2010. február 17., szerda

Nyúlhal kaviár

Ezen a néven találkoztam vele kedvenc CBA boltunkban. Nem volt akciós, de közeledett Valentin napja, amikor -hiszen ezért találták ki-könnyebben nyitjuk ki a pénztárcánkat. Nem voltak előtanulmányaim, de úgy gondoltam, ha már a beluga kaviár sosem kerülhet az asztalunkra, legalább ilyet együnk egyszer. Szeretjük, ez nem túlzás. Mondhatnám azt a klasszikusá vált mondást, hogy " az asztal körül kergettek, ha nem ettem ilyet " . Majdnem így volt! A banán elől szó szerint az asztal alá bújtunk, mert nem akartuk megkóstolni. Köszönettel tartozom az Apukámnak, hogy minden furcsaságnak számító dologgal megismertetett, amihez a 70'-es években hozzá lehetett jutni. Már akkor graham kenyeret evett. Kicsit száraz volt, kicsit fűrészpor állagú, de lehetett kapni. Nem volt segítségére az internet, de még az újságok sem ezekről írtak cikkeket, a Tv-ben pedig nem voltak gasztronómiai műsorok. Talán Őt is a természetes kíváncsisága hajtotta. Szerencsémre én örököltem ebből a hajlamból, a testvérem nem. Vagy nagyon jól titkolja. Az eredeti ajánlás szerint hajdinalisztből kellene blinit sütni és ezen kínálni a kaviárt. A tejföl is hozzá tartozik. Nekünk eleinte furcsa volt, de egy jó ízű zsíros tejföllel valóban finom.
Blini helyett pirítóssal ettük, amit graham kenyérből sütöttem. Vodkát is ittunk, de megállapítottam, hogy sosem kelnék versenyre egy orosszal.

Egyetlen hibája van csak: nagyon kicsi üvegekbe töltik.

Tamarind gyümölcs


Aki szereti a keleti ízeket, ételeket, az biztosan találkozott már a tamarind pasztával. Most pedig én találkoztam azzal a gyümölccsel, amiből készítik. Nem is foglalkoztatott eddig, hogy milyen lehet, azt gondoltam, annyira egzotikus, hogy sosem fog velem szembe jönni. Vidéken egy kisvárosban szinte reménytelennek tűnt. Szerencsére van egy bevállalós zöldséges, aki elhozta ide. Gyanítom, hogy a jó üzlet reményében indult az egész, de amikor én megláttam ezt a furcsaságot, akkor a dobozban már csak három db volt, pedig beleférhetett tíznél is több. Szóval az üzlet jónak bizonyult.
Vettem én is, mert bevállalós vagyok, nemcsak a zöldséges. Nem tudtam pontosan, hogy mit fogok vele csinálni, de a férjem is kíváncsi lehetett, mert könnyen rábólintott, hogy vegyünk egyet.
Az ára nagyon baráti volt, talán túlságosan is az. 100 ft. volt darabja. Elég messziről kellett idehozni, nem tudom, hogyan kalkulálták ki ezt az árat, de az biztos, hogy ennyi pénzért sok kíváncsi ember tette a kosarába.

Ez az egyetlen jól sikerült kép a felbontás után. Nem tudom, miért lett ilyen kék árnyalatú. Az eredeti színe barna. Olyan, mint a fölső képen.
A tamarind régi, ismert természetes hashajtó. A pasztára is rá van írva, persze egyéni érzékenységtől is függ, hogy kinek-mennyire hatásos. Megkóstoltunk egy-egy magot, mondván, hogy úgy sem megyünk már el itthonról.
Kellemes savanyú - édes íze van. Lehetne eszegetni, ha nem tartanánk a következményétől.
Kipipálhatom, hogy ezt is kipróbáltuk. Ne hagyjátok ki, ha találkoztok vele!

Díjat kaptam egy olyan bloggertől, aki ismer



Valitól jött ez a kedves elismerés. Köszönöm szépen!

Amikor megláttam az egyik blogon ezt a díjat, azt gondoltam, hogy ezt nem is lehet tovább adni. Azután kicsit elszégyelltem magam, mert bár vitathatatlan Limara eredményessége, segítőkészsége pedig fáradhatatlan, de mindezzel azt érte el, hogy nyomában lohol a tehetséges kezdők serege vagy az elégedetten mosolygók hada, akik már egy ideje a házi sütésű kenyérrel kényeztetik a családjukat. Ezért aztán azok, akik veszik a fáradságot, hogy megpróbálják visszacsempészni a saját konyhájukba a nagyanyáink kenyér illatú hangulatát, bizton megérdemlik ezt a díjat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a sok értéktelen, egészségtelen élelmiszer mellett ez az egyik otthon is könnyen előállítható étel, amivel már sokat tettünk a családunk egészségének megőrzéséért. Köztudott, hogy szeretjük a kenyeret, és, ha már sokat eszünk belőle, akkor legalább legyen benne egy kis rost, vitamin, ásványi anyag, de legyen sokkal kevesebb só és egyáltalán ne legyen benne adalékanyag. Legalább ebben NE!

Nem nagyon szoktam kenyér recepteket írni a blogba, mert nem vagyok képes pontos leírás alapján dolgozni, ezért másokat nem hozhatok lehetetlen helyzetbe.

Ezért is örültem Valinak, hogy gondolt rám, mert ő még emlékszik, hogy tudok ám én kenyeret is, meg sok mást is sütni, csak ide inkább étel recepteket írok és a kenyérsütés diadalát meghagyom azoknak, akik nálam jobban csinálják.

Küldöm természetesen az E. Margit oldalán megismert öszes péklánynak, akik nagy része már itt a blogolók között megtalálható. / több, mint nyolcan vannak/

Nagylelkű és nagyon figyelmes felajánlás volt Valitól, hogy az általunk ismert és sokra tartott Pékinasnak és párjának adta ezt díjat.

Innen üzenem, hogy nem felejtettem el senkit és főleg Őket nem!