2010. december 25., szombat

Sült angolna citromos barnított vajjal


A családomból még senki sem evett angolnát, de senki nem zárkózott el előle, hogy megkóstolja. Láttuk a tv-ben többször, tudtuk, hogy ehető, sőt van, ahol nagyon népszerű. Angliában nemzeti étel egy rossz kinézetű, kevésbé jó ízű  / de csak a külhoniaknak / kocsonyás angolna étel.
Egy másik, talán Írországban, de lehet, hogy nem, egy zöld lében úszó - amit mártásnak mondanak -  és krumplipürével tálalt főtt angolna. Imádják!
Nálunk állítólag sok van a Balatonban, mégsem árulják elérhető helyeken. Néha hozzá lehet jutni, talán piacon a halárúsoknál, vagy nagyobb halkereskedésben. Gondolom.
Aki hozzájut és nem undorodik a látványtól vagy a gondolattól, az feltétlenül próbálja ki!
Nagyon finom, tömör húsa van. Szálkája alig. Ami van, az is a gerincén, le sem jön, de ha mégis, akkor is kiszedhető. Ezt olvastam valahol.
 Megerősíteni nem tudom, mert a mi halunk egy kis méretű volt, cérnavékony szálkákkal.



Ilyen kicsi darabok lettek belőle. Tényleg csak kóstolónak volt elég, de mindenki arra szavazott, hogy legközelebb is megeszik, ha lesz.
Még az Anyukám is evett belőle. Nagyon bevállalós, szinte mindent megkóstol, amit készítek, bármilyen szokatlan és furcsa is neki.



  • a halat besóztam
  • készítettem egy hasonló keveréket, mint a haltöpörtyűnél és beleforgattam
  • liszt, prézli, fokhagyma, bors volt benne
  • annyi ideig sütöttem csak, ameddig más halat sütöttem volna, ezért időt nem tudok írni, nem figyeltem
  • tálalásnál öntöttem rá a citromlével elkevert barnított vajat
  • a reszelt citromhéjat is rászórtam tálaláskor


Úgy gondoltam jobb, ha csak az utolsó képnek teszem be.

Paszternákleves pirított magos levesbetéttel


Írtam már, hogy nagy kedvencem lett a paszternák. Eddig főleg sütve készítettem, mert szeretjük a sült zöldség köreteket. Most mégis úgy gondoltam, készítek egy krémlevest belőle, mert több blogon is olvastam róla.
A krémleves szerintem nagyszerű találmány, mert egyszerűen készíthető belőle egészséges, zöldségekkel teli étel. Régóta főzök krémleveseket, változatosan, többféle módon. Néha diétásan zsiradék nélkül, néha pirítva. Van, hogy tejszínnel, de tejföllel is.
  • Most összepároltam kevés olívaolajon és vajon 2 hagymát, 2 krumplit, 2 almát és 5 paszternákot.
  • Borsikafűvel ízesítettem, sóval, borssal.
  • Valódi zöldségalaplével öntöttem föl, mert volt még a fagyasztóban egy adag és kellett a hely az ünnepek előtt.
  • Turmixolás után tejföllel kevertem ki.


A levesbetét most is hasonló volt egy régebbihez, de itt nem szalonnát pirítottam, hanem kolbászt. A kolbász mellé pedig magokat szórtam a pirítás során.
Ez nekünk nagyon, de nagyon ízlik!


A leves valóban nagyon finom volt, de sajnáltam a paszternákot erre elhasználni, mert ritkán jutok hozzá. Legközelebb megint köret lesz belőle.

Gasztroajándékok a karácsonyfa alá


Az utolsó pillanatban ugyan, de sikerült összeállítani azt a néhány csomagot, amivel szerettem volna számunkra kedves embereknek örömöt szerezni az ünnep alkalmából.
Volt olyan, ami korán elkészült, számítva arra, milyen jó lesz majd ajándékba adni, de volt olyan is, ami bizony az utolsó hétre maradt.

A süteményekkel kicsit jobb volt a helyzet, bár erősen szűkítettem az elkészítendő mennyiségen. Pontosabban nem is számszerűen, inkább a sokféleségét tekintve. Újabbnál újabb süteményeket találtam újságban és blogokon egyaránt. A bőség zavarában kellett döntenem, melyiket próbáljam ki. Kísérletezzek-e vagy maradjak a jól bevált saját receptjeimnél.
Úgy döntöttem, most biztosra kell menni, ha könnyíteni akarok a dolgomon.


Tudom, hogy örömöt szereztem a megajándékozottaknak, mert a kapott visszajelzések évről-évre ezt bizonyítják. Ismerem őket! Érdemes értük fáradozni.
Ez könnyítette meg a munkámat.
Igaz a mondás, hogy öröm kapni, de még nagyobb öröm, adni.

Boldog ünnepeket kívánok!


Karácsony alkalmából szeretném megköszönni, hogy sokan találják érdemesnek a blogomat az olvasásra.  Nagy öröm ez nekem, mert sokáig azt gondoltam, nem tudok én olyanokat írni ide, ami megállja a helyét a sok érdekes, számos újdonságot hozó blog között.
Az jó ötletnek tűnt, hogy összegyűjtsem a receptjeimet és ne kelljen millió papírfecni között keresgélni, ha szükségem van rájuk.
Azután egy merész lépéssel nyilvánossá tettem és egyszercsak azt vettem észre, hogy egy figyelő szempár betette a blogomat a többiek közé. Köszönöm szépen!
Azóta - virtuálisan ugyan - , de megismerkedtem sok kedves, önzetlen, önfeláldozó, segítőkész bloggerrel és kaptam bíztató bejegyzéseket is, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam.
Nem tudom meghatározni, milyen irányú a blogom képe? Vegyes, mert én is kíváncsi vagyok sok ízre, illatra,  textúrára és a visszajelzésekre a családomtól. Kísérletező kedvű vagyok és szeretek utazni, amit most leginkább a gasztronómia területén tehetek meg. Őszintén mondom, nagyon élvezem!



Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves látogatómnak, olvasómnak és kíváncsiskodónak!

Várlak benneteket továbbra is sok szeretettel!