rövidebb főzési idővel egészen jó lett /
  • kb 5 dkg húsos szalonna
  • 1 nagy fej hagyma
  • 3 ger. fokhagyma
  • kb. 25 dkg nagyon finomra vágott csmell a fagyasztóból
  • 3 karika kétujjnyi vastag sütőtök
  • 2 dl tejszín
  • tökmag
  • tökmagolaj
  • bors
  • olívaolaj és vaj

Az olajon megpárolom a nagyobb kockákra vágott hagymát. Kicsit megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Hozzáadom a szalonnát és a fokhagymát. Ezután ráteszem a csirkehúst és összepárolom az egészet. Ezután mehet bele a kockákra vágott tök, ennek nem kell sok idő, hogy ne törjön össze. Ráöntöm a tejszínt, sózom, borsozom, teszek rá egy kevés petr.zöldet és egyet forralok rajta. Kellemesen édeskés a hagymától és a töktől, de elég fűszeres a szalonnától és a fokhagymától. Szükség esetén a tészta főzővizével higítom. Nekem kellett hozzá tenni.

Tálalásnál megszórom még pirított tökmaggal és locsolok rá egy kevés tökmagolajat.

Diabetikus birsalmasajt


Szerencsére nem kellett átélnünk, milyen érzés, amikor egy felnövekvő cukorbetegnek azt kell mindani valamilyen édességre, hogy ezt, nem! Ha a gyerek ebbe nől bele, talán könnyebb, de ebben sem vagyok biztos. Örültem, amikor a boltok polcain felfedeztem az egyre bővülő kínálatot, amikor láttam aprócska, de méregdrága mikulást, azután láttam szaloncukrot, igaz csak egy féle ízesítéssel. Mégis, elkezdődött valami, hogy az egyre növekvő számú cukorbeteget is ember számba vegyék.
Az otthon készíthető lekvároknak meg volt a lehetősége, annál is inkább megérte, mert a bolti választék silány volt, az íze még elfogadható, de ahogy kinézett.....! Mitől lett szürke a baracklekvár? Tudom, hogy birsalmasajt nélkül lehet élni, de amikor tavaly megleptem egy kedves ismerősömet, olyan gyermeki örömmel újságolta, hogy milyen finom volt, és, hogy szinte egyszerre megette az egészet, elhatároztam, az idén is készítek ilyet. Megjelent a boltok polcain a diabetikus befőzőcukor, hogy egyszerűbbé tegye a házi lekvár készítést. Ezzel kísérleteztem tavaly és kitűnően vizsgázott. Igaz, elég drága, sőt, kifejezetten drága, de megéri, ha látom az őszinte ragyogást annak a szemében, aki már nagyon régóta nem evett olyan édességet, amit nagyon szeretett, és nem is számított arra, hogy egyszer még ehet. A cukorbetegnek be kell tartani bizonyos szabályokat, ezért remélem, hogy az idén lassabban fog elfogyni ez a finomság.
  • 50 dkg birs pép
  • 1 dob diabet. befőzőcukor
  • 1 narancs reszelt héja
  • pirított dió
A birsalma nem volt lemérve, amikor előkészítettem, mert nekem a pép súlya kellett. Fél kg-onként volt elcsomagolva a fagyasztóban, mert nem volt időm egyszerre elkészíteni. Az előkészítésnél a birsek szőrét szárazon a legkönnyebb ledörzsölni. Én papírtölővel törölgettem és meglepően egyszerű volt. Alapos mosás után feldaraboltuk és csak a magházát szedtük ki, de azt azért is célszerű, mert sok almának a közepe kukacos, rohadt. A bolti nemesített, biztosan hibátlan, de én a szomszédból kaptam. Garantáltan bio volt. A darabolt almát citromsavas vízben áztattuk, amíg fel nem vágtuk mindet. A főzés annyi vízben történt, ami éppen ellepte. A főzési idő rövid, talán 15 perc volt. Amikor az almák kezdenek kifordulni a héjból, akkor már bőven jók. Ezután egy nagy szűrűben leszűrtem és hagytam kicsit kihűlni. Ezután húsdarálón ledaráltam és lemértem, kiadagoltam a szükséges mennyiségeket. Szép világos volt a színe, bár engem az sem zavar, ha sötét színű marad.
A készítés utolsó része az, amikor a birs pépet összekeverem a cukorral, jó alaposan elkeverem és felteszem főlni. Nagyon hamar összeáll, mert elég sok a zselésítő anyag ennyi cukorban. Talán tíz percig kevergettem. Vigyázni kell, mert nagyon pöfög. Hozzákeverem a narancs reszelt héját és beleteszem a durvára tört pirított diót is.










Ebből a mennyiségből ezzel a hat kis formával tudtam sajtot készíteni. A formákat kibéleltem folpackkal és mielőtt beletettem a pépet, kicsit megspricceltem vízzel is. Mire kihűltek, már szinte össze is állt és megdermedt teljesen. Másnap kiszedegettem őket és sütőpapíros rácsra tettem, hogy kellően kiszáradjanak. Naponta megforgatom, már harmadik napja száradnak, de még hagyom, mert szeretném jól kiszárítani, nehogy megpenészedjen. Régen, kezdő koromban egy nagy mennyiség teljesen penészes lett, mert korán csomagoltam el, azóta hagyom, akár két hétig is száradni.
Én ezt a keverési arányt találtam magamnak, de természetesen lehet kísérletezni, most már van mivel.
Ez a másik mennyiség hagyományosan készült. 1 kg birspéphez 80 dkg cukrot adok, ízesítem narancshéjjal, dióval, esetleg mazsolával és összefőzöm. Ha jól le van csöpögtetve darálás előtt, akkor nem kell sokáig főzni. Azért szoktam darálni és nem turmixolni, mert jobban szeretem, ha kicsit darabos marad.