2010. június 24., csütörtök

Egyem a zúzádat!----avagy Libazúzapörkölt tarhonyával

Nem igazán fotogén étel, de mentségére szolgáljon, hogy nagyon finom. Nekem. Nekünk. Ez is olyan megosztó étel, mint más belsőség, pedig a mi hazánkban nem is olyan különlegesség, mint pl. Angliában. Amikor gyerek voltam, akkor szó sem lehetett arról, hogy valamelyik részét a csirkének ne ennénk meg. Lehet, hogy nem pont a gyerekek, de valaki biztosan megette. A gyerek meg látta, hogy ez ehető. Később meg már ő is. Igaz,abban az időben a csirkének még csak két combja volt és csak egy zúzája, tehát külön pörkölt nem készülhetett belőle.


A mai csirkéknek annyi combja, szárnya- vagy melle van, amennyit akarunk. A zúzából pedig főzhetünk külön pörköltet. Nekünk mindegy, hogy csirke-, pulyka- vagy libazúza. Most én libazúzát kaptam, szépet, frisset. Olcsót.




Mindég megtisztogatom, mert néha vannak rajta maradékok, ami nem gusztusos és nem is odavaló. Attól függően vágom kisebb darabokra, hogy melyik állatból származik. A csirkezúzát nem is kell darabolni csak ketté vágni.

Hagyományos módon, ízlés szerint pörköltet készítek belőle.
  • ételízesítő nélkül
  • hagymát párolok sóban eltett paprikával
  • köménymag, bors és majoraánna
  • paprika, paradicsom
  • őrölt pirospaprika
  • a zúzára , hogy könnyebben puhuljon, szórok szódabikarbónát
  • bő másfél óra főzés, de lehet több is

A végére elfőzöm a levet, nem szeretem, ha vizes a pörköltszaft. Másnapra masszívan bekocsonyásodik, de melegítve ismét felhígul.

A zúzapörköltet lehet borsóval is készíteni, úgy is nagyon finom.

Most tarhonyát készítettem mellé, de szoktam egyszerű főtt krumplival is.

2010. június 23., szerda

Csavart kenyérkék aszalt paradicsommal és fekete olajbogyóval

Locatelli könyvét olvasgattam mostanában és a kenyér készítés fejezetnél van egy rész, ahol arról ír, hogy a kenyértésztát nem gyúrják, hanem hajtogatják.

Az olaszok gyúrás helyett hajtogatják a tésztát és közben az ujjaikkal megszurkálják, így visznek bele levegőt. Ettől gyorsabban kel és a kész kenyér levegősebb lesz. Ennek a technikának a neve--colomba--, vagyis galamb. Azért, mert olyan, mintha a tészta szárnyait hajtogatnánk.
Ezt a technikát alkalmazzák a pizza készítésnél, a focaccia és pl. a polentás kenyér formázásánál is.
A tésztát kézzel téglalap alakúra nyomkodjuk szét, közben ujjainkkal lyukakat nyomkodunk bele, ezután a felső harmadát behajtjuk a közepéig, közben ismét az ujjainkkal megszurkáljuk, majd az alsó harmadát is felhajtjuk. A tésztát elfordítjuk 45 fokos szögben és 20 perc múlva megismételjük az egész műveletet.
Természetesen a tészta állaga lágyabb, puhább, hogy kézzel nyújtható legyen, de pl. a polentás kenyérnél vagy más formázott kenyér fajtánál a hajtogatásokkal előkészített tésztát hasonlóan formázza meg, mint ahogyan mi is csináljuk. Golyót vagy veknit formáz belőle, de gyúrás helyett hajtogattják a tésztát.

Az én kenyerem egy szokásos kevert lisztből előtésztával készült kenyértésztából készült úgy, hogy a hajtogatás közben a tésztát megszórtam apróra vagdalt aszalt paradicsom és fekete olajbogyó keverékével.
Az utolsó hajtogatásnál a tésztát szélesebb csíkokra vágtam és mindegyiken tekertem kettőt. Így tettem a tepsire és hagytam kelni sütés előtt. Finom, laza szerkezetű kenyerek lettek.

2010. június 19., szombat

Kókuszos csirke mentás eperszósszal

Tudom, az eperszezonnak lassan vége, de sajnos konyhai kreativitásomat hátráltatta egy kisebb eü. probléma. Mégsem tehettem meg a férjemmel, hogy úgy bánjak vele, mintha az én meghosszabbított kezem volna. A lekvárkészítésből kivette a részét, de a főzés más. Ott folyamatosan kell szervezni, hogy majd egyszerre, lehetőleg egyidőben készüljön el az étel, ha az összetétele úgy kívánja.




Ezt a csirkét pontosan 12 évvel ezelőtt készítettem először, a férjem akkori kerek évfordulós születésnapjára. Lajos Mari receptje 1997-ből a 99-33 sorozatból. Sok olyan hozzávaló vagy elkészített étel van benne, ami abban az időben még nem volt mindennapos a konyhákban. Chilipaprikát még nem tudtam venni, de a recept már használta. A "csatni"-szót még nem nagyon ismertük, de itt volt egy recept. A sütőtök, mint köret szintén szerepel. Innentől kezdve én is készítettem ilyen ételeket és megszállottan kerestem hasonló recepteket. Ma már az internet ezt megoldja.


  • Személyenként egy csirkecombot rendesen besózunk és frissen őrölt borssal megszórjuk

  • 3 ek. kókuszreszeléket összekeverünk 1,5 dl sűrű tejföllel

  • Ezzel a masszával betapasztjuk a csirkecombokat

  • Margarinnal kikent tepsiben kb. 180 fokon 45 perc alatt megsütjük



Eperszósz:


  • Személyenként kb. 10 dkg epret számítsunk , most ez 30 dkg volt

  • Összevágjuk és egy edényben 1 dl vízzel elkezdjük főzni

  • Picit megsózzuk és néhány tekerésnyi borsot is teszünk rá

  • Ha nem elég édes az eper, akkor 1ek. mézzel édesebbé tehetjük / én most tettem hozzá /

  • Ha kicsit szétfőlt, akkor hozzáadunk 1/2 dl száraz fehérbort és elforraljuk

  • 2-3 kk. keményítővel besűrítjük

  • Apróra vágott mentalevelet teszünk bele



Ehhez az ételhez én mindég házi burgonyakrokettet készítek. Tulajdonképpen ez inkább burgonyafánk, mert nem szeretek panírozni és fölöslegesnek is tartom. Most a három adag ebből készült:


  • 20 dkg főtt lereszelt burgonya

  • 20 dkg liszt
  • 1 mk. sütőpor
  • diónyi puha margarin

  • 1 db tojás


  • a nyújtáshoz kukoricaliszt

A hozzávalókat összegyúrtam és kb. 1/2 órát pihentettem. Kinyújtottam 1/2 cm vastagságúra és egy sütemény kiszúróval kiszaggattam. Olajban sütöttem ki és egy papírtörlőn lecsöpögtettem. Nekem ebből 34 db lett, de ez nagyságtól függ.

Újfokhagyma leves Giorgio Locatellitől

Régi igazság, hogy azok az ételek, amelyek az életterületünkhöz kapcsolódnak, mindég kedvesebbek lesznek a szívünknek. A gyerek kori ízélmények biztosan fontos meghatározó szerepet játszanak később. A saját konyhánkban készült étel sosem lesz olyan, mint amit a nagymama készített el, bármennyire is a pontos recept alapján főztük. A helyszín, az idő, a környezet, ahol a gyerek kori élmények értek, olyan dolgokat tesz hozzá, amit egyetlen modern technika sem képes pótolni. Valahogy így vagyok én most ezzel a levessel. Jó volt, igyekeztem pontosan elkészíteni, de valami hiányzott belőle. Valószínűleg az a vágyódás, ami olyan emlékké tesz egy ételt, hogy a neve hallatán felelevenedik a múlt. Az enyémben nem volt ilyen leves.


  • Volt viszont olyan, amit nagyon szeretnék úgy elkészíteni, mint a nagymamám, de eddig még egyszer sem sikerült. Ritkán szoktam tésztát gyúrni, még ritkábban főzök levest a tészta vizéből. Gyerek koromban ez természetes volt. Párolt hagyma, meg paprikás rántás és bele a kifőtt tészta. Na, ez lenne az én " újfokhagyma levesem ".



  • 3 fej fokhagyma

  • 20 zsályalevél/ szerintem sok /

  • 3 szem borókabogyó

  • 1 ek kakukkfűlevél

  • 1,5 l víz


  • 6 szelet polentás kenyér vagy parasztkenyér / nekem az utóbbi /

  • vaj a kenyér kenéséhez

  • 10 dkg Grana Padano / vagy parmezan / reszelve


  1. A fokhagymát a fűszernövényekkel és a borókabogyóval együtt felöntjük 1,5 liter vízzel. Felforraljuk, majd alacsony lángon főzzük 30 percig.

  2. Beleteszünk két szelet kenyeret / gondolom a héja nélkül /, hogy besűrűsödjön és még 10 percig főzzük. Ízesítjük.

  3. Tálaláshoz megpirítjuk a maradék 4 szelet kenyeret, vajjal megkenjük és a sajtot rátesszük elosztva.

    A kenyeret a tányérba tesszük és rászedjük a levest.

  4. Megjegyzés: Az egy ek. kakukkfűtől olyan illata volt, mint a kakukkfű teának, amit télen gyakran ittunk. Nem írja, hogy friss vagy szárított kell-e? Nekem szárított volt, azt tettem bele, ezért aztán nagyon gyorsan szedtem is ki amennyit tudtam. Igyekeztem több, mint a felét kiszedni.

A levesbe tett kenyér sehogy sem akart elázni, ezért nem is sűrítette be a levest, viszont gusztustalan nyúlós csomókban állt a tányérba. Ez a mai bolti kovászos parasztkenyér. ------------Amit megpirítottam az a saját lenmagpelyhes kenyerem volt, ezért nem akartam ezt bele áztatni. Viszont ez volt a legfinomabb.


Lokatelli szerint kb. 350 grammnyi medvehagyma levéllel is elkészíthető.

2010. június 16., szerda

Langyos újkrumplisaláta marhahúspogácsával és sült spárgával

Napok óta keresek egy újkrumplisaláta receptet. A mostani kényszerpihenőm alatt összerendeztem a papírfecnis receptjeimet és mégsem találtam meg azt, ami kellett. Kidobáltam sok olyat, ami idejét múlta. Vagy azért, mert már recept nélkül is meg tudom csinálni, vagy azért, mert nem izgalmasak a hozzávalók, de leginkább azért, mert már nem kihívás az elkészítése. Még akkor sem, ha eddig sem került rá sor. Ezután már nem is fog. Lehet, hogy véletlenül ezt is kidobtam, de az is lehet, hogy az eddigi művészi rendetlenség, amit már megszoktam, most hiányzik és ez megzavart. Ez a saját készítés viszont annyira ízletesre sikerült, hogy muszály a hozzávalókat leírni, mert ezt hamarosan újra meg fogom csinálni.



Marhahúspogácsa


Ennyiből áll csak és kevés olajon sütöttem belőle 6 db húspogácsát


Sült spárga




  • egy cs. zöldspárgát megtisztítottam és kb. három percig előfőztem


  • sütőpapíros tepsibe tettem


  • krémfehérsajtot morzsoltam rá és borsot is szórtam


  • 230 fokon sütöttem légkeveréssel kb. 10 percig

A krémfehérsajt nem olvad meg és kellemes sós ízt ad sózás helyett.


Újkrumplisaláta




  • 1 kg kruplit jól ledörzsöltem és kockákra vágva megfőztem, de ne főljön szét


  • 1 db testes póréhagyma fehér részét kicsikre vágtam


  • 4 szál zellerszárat megtisztítottam és kicsire felszeleteltem


  • 1 ek kapribogyót összeaprítottam

Az öntet hozzávalói:




  1. 1 ek magos mustár, mert ez nem savanyú


  2. 1 ek sűrű méz


  3. 2 ek fehérborecet


  4. 1 dl olaj / floriol volt /




  5. bors


Összekevertem mindent alaposan és kóstolás után úgy éreztem, hogy ez a kicsit édeskés , picit savanyú alap jó ízt ad majd a többi hozzávalóval együtt. A póréhagymát, zellerszárat és kapribogyót szintén belekevertem, ezután hagytam állni kb. egy órát. Azt hiszem, ezt nem érdemes kihagyni, mert ennyi kell, hogy az ízek összeérjenek.


A langyos krumplit belekevertem az öntetbe és kész is volt. Ha kihűlt, akkor is finom volt, de a hűtőből kivéve nekem nem ízlett.



  • A szárzellert én mindég meg szoktam tisztítani, mert nem szeretem, ha húzódnak le róla a szálak. Olyan, mint amikor a bab szálkás. A spárgahámozó megfelelő eszköz hozzá.

Zöldségleves árpagyönggyel és csicseriborsóval

Megkedveltem a sűrű zöldséges leveseket amióta szívesen eszem az árpagyöngyöt. Harminc év kellett hozzá, hogy túl tegyem magam a régi korok ismert eddmegfiammertnincsmás időszakán. Bezzeg a mai gyerekeknek már hiába mondanánk ilyet, nem értenék, hogy miről beszélünk, amikor tömve van a hűtőszekrény és különben is szinte mindegyik ismer egy pizzériát. Nem bánom, hogy találkoztam néhány akkor még nem szeretem étellel is, mert mára már újból van kedvem összebarátkozni velük. Amit én eszek, azt eszi a családom is és így egy generáció ismét lehetőséget kap, hogy felismerje, van élet a pizzán innem és a gyorskaján túl is. Remélem!
Ennek a levesnek az ötlete most Dulminától származik, de én bulgur helyett az árpagyöngyre gondoltam, mint levesbetét.

  • olajon megpároltam egy fej összevágott hagymát két ger. fokhagymával, sóval
  • összevágott petrezselyem gyökeret és répát tettem rá, tovább pároltam
  • zellerszárat megpucoltam és összevágtam, hozzáadtam a többihez
  • felöntöttem forró vízzel
  • két ágacska lestyánt tettem bele a fagyasztóból
  • zellerlevelet a fagyasztóból
  • petr.zöld szárakat a fagyasztóból
  • paprikacsutkát / az utolsó volt a fagyasztóból /
  • egy ágacska kakukkfű a fagyasztóból
  • egy ágacska borsikafű a fagyasztóból
  • bors
  • két marék megmosott árpagyöngyöt adtam hozzá

Ezután elkezdtem főzni a levest addig, amíg az árpagyöngy meg nem puhult. Sosem lesz teljesen puha, kicsit pattanós, de én ezt szeretem benne. Beletettem a kockákra vágott újkrumplit is.

  • mielőtt készen lenne, hozzáadtam a főtt csicseriborsót is szintén a fagyasztóból.



Nekem ez most annyira sűrű lett, hogy én két napig csak egytálételként ettem, de nem is kívántam mást. A lestyántól különleges íze lett, aki nem ismeri, óvatosan bánjon vele.

  • A hozzávalók mennyisége tetszőleges, ki, melyik zöldséget szereti jobban, azt teszi bele.

Eperlekvár variációk

Az utolsó előtti pillanatban sikerült a tervet kivitelezni. Sajnos az egyik ujjamat megoperálták és ezért majdnem meghiúsult az egész. Két nappal az esetet követően a Férjem bevonásával azért mégis csak megtörtént . Az eper minősége már hagyott kívánalmakat maga után, de még így is egy közép áras viszonylag jó minőséget sikerült vennünk. Hat kg-ból annyi volt a veszteség, amennyi lejött a szárakból és a kóstolásból. Elhanyagolható volt a kidobott mennyiség. Az ára viszont majdnem 800 ft. volt. Sajnáltam volna, ha nem sikerül eperlekvárt főzni, mert a Jókaja blogján látott csilis eper nem hagyott nyugodni. Azt hiszem nagyon finom lesz sajtokhoz, húshoz, meg még majd kitalálom, hogy mihez.
Csilis eper
  • 1 kg tisztított eper
  • 1/2 kg piros kalif.paprika
  • 4 db kicsi csilipaprika
  • 0,6 dl balzsamecet
  • 40 dkg cukor
  • 1 cs. zseléfix 3:1-ben

A kaliforniai paprikát felvágtam négy részre , kimagoztam és egy tepsibe téve 230 fokon megsütöttem a héját. Pontosabban megégettem, mert amikor már megfeketedett, akkor volt jó. Elzártam és bespricceltem egy kis vizet a paprikákra. Becsuktam az ajtót és ott hagytam a gőzben puhulni, amíg én az üvegekkel és a többi hozzávalóval voltam elfoglalva. Mire sorra kerültek, szépen le lehetett szedni a héjukat.

  • az epreket egy kicsit kézzel összetörtem
  • a kalif.paprikát kisebb darabokra vágtam
  • a csilit összevágtam, de kettőből kiszedtem a magokat is / nekem most munkaeszköz volt a gumikesztyű, de csili magozáshoz és vagdosáshoz mindenkor jól jön /

Minden hozzávalót beleöntöttem a lábasba és addig kevergettem, amíg felforrt. Botmixerrel még összetörtem és ezután újból forraltam kb. 3-4 percig. Mikróban sterilizált kicsi üvegekbe tettem peremig töltve. Celofánt tettem rá, azután a csavaros tetőt, fejre állítottam kb. öt percre / ezt is a férjem csinálta / és azután bebugyoláltam egy éjszakára. Nekem így megnyugtató, pedig a fejre állítás után már mehetnének az üvegek a kamrapolcra. Kellemesen pikáns, csípős, édes lett.

Csokoládés eperlekvár

Hagyományos eperlekvárt készítettem szintén zseléfixszel, de ebbe is tettem 0,5 dl balzsamecetet. 1 kg 20 dkg volt a tisztított eper. 5 dkg volt a csokoládé, 35 dkg volt a cukor.

  • Amikor a lekvár készen volt és üvegbe töltöttem, akkor tettem bele az üvegbe az apróra vágott csokoládét, ami most 70%-os étcsokoládé volt.
  • A forró lekvártól valamennyire olvadt a csokoládé, de később még át is forgattam egy kicsit az üvegeket.

Kísérlet képpen készült, de nem idei találmány, majd meglátjuk, mire lesz jó.

  • A többi eperből sima lekvár készült szintén zseléfixszel.

Nem szoktam zseléfixet használni, mert jobban szeretem a sűrűbb lekvárokat és nekem évek óta nagyon bevált a befőzőcukor. Most kényszer szülte használat volt, de semmi baj vele, csak én a másikat szoktam meg. Ezek mindég hígabbak lesznek, de azt hiszem, lehet nagyobb mennyiséget is tenni egy-egy adaghoz, mint amit eredetileg ír a tasak utasítása.

  • Próbálta már valaki?
Lehet vele sűrűbb lekvárt készíteni?

2010. június 7., hétfő

Alaplé -és rizottó készítés

Először adva volt a brokkoli, ami olyan szépséges volt, hogy egyszerűen nem lehetett otthagyni. Nem magyar, de mit lehet tenni? Ilyenkor Anyukámnak is szoktunk vinni virágcsokor gyanánt. Ennyi pénzért ő sajnos nem jut hozzá, pedig szereti és persze egészséges is. Most volt időm és úgy döntöttem, hogy főzök egy adag alaplevet, mert olyan sok, finom zöldségem van. A brokkoli szárak is bele kerültek, meg a múltkori fehérspárga szárai, ami már fás volt, de az íze jól jön pl. levesbe. Olyan tartalmas zöldségalaplé lett belőle, hogy szinte sajnáltam a rizst öntözgetni vele. Bő egy litert elfőztem és még 3x1 litert betettem a fagyasztóba. Jó kis leves alap lesz, de lehet, hogy ismét rizottó készül majd, mert közben olvasgattam Locatelli óriási szakácskönyvét és úgy gondoltam, hogy van a rizottóban még lehetőség.















  • kb. 1,2 - 1,3 l zöldség alaplé





  • 20 dkg arborio rizs





  • 1 nagy fej hagyma





  • 1/2 dl száraz fehérbor





  • brokkoli tetszés szerint / kb. 15 dkg /





  • 3 ek olívaolaj + 2 dkg vaj





  • só, bors





Giorgio Locatelli szerint a rizottó készítésének legfontosabb része a mantecatura, amely a készítés végén a hideg vaj és a reszelt sajt hozzáadását jelenti. Gyors keveréssel kell egyneműsíteni, akkor lesz a rizottó krémes és lágy. Igaz, azt is írja, hogy régebben az embereknek nem volt pénzük ennyi vajra és sajtra, ezért a rizottó sokszor ragacsos és nyögvenyelős volt. A rizottóhoz használt sajt, nem a népszerű parmezán, mert azt inkább csak úgy eszegették. A rizshez általában grana padanot tettek. A múltkor én éppen azon keseregtem, hogy csak ilyen sajtot lehet felénk beszerezni, de akkor még nem olvastam el a szakirodalmat. Már jó ideje megvan ez a Locatelli féle könyv, de olyan nehéz, hogy meg kell gondolnom, hogy hol és mikor veszem kézbe.











  • A mantecaturához kell kb. 7,5 dkg vaj és kb. 10 dkg finomra reszelt sajt / esetleg parmezan / grana padano







Az apróra vágott hagymát az olaj és vaj keverékén megfonnyasztottam. Vigyázni kell, hogy ne barnuljon meg, mert akkor égett íze lesz a rizottónak.
Picit megsóztam, hogy a hagyma könnyebben puhuljon, de vigyázni kell, mert az alaplé is sós és a főzés során koncentrálódik.









Beletettem a picire szétszedett brokkolit is és ráöntöttem a bort. Ezt elfőztem, mielőtt az alaplé került volna bele.






Hozzá tettem a leöblített rizst és elkezdtem öntögetni az alaplét, de csak úgy, hogy közben mindég fel tudja szívni a rizs.






Az egész művelet nem tart tovább 20 percnél, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet közben letenni a fakanalat. Kóstolgatni lehet és kell is.






A rizst is al dente kell főzni. Kívül lágy, de belül roppanós legyen.






A vajat vágjuk kockára és tegyük a hűtőbe, hogy hidegen keverhessük a rizshez, mert különben zsiradékban úszó olajos csomókat kapunk. / Locatelli szerint /. Keverjük hozzá a sajtot is.






Egyszerűen hangzik, de nekem nem volt egyértelmű, hogy akkor milyen is legyen a rizs? Próbálkozni kell és gyakorolni, aztán megállapítani, hogy ilyennek kell lenni. Érdemes próbálkozni és a megfelelő rizs beszerzése sem lehetelen és nem is drágább, mint bármelyik másik fajta.

Borjúragu

Borjúhúst még nem vettem eddig. Ettem már ebből készült pörköltet, de ez a fajta hús nem áll kupacokban a boltban, ezért nem tudtam élni a lehetőséggel ezidáig. Most is félve hoztam haza, ugyanis ez a csomag a gulyáshús névre hallgatott, és erről vannak rossz élményeim. Régóta nem veszek már előre fölvagdosott húst, mert a csomagolásba jó magyar szokás szerint mindég eldugják a semmire nem jó cafatokat is. Most mégis vettem, mert ez harmadannyiba került, mint az egyben darab hús.


  • beszerzési forrás a Lidl és a csomagolója egy magyar vállalkozás

  • alig kellett eldobni belőle, annyira minimális volt a veszteség, hogy alig akartam elhinni

  • remélem a többi csomag is ilyen és nem ez volt a kivétel, mert szeretnék még venni



Semmiképpen nem akartam pörköltet főzni, mert ha fiatalabb a hús, akkor legyen könnyebb a ragu is. Az angol szakácsok szoktak hasonló zöldségalappal kezdeni, ha húsos ragut készítenek. Hagyma, répa, zellerszár.


  • 70 dkg borjú apróhús

  • 2 közepes hagyma

  • 3 ger. új fokhagyma

  • 2 közepes répa

  • 4 szál szárzeller

  • 1 babérlevél

  • 1 dl száraz fehérbor

  • kb. 1/2 dl házi paradicsomlé


  • bors

Mielőtt a borsikafű mániám eluralkodott volna rajtam, gyorsan elraktam a fűszerkosaram, mert nem akartam extra ízekkel dúsítani a ragut.



Ez csak az egyik kosár, van egy másik a keleti fűszerekkel és van egy harmadik, amiben a gyakrabban használt exotikus fűszerek vannak. Szóval, a kísértés nagy, de most ellenálltam.


  1. A hagymát apróra vágtam és a fokhagymával olajon megfonnyasztottam.

  2. Hozzáadtam az összevágott répát és zellerszárat is. A zellerszárat meg szoktam hámozni.

  3. Beletettem a babérlevelet és beleöntöttem a bort. a bort elfőztem.

  4. A paradicsomlé után felöntöttem vízzel és összeforraltam.

  5. A hús hozzáadása után annyi vizet öntöttem rá, hogy bőven ellepje és fölforraltam.

  6. Alufóliával letakartam a lábast és betettem a 170 fokos sütőbe 1,5 órára.

Szeretek sütőben főzni, mert ha jó arányban adom az ételhez a folyadékot, akkor nem kell mellette állni és figyelni, mert jól el van magában. Most kicsit több lett a víz, de elfőztem, amikor kivettem a sütőből.



  • Fokhagymás, rozmaringos sült újkrumplit készítettem hozzá.

Párolt zöldségsaláta focacciába töltve

Vacsorára készült a maradékok gazdaságos felhasználásával. Az alaplé készítésekor két répát vékony lapokra vagdostam végleges szándék nélkül. Játszottam, próbálkoztam és élveztem, hogy milyen szépek. Sajnos nem lehet teljes egészében felvagdosni, ezért jött jól az alaplé készítés, persze lehetett volna egyébként más felhasználási módot is találni. A cukkini pedig eredetileg a rizottóban végezte volna, de közben sikerült beszerezni a brokkolit és ez a párosítás jobban tetszett.




  • Összevágtam egy nagy fej hagymát nem túl vékonyra és szálasra, nem kockára.


  • Olívaolajon megpároltam 5 ger. új fokhagymával együtt.


  • Hozzáadtam a répaszeleteket és rövid ideig pároltam.


  • Ezután következett a cukkini szintén rövid ideig, hogy ress maradjon.


  • Só, frissen őrölt bors


  • Amikor langyosra hűlt, zöldcitromlét csavartam rá és tökmagolajjal öntöztem meg, attól olyan zöldes színű a tányér.






Délután sütöttem a lecsöpögtetett tejföl savójával egy lepénykenyeret. A megkelt tésztát megbökdöstem az ujjaimmal, mint a focacciat, megsóztam a tetejét , megszórtam rozmaringgal és megöntöztem olívaolajjal. 180 fokos sütőben sütöttem 20 percig.




  • ezt a lepényt fölvagdostam és egy-egy darabot kettévágtam


  • ebbe pakoltam bele a zöldséget jó bőven


  • nagyon finom és laktató vacsora volt annak ellenére, hogy nem volt benne hús, de aki sütött és evett már friss kenyeret, az tudja, hogy akár üresen is meg lehet enni


A frissen sütés nem azt jelenti, hogy akkor vettem ki a sütőből, néhány órát azért várhat megsülve, de attól az még friss és nem bolti! Én sem állok mindég a sütő előtt, bár a konyhát már eléggé belaktam.

Rebarbarás áfonyás morzsasüti

A morzsasüti fogalmával már megismerkedtem egy-két éve, mégis úgy alakult eddig, hogy nem sütöttem meg. Biztos voltam benne, hogy nem bonyolult elkészíteni, ezért most már éppen ideje volt nekilátni. A gasztroblogok hemzsegnek a rebarbarás receptektől, főként az édességektől. Rebarbara és mandulás morzsa. Ennyiből áll ez a méltatlanul mellőzött édesség.



A rebarbara mennyiségét nem tudom dkg-ban megadni, mert hámozás után jócskán veszít a súlyából és egyébként sem akartam lemérni, mert itt nem fontos a pontos gyümölcs mennyiség. Lehet bátran használni, mert sütés előtt úgy is össze lesz párolva. Amikor készen lett, akkor láttam én is, hogy ez elég kicsi mennyiség és ekkor kerestem hozzá megfelelő sütőformát.

  • kb. 10 dkg vaníliával ízesített cukrot kissé karamellizáltam 3 ek mézzel; beletettem kb. 3 dkg vajat , elkevertem és hozzáadtam az összevagdosott rebarbarát és
    kevés víz hozzáadásával puhára pároltam
  • amikor egy kicsit meghűlt, akkor kivajazott sütőformákba tettem
  • megszórtam fagyasztott áfonyával / csakhogy fogyjon az is /
  • rászórtam a morzsát
  • 180 fokon 20 percig sütöttem

Morzsa

  • 5 dkg liszt
  • 5 dkg darált mandula
  • 5 dkg vaj
  • kb. 2,5 dkg nádmelaszos cukor

Ezeket a hozzávalókat kézzel morzsoltam össze és elosztottam a két sütőedényben.


Nem tudom, hogy az eredeti rebarbarás morzsasütinek mi a receptje, de szerintem a vajas mandulás morzsa felülmúlhatatlan. Ropog és ízletes. Semmivel nem helyettesíthető. Persze lehet morzsát készíteni mandula nélkül is, vaj nélkül is, én is fogok biztosan, de annak az íze messze lesz ettől. A vaníliafagylaltot még el tudtam volna fogadni mellé, de nem volt itthon, mert természetesen most sem teljesen előre elgondolt módon történt a főzés. Nekünk így is elég édes volt, az áfonya pedig pikáns, de nem savanyú. Kellene ültetnem rabarbarát, meg csicsókát, meg mángoldot, meg medvehagymát, meg........meg kellene egy kert.

2010. június 3., csütörtök

Bagett készítése fázisképekkel

Bármilyen hihetetlen, eddig én még nem sütöttem bagettet. Pontosabban sütöttem, de a tészta formázása nem volt ilyen szabályos. Talán csak szerencsém volt, hogy a kész termék megkaphatta a bagett nevet, mert erősen hasonlított rá. Nézegettem már egy ideje, de úgy voltam vele, mint sok más gyönyörően megformázott péksütivel, hogy én ilyet nem tudok, de a lényeget igen. A tészta elkészítése és "valamilyen " formázása mindég összejött, de kihívásnak tekintettem minden elmaradt technikát. Amikor valami miatt kényszer pihenőn vagyok itthon, akkor szoktam elővenni a kihívásokat.






Annyira megtetszett ez a formázás és annyira nem találtam nehéznek, hogy második alkalommal már mini bagetteket sütöttem. Igaz, ebben volt már némi csalás, mert meguntam a hajtogatást és egy részét hanyag eleganciával a lentebb látható fokozatban egyszerűen végig tekertem. Kicsinek tökéletes lett, még ha a végein látszik is a kegyes csalás.





Értem én a lényeget, de valószínűleg nekem vékony lett a kinyújtott tésztám, mert a megsült nagy bagettnél látszik a duplán feltekert tészta a bevágás alatt. Gyanítom, hogy ennek nem kellene látszani.





Az összecsipkedés először nem akart úgy maradni, de kicsit erőszakosabban nyomkodtam meg, és ez már hatott. Azért ez már bagett forma, nem? Gyakorlat teszi a mestert, nem ez volt az utolsó ilyen formázásom, de szándékosan nem a legjobb végeredményt akartam megmutatni, mert odáig bizony rögös út vezet és a tanulópénzt is meg kell fizetni, hacsak valaki nem olyan őstehetség, mint Limara.






A tészta hozzávalóit most nem írnám le, mert csak a formázást akartam megmutatni, de könnyen lehet receptet találni hozzá, mert nem szigorúan egy receptből lehet elkészíteni.







15 db-ot tekergettem. Hát csoda, hogy eluntam? Egyébként is kicsit türelmetlen vagyok, most is gyorsan látni akartam a végeredményt.






Lehet, hogy ez a malőr is ennek a türelmetlenségnek köszönhető? Ettől csúnyábbakat sütnek a profi pékek, / kivételek mindég vannak / és az még nem is ilyen finom.

Hagymácska édesen

Limara hagymácskája teljesen elvarázsolt! Szép és biztosan finom is, ebben nem szabad kételkedni. A sült hagymát nagyon szeretem és általában nagy hagyma evők vagyunk, nem volt kétséges, hogy ezt meg kell sütnöm.
A képen nem látszik ugyan, de a tésztán nem hagyma van, hanem cukorral összedarált mazsola. Miért? Azért, mert krónikus kalács hiányom volt már, és a család azt eszi, amit én főzök vagy sütök. Márpedig én most kalácsot akartam enni. A hagymácska formázása viszont annyira megtetszett, hogy mindenképpen meg akartam csinálni. Limara leírásából ugyan nem derült ki számomra, hogy a tésztát ő feltekerte-e, de én tekertem rajta néhányat, mielőtt a középső gombóc köré hajtottam. A tésztát megkentem olvasztott margarinnal és erre szórtam a cukros mazsolát.

A tészta utolsó csíkjait bedugdostam a többi alá, hogy ne nyíljon szét. Tojással megkentem és dekor cukorral szórtam meg. 180 fokos sütőben sütöttem 15 percig, azután letakartam és tovább sütöttem még 15 percig.
  • 60 dkg liszt
  • 3 dl tejszín
  • 2 ek burg.por
  • 1 tojás és egynek a fehérje
  • 2,5 dkg élesztő
  • 3 kk. süssina
  • 1 ek vaníliás cukor /saját /
  • 5 dkg olvasztott margarin
  • 1 kk só

Ebből a tésztából készítettem, de normál kalácstészta receptje is jó.

  • Közben megnéztem Maci pogácsáját, ami az ötletadója ennek a hagymácskának, és először azt hittem, hogy ugyan ilyen tésztából készült és, hogy az is édes
  • A következő ez a fetasajtos változat lesz, mert nagyon hívogató és kiderült, hogy a tészta cikkek nincsenek föltekerve
  • Az én édes hagymácskámnak pedig a rózsa kalács nevet adtam
  • Nem túl eredeti, de ez jutott eszembe, mert erre hasonlít

2010. június 2., szerda

Kacsacomb és újkrumpli

Ez az ebéd is részben a hűtő ill. főként a fagyasztó kiürítését célozta. A kacsacombokat akkor vettem, amikor szépet láttam a boltban és lefagyasztottam. A savanyúkáposzta pedig szinte minden napos vendég volt a hűtőben egészen tavaszig. Nem ez, hanem mindég egy másik csomag. Ez az utolsó vásárlás egy hideg tavaszi napon történt. Még nem tudtam leszokni a káposztáról és még nem volt időm rászokni a friss, új zöldségekre. Az újkrumplinak viszont nem tudtam ellenállni. Sőt, a hagyma is új főzőhagyma volt, amit ilyenkor még csokorba fogva árulnak. Ezért aztán adott volt egy vasárnapi ebéd, ami segít a hűtő kiürítésében is.








  • Sült kacsacombok hagyományos fűszerezéssel




  • Párolt savanyúkáposzta, amihez cukrot karamellizáltam, mielőtt rátettem a kissé kimosott káposztát




  • A krumplit megsütöttem sütőben és azután kevertem össze a párolt hagymával.




Részletes receptet szándékosan nem írok, mert ahány ház, annyi szokás. Ráadásul ezek ismert ételek, nem hiszem, hogy valaki is innen akarná megtanulni.

Teljeskiőrlésű tönkölynokedli másnap

Ennek a bejegyzésnek az adta a jelentőségét, hogy megmutassam, hogy a nálunk ismert tésztákból is lehetne az olasz tésztákhoz hasonlatos ételeket készíteni. Nálam már régebben is voltak olyan másnapos ételek, amihez a megmaradt nokedlit használtam, de nem pörkölt mellett. Mindég többet készítek, mint amennyit meg tudunk enni egy alkalommal, mert naponta nem szeretem csinálni, viszont fel lehet tuningolni és másnapra is lessz egy ebéd.
Régebben az volt a kedvenc újra hasznosítás, ami egy kicsit hasonlított a túróstésztához, de volt olyan is, amihez sok hagymát pároltam, pirítottam és összekevertem a tejfölös nokedlivel. Sütőben, sajttal a tetején egy kicsit összesütöttem. Nagyon finom volt! Tojásos nokedli után volt, hogy pörkölt került mellé, pörkölt után pedig az előző változat volt az ebéd. Most is tojásos nokedli után maradt egy jó adag, amivel kezdeni kellett valamit.
  • Olajon sok, durvára vágott hagymát pároltam. 1-2 ger. fokhagymát is tettem hozzá.
  • Egy csomó újhagymának a zöld szárát összevagdostam és ezt is hozzáadtam.
  • Tettem bele felkarikázott kolbászt és kisütöttem egy kicsit a zsírját mielőtt krémfehér sajtot tettem bele összemorzsolva.
  • Borsoztam és összekevertem a nokedlivel.

Nagyon szeretjük a sok hagymát és ez, meg a sajt már magában is nyerő párosítás. Hagyományos ecetes fejessalátát ettünk hozzá, ami szintén maradt előző napról.

Epres pohárkrém feketeribizli öntettel

Eper és tejföl. Eddig sosem hallottam róla, de már ezért megérte, hogy a gasztroblogok közelébe kerültem. Sok leírásban olvastam, hogy az újdonság élményével hatott a megkóstolása. Egy leírásban Max felé találtam utalást, de sajnos nem tudom, mi volt az eredete. Kerestem, de nem találtam meg a receptek között.












Megkóstoltuk és nagyon finomnak találtuk. Hihetetlennek tűnt, hogy egy kis mézes tejföl---persze nem a híg változat----meg az eper ilyen finomságot alkosson. Meggyőződtünk róla és megtarottuk szép emlékeink között.

Egy másik alkalommal készítettem házi krémsajtot lecsöpögtetett tejfölből és ezt kevertem össze felvert tejszínnel, meg mézzel. Ezzel rétegeztem a kissé megtört epret. A tetejére házi feketeribizli öntet került. Először kihívásnak tűnt ekkora pohár édesség, de könnyen legyűrtük. Bármelyik piskótás desszert mellett megállja a helyét. Sokkal könnyebb és elkészíteni is egyszerűbb.
  • 3 doboz sűrű tejföl / 330 gr.-osak /
  • 1 dob tejszín / 2 dl /
  • ebből lett 65 dkg krémsajt
  • Befogtam egy új, kicsit lazább szövésű konyharuhát és ebben csöpögtetem le a tejfölt vagy kefírt. Szerintem mindenképpen felfüggesztve kell tárolni, amíg csöpögtetjük, mert így sokkal több savót enged ki magából. A szűrőben nincs rajta nyomás, ami kipréselné a folyadékot, de a saját súlya segíti ebben. A szűrőben már csak akkor lehet valamivel lenyomni, ha kicsit megsűrűsödött és még keményebbre akarjuk készíteni. A felfüggesztett módszerrel azonbam nem kell mást tenni, csak várni a megfelelő ideig.

Dőzsöltünk a pohárkrémmel, de készítettem kenyérre kenhető krémet is és még maradt egy tészta ételre való adag sajtkrém is. Így már elég kifizetendőnek tűnik az itthoni elkészítése.

Csirkés, gombás lepény telj.kiőrl. lisztből

Vacsorára készült szintén ez a lepény abból, amit a fagyasztóban ill. a hűtőben találtam. Lassan el kell használnom a fiókok mélyén lapuló maradékokat. Úgy látom, hogy megint többet tartalékoltam, mint amennyit felhasználtam, de ezért nem fog semmi kárba veszni. Egy kis ötletelés, egy kis kényszer helyzet, időhiány és már is eltűnik néhány kicsi zacskó a fagyasztóból.

  • Olajon hagymát dinszteltem és fokhagymát is tettem hozzá.
  • Csirkemell cafatokat tettem hozzá és fehéredésig pároltam. Sóztam, borsoztam és beletettem egy reszelt sárgarépát is.
  • Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a fagyasztóból kikerült zöldhagyma szárakat, mert ezek is összevágva teleltek a fiókban. A borsikafű sem maradhatott ki.
  • Teljeskiőrlésű tönkölylisztből készítettem tésztát, ezt tettem a sütőformába. Nem sütöttem elő a tésztát, mert elég száraz volt a töltelék.
  • A tésztára került a csirkés ragu, erre tettem a nyers, félbe vágott gombákat, ezeket pedig betakartam a fagyasztóból elővett kaliforniai paprika szeletekkel. Só, bors a gombára is került.
  • Leöntöttem tojásos, tejszínes, tejes keverékkel. A tejszín is maradék volt, ezért kellett a tej is. Reszelt sajtot szórtam rá.

Elég sokáig szoktam sütni ezeket a lepényeket, mert nem szeretném, ha a közepe nem sülne át. Először kb. 20 percig sütöm 180 fokon, azután letakarom és tovább sütöm még kb. 20 percig, de a hőt is lejjebb veszem. Ezután leveszem a fóliát és, ha még nincs színe, akkor még sütöm 10 percig.
Ha van miből, akkor salátát is szoktam mellé készíteni. Ha nincs, akkor csak teát iszunk mellé.