2010. augusztus 4., szerda

A vadászat eredménye

Már írtam többször, hogy nekem nagyon jó tapasztalatom van a helyi CBA-üzlettel. Gyanítom ugyan, hogy némi túlbiztosított rendelés következménye, hogy időről-időre olyan termékeket lehet kapni szinte ingyen, amihez nagy valószínűséggel sosem jutnék hozzá. Legtöbbször persze az akciók azért vannak, mert vészesen közeledik a termékek lejárati ideje. Voltak olyanok is, amikor a lejárati idő több hónappal odébb volt még, mégis féláron tudtam venni vörös tonhalat vagy óriás kagylókat. Libamell és pangasius filé szintén szerepelt már a listán.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy miért történik az akció, a fontos, hogy én ott legyek és időben le tudjak csapni néhány dologra. Most is így történt.


Ez a gyönyörű sajt ott kellette magát a polcon. Most rögtön kiszúrtam azt a három csomagot, ami jobb sorsára várt, és kettőt gyorsan be is tettem a kosárba. Még a szemüvegemet is felvettem, mert nem akartam elhinni, hogy jól látom az árát. 15 dkg-os csomag volt.

Több, mint 800 ft helyett most 199 ft-ért hozhattam haza. Friss volt még és jó illatú. Az íze pedig olyan, amihez hozzá tudnék szokni. Markáns, aromás egy kissé kesernyés mellékízzel. Talán picit az ementálihoz hasonlítható. / bocsánat sajt.... /

Hiába gondolkozom, nem emlékszem, hogy eddig láttam volna a polcon, de az is lehet, hogy bizonyos ár fölött a szemem sem érzékeli a dolgokat. No, de most!

Nem készítettem belőle semmit csak megettük így, egyszerűen. Nagyon finom volt.

Szeretitek? vagy nekem is titkolnom kellene?

Nem vagyok gasztro-sznob. Néha talán elhajlanék afelé, de eddig még mindég sikerült visszarángatni magam. Az olyan ételek elkészítése, mint a csirkenyak leves, a csirkeláb pörkölt, a zúzapörkölt vagy a nagy kedvencem, a rántott csirkefar két lábbal a földön tartanak. Lehet, hogy nem divat erről beszélni a nemzetközi gasztronómia favorizálása mellett, de éppen ellenkezőleg gondolom. Addig, amíg nálunk a kutyával etetik meg a csirkelábat, addig kínában csemegének számít. Jó, tudom, nem biztos, hogy a legjobb érvelés, mert a kínaiak mindent megesznek aminek négy lába van, kivétel az asztal. Mindent megesznek, ami úszik, kivétel a hajó, és mindent megesznek, ami repül, kivéve a repülőt.
Kínában a jobb éttermekben is lehet kapni kedvelt finomságként.



Így sültek ezek a gyönyörűségek. Sütőzacskóban, hagyományos magyar fűszerezéssel. Só, bors, majoránna, fokhagyma és hagyma. Alatta kevés mangalicazsír.
A magyar éttermek étlapjaira már felkerült a marhapofa, az árpagyöngy, a bríz és még néhány olyan alapanyag, ami eddig nem volt " menő ".
A hentesünknél kapható kakastaréj, kakashere. Igaz, nem rég óta, de már van. A sertés agyvelő még mindég ritkaság. A nyúl pedig igazi kincs lenne, ha nem lenne őrülten drága.

Az én konyhámban szépen megfér egymás mellett a kagyló, a bulgur, a garam masala, az üvegtészta, a Colavita olívaolaj, a tahini, a wasabi, a madras curry por, a csicseriborsó, az osztrigaszósz / és még sorolhatnám / a csirkelábakkal.
Én vállalom!