2009. november 15., vasárnap

Rakott kelkáposzta a nem szeretem időszakon túl




Nem szeretem! Sokszor hallottam én is ezt, amíg kicsik voltak a fiaim. Szerencsére nem volt túl sok étel, amit ezzel illettek, de nehezítette a dolgom, hogy a két gyerek nem ugyan arra az ételre mondta. Az egyik nem szerette a gombalevest, a másik a paradicsomos káposztát, az egyik nem szerette a tökfőzeléket, a paradicsomlevest, a fokhagymás uborkasalátát, a másik nem volt annyira válogatós. Uborkasaláta két féle készült egy ideig, gombaleves mellé pedig paradicsomleves is. Az egyik gyerek nem volt napközis, mert nem akart, és a nagymama azt mondta, hogy szegény gyerek, miért kell..........Majd ő főz, és ehet ott is. / anyós mami / Evett! A mami azt főzte, amit ő akart enni. Ezért lett válogatós és ezért az még ma is, de mára már legalább egyszer megeszi egy évben a nemszeretem ételt is. A másik gyerek napközi, menza, kollégium. Nem válogat, sőt elborzaszt, amikor hidegen, lábasból, maradékot, így is jó lesz ételt eszik. Kicsit, mint az anyja, aki szintén menzán szocializálódott.


Ez a menza volt az, ami utálatos ételt csinált a zöldségekből. Szeretném tudni, hol tanították azokat a szakácsokat, akik ilyen borzalmakat voltak képesek főzni az iskolákban? Azok, akik ennek ellenére nem utáltak meg bizonyos ételeket, szebb jövőképük lett. Mert a zöldség finom, egészséges és a belőle készült étel nem gusztustalan. Arra már nem emlékszem, hogy a kelkáposztához hogyan viszonyultak, de gyanítom, nem volt kedvenc, mert ritkán készült. nem úgy most! Az egyik gyerek ugyan a főzeléket nem eszi, de a rakott kelt mind a kettő. Annyira, hogy még a munkahelyre is jó. A hozzá szokás lassú volt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a hűtőből az étel. Szóval, így kezdődött.


A fűszerezésre nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert ízlés függő, egyébként meg én bátran fűszerezek, viszont bátortalanul sózok.




  • 1,5 kg-os kelkáposzta


  • 60 dkg darálthús


  • 15-20 dkg rizs


  • 1 nagy hagyma


  • 2 ger. fokhagyma


  • só, bors, köménymag, majoranna


  • paradicsom a pörkölt alaphoz


  • paprikacsutka " "


  • 1/2 l tejföl


Nem régen azt olvastam, hogy a kelkáposzta és saláta külső zöld levelei egészségesebbek, mint a belsők. Lehet, hogy igaz, de ezek a legrondábbak, foltosak és én eldobom. A kelkáposzta torzsáját ék alakban kivágom, a káposzta fejet egy nagy fazékbn elkezdem főzni sós vízben, a leeső leveleket kiszedem és a végén a kicsi maradék fejet tovább főzöm.



Közben a hagymával pörkölt alapot készítek, a húst ráteszem és fehéredésig pirítom. A rizst megmosom és ráteszem a húsra, ráöntök annyi vizet, amennyi a rizs kétszerese. Fűszerezem és addig főzöm, amíg a rizs majdnem puha. Ekkor hozzákeverem a tejföl felét és belevágom a maradék kis kelkáposzta fejet, apróra. Kiválogatom a szükséges leveleket és a maradékot szintén belevágom a rizses masszába. Kóstolok és ízesítek.



Egy tepsit kizsírozok / igen, zsírozom / megszórom zsemlemorzsával és kibélelem két rétegben a félig főtt kelkáposzta levelekkel. Beleöntöm a húsos-rizses-káposztás masszát és beterítem a többi levéllel, szintén két rétegben. A tetejére öntöm a maradék tejfölt, amit elekevertem egy kevés őrölt pirospaprikával. Erre kerül néhány füstöltszalonna szelet, néha több, néha kevesebb. Esetleg füstölt kolbász karika. Hihetetlenül finom a füstös íze a tejfölös káposztának a tetején.



Alufóliával letakarom és kb. 1/2 órát sütöm 180 fokon. Leveszem az alufóliát és megsütöm a szalonnát a tetején.



Ha valamelyik gyerek leszedi a káposzta leveleket, mert nem szereti, akkor sem veszi észre a többit a rizses-húsos masszában. Kész átverés! Kész győzelem!

A snack nem tilos csak nem egészséges


Egészséges-e, azon lehet vitatkozni, de mindenképpen jobb, mint a bolti sós, zsíros, adalékos valami. Igaz, nincs olyan szép zacskója, nincs benne ajándék matrica sem, meg kell várni, míg megsül, és nem lehet az iskolába menet megvenni, de határozottan állítom, hogy be lehet illeszteni a megfelelő helyre. Már, persze, ha van ilyen. Nekünk szerencsénk volt a csipszekkel, mert nem volt rá igénye a fiaimnak. Ma már eszegetik ezt is, ha sütök, pedig nem szoktam megsózni, van ennek íze így is. Sütni is leginkább akkor szoktam, ha vendégek jönnek hozzánk, és naívan próbálom az egészségesebb élelmiszerek felé terelni a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Nem sok sikerrel! A bolti vacakhoz szokott ízlelőbimbókkal rendelkezők ezeket nem díjazzák. Van abban valami igazság, hogy a gyári ízfokozók - márpedig mindenben van-tönkre teszik az ízlelőbimbókat. Nem akarok visszatérni a nyers húshoz, de igenis akarok új ismeretek adni a körülöttem élőknek arról, hogy milyen ízű a paradicsom só nélkül és milyen ízű a magyar napon érett eper cukor nélkül. Márpedig csak ezt az epret lehet megenni a maga természetességében, mert csak ennek van íze.
Ez a csipsznek való sokféle formában létezik, persze ennek a sonkásnak sem a bele sütött sonkától van íze, de nem is azért találták ki, higy a szendvicsbe kerüljön egy szelet sonka helyett. Nem akarok reklámot csinálni ennek a terméknek, csak gondoltam, egy természetes konyhán élő család étkezésébe ez is belefér. Akinek van ideje, az persze ennél is jobbat készíthet édesburgonyából, céklából, almából, répából stb. Sok erő és kitartás, türelem és rengeteg idő kell ahhoz, hogy az iskola és a környezetünk ellenében a gyerekeinket és a családunkat a jó felé terelgessük. Nehezen hisszük el, hogy idővel megtérül. Sokan csak a mának élnek, ma és most akarják jól érezni magukat, de mi lesz 20-30 év múlva velünk?