2010. január 6., szerda

Cukrozott narancshéjak

Erről az édességről nem vagyok hajlandó lemondani még bio narancs híján sem. Ipari mennyiségben készítem karácsony idején, néha még azután is. Ez azt is jelenti, hogy a narancsokat meg kell enni, ha már a bundájukat elloptam. Most az ünnepi ételekbe is került bőven, de maradt enni is belőlük. Alig van vele munka, és ez igaz a készítés minden fázisára.
Azzal kezdem, hogy a narancsok héját egy kevés mosogatószerrel átitatott szívaccsal megdörzsölöm, azután alaposan leöblítem. Levágom a két végét, aztán a héjat 5-6 helyen éles kiskéssel hosszában bevágom. Így elég formás héjdarabokat tudok leszedni a narancs húsáról.


Szerintem a vastaghéjú narancsok a legjobbak erre a célra, mert így marad bőven rágcsálni való héj. Az a véleményem, hogy nem kell teljesen megkopasztani a héjakat a fehér belsejüktől, nem kell félni attól, hogy keserű lesz. Nekem még sosem volt keserű.
A szépen leszedegetett héjakat egy vízzel teli edénybe teszem és naponta legalább egyszer lecserélem rajta a vizet. Ha meleg van a konyhában, akkor a hűtőben várnak a sorsukra. Amikor kellően kiáztak, 3-4-5 nap után / attól függ, mikor érek rá /, akkor szoktam a fehér belsejét eltávolítani a héjnak.


Ezek itt a kiáztatott héjak. Felcsíkozom és azután egy kiskéssel nagyon-nagyon könnyen levágom a felesleges fehér részeket.

Annyi vízben főzöm, amennyi ellepi és addig, amíg meg nem puhul. Ez kb. 40-50 perc. Egy hústűvel szoktam megszúrni, hogy elég puha-e már? Ebben az állapotban el lehet tenni hidegre másnapig.

Ezután leöntöm róla ezt a vizet és egy tömény cukros oldatban főzöm még 15-20 prcig. Itt nincs jelentősége a cukor-víz pontos arányának, a lényeg, hogy jó cukros legyen, mert a narancs már innen kezd ízesedni. A folyadék annyi legyen, hogy éppen ellepje a héjakat.

Ha durvább külalakot akarunk, akkor kristálycukorba, ha finomabbat, akkor porcukorba fektetjük a cukros léből kiszedegetett narancshéjakat.

Én egy sütőpapírra szoktam szórni a porcukrot és ide rakosgatom a héjakat. No, jó! Ez az egyetlen munkaigényes része a dolognak. Ezt én egy hústűvel szoktam megoldani, mert ezzel szedegetem ki a cukorba.

Ezután meleg helyen hagyom száradni, közben két nap múlva fordítok egyet rajtuk, és ha eltűnt a cukor, akkor megszórom a nedves felét. Még két nap a melegen és teljesen megszárad, de nem kiszárad. Ha túléli a csipegetéseket, akkor egy üvegedényben szoktam tárolni.

Volt már néhány próbálkozásom, de ez vált be. Nem kell túlbonyolítani! Finom, nem túl édes, viszont nagyon narancsos a végeredmény. Puha, harapható, vágható, süteménybe is lehet tenni.


3 megjegyzés:

  1. ugyanez cukor helyett olvasztott csokival dettó

    VálaszTörlés
  2. Ez nálunk is elmaradhatatlan karácsonykor. Ez a porcukor jó ötlet. Én nádcukorba forgattam.

    VálaszTörlés