2009. december 9., szerda

Zsömlék egyszerűen





A sütés-főzés nálam nincs egyensúlyban. Főzni jobban szeretek, mint sütni, de az utóbbira is rá lehet venni. Ha pedig én érzem kihívásnak, akkor különösebb indok sem kell hozzá. A sütés meghatározás a kenyér- és péksütemény előállítására nem vonatkozik. Ebben a blogban ritkán lesznek erre vonatkozó receptek. Ennek egyik oka, hogy Limara minden hiányt pótol, a másik, hogy én is E. Margit-tól kaptam rengeteg segítséget, amikor elkezdtem a kenyérsütést. Később Limara segített. A harmadik ok pedig az, hogy én-- mint a vak ló, akiről azt hiszik, hogy csak bátor, azért megy fejjel a falnak--sokszor nem tarom be a receptek utasításait, azután persze korrigálok, de lássuk be, így nem lehet felelősségteljesen másnak hazsnosnak hitt információkat átadni.
A kenyérsütő gépemet már egy ideje én is főleg dagasztásra használom és sütőben sütök. Ha munka után nincs időm a sütőben sütéssel vacakolni, akkor szoktam a kenyeret a gépben megsütni.
Most mégis azért írok ezekről a zsömlékről, mert szerintem egyáltalán nem nehéz megsütni. Persze ehhez is kell idő és többszöri ránézés, de mégis lehet mellette mást is csinálni és nem olyan kényes, mint a kenyér.
Ami még fontos lehet, hogy most már le merem írni, hogy a leglényegesebb szerintem a liszt és folyadék aránya. A többi hozzávaló már nem befolyásolja igazán a végeredményt.
Ezzel is úgy vagyok, mint az egyszeri katonai ételosztásnál, ha kevés volt a leves, azt mondták, hogy még egy kis víz, egy kis só és lehet tovább osztani.
A zsömle tésztája is így készül a gépben. Ha víz helyett kefír kerül bele, ha a liszt minősége változik, ha több a teljes kiőrlésű liszt benne, az mind befolyásolja az összetevők arányát, de a tészta keverése közben könnyen kijavítható.

Nálam az a szabály, hogy
  • 50 dkg liszthez 3 dl folyadék kell
  • 60 dkg liszthez 3,5-4 dl folyadék kell
  • 70 dkg liszthez 4,5-5 dl folyadék kell

A hozzáadott víz mennyisége a 2-3 evőkanáltól a 1/2 dl-ig lehet, attól függően, hogy mennyi a telj. kiőrl liszt benne. Az én eddigi keverésem max. fele-fele arány volt, de akkor pótolni kell a vizet. Az élesztő 2,5 dkg-tól 3 dkg-ig lehet.

A hozzáadott burg.pehely, az őrölt lenmag, olaj vagy vaj-margarin, az öregtészta már nem változtat a tészta állagán. A tészta ne legyen nagyon kemény, de ne legyen lágy sem, mert akkor kelés közben elterül. Engem igazán ez sem zavart, mert könnyebb volt átharapni szendvicsként a gyerekeimnek. Már túl vagyok azon az időszakon, amikor olyan szépet akartam sütni, mint a pékségekben. Van sikerélményem, de ma már sokkal fontosabb, hogy inkább egészséges legyen, mint szép.

Az ilyen liszt és élesztő arányhoz igazából nincs is szükség öregtésztára, mert nélküle is nagyon laza szerkezetű lesz a zsömle. Másnap is jó, csak éppen nem meleg. Harmad napra meg már úgysem marad.
Dagasztani a géppel kb. 15 percig szoktam. Keleszteni pedig addig, amíg nem végzek azzal a dolgommal, amit közben csinálok, de 1/2 óránál azért nem tovább,mert a sok élesztőtől hamar beindul, viszont néha csak 15-20 percig. Nem a gép dagasztja újra, hanem én, amíg kiadagolom és megformázom a tésztát.

A tepsin hagyom kelni kb. a duplájára. Ha főzök és nyitva van az ablak, akkor lassabban kel, ha meleg van, akkor gyorsabban. Ha sütök valamit és foglalt a sütő, akkor beteszem a hűvösbe, a spájzba.

Sütési idő kb. 20-25 perc, a hőmérséklet kb. 180 fok.

Ez nem kőbe vésett szabály, mindenkinek más a sütője. Néhány sikertelen próbálkozást megér, hogy azután már félig odafigyelve is sikerüljön egy zsúfolt délutánon is.

Egyetlen zsömle, ami kilóg a sorból, az a szalonnás, hagymás változat. Nagyon finom vacsora volt belőle egy kevés olívaolajjal megkenve. A hagymát olajon megpároltam, azután a szalonnát is, lecsöpögtettem és úgy tettem a tésztához, de még így is volt benne annyi, hogy eléggé ellágyította a tésztát. Tettem hozzá még lisztet és a hiba ki volt javítva.



Csicsókaleves


Megkedveltük a csicsókát, de sajnos az elmúlt jó néhány évben sem sikerült többször hozzá jutnom, mint szezononként két-három alkalom. Levest is készítettem már többször, de most összehoztam azzal az egyedül árválkodó paszternákkal, ami szintén nagy becsben élte napjait a beszerzése óta.
Az én krémleveseim nem feltétlenül a selymes ízvilág kategóriába tartoznak, sokkal inkább fontos, hogy ne legyen sok fölösleges kalória benne. Ezért ritkán kezdem olajon párolással és ha lehet, nem sűrítem, esetleg csak burgonyával, a végén egy kis tejszínt azért teszek bele, hogy lágyítson az ízeken.
Most a csicsókát , paszternákot és hagymát olívaolajon megpirítottam egy kicsit. Felöntöttem vízzel, amibe tettem egy leveskockát. / egyenlőre alaplevet még csak a rizottóhoz főzök, de nincs lelkiismeret furdalásom, ha egy étteremnek jó a leveskocka, akkor nekem is /
Amikor minden megpuhult, akkor botmixerrel pürésítettem, ízesítettem és tejszínt öntöttem hozzá.
Sajttal megszórt pirított kenyérszeletekkel ettük, ízbombaként pedig meglocsoltam egy kevés tökmagolajjal.
A hozzávalók mennyisége itt nem fontos, mert ezek a levesek annyi zöldségből készülnek, amennyit szeretnénk tenni bele. Amit szívesebben eszünk, abból többet, amit kevésbé, abból kevesebbet. Ha a zöldség nem sűríti önmagát eléggé a turmixolás után, akkor mindég burgonyával együtt kezdem a leves készítését.