2010. augusztus 14., szombat

Az élesztett öregtésztát ki kell próbálni

Nem az a célom, hogy oktató jelleggel írjak erről a technikáról. Nem vagyok én olyan bátor. Felhasználó vagyok, aki csak hálával tartozik azoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve kikísérletezték, hogy ilyen finomságok kerülhessenek ki a sütőinkből.
Tulajdonképpen mindegy, melyik összetevőjű tésztával dolgozunk, a fontos az, hogy ne csak úgy pakoljuk be a kenyérsütőgépbe a hozzávalókat, ahogy előszedjük, hanem aktváljuk az élsztőt vagy az öregtésztát, ami egyébként is hozzájárul a kenyér finom állagához.

Az öregtészta nagyon egyszerűen készül. Mérni azért  ezt is kell, de az a véleményem, hogy ez nem kizárólagos feltétele. A lényeg, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk.
  • 50 dkg liszt / lehet keverni is /
  • 3 dl víz
  • 1 ek olaj
  • 1 dkg élesztő  / ha több, azt is elbírja /
A megdagasztott tésztát másnapig hagyjuk túlkelni, ezután hűtőben tároljuk. Nekem volt már majdnem két hetes öregtésztám is, az szinte már erjedt és pezsgett, de a kenyeret nem rontotta el. Limara szerint egyébként is jobb, ha nem friss, hanem 1-2-3 napos.
Az élesztéshez kicsivel több idő kell, ezért ez is olyan tevékenység, ami nekem vagy hétvégére marad, vagy megvárom, míg szabadságon leszek, de akinek van ideje, próbálja meg.


A házi sütéssel semelyik kiváló pékség nem veheti fel a versenyt, süssön bármilyen finomságot is. Igaz, hogy egyszerűbb elmenni és megvenni, de, hogy nem finomabb és egészségesebb, az biztos.

Szerettem volna a képeken megmutatni, hogy milyen laza szerkezetű, könnyű tésztát csinál a felélesztett tészta. Lehet, hogy nem látszik jól, de higgyetek nekem!

A sütéshez felhasznált lisztből kell elvenni egy mennyiséget és ezt kell aktiválni. Jaj, én nem tudom olyan szakszerűen elmondani, mint Limara, de azért remélem nem  beszélek butaságokat és még érthető is lesz.

Általában én 60-70 dkg lisztből szoktam kenyeret, péksüteményt sütni, ezért a lisztből 20 dkg-ot veszek el és ebből készítem az aktivált tésztát. Egyszerű megjegyezni a hozzávalókat.
  • 20 dkg liszt
  • 2 dl víz
  • 20 dkg öregtészta
  • 1 dkg élesztő a kenyérhez
  • 2 dkg élesztő zsömléhez, kiflihez
  • 2 kk. cukor
Ezeket én kézzel keverem össze jó alaposan. Ha langyos vizet adunk hozzá, gyorsabban éled föl. A gyorsításhoz én még azt a trükköt vetem be, hogy a mikróban fölforralok két perc alatt kevés vizet. Kiveszem a bögrét és beteszem a helyére az elkevert előtésztát. Kb. 40-50 perc elég hozzá, hogy használható legyen.
Ezután beöntöm a kenyérsütőgépbe a többi hozzávalóval együtt, és kidolgoztatom a tésztát..

Ezek a zsömlék azért ilyen fehérek, mert a magok fölragasztásához meg azt találtam ki, hogy egy kevés étkezési keményítőt kikeverek egy kevés vízzel és ezzel kenem le a kenyér vagy zsömlék tetejét. Rászórom a magokat és mégegyszer egy vizes ecsettel átkenem, hogy biztosan odatapadjanak. Most lehet, hogy kicsit több lett a keményítő a keverékben, de ez minket már nem zavar.
Tojást viszont nem török föl a kenyér kedvéért.

Szerintem ezen a képen is látszik, hogy milyen légiesen könnyű lett a zsömle tésztája, pedig ez nem is élesztett öregtésztával készült, csak az élesztőt aktiváltam hasonló módszerrel, mielőtt a gépbe tettem a többivel.
A hozzávaók megegyeznek, de öregtészta nem volt benne.
Ha kevesebb liszttel készülne a kenyér, akkor lehet 15 dkg-os mennyiséggel is élesztett tésztát készíteni. A víz is csak 1,5 dl legyen.
 Ha tejesebb tésztát akarunk készíteni, akkor is elég a kisebb mennyiségel aktív előtésztát készíteni.
A lényeg, hogy ne csak bedobáljunk mindent a gépbe, ha ilyen finomságokat szeretnénk készíteni.

Semmi baj a normál készítési móddal, hiszen én is így sütöm a kenyereimet, de érdemes megpróbálni ezt a csekély plussz munkával járó változatot is.

Kanálméretek a receptekhez


Már gondolkodom egy ideje, hogy meg kellene mutatnom a kanalaimat.
Pontosabban azokat, amelyekkel mérni szoktam, néha a mérleg helyett is, de sokszor inkább csak egyszerű hozzávalókat adagolok velük.
Olvastam én is a receptekben a kanálnyi megadott mennyiségeket és bár nekem már nem okoz gondot, úgy gondolom, hogy sokan vannak akiknél bizony nem mindegy, hogy melyik kanálba milyen mennyiség fér.
Néha bizony egy-egy erőteljes fűszernél sem mindegy, mennyi kerül az ételbe. Nagyon el lehet rontani, ha valamiből túl sokat teszünk..
Néha olyan érzésem is volt, hogy nem vagyunk biztosak abban sem, melyik a teáskanál ill. melyik a kávéskanál. Nos szerintem ez a kettő egy - és ugyanaz.

A képen az első kanál egy régebbi fajta.
Abból az időből amikor még a leveses tányér is elég mély volt egy normál adag gulyásleves vagy bableves kanalazásához.
A néhány éve divatos arcopal vagy , hogy hívják, tányérok egyenesen szörnyűek. Kétségbe esve tiltakoztam, amikor felajánlották a családban, hogy vesznek nekem ajándékba tányérokat, ha szükségem van rá.
Ilyet soha!
Azt hiszem az ilyen " emberes " kanalakat is ritkábban lehet ma beszerezni.
Jobban hasonlítanak a ma  divatosak a második fajtához. Ez nem minőségi, de már lassan ezek is húszon  valahány évesek lesznek. Levest enni természetesen nem lehet vele. Nem tudom  mire gyártották. Talán gyerekeknek. A bökkenő csak az, hogy ez egy 40 db-os készletből való. Kanál, villa, kés, kiskanál.
Nekünk desszertkanálként funkcionál.
A teáskanál vagy kávéskanál is még az én gyerekkoromból való. A maiak szintén laposabbak.
A  mokkáskanál is lehet laposabb vagy mélyebb.
 

  
Ez egy lapos evőkanál liszt, amit úgy írnak szakácskönyvek, hogy mérleg helyett a mennyisége kb. 1,5 dkg. Persze lehet ettől laposabban is kanalazni vele, de akkor honnan tudjuk, melyik a jó? 



Ugyanez a kanál a púpozott mennyiséggel a könyvek szerint 2 dkg, de nekem bizony jóval több fér bele.


Ez a kisebbik kanál ugyancsak liszttel és púpozva. Igyekeztem  jól megrakni, de alig érte túl a nagy kanál laposabb változatát.



Ugyancsak a kisebbik kanál cukorral megrakva. Kicsit csalóka, mert a púpozott kanálról a cukor bizony lepereg. A súlya ugyan egyezik a liszttel, de nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ne potyogjon le.


A teáskanalam is mélyebb, mint a maiak többsége, ezért ezzel sem egyszerű az adagolás.

Sajnálnám, ha ezért lenne sikertelen néhány recept és ezért veszítené el a kedvét valaki a főzéstől.
Régebben én ezzel a nagy kanállal mértem ki a sütemények, kevert tészták 30-40 dkg lisztjét is. Igaz, kevert tésztáknál azért ez nem annyira nagy baj.

Van kedvetek megmutatni, hogy Ti milyen kanalakkal mértek?

Névnapi ténykedésem a konyhában

Egyáltalán nem áll szándékomban panaszkodni, nagyon élveztem ezt a napot. Végre volt lehetőségem kipróbálni olyan recepteket, amire régóta készülök.



Reggelire Jamie Oliver sajtkrémes melegszendvicseit ettük.  Az eredeti csilis csatni helyett az előző nap készített csatnik kóstoló adagjával. J.O-ét később azért megcsináltam. 


Ebédre végre elkészült a gazpacho a Szakácsok könyvéből.

Igaz, késői vacsora volt, de a tabbouleh-ra szerintem érdemes volt várni. A fűszeres csirkecomb csak ráadás volt.


Ez az édesség pedig maga a csoda! Amit a helyi cukrászdában ettem nemrég, a nyomába sem érhet. Soha többé nem adok ki pénzt rá.




Ez pedig az a csilis paprikacsatni, ami reggel még nem volt készen, azóta viszont már nincs is.


Természetesen leírom a recepteket is, de kicsit nehézkes ez az új módi szerkesztés nekem a bloggerrel. A képek valahogy sosem ott kötnek ki, ahová én szánom.

Paradicsom aszalás a napocska segítségével

 
Hát, ennyi lett! Nem kevés, csak elkapott a szokásos telhetetlenségem és kicsit lehangolt a végeredmény mennyisége.  A szépségük azonban kárpótolt. Köszönöm Krisztának, hogy időben figyelmeztetett erre a néhány napra, amikor lehet napon szárított paradicsomot készíteni. Biztosan lesznek még ilyen napok, de nekem ez most a szabadságom idelyére esett, amikor sikerült ezt is beiktatni.
Ilyesmit nem lehet távirányítással  végezni, bármennyire is kitanulta és az ilyen irányú tevékenységeket a maximumra fejlesztette egy gasztroblogger férje. Napjában többször megnéztem őket, kicsit igazítottam rajtuk, hogy jobban érje a nap.
Valamiért mindég hajlamos vagyok elfelejteni, hogy olyan távolságból, ahonnan a nap küldi a sugarait a Földre, nincs jelentősége, ha néhány centivel odébb teszek valamit.

Sajnos nem volt olyan erős a napsütés az országnak ezen a területén, amilyenre én számítottam, de azért az első nap  után szépen kezdtek zsugorodni a paradicsomok.
Nem voltak egyformák, ezért nem is készültek el egyszerre. No, ezért is kellet nézegetni többször is.
Olyan sok mindenről lemaradok, azért mert napi fix időben kell dolgoznom egy munkahelyen. Eddig is jött rám néha utálat, de amióta a gasztroblogok közelébe kerültem és állandó időzavarban vagyok, többször érzem ezt. Mennyi minden más hasznosabb dologgal tölthetném az időm.
Vezessék már be a részmunkaidőt végre hivatalosan!!  Akkor itthon elkészítheném mindazt, amit most még kénytelen vagyok boltban megvenni.
Sokan nem hiszik el nekem, de még a konyhapénzzel is jobban lehet spórolni, ha valaki sokat van itthon. Sok olyan ételt meg tudok főzni, amit előre elkészítve nem gusztusos fogyasztani.

 

Íme, itt a végeredmény. Három csoportba szedtem végül az elkészült aszalványt, mert bizony volt, ami a gondos ellenőrzés dacára is jobban kiszáradt. Nem baj, mert azok legfeljebb kenyérben megsütve végzik.

A besózás viszont remek tanács volt, ez sokat segített a siker érdekében. Ezért lettek ilyen szépek.
A második napon több volt a felhő, de ha kisütött a nap, akkor jobban égetett. / én legalább is megégtem / Úgy döntöttem, hogy harmadik nap is lesz, de ekkor már kinyitogattam az összezsugorodott, de még nedves paradicsomokat.
Na, ekkor száradtak ki a kisebbek, vékonyabbak. Még így is sokkal puhábbak lettek, mint, amikor aszalógépben készítettem.

Sajnos nincs elég tapasztalatom, ezért nem mertem eltenni csak úgy dobozban vagy üvegben, ezért kiadagoltam és egy kis fokhagymával, rozmaringgal ízesítve, olajjal felöntve kicsi üvegekbe tettem és bedugtam a fagyasztóba.   Az olaj zsírszerűre dermed, de megvédi a paradicsomokat.


Tavasszal vettem a multiban akciós aszaltparadicsomot, ami szintén puha volt, de olajban eltett. Nem használtam el mindet, tartalékoltam jobb időkre és lesz, ami lesz alapon, betettem a fagyasztóba.
Tökéletes volt! A fekete olajbogyót is így mentettem meg az enyészettől.