2010. december 25., szombat

Sült angolna citromos barnított vajjal


A családomból még senki sem evett angolnát, de senki nem zárkózott el előle, hogy megkóstolja. Láttuk a tv-ben többször, tudtuk, hogy ehető, sőt van, ahol nagyon népszerű. Angliában nemzeti étel egy rossz kinézetű, kevésbé jó ízű  / de csak a külhoniaknak / kocsonyás angolna étel.
Egy másik, talán Írországban, de lehet, hogy nem, egy zöld lében úszó - amit mártásnak mondanak -  és krumplipürével tálalt főtt angolna. Imádják!
Nálunk állítólag sok van a Balatonban, mégsem árulják elérhető helyeken. Néha hozzá lehet jutni, talán piacon a halárúsoknál, vagy nagyobb halkereskedésben. Gondolom.
Aki hozzájut és nem undorodik a látványtól vagy a gondolattól, az feltétlenül próbálja ki!
Nagyon finom, tömör húsa van. Szálkája alig. Ami van, az is a gerincén, le sem jön, de ha mégis, akkor is kiszedhető. Ezt olvastam valahol.
 Megerősíteni nem tudom, mert a mi halunk egy kis méretű volt, cérnavékony szálkákkal.



Ilyen kicsi darabok lettek belőle. Tényleg csak kóstolónak volt elég, de mindenki arra szavazott, hogy legközelebb is megeszik, ha lesz.
Még az Anyukám is evett belőle. Nagyon bevállalós, szinte mindent megkóstol, amit készítek, bármilyen szokatlan és furcsa is neki.



  • a halat besóztam
  • készítettem egy hasonló keveréket, mint a haltöpörtyűnél és beleforgattam
  • liszt, prézli, fokhagyma, bors volt benne
  • annyi ideig sütöttem csak, ameddig más halat sütöttem volna, ezért időt nem tudok írni, nem figyeltem
  • tálalásnál öntöttem rá a citromlével elkevert barnított vajat
  • a reszelt citromhéjat is rászórtam tálaláskor


Úgy gondoltam jobb, ha csak az utolsó képnek teszem be.

Paszternákleves pirított magos levesbetéttel


Írtam már, hogy nagy kedvencem lett a paszternák. Eddig főleg sütve készítettem, mert szeretjük a sült zöldség köreteket. Most mégis úgy gondoltam, készítek egy krémlevest belőle, mert több blogon is olvastam róla.
A krémleves szerintem nagyszerű találmány, mert egyszerűen készíthető belőle egészséges, zöldségekkel teli étel. Régóta főzök krémleveseket, változatosan, többféle módon. Néha diétásan zsiradék nélkül, néha pirítva. Van, hogy tejszínnel, de tejföllel is.
  • Most összepároltam kevés olívaolajon és vajon 2 hagymát, 2 krumplit, 2 almát és 5 paszternákot.
  • Borsikafűvel ízesítettem, sóval, borssal.
  • Valódi zöldségalaplével öntöttem föl, mert volt még a fagyasztóban egy adag és kellett a hely az ünnepek előtt.
  • Turmixolás után tejföllel kevertem ki.


A levesbetét most is hasonló volt egy régebbihez, de itt nem szalonnát pirítottam, hanem kolbászt. A kolbász mellé pedig magokat szórtam a pirítás során.
Ez nekünk nagyon, de nagyon ízlik!


A leves valóban nagyon finom volt, de sajnáltam a paszternákot erre elhasználni, mert ritkán jutok hozzá. Legközelebb megint köret lesz belőle.

Gasztroajándékok a karácsonyfa alá


Az utolsó pillanatban ugyan, de sikerült összeállítani azt a néhány csomagot, amivel szerettem volna számunkra kedves embereknek örömöt szerezni az ünnep alkalmából.
Volt olyan, ami korán elkészült, számítva arra, milyen jó lesz majd ajándékba adni, de volt olyan is, ami bizony az utolsó hétre maradt.

A süteményekkel kicsit jobb volt a helyzet, bár erősen szűkítettem az elkészítendő mennyiségen. Pontosabban nem is számszerűen, inkább a sokféleségét tekintve. Újabbnál újabb süteményeket találtam újságban és blogokon egyaránt. A bőség zavarában kellett döntenem, melyiket próbáljam ki. Kísérletezzek-e vagy maradjak a jól bevált saját receptjeimnél.
Úgy döntöttem, most biztosra kell menni, ha könnyíteni akarok a dolgomon.


Tudom, hogy örömöt szereztem a megajándékozottaknak, mert a kapott visszajelzések évről-évre ezt bizonyítják. Ismerem őket! Érdemes értük fáradozni.
Ez könnyítette meg a munkámat.
Igaz a mondás, hogy öröm kapni, de még nagyobb öröm, adni.

Boldog ünnepeket kívánok!


Karácsony alkalmából szeretném megköszönni, hogy sokan találják érdemesnek a blogomat az olvasásra.  Nagy öröm ez nekem, mert sokáig azt gondoltam, nem tudok én olyanokat írni ide, ami megállja a helyét a sok érdekes, számos újdonságot hozó blog között.
Az jó ötletnek tűnt, hogy összegyűjtsem a receptjeimet és ne kelljen millió papírfecni között keresgélni, ha szükségem van rájuk.
Azután egy merész lépéssel nyilvánossá tettem és egyszercsak azt vettem észre, hogy egy figyelő szempár betette a blogomat a többiek közé. Köszönöm szépen!
Azóta - virtuálisan ugyan - , de megismerkedtem sok kedves, önzetlen, önfeláldozó, segítőkész bloggerrel és kaptam bíztató bejegyzéseket is, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam.
Nem tudom meghatározni, milyen irányú a blogom képe? Vegyes, mert én is kíváncsi vagyok sok ízre, illatra,  textúrára és a visszajelzésekre a családomtól. Kísérletező kedvű vagyok és szeretek utazni, amit most leginkább a gasztronómia területén tehetek meg. Őszintén mondom, nagyon élvezem!



Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves látogatómnak, olvasómnak és kíváncsiskodónak!

Várlak benneteket továbbra is sok szeretettel!

2010. december 17., péntek

Narancsos répalekvár



Nem feltétlenül Karácsony előtti recept, de annyi igaz, hogy néhány évvel ezelőtt még csak a tél közeledtével lehetett narancsot kapni. A recept ezért is ír narancs aromát. Ma én már nem teszek bele, helyette több narancslevet- és héjat teszek.

Amikor először főztem ilyet és a gyerekeim nem kis büszkeséggel és dicsekedve vitték az iskolába, jót szórakoztak az osztálytársaik értetlenkedésén és hitetlenkedésén.
Nem készítem minden évben, de már egy ideje kérdőre vontak, hogy mikor lesz? Hát, most lett.
  • 1 kg sárgarépa kisebb darabokra vágva, hogy hamarabb megpuhuljon
  • 2-3 dl víz
  • 1 citrom reszelt héja
  • 3 narancs reszelt héja
  • 1 vaníliarúd kettévágva
Ezeket kezdjük összefőzni, hogy a répa megpuhuljon. Ha nagyon elfől a víz, egy kevéssel lehet pótolni.
  • befőzőcukor a lekpraktikusabb szerintem: vagy 1 kg cukor az egy kg répához; vagy 1/2 kg cukor a  2:1-ben változatból.
  • hozzákeverjük a megpuhult a répához
  • a citrom és a narancsok levét is hozzáadjuk
Összefőzzük a cukorral együtt és botmixerrel pürésítjük. Picit kesernyés lesz a sok héjtól, de nem bántóan.
Kiforrázott üvegekbe tesszük, fejreállítjuk öt percre és mehet a polcra.
A biztonság kedvéért én másnapig azért szárazdunsztba teszem.

Ablakos mézesek


Ez is én vagyok!
Ez a kétbalkezes, türelmetlen, figyelmetlen.
Olyan mézeseket akartam sütni, amilyet láttam több helyen, hogy a cukortól szép ablakok keletkeznek sütés közben. Csillognak, színesek, érdekesek, különlegesek.
Vettem töltetlen cukrot, gumicukrot, drazsét.
A franciadrazsé jól működött a múltkor, de ez a mostani névnélküli nem.
A tésztám sokkal vastagabb, mint azok, amikbe ablakot lehet tenni. Nekem a megolvadt cukor a sütik alján olvadt szét. A tészta felfúvódott, az ablakok helyén csak egy lyuk lett.
Az olvadó cukor forrtyogott, bugyogott, azután eltűnt a tészták alján, ami viszont ettől ragacsos lett. Éppen ezt az adagot akartam ajándékozni. Ajándék így is lesz belőle, mert a lyukakba cukordrazsét tömködtem és a sütik alját bekentem csokival. 
Nem lett szép, ámde finom lett. Ha megszilárdult a csoki, majd teszek ide képet róla.

Töpörtyű halból és néhány gondolat ennek ürügyén


Megint belefutottam abba, hogy hiteles lesz-e, ha azt írom, hogy ez nekem már régebbi recept. Mostanában olvastam már valahol , valaki blogján a haltöpörtyűről, de nem ebben a változatban. Néhány éve volt a TV-ben egy főzős műsor és ott egy vidéki csárda szakácsa mesélte el, hogy bizony halból is készítenek töpörtyűt. Megmutatta, melyik részéből a halnak és elmondták természetesen azt is, hogyan. A fűszerezésre sajnos már nem emlékszem, csak arra, hogy prézli volt a lisztes keverékben. Ettől finom ropogós lett a bunda.

Az elmúlt években sem és sajnos most sem könnyű hozzájutni a halhoz, ha nincs valami hagyomány körülötte.
Van piac a közelünkben is, de délután már nincs hal, ha mégis marad a boltjukban, akkor olyan felárral, hogy én bizony azt nem veszem meg. Nem a délután miatt van a felár, hanem a szeletelt, filézett hal iszonyat drága.

Tudom, a multikban mindég lehet kapni, de az nekem nem esik útba. Nagy luxus lenne, ha csak a hal miatt mennék oda, amikor azt szeretnénk enni.
Nekem semmi bajom a hal szétszedésével, csak valaki kólintsa fejbe úgy, hogy lehetőleg ne élje túl.
A halpucolást a férjem megcsinálja -- ez a nehezebbik része -- a filézést pedig én mutattam meg neki. Azóta nagyon profi módon végzi el. Az irdalás sem lehetetlen feladat, de igényel egy kis gyakorlatot és nem utolsó sorban egy jó kést.

Innentől kezdve nem lehetne semmi akadálya, hogy kis hazánkban is több halat fogyasszunk és azok is merjenek enni, akik eddig féltek a szálkáktól.
Sajnos ezért ilyen alacsony a halfogyasztás nálunk, mert nem tanítottak meg minket a hal filézésére és irdalására. Még most is sokan vannak körülöttem, akiknek fogalmuk sincs erről a folyamatról.
Azoknak  a mai 30-40 éveseknek --  akik azért ettek kevesebb halat régen, mert a szüleik is féltek a szálkáktól -- a gyerekei sem fognak több halat enni, ezért ők sem adnak a saját gyerekeiknek. Kivétel persze a fogékony fiatalság, akik szakítani akarnak a rossz beidegződésekkel és szokásokkal.
Vágyakozva nézzük és hallgatjuk a tv-ben, hogy milyen finom halételeket készíthetnénk és ehetnénk, ha mernénk hozzáfogni.  A külföldi halak nagy része szálkamentes, így nem nehéz napi szinten enni.
Tudom, már nálunk is lehet kapni, na, de az ára?! Még a lazac sem kapható olyan áron, hogy gyakrabban kerüljön az asztalunkra.

Még egy gondolat a multik halpultjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy csak náluk jellemző.
Felháborodva nézem már évek óta, mennyire átverik a vevőket a halfilével. Azért látom én ezt, mert az itthon filézett halnak valahogy sokkal nagyobb a filéje. Úgy szoktam mondani, hogy a boltban csak deréktól lefelé árulják. Na, de kérem, hová lesz a fölső szélesebb része?
Ráadásul a farok felőli vége értéktelenebb is, mert azon sokkal kevesebb a halhús.
A filé mindég jóval drágább, mint a szelet, de akkor miért csak a maradékot adják el filének?
Hogyan lehet így rávenni az embereket a halfogyasztás növelésére, ha közben meg átverik?


Nem áll szándékomban filéző tanfolyamot indítani, csak érdekesség képpen mutatom meg, hogy a halnak tulajdonképpen a hasaalja része az, amelyik teljesen szálka mentes. Vékony halhús, de biztonságos. Nem nagy darab, de a gyerekeknek éppen elég, hogy hozzá szoktassuk őket a halhoz. Ezek a halak éppen két kg alattiak voltak és egy ilyen darabból öt kis szeletet lehetett kihozni.
Három halból nekem kb. 30 db. lett.
A halak irdalás és panírozás után a fagyasztóba kerültek, hogy karácsony napján már ne kelljen ilyen koszos munkát végezni.
A halcsontokból pedig megfőztük a halászlé alapot, ami paszírozás után szintén a fagyasztóba került.
Évek óta így készítem, eleinte a szükség hozta, de később meg én szoktam rá.
 Minden filédarabot ketté vágtam és így lett 12 db szeletem. Ez még kevés lesz, de majd néhány szeletet még veszünk.
Sajnálom, hogy az irdalásról nem készítettem képet, de nem ez volt az eredeti gondolatom.
A halnak a másik részét viszont sajnáltam eltenni, mert végre ehettünk egy jót.


Ami mindég benne van a keverékben, az a liszt, zsemlemorzsa, fokhagyma, pirospaprika.
Most tettem bele  tönkölykorpát, reszelt citromhéjat, borsikafüvet, borsot és őrölt rozmaringot.
A besózott haldarabokat beleforgattam ebbe a keverékbe és olajon kisütöttem.  A liszt teljeskiőrlésű tönkölyliszt volt.
Az avokádókrém teljesen puritán volt és csak azért ettük hozzá, mert éppen puhára érett az egyik avokádó.

2010. december 12., vasárnap

Hová lett a Magyar Konyha?



Szó szerint és átvitt értelemben is.
Szó szerint vonatkozhat az eltűnt újságra és vonatkozhat a mai magyar konyhára is. Átvitt értelemben is vonatkozhat a mai magyar konyhára.
Új gasztromagazin, új szerkesztőség, új külalak, új témák, új minden.

  • Molnár B. Tamás írása a mai magyar gasztronómia lelkiismeretéről.
  • Egy elmélkedés a halfogyasztásunkról és egy recept Heston Blumenthaltól.
  • Halreceptek újragondova
  • A mákosguba két élete
  • Vajaskenyér puding
  • Beszélgetés Bíró Lajossal a Bock Bisztó séfjével
  • Magyar-e a magyar árú?
  • Az Őrség ízei
  • Segal Viktor receptjei
Cikkek, receptek, főleg újra gondolva, illeszkedve a mai magyar konyháról kialakítandó képhez.
Hogy miért csinálok ingyen reklámot az újságnak?
Azt gondolom, nincs rá szükségük, inkább szeretném megmutatni.  Amikor hiába kerestem a régi újság következő számát, senki sem tudott semmit mondani. Az újság honlapján sem lehetett semmilyen információhoz jutni. Véletlenül találtunk egy szórólapot egy benzinkúton, hogy néhány hét múlva megjelenik a magazin. Már ez gyanús volt. Mi az, hogy magazin. Már megint? Egyszer már volt Konyhamagazin néven ez az újság.  Nem, ez most valóban magazin. Igaz, kicsit sok benne a reklám és a mai " nagyokkal " indítottak. Kíváncsi vagyok mi jön ezután?
Előfizettünk, mert ilyen lehetőséget és nagylelkűséget nem lehetett visszautasítani. Egy évig csak a felébe fog kerülni az újság. Nemes gesztus. Azután majd meglátjuk.
Szerkesztőbizottság elnöke: Lévai Anikó
Lapigazgató: Borókai Gábor

Következő számból ízelítő: interjú Ferran Adriával; aki főz, Borbás Marcsi; kulináris boltok Bp.-en;

A többi újságot csak azért mutatom meg, mert most ezeket olvastam. Nem mindegyik éri meg az árát, de ezt mindenki döntse el saját maga. 
Kezdetektől előfizetője vagyok a Paprika újságnak. Már nem sokáig. Tavasszal lejár az előfizetés és nem fogom megújítani. Elfáradt az újság. Ráadásul mostanra megelégeltem, hogy öt év után sem akarják az előfizetést kedvezményesen adni. Mindég minden előfizetés olcsóbb, mint az egyenkénti lap megvétele.
Ráadásul az újságosnál össze volt csomagolva az egyik lapszám egy Bede R. CD-vel, amit én, mint előfizető nem kaptam meg.  Nem ez volt az egyetlen ilyen, bár túlzásba sem vitték az ajándékozást.
Sokáig nem aludtam nyugodtan, hogy most mi lesz? Lesz nekem is B.R. cédém vagy nem lesz? Nem lett, de aludni tudok.

Nekem tetszik a Stahl magazin. Szívesen olvasom, érdekes, szép, igényes, sokrétű. Nem receptújság, hanem magazin. Lehet fanyalogni, nem érdekel. Sokan hivatkoznak a Good Food receptjeire, átalakítják, hogy az övé legyen. Stahlnak nem szabad?


Az Ízek és érzések című lapra csak az idén figyeltem föl, mert gluténmentes receptek voltak benne. A nyári lapszám frenetikus volt. Ez már inkább receptújság, mint magazin, de ebben is vannak olvasni való cikkek.
Tulajdonképpen azt írja magáról, hogy életmódmagazin a tudatos táplálkozásért. 

30 év alatt sok minden történik


Ezt a süteményes füzetet csak szeretném megmutatni. Egy 1997-es kiadás és elég sokat sütöttem belőle. Olyan receptek is vannak benne, amelyek akkor még nem számítottak kihagyhatatlannak és nem is voltak annyira népszerűek, mint ma. Nem voltak még gasztroblogok és nem kellett vigyázni arra sem, hogy nehogy véletlenül elorozzunk valaki elől egy receptet.
Tiszteletben tartom én is azt, ha valaki saját fejlesztésű receptet tesz közzé, méltán büszke arra, hogy Ő találta ki, de valljuk meg őszintén, az a recept, amelyik hozzávalói közül egyet kihagyunk vagy másra cseréljük, még nem lesz új recept. Néha belefutok én is túlérzékeny bloggerek felháborodásába és nem értem.
Ebben a füzetben is van sok olyan aprósütemény és keksz féle, amelyik alapja lehetne néhány blogos receptnek, de attól ez még nem az enyém. Nekem az elmúlt 30 néhány évben annyi receptes papírom gyűlt össze, hogy könyvtárnyi könyvet lehetne készíteni belőle. Időnként megpróbálok selejtezni közülük, mert újból és újból feltűnnek régi receptek " mai " újságokban is. Néha nehéz azt mondani, hogy egy elkészített étel receptjét X vagy Y blogjáról vettem, amikor nekem már tizen, huszon éve megvan. Néhány fiatalabb blogger sokkal hatékonyabb a receptek közlése terén, de még sokan főzni sem tudtak, amikor én már kiollóztam és eltettem egy receptet.
Nem akarok megbántani senkit, engem sem bántott még senki, de voltak már olyan ételreceptjeim, amit azért írtam le a blogon, mert nehéz lett volna elmesélni, hogy ez miért nem az, ami.
Sütemény fronton is rengeteg papírom van, pedig sosem szerettem igazán sütni, de azt is muszály volt.
A grahamliszt sem volt annyira ismert, mint ma, pedig az Apukám grahamkenyeret evett 35 évvel ezelőtt, mert az egészséges. Igaz, az a kenyér akkor sűrű, tömör, nehéz volt. Igazi volt.










Aprósütemények Karácsonyra

Ezt tavaly még megsütöttem, de sehol sem találom a receptjét.
Az idén már nem fogom ánizzsal ízesíteni, mert kibékíthetetlen ellentét alakult ki köztem és az ánizs íz között.
A sütemény természetesen más tésztából is elkészíthető, más ízesítéssel is. Arra emlékszem, hogy karamellel volt összeragsztva és nem akart megpuhulni a tészta.
Szóval, nekem nem fog hiányozni a jövőben.


A kép tetején bal oldalt van egy barna - fehér fonat. Volt ebből több is, de ide a képre csak ez az egy jutott.
Ezt általában diabetikus változatban szoktam megsütni, mert az igazsághoz tartozik, hogy a cukor mennyisége sokat nyomott a választásban, amikor diabetikus süteményt kerestem. Volt még 2 -3 sütemény, amit diabetikus formában is megsütöttem, de az évek során csökkentettem a mennyiséget. Egyet-egyet azért készítek minden évben.
  • 25 dkg liszt
  • 1 teásk. sütőpor
  • 12,5 dkg vaj vagy margarin
  • 1 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 1 cs. vaníliáscukor
A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát, majd elfelezzük.
  • 2 ek. kakaópor
  • 1 ek. tej
Az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót és a tejet.
Folpackba csomagolva a hűtőbe tesszük kb. 30 percre.

A tésztából lisztezett felületen kb. 8 cm-es rudakat sodrunk és egy fehéret egy barnával összetekerünk.

A fonatokat sütőlemezre tesszük és 180 - 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

Körülbelül 50 darab lesz belőle, és darabonként 45 kalóriát tartalmaz, ha sima cukorral készítjük.

A kép alján lévő csigakeksz szintén évek óta visszatérő sütemény. Ezt már az idén is megsütöttem, de külön képet még nem készítettem róla. Úgy gondolom, hogy megérdemel egy látványosabb bemutatást, ezért a receptet is akkor írom majd le, ha lesz egy jobb fényképem róla.
Igyekszem nem jövőre hagyni!

A papsapka néven is ismert  pisztáciás táskák elkészítése munkaigényesebb, de annál finomabb.  Ezt nem szoktam minden évben megsütni, mert ennyi időm nincs, pedig nagyon népszerű azoknál, akik kaptak belőle.

Sok éven keresztül sütöttem szinte mindegyik süteményből dupla adagot, hogy legyen elég elosztogatni való, pedig akkor még nem is volt divat a gasztroajándék. Sokszor lett 6 - 700 darab a végeredmény.  Azután volt egy év, amikor szinte semmit sem sütöttem, csak magunknak egy keveset. Akkor úgy gondoltam, hogy ez így is marad majd. Most mégis több időm van sütni és elkapott a sütési láz, mert annyira jó látni, hogy mennyire örülnek a süteményeknek azok, akik kapnak belőle. Cukrozott narancshéjat is készítek minden évben, ez is nagy siker, pedig ez aztán tényleg nem igényel kézügyességet. Igaz, időt kell szakítani rá, és hát, valljuk be, egyszerűbb kapni, mint megcsinálni!  Hasonló ajándék a birsalmasajt is, ami szintén nem nagy kihívás, csak egy kis / néhány hét / időt igényel.
Ha nem kellene fix munkaidőben dolgoznom naponta és nem kellene korán kelni, azt hiszem kreatívabb és termékenyebb lennék ünnepek táján. Így sajnos csak plussz energiával sikerül, de  szerencsére még sikerül!


Itt vannak a féltve őrzött receptjeim, dátummal ellátva, hogy melyik évben sütöttem meg. Innen tudom, mennyire volt sikeres.
Kipróbálok azért újdonságokat is, de ha biztosra akarok menni, akkor ezeket veszem elő Karácsony tájékán.

Havas fenyőfácska




Hozzávalók kb. 70 db.-hoz
  • 15 dkg liszt
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg vaj vagy margarin
  • 1 tojás
  • 10 dkg cukor
Ezekből az alapanyagokból tésztát gyúrunk és legalább 20 percig pihentetjük. Nekem többször volt olyan körülmény, hogy egyáltalán nem pihentettem a tésztát, de valószínűleg jobb állagú lesz és könnyebb dolgozni vele, ha pihen egy kicsit.
A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra és kisméretű fenyőfa formával kiszúrjuk. 
180 - 200 fokos sütőben  kb. 15 perc alatt megsütjük. Vigyázni kell, mert hamar megéghet!
  • 15 dkg porcukor átszitálva
  • 5 ek. citromlé
  • 10 dkg kókuszreszelék / vagy kicsit több /
A porcukrot a citromlével kikeverjük. A fenyőformákat bekenjük vele és kókuszreszeléket hintünk rá.

Eddig a recept.

Amit én változtattam rajta:

A porcukros citromlébe zöld ételfestéket tettem és ezzel kentem be a kisült formákat. Általában egy kisebb méretű ecsetet használok, ez így nagyon bevált nekem.
A bekent zöld fenyő sütiket egy kókuszreszelékkel megtöltött tányérba fordítom, és jól belenyomkodom, hogy rátapadjon a kókusz.

Sokkal látványosabb lett így és még természetesebbnek hat. Rögtön az első elkészítés után már ez a változat maradt nálam.

Csokis mézes szívek


  • 10 dkg vaj vagy margarin
  • 10 dkg méz
  • 5 dkg cukor
  • 20 dkg liszt
  • 1/2 cs. sütőpor
  • 5 dkg darált mandula vagy dió
  • 1-2 kk. mézes fűszerkeverék  vagy helyette 1/2 - 1/2 kk. fahéj, szegfűszeg, kardamom, gyömbér stb.
  • 1/2 citrom reszelt héja
A vajat a mézzel és a cukorral mérsékelt tűzön felolvasztjuk. Én ezt mikróban szoktam.
Amikor kézmelegre hűlt, hozzákeverjük a sütőporos, fűszeres lisztet és összegyúrjuk.
Hűtőszekrényben pihentetjük egy éjszakát.


Másnap lisztezett felületen kinyújtjuk kb. 3-5 mm vastagra és szív formákat szúrunk ki belőle.
180 fokon sütjük 10 - 12 percig.
  • 15 dkg tortabevonó csokoládé
  • 1-2 ek olaj / a kanál nagyságától függ /
  • díszítésül cukorgyöngy, mandula, dió, pisztácia stb.
Amikor kihűltek a sütemények, olvasztott csokoládéval bekenjük és  mielőtt megszilárdulna rajta a bevonat, tetszőlegesen díszítjük. Kb. 50 darab lesz belőle.

Az ehhez hasonló sütemények néha igényelnek egy kevés hideg vizet, ha nem állna össze a tészta.  A lisztek sem egyformák, ha pedig tojás is kell a tésztába, akkor annak a nagysága sem mindegy. A hozzáadott kevés liszt vagy víz azonban nem befolyásolja a tészta minőségét.

Pisztáciás-datolyás tallérok

Nyolcadik éve fogom megsütni ezeket a tallérokat kisebb módosításokkal. Ez csak annyit jelent, hogy a natúr pisztácia például beszerezhetetlen volt szinte a mai napig. Most láttam a Lidl-ben, hogy úgy árulják, mint eddig a mogyorót. Hatalmas zsákból, szedd magad!
Régebben még azt is próbáltam, hogy a sós pisztáciát kicsit blansíroztam, leöblítettem, megszárítottam és úgy használtam. Ez volt az újságok ötlete.
Lehet a datolya helyett más aszalt gyümölcsöt tenni bele, a barna cukor pedig , amit beleteszek, ma már valóban barna.
Én már barnított vajjal készítettem,  amit ugyan  ír a recept, de írja a margarint is, egyébként meg margarin lázban égett az ország még nyolc éve és a margarint ugye nem lehet barnítani. A barnított vaj a cukorral együtt olyan különleges ízt adott ennek a sütinek, hogy alig akartam elhinni, hogy ilyen változást hozhat egy-egy különlegesen jó alapanyag.



Így nézett ki a vaj barnítás- és szűrés után. Még összegyűlt egy kevés lerakódás az alján.

Ez maradt az edény alján, amikor leszűrtem a vajat.

Hozzávalók kb. 50 db-hoz
  • 25 dkg margarin  vagy vaj
  • 20 dkg kimagozott datolya
  • 25 dkg  barna színű kr. cukor  /  ma már nem a színezett barnacukor  /
  • 1 cs. vaníliáscukor  /  házi készítésű vagy 1/2 rúd vanília kikapart belseje  /
  • 1 tojás
  • 3 evőkanál narancslé
  • 37 dkg liszt
  • 1 zacskó szárított, aprított narancshéj /  kandírozott  /
  • csipet só
A vajat barnulásig hevítjük, majd keverőtálba öntjük és kihűtjük.
A cukrokat és a sót a vajhoz adjuk, majd robotgéppel kikeverjük.
A tojást a narancslével és narancshéjjal  szintén beletesszük és elkeverjük.
A kanál mérete miatt, lehet, hogy szükséges egy kicsivel több liszt.
Kanalanként hozzáadjuk a lisztet, majd az aprított datolyát is.




Ilyen volt a massza, mielőtt formázni kezdtem.
Kézzel összegyúrjuk és két kb. 4 cm-es átmérőjű rudat készítünk belőle.
Hűtőszekrényben kb. 2 órát hűtjük, hogy könnyebb legyen szeletelni.
  • 1 tojásfehérje
  • 5 dkg felaprított pisztácia  / dió is lehet /
  • 10 dkg tortabevonó csokoládé
A hűtőből kivett rudakat az enyhén felvert tojásfehérjével megkenjük és megforgatjuk a tört pisztáciában.
Egy cm-es szeletekre vágjuk, tepsibe fektetjük, kerekre igazítjuk, mert kicsit deformálódik szeletelés közben.
180 - 200 fokos sütőben kb. 12 - 15 percig sütjük.

Amikor kihűltek, minden tallér egyik  felét olvasztott csokoládéba mártjuk. Díszíthetjük is tetszés szerint.

A sütemény hozzávalóinak mennyiségét lehet változtatni a körülbelüli arányok megtartásával. Az aszalt gyümölcs, a narancshéj és a bevonáshoz felhasznált pisztácia mennyisége változtatható.

Még egyik évben sem sikerült eleget készítenem belőle, pedig rendszeresen dupla adagot sütök.
 

Díszített mézessütik


Ezeket a mézeseket a tavalyi karácsonyra készítettem, de a gyakorlatlanságom és az időhiány nem tette lehetővé, hogy a recepteket is beírjam a blogba. Miután már nem volt időszerű, úgy gondoltam, hogy a képek majd jól jönnek a következő évben.
Láttam már néhány blogon, hogy nem csak én  gondoltam így, hiszen többen is feltették emlékeztetőül a tavalyi képeiket. Azzal az apró különbséggel, hogy náluk  tavaly is volt recept a képek mellé.
Ezek a képek most csak bemutató jellegűek, hiszen az előző bejegyzésem éppen aról szólt, hogy évek óta keresem a finom, nem keményedő, puha mézestészta receptjét.
Arról is írtam, hogy az írókázás nem az én erősségem,-- de makacs ember vagyok --, és ennek ellenére tavaly még azt is kipróbáltam, hogy milyen lehet színes mázzal díszíteni.


Még a fülem is ragadt, mire szétosztottam és megszíneztem a tojásfehérjét. Bevallom, volt olyan része a díszítésnek, amikor úgy éreztem, hogy ez tényleg jó móka, de amikor ránéztem az órára és végig gondoltam, hogy mióta vacakolok ezzel, akkor úgy éreztem, hogy talán nem voltam eléggé meggondolt.
Szépek voltak valóban, mutatós volt az asztalon, finom is volt, de úgy gondolom, hogy ezután sem fogok éjszakába nyúlóan ezzel foglalkozni, hogy azután színes mázakkal álmodjak.

Nem tagadom viszont, hogy ámulattal nézem azoknak a tehetséges bloggereknek a munkáit, akik képesek energiát fektetni a hasonló gyönyörűségek elkészítésébe.
Az enyémeket legalább nem sajnálta senki, hogy megegye.

2010. december 8., szerda

Könnyű, laza mézestészta


Ezeket is ma készítettem, de a receptet csak a forrás megjelölése nélkül tudom leírni, mert sajnos akkor még nem jegyeztem föl a blog tulajdonosát.
 Eddig minden rendben. Nagyon finom és könnyű. Nem dekorációnak , pontosabban nem építménynek való tészta. Szerintem.
Nálam az írókázás tecnikai okokból elmarad. Szörnyen ügyetlen vagyok ezen a téren, hiába próbálkozom évről-évre.
Ha ráismer a receptjére a tulajdonosa, kérem írjon! Megérdemli a nyilvánosságot.

  • 25 dkg porcukor
  • 25 dkg meglangyosított méz
  • 2 egész tojás
  • 2 dkg szalalkáli / 15 gr-os a zacskó /
  • 1 dkg szódabikarbóna
  • 1 cs. mézestészta fűszerkeverék / nekem 1/2 cs. + külön fahéj, szegfűszeg, gyömbérpor /
  • 1 evőkanál zsír / nekem 10 dkg olv. margarin /
  • 2,5 dl langyos tej
  • 6 evőkanál baracklekvár
  • 1 kg liszt ---80 dkg + másnap 20 dkg
A liszt mennyisége erősen függ a tojások nagyságától és a lekváros kanál méretétől. Nekem az átlagnál nagyobb volt mindkettő, ezért kellett még majdnem 20 dkg liszt, hogy jó állagú legyen a tészta.

A szalalkáli a langyos tejtől megvadul! Úgy fut, mintha fizetnének neki érte, ezért kellő nagyságú edényre van szükség. A szaga pedig elég átütő, orrfacsaró.
Az egy kg lisztből elteszünk 20 dkg-ot másnapra .
A 80 dkg liszttel elkeverjük a többi hozzávalót és hűvös helyen pihentetjük.
Másnap hozzágyúrjuk a maradék 20 dkg lisztet ill. szükség szerint többet is.
Három cipóba osztjuk. Egyenként kinyújtjuk 1/2 cm vastagságúra, de lehet vékonyabbra is, mert elég jól felfújódik sülés közben.
A kiszúrt formákat sütőlemezre rakjuk, megkenjük felvert tojással, díszítjük és kb. 180 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük.
Ahogy melegebb lesz a sütő, úgy csökken a sütési idő. Később nekem elég volt már 8-10 perc is. Könnyen megéghet, figyelni kell.

Olyan recepttel még nem találkoztam, amelyikben lekvár volt, de nekem nagyon tetszik.
Lehet, hogy sok évnyi kísérletezés után végre megtaláltam a nekem tetsző mézes receptet?
Majdnem 15 évvel ezelőtt a szentendrei falumúzeumból hoztam egy receptet és évekig azt sütöttem. Csak az alma mellett maradt valamelyest puha a dobozban.
A kinti ajtókoszorún olyan puha volt a mézes, ahogy magába szívta a nedvességet, hogy kiszakadt belőle a cérna. Szóval, nem ott volt puha, ahol kellett volna. Azóta kísérletezem folyamatosan. Sosem veszett kárba a sütemény, de sosem voltam vele igazán elégedett.

Hajtogatott krumplis, töpörtyűs pgácsa


Életem első hajtogatott tésztája. Hát igen, van néhány egyszerű dolog, ami mégis kimaradt eddig az életemből.  Tulajdonképpen a pogácsa is kimaradt, mert olyan kudarcok után, amit én éltem meg pogácsa sütés címén, nem volt más választásom, mint egy időre felfüggeszteni a kísérletezést. Ennek lassan már húsz éve, de a különféle sajtos rudak- és kockák, amik pótolták a pogácsákat, remekül beváltak.

A töpörtyűs pogácsa a férjem kedvelt sós rágcsája, és én eddig ennek ellenére nem mertem belevágni. Most szabadságon vagyok, semmi okom arra, hogy ne tegyek egy próbát. A hajtogatások miatt nekem egész napos elfoglaltságnak tűnt, és ennyi időm egy dologra ritkán van. Igaz, ha már tudom a technikáját, akkor be lehet szervezni egyéb elfoglaltságot is ezzel egyidőben.

Most így utólag már nagy a szám! Nem is olyan félelmetes, mint ahogy én gondoltam. Talán nem kellett volna húsz évig készülni rá.
A hajtogatásból ugyan egyet elspóroltam, de így is nagyon szép lett. Elég nagyokat készítettem, de hát felnőtt méreteket csináltam belőle.
  • 50 dkg liszt
  • 2 ek burg.pehely / saját ötlet /
  • 1 ek só
  • 1 tk bors
  • 3 ek olaj
  • 1 kk. cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 2,5 dl kefír
  • 1/3 doboznyi töpörtyűkrém
Ezeket a kenyérsütőgéppel kevertettem össze. Vizet még lehet tenni hozzá, ha szükséges.
Amikor megkelt, kinyújtottam, megkentem a megmaradt 2/3-nyi töpörtyűkrém felével és összehajtogattam.
30 perc pihentetés után ismét kinyújtottam és rákentem a maradék töpörtyűkrémet. Újból hajtogattam és ismét 30 percig pihent. Tehát két hajtogatás volt.
Kinyújtottam egy újjnyi vastagra, berácsoztam a tetejét, megkentem felvert tojással és kiszaggattam egy 6 cm-es kiszúróval.
Elvileg így nem került tojás a tészta korongok oldalára. Ez ugyanis gátolja azt, hogy sütés közben föl  tudjon emelekedni a hajtogatott tészta.
A leeső darabokat nem lehet újból összegyúrni, mert elveszíti a hajtogatás adta tulajdonságát. Ezt én úgy oldottam meg, hogy egymáshoz tapasztottam a darabokat, összenyomkodtam és amorf, pogácsának nem mondható, de annál finomabb darabokat sütöttem belőle.
A sütés nekem rövidebb ideig tartott, mint a többi leírt idő. 180 fokon kb. 20 perc elég volt.

Ír krumplipüré


Nagyon finom, ízletes köret, amibe könnyen belecsempészhető egy kevés zöldség. Nálunk ugyan nem kell eldugni a zöldségeket, de mindég örömmel készítek olyan ételeket, ahol egyszerre több féle kerülhet össze.

Ezt a krumplit akkor főztem először, amikor a fiam hazajött Írországból, és kerestem olyan ételeket, amelyek jellemzőek erre az országra. Állítólag nem sok van. Abban sem vagyok biztos, hogy ez a krumpli több azonossággal rendelkezik az ország iránt, mint a mi franciasalátánk, ami eredetileg orosz volt.
Most az új Stahl magazinban olvastam róla ismét és eszembe jutott, milyen régen nem főztem ilyet.
Hosszú idő után vettem egy kínaikelt és mindjárt két ételben el is tüntettem. Régebben többször vettem ezt a kelt, de az utóbbi években olyan csúnya lett és ezzel egyidőben ehhez képest elég drága volt. Most viszont egy szép és zsenge darabot találtam.
A recept nem pontosan olyan, mint a magazinban, de az én receptem kicsit másképp szólt.
  • kockákra vágott burgonyát főzünk sós vízben
  • vajjal, tejjel pürét készítünk belőle
  • húsos szalonnakockákat kisütünk
  • a pörcöt és a lesült pörzsanyagot a krumpliba keverjük
  • a kelkáposzta csíkokat köménymagos vízben roppanósra főzzük
  • belekeverjük a krumpliba ezt is
  • a főzővízzel is higíthatjuk egy kicsit
Na, ezért maradt meg a sok ásványi anyagot tartalmazó főzővíz, amit sajnáltam kiönteni. Ebből lett a leves.
Sült csirkeszárnyakat ettünk hozzá, de szinte bármihez illik. Nagyon finom!

Babos, gerslis leves


Már főztem hasonló sűrű leveseket többször is, de mindég más lett belőle, mivel pontos recept nem volt.
Néha ihletet kapok, máskor ötletet. Van olyan is, hogy egyszerűen hosszú időre megfeledkezem egy-egy  alapanyagról. Ilyenkor jön jól a blogok olvasása.
Most nem ez volt a jellemző, mert az árpagyöngyöt már nem felejtem el hosszú időre. Az összetevők alakulása pedig bizony sokszor a recept olvasgatások eredménye.
Dulmina ételeit azért szeretem, mert rengeteg ötletet adnak. Nekem ugyan nem célom a húsmentes főzés, de ezzel kiegészítve remek ételeket lehet készíteni. Ő olyan bátran keveri a zöldségeket, ami nekem eszembe sem jutna, hiszen nálam szinte mindég ott van mentőövként a hús.
A mostani leves eredetijét is nála láttam, ami ugyan ebben a formában már egyáltalán nem hasonlít rá. A hasonlóság a bab és árpagyöngy párosításban van.

Először valamiféle egytál volt a tervezet, de a főzés folyamán leves lett belőle. Az ok pedig az volt, hogy nem akartam kiönteni azt a főzőlevet, amiben először krumplit főztem, azután pedig kínaikelt egy másik ételhez.

Máskor is felhasználtam már a krumpli főzővizét leveshez, hiszen sok hasznos anyag fől ki, aminek nem a lefolyóban a helye. Néha elteszem 1-2 napra a hűtőbe, amíg bele tudom önteni egy készülő levesbe.
  • apróra vágott hagymát fonnyasztottam olajon két ger. fokhagymával
  • rátettem a kis kockákra vágott marhahúst
  • vizet öntöttem rá és fél órát főztem
  • hozzáadtam a beáztatott gyöngybabot
  • só, bors, borsikafű, pici őrölt kömény, kevés lestyán
  • amikor majdnem megfőlt a bab és a hús, hozzáadtam az árpagyöngyöt
  • a főzés vége előtt kb. 5 perccel tettem bele csíkokra vágott kínaikelt
Ekkor került bele a főzővíz és így lett egy sűrű leves a végeredmény.
A tányérban még sültpaprikás, fetás / krémfehér sajtos / krém is került a tetejére.

Összedobok egy milánót


Na, ez az a / címben szereplő / mondat, ami nálam az elmúlt húsz évben sem hangzott el.
A milánói szósz nem az, amit mi annak gondoltunk tizen-, huszon évvel ezelőtt. Régebben én sem tudtam, mi a különbség a milánói és a bolognai szósz között, hiszen minden hasonló paradicsomos massza, milánói néven futott a menzákon, és üzemi konyhákon. Nem voltam tisztában azokkal a finom, de fontos különbségekkel, amelyek a nevét adták a szószoknak.

Ami miatt mégsem volt rám jellemző az, hogy " összedobom ", az azért volt, mert már huszon- harminc évvel ezelőtt is annyi szakácskönyvem volt, hogy a megszállott kategóriába tartoztam velük.
Sok felszínes iromány is volt köztük, de akadtak olyanok is, amelyek megpróbálták a recepteket eredeti elkészítési módjukban leírni.
Akkor persze nekem sem jelentettek sokat, de néha sikerült jó érzéssel kiválasztani a használhatókat.

Egy ilyen kicsi füzetecske írt annak idején a milánói szószról is. A gomba is szerepelt a hozzávalók között, de én sokszor kihagytam, mert jobban tárolható volt anélkül.

A legfontosabb leírás az volt a receptben, hogy több órán át kell főzni a szószt, hogy a hús szétfőljön és a mártás kellően besűrűsödjön.


A hús persze sosem főlt szét, de a mártás valóban jó sűrű lett.
Általában másnapra főztem minden ételt, ezért ennek is volt ideje órákon át rotyogni a tűzhelyen.
A recept a zöldségeket is leírta, ami akkor kicsit furcsa volt, de én is hozzátettem minden alkalommal. Igaz, nem apróra kockázva, mint a mai receptek írják, hanem reszelve.


Régebben a marhahús sem volt mindég elérhető, de hát nem ez volt az egyetlen dolog a gasztronómiában, ami hiányzott. Ma már marhahúst használok, de más hússal is meg lehet főzni, sőt, ma már az a trendi, ha valamit átalakítunk és csak sejthető az eredete. Nekem és a családomnak a bolognai szósz ilyen marad. Igaz, a piros aranyat ma már kihagyom belőle.

  • darált marhahús
  • reszelt zeller
  • reszelt sárgarépa
  • vöröshagyma apróra vágva
  • olívaolaj
  • kis dob. sűrített paradicsom
  • darabos paradicsomkonzerv
  • só,  bors, borsikafű,egy babérlevél
Annyi víz, hogy kb. 3-4 óra főzésre elég legyen.
A kész mártás nem hasonlít arra a paradicsomban úszó masszára, ami régebben a tésztára került. Ebben felismerhetők a hozzávalók és nem nyom el minden ízt az édeskés paradicsom.
Ha hozzájutok, néha parmezán jellegű sajtforgácsokat is teszek rá.
Azért jellegű csak és nem parmezán, mert olyan mifelénk nincs. Még a nagy magyar multiban sem.

A Locatelli szakácskönyvében azt olvastam, hogy az olaszok a parmezánt nem is az ételekbe teszik, hanem inkább külön eszik. Reszelni más, hasonlóan kemény sajtokat használnak, mint pl. a Grana Padano.