2011. január 26., szerda

Baracklekvárral töltött fánk --- VKF- 40.



A lekvárral töltött fánk inkább csak kihívás egy hozzám hasonló megszállottnak, mintsem követendő program egy fánk sütéshez kedvet kapó anyukának.
Nem először készítettem ilyet, de a régebbi fánk annyival egyszerűbben készült, hogy volt hozzá sütésálló lekvár. Most viszont a gondolat, előkészítés nélkül született, ezért a házi baracklekvárral, ami nagyon finom, de kicsit híg lett, kezdeni kellet valamit, hogy benne maradjon a tésztában.
  • 20 dkg baracklekvár
  • 1 evőkanál kukoricakeményítő
  • 1 ek. víz
Ezeket kikevertem és összefőztem annyira, hogy kellően sűrű legyen. Ezután félre tettem hűlni.



A fánk tésztája nem egyedi, nem a nagymamám receptje és azt sem mondhatom, hogy mindég ezt készítem.
Egyszerű édes kelt tészta, amiből fánkot is lehet sütni.
  • 50 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 3 dkg élesztő
  • kb. 7-8 dkg margarin
  • 1 tk só
  • 1/2 narancs reszelt héja
Ha több tojás van a tésztában vagy csak 3-4 sárgája, más szerkezetű, sokkal foszlósabb lesz a tészta, de én nem szoktam erre kellőképpen figyelni. A tésztába a nagyiék tettek rumot is, mert azt mondták, hogy ez nem engedi, hogy magába szívja az olajat / zsírt / sütés közben.
A tésztát én a kenyérsütőgéppel szoktam összekeverni, ezért talán nem olyan lágy, mint amikor kézzel gyúrja, dagasztja ki valaki. Igyekszem azért én is lágyabbra készíteni.
Kelesztés után két adagra vettem a tésztát és egyenként kinyújtottam kb. félujjnyi vastagságúra.
Azért vékonyabbra, mint a hagyományos fánk tésztája, mert itt kettőt össze kell majd ragasztani.


Kisebb és nagyobb korongokat vágunk ki és a kisebbekre teszünk egy- egy kanál lekvárt.
Körben lekenjük vízzel és beborítjuk a nagyobb korongokkal. Jól összenyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki.
Ezeket a párnácskákat félre tesszük ismét kelni.



Amikor szépen felvette a fánk formáját, akkor elkezdhetjük sütni.
Nem forró olajban, mert akkor megég kívülről, de nem tud tovább kelni és sületlen is maradhat. Nagyon hamar megsül. Nálem ez kb. 2-1 perc volt a két oldala.
Itt is, mint a hagyományos fánknál, először azt az oldalát tesszük az olajba, amelyik fölfelé néz. Letakarjuk és megfordítás után már fedő nélkül sütjük tovább.

A szalagok attól keletkeznek a fánkok oldalán, ha bőséges olajban sütjük és a megkelt ill. a sütés közben még tovább kelő fánkok lebegnek, úsznak az olajban. Így nem süllyednek le, fel tud fújódni és a közepe nem ér az olajba, ettől lesz a világos csík a közepén.
Ha nem szalagos a fánk, attól az még lehet nagyon finom!



A kiszúrás után maradt tésztát összegyúrtam és hagytam pihenni, kelni. Azután ilyen tekercseket formáztam belőle és ezeket is kisütöttem, de már nem megtöltve. Ez is nagyon finom, ha a lekvárba mártogatva esszük.

A játék kiírásnak megfelelően kellene valamilyen öntetet is készíteni, de én nem szeretem a fölöslegesen cukorral turbózott édességeket. A lekvár szerintem bőségesen elegendő a fánk mellé, a porcukor szórás pedig a tetejére.

Karalábéfőzelék húsgombóccal


Szerintem a főzeléket sem  könnyebb fotózni, mint a sötét tónusú ételeket. Nekem legalább is nem egyszerű. Valahogy még is kellett egy képet készítenem, hogy látványosabb legyen a bejegyzés.
Sok ismerősöm nem evett még karalábéból készült főzeléket. Gombóccal meg pláne nem. Sokáig én sem ismertem, de most már majd' harminc éve főzöm. Sehogy másképp nem is készítettem, csak így, gombóccal.

Nem tartozik a képhez bonyolult recept, inkább csak ezt az elkészítési módot akartam megmutatni.
  • A főzeléket mindenki saját ízlése szerint elkészítheti, bármilyen más főzelék mintájára
  • A húsgombóc pedig hasonlít a töltöttpaprikáéhoz
  1. A gombóchoz való darálthúst összekeverem a nyers rizzsel, a párolt hagymával, tojással, sóval, borssal.
  2. Sós / ételízesítős / vízben megfőzöm a gombócokat, de a vizet megtartom.
  3. Az összevágott karalábét - én hosszúkásra szoktam - kevés vízben előfőzöm, ezt leöntöm és hozzáöntöm a gombócok vizét.  Ez tele van a hús ízével, zamatával, kár lenne kiönteni. Fűszerként borsikafüvet és kicsi kakukkfüvet tettem bele. 
  4. Rántást készítek, tejjel felengedem és beleteszem a húsgombócokat is. kb. 10-15 perc alatt összefőzöm, hogy a gombócok is átvegyék a főzelék ízét.
  5. Jócskán teszek bele vágott petr.zöldet, de ezzel már nem főzöm.
Én elég sűrű főzelékeket szoktam készíteni, de ez úgy értendő, hogy sok a zöldség benne és nem a rántástól sűrű. Sok-sok menzakaján és üzemikaján vagyok túl, ezért az itthoni főzelékeket ehető, élvezhető és szerethető módon akartam főzni. Ez pedig a sok zöldségtől és kevés rántás/csomó/tól lesz az.

Okosítsatok ki, kérlek!



Bízom benne, hogy azok, akik az én blogomat látogatják, már elhiszik nekem, hogy amit leírok a receptekben ill. velük kapcsolatban, annak van alapja. Igyekszem fázisképeket is készíteni és kiegészítő fotókat is teszek a beírásokba, hogy senkiben ne legyen az az érzés, hogy ez biztos nem így van.

A magyarázkodásra azért volt most szükségem,  mert ezt a képet egy kicsit javítanom kellett ahhoz, hogy hihetőbb legyen, de higyjétek el nekem, ez az a narancsos színű citrom, amiről nem rég olvastam itt, valahol. És éppen ez az egyik problémám, hogy nem tudom, hol olvastam róla. A nevét is elfelejtettem, pedig az egyik kommentelő leírta.  A gugli sem találta meg nekem. / valami maya, vagy ilyesmi maradt meg az emlékezetemben /

Segítsetek légyszíves, hogy mi ez? Arra emlékeztem, --  lehet, hogy rosszul -- hogy M. Zsófi írt róla, de hiába kerestem, nem találtam sehol. Azt is írták, hogy a Sparban lehet kapni és azt sem tudják, mit árulnak. Én tényleg ott vettem 399 ft/ kg.

Sajnos gyakran van, hogy kapkodva futok végig blogokon ill. hírleveleken stb. és csak részletek maradnak meg a fejemben. Ha nem menetem el amit olvasok vagy ki is törlöm-- mondván, hogy ezt úgy is megjegyzem -- akkor vége az információnak.
Citruslekvárt ill. dzsemet fogok készíteni belőle, de jó lenne tudni, mi a neve?

2011. január 19., szerda

Barátaim a konyhában


Mondhatnám, hogy azért teszem ide a képeket, mert az egyik főkóstolóm, és mert ilyen, van némi köze a konyhához. Ez persze így, ebben a formában nem igaz.  Főkóstoló leginkább a nyers húst kóstolja, mert szerinte főzés előtt a legfontosabb a hús minőségének ellenőrzése. Egyformán szereti a húst, májat, szívet, nyelvet, csirkét, marhát stb. Nem lehet rá panaszom, nem válogatós.
Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle a konyhában. Én nem szeretem a nyers húst.
Rövid időre esett csak ki a munkából. Látható a képen, hogy ebben az állapotban bizony nehéz lett volna használható véleményt mondani a felhasználni kívánt alapanyagokról.
Itt még erősen az altatószer befolyása alatt állt és bizony cikkcakkban kúszva, dűlöngélve jutott csak el a tányérjáig, de ott el is fogyott az ereje.
Ült lógó bamba fejjel és nézett a semmibe. Többször visszavittük a szerintünk legmegfelelőbb helyre, mielőtt kárt tenne magában. Kis idő múlva újból elindult.



Néhány próbálkozás után kicsit elfáradt és újból megadta magát.


Érdekes volt, hogy amíg nagyon kiszolgáltatott volt és kómásan lődörgött a lakásban, addig a kutya hitetlenkedve nézegette és nem bántotta. Nem tudta, mi történt a barátjával, aki eddig olyan hatalmas pofonokat adott neki. Óvatosan és kicsit ijedten kerülgette, de nem ugrott neki, pedig attól féltünk, hogy játszani akar majd vele, mert most nem veszélyes rá nézve.


Egy idő után beleunt a kirekesztettségbe és, ha már úgy is leesett a párna a fotelból, akkor ráfeküdt és kipihente az izgalmakat.


Kicsit csalok, mert ez nem a mostani kép róla, de nem készült olyan, ami ide illő lenne. Ráadásul olyan bozontos, hogy az állatorvos azt mondta, hogy csak az orráról lehet felismerni. Ma már a fiúk is egyre gyakrabban keresik fel a kozmetikust, ezért neki is kijár nemsokára egy kezelés.

Frici cica még decemberben szedett össze egy sérülést a mellső lábán, amit az orvos csak altatásban tudott kitisztítani. Ha már úgy is el volt altatva, - kettőt fizet, egy alkalom alapon - megszabadították a férfiasságától is. Tulajdonképpen ez okozta a legkisebb kellemetlenséget neki.
Néhány antibiotikum injekció után úgy gondoltuk, hogy rendbe jön a lába. Nem így lett, de ez csak később vált bizonyossá.
Múlt hét végén a hátsó lába volt sérült, amikor haza jött egy portyázásról. Néhány nap után megint az állatorvosnál kötöttünk ki. Megint altatás, sebtisztítás, egy varrat a mellső lábába. Ezért néz ki ilyen szánalmasan.
Lassan eltelik az az egy hónap, ami után lecsillapodnak a hormonok és talán nem tesz kárt magában legközelebb.
Nagyon sok pénzbe kerülnek a háziállatok, ha ennyire közel engedi magához az ember őket. Ha ilyen sérülések érnek egy macskát vagy kutyát kint az utcán, lehet, hogy elpusztul kínlódva, mert elfertőződik a lába.

Most éppen vad hancúrozást folytatnak  a szobában. Remélem Fricike lassan meggyógyul és Buksinak sem kell már sok oltás, mert lassan elviszik a konyhapénzt is.

A Kishercegnek igaza volt: " Ha megszelídítettél, kötelességed gondoskodni rólam. "

Húsgolyók bazsalikompestós paradicsomszószban



Nem szeretem a pizza ízesítéssel készült termékeket. Szeretem a pizzát, de mindég csak az egyszerű ízű sajtos-paradicsomos volt a kedvencem. Amióta én sütöm itthon, most is csak ilyet készítek magamnak.
Azt hiszem az olaszok hanyatt esnének, ha meglátnának egy magyar pizzéria étlapot. Nem bántok senkit, mindenki egyen olyat, amilyet szeret. Én is olyat eszek.

A bolti pizzástáskákat, -csigákat, -párnákat stb. sosem szerettem, és nem csak a töltelékük miatt. Valahogy ösztönösen irtóztam attól a sok valamitől, ami bennük van. Iszonyat mennyiség zsiradék, fölöslegesen sok só, üres kalória.
Az íz miatt írtam le ezeket tulajdonképpen, mert nem tudom mitől ez a jellemző pizza íz, ami ezekben a termékekben található. Nekem pont ez nem ízlik. A gyerekeim szeretik a pizzás ízt, de mára már kifinomultabb lett az ízlésük. A hasonló ízvilágú ételek, amit én főzök, sokkal egyszerűbbek, letisztultabbak. Ha teszek is többféle fűszert az ételbe, sosem lehet egy-egy fűszer kiemelkedően túlsúlyban. A végén kellemes egyensúlynak kell lenni.

A bolognai mártásom is többféle fűszerrel készül, nem autentikus - de, hát ezen nőttünk föl, ezt szoktuk meg - de nem is oregánó ízű.
Ez a paradicsomosszósz pedig a legfinomabb, amit eddig készítettem. Számomra is meglepő módon viszonylag rövid idő alatt már harmadszorra főztem. Ebben közrejátszott a húsgolyó készítésben kifejlesztett technikám is.

Azzal kezdódött, hogy néhány hónapja vettem az egyik multiban egy cserepes bazsalikomot, ami akkora volt, hogy csak ámultam. Azzal tisztában voltam, hogy nem fogom tudni felhasználni, mielőtt tönkre  menne, ezért fájó szívvel, de gondoskodva a jövőjéről, összeturmixoltam olívaolajjal és mandulával.
Bőségesen tettem bele olajat, remélve, hogy így nem fagy össze annyira, hogy ne lehessen belőle kiszedni. Jól gondoltam.
Ezzel a bazsalikomos pasztával készítettem ezt - és az előzőket is - a szószt. Imádni valóan tömény bazsalikom, friss tavaszt idéző ízzel.
Ez egy elég nagy adag, de hát férfiaknak főzök.
  • 1/2 kg hagyma / ez nem is olyan sok /
  • 5 duci ger.fokhagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 dob. konzerv, darabolt paradicsom
  • 1 kicsi dob. sűrített paradicsom
  • 1 ü. paradicsomlé / 7 dl. /
  • 1 nagy ek. bazsalikom paszta
  • 1 mk. szárított borsikafű, kakukkfű, bazsalikom
  • só, frissen őrölt bors
A hagymát közepes kockákra vágtam és a fokhagymával együtt megfonnyasztottam az olajon.
Amikor elég puhának találtam, ráöntöttem a bort és elforraltam. Ezután beletettem a sűrített paradicsomot, kevergetve kicsit lesütöttem / ez nem igazi sütés, de így kicsit elveszíti a savasságát /, ezután a darabolt paradicsomot is hozzáöntöttem és a fűszereket is beletettem. 
Felöntöttem a paradicsomlével és összeforraltam, hogy a darabolt paradicsomok is megfőljenek egy kicsit. Nem kell sokáig főzni. Ha nagyon kevésnek bizonyul a szósz mennyisége, lehet vízzel hígítani.
Kóstolás után igazítottam az ízeken. Sóztam, borsoztam.


Beletettem a kisütött apró húsgolyókat és egyet forraltam rajta.
Most 70 db. kicsi golyót formáztam és olajon kisütöttem, mielőtt a szószba kerültek.


  • 60 dkg darálthús
  • 1 hagyma összevágva, megpárolva
  • 1 ger fokhagyma     - "  -
  • 5 dkg kuszkusz vízben megpuhítva
  • bors
Amióta megpróbáltam kuszkusszal helyettesíteni a nyúlós zsömlét, azóta csak így készítek fasírtot és húsgolyókat.


Természetes színű és ízű, nem művi piros, csak narancsos színe van. A kisütött húsgolyók fantasztikus ízt adnak ennek az ételnek. Azt gondolom, hogy a paradicsomszószban is meg lehet főzni a húsgolyókat, elősütés nélkül, de a gyorsabb megoldás nem fogja visszaadni ezt az ízt.


Tálalásnál szórjuk meg , ha van, bazsalikommal, ha nincs, akkor vágott petrezselyemzölddel. Ezzel a friss ízzel igazán finom lesz.

2011. január 12., szerda

A kocsonya főzéshez meleg van

                               


Tegnap sertésnyelvet főztem sós, fűszeres vízben, ma pedig ezeket. A fűszerezés hagyományosan magyar, semmi extra. Köménymag, majoranna, bors, hagyma, fokhagyma. Ezeket tettem a vízbe és kb két óra alatt főztem puhára.
A  nyelvet még főzés után egy kicsit meg kellett tisztogatni, de leginkább a nyelv felületéről kellett lehúzni azt a vastag szürke réteget. Kicsit vagdosni is kellett, de azért szépen le tudtam szedni.
Saját sütésű kenyér és torma. Ez volt a körítése.
A nyelv finom, vastag, sűrű izom az egész. Szívesen eszem én is.

A mai alkotásommal már nem vagyok ilyen jó viszonyban. Azt hiszem tényleg van olyan alapanyag, amivel legjobb csak a tányéron találkozni. Van olyan étel, amit megfőzök, de ha lehet, nem eszek belőle. Vagy eszek, de csak óvatosan, válogatva.
Egyszer már főztem röfi orrokat, akkor meg sem kóstoltam. Lehet, hogy most sem fogom?

Kuszkusz a fasírtban


A zöldbabfőzelék is abba a csoportba tartozik, amely tele van hagyományos magyar ételekkel és jellemzője az ahány ház, annyi szokás címke. Nekem is az a legfinomabb, amit az Anyukám főzött, pedig én sok félét ettem az iskolai vagy munkahelyi menza jóvoltából. A gyerekeim először azt szerették meg, amit az anyósom csinált, azután szépen lassan átszoktak arra, amit én főztem.
Sokáig kerestem azt az ízt, amit a nagymamámnál ettem. Nem olyan régen jöttem rá, hogy talán a kaportól volt olyan jellegzetes íze. Csak egy kevés kell bele, hogy ne legyen kapor ízű, de egészítse ki a többit.
A savanyú főzelékeket sem szeretem, mert a menzán ecet ízű volt mindég. Anyukám sem tett bele ecetet.
  • vízbe só, cukor, babérlevél, apróra vágott hagyma, reszelt fokhagyma, kapor
  • rántás olajból és lisztből tejjel fölengedve, vízzel pótolva
  • összevágott petrezselyemzöld ---  ezt már nem főzzük!

Szeretem a főzelékeket. A galuska sűrűségű rántásoktól eltekintve, igazán finom Hungaricum válhatna belőle. Nem kellene hagyni, hogy elvesszen, de én nem szeretném azt sem, ha nagyon modernizálnák.
Mivel sehol nem eszik ilyen formán a zöldségeket, nem is ismerik a főzelékeket, akkor meg miért kell átalakítani őket? Kinek az ízlése a meghatározó? Egyék úgy, ahogy mi. Nekem sem kell bele a sok zsiradék, a sok liszt, a zsíros mócsingok, de ha átalakítják, akkor az már nem főzelék lesz.

Most mégsem a főzelékről, hanem a fasírtról akarok írni.

Régen finom fasírtokat készítettem. Finomat és jót is. Azután már csak finomat, mert az ízét nem befolyásolta ugyan a kinézete, de állagra egyre rosszabb lett. Ahogy romlott a zsömle minősége, úgy változott a fasírtom állaga.  Azután próbáltam kenyeret tenni bele, de ez sem vált be véglegesen. Néha teletömtem zsemlemorzsával, hogy sűrűbb legyen a massza, de akkor meg csupa kenyér lett.
Elkzdtem kísérletezni, minden ehetővel kevertem a darálthúst, de csak nem akart összejönni.
Amikor belefogtam a kenyérsütésbe, javulni látszott a helyzett, de akkor meg sajnáltam a kenyeret eláztatni, amikor még javában ehető volt.

Néhány hónapja volt maradék megfőzött kuszkuszom és nem volt ötletem a felhasználására. Gondoltam egy merészet és készítettem fasírtot kenyér helyett kuszkusszal. Azt hittem kitaláltam valamit, büszke is voltam magamra, amíg nem láttam Nigella műsorát. Ő apró húsgolyókat készített és két kanál búzadarával dúsította.

Az én húsgolyóim sem fasírt összeállításúak lettek, mert azt gondoltam, hogy a kuszkuszhoz más ízesítés kell. Tettem bele nyers, apróra vágott hagymát, összevágott petrezselyemzöldet és nem tettem bele fokhagymát és piros fűszerpaprikát. A húsgolyókat sem forgattam prézlibe sütés előtt. A kuszkusz mennyisége találomra történt, ezért nem is írtam róla semmit. Hatalmas sikere lett, ezért később újból ilyet sütöttem.

Ma pedig a főzelék mellé akartam fasírtot sütni, de eszembe jutott a kuszkusz és lemértem, hogy leírhassam.
  • 1/2 kg darálthús
  • 1 fej hagyma apróra vágva és olajon megpárolva
  • 2 ger fokhagyma a hagymával megpárolva
  • só, bors
  • 5 dkg kuszkusz másfélszeres mennyiségű forró vízzel leöntve, kb. öt perc alatt magába szívta a vizet
  • 1 tojás
Az öt dkg kuszkusz szerintem éppen elég ennyi húshoz, de lehet többet is tenni hozzá, akkor természetesen nem lesz annyira húsos a massza. Biztosan van, aki kenyérből is többet tesz hozzá, mert vagy spórol vagy nem szeretik a sok húst.
Sűrű, tömör állagú fasírtok lettek és a sütés előtti prézlizés sem hiányzik. Fölösleges kalória!
Ha hagyományos ízesítésű fasírtra vágyunk, természetesen beleforgatom a prézlibe sütés előtt. Szerencsére nálunk semmilyen étel- vagy elkészítési mód nincs tiltó listán.

Levesbetét ---- ricottás galuska medvehagymával



A zellerkrémlevesről nem szeretnék sokat írni. Szerintem a krémleveseket nem lehet elrontani. Persze az ízeítés nagyon egyéni, de az összeállítását is a magunk ízlésére szabhatjuk. Más ízű lesz a leves, ha a zöldségeket először kevés olajon, vajon megpirítjuk, megpároljuk. Ennek ellenére én sokszor kihagyom ezt az eljárást, ugyanis így elkerülöm a fölösleges zsiradék bevitelt a szervezetünkbe. Majd másnál kihasználom ezt a bónuszt.

Most a levesbetétként készített ricottás galuska érdemel leírást.
  • 25 dkg ricotta
  • 2 ek. burgonyapehely
  • 2 ek. lenmagpehely
  • 1 ek. fagyasztott medvehagyma
  • 1 tojás
  • kb. 10 dkg durumliszt
  • só, bors


A tojás nagyságától, a ricotta nedvesség tartalmától és a liszt állagától is függ, hogy végül mennyi lisztet kell beletenni.
Nekem ezek a nagy ovális galuskák tetszettek most. Nem kell sokáig főzni, de ez nagyságtól is függ.
Érdemes egyet próbaképpen megfőzni, hogy nem esik-e szét? Nekem szétesett, ezért még több liszt kellett bele.

Vajban sült körte gorgonzolával



Soha rosszabb vacsorát!
Karácsony utáni maradékok hasznosítása volt a cél. Begyűjtöttem némi fölöslegesnek tűnő dolgot.
Nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással, tudom. Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb szervezés, de az időhiány sok mindent elnézhetővé tesz.
Az történik ugyanis ilyenkor, hogy már hetekkel az ünnep előtt úgy járok vásárolni, hogy ha találok valamit, ami majd jó lesz valamire, azt megveszem. Sok az akció / nem azért, mert lejárt /, sok a lehetőség és a csábítás.
  • 2 szép körte / éppen megérett öt nap alatt /
  • 15 dkg gorgonzola / három hétig várt a sorára /
  • görög joghurt / háromból egy maradt még/
  • 2 óriás fej fokhagyma / sütni vettem eredetileg is /
  • 1 db. rómaisaláta / pénteki akció, de még egy hétig elállt /
  • szárított sonka a fagyasztóból
A fokhagymagerezdeket kb. 20 perc alatt sütöttem meg. Én is meglepődtem, hogy ilyen hamar kész lett.
Nagyobb részét belekevertem a joghurtba, amibe sót, borsot és olívaolajat is tettem.
A sonkát  a sütőben ropogósra sütüttem.
A körteszeleteket a vajban megsütöttem.
A salátát összetépkedtem és tányérra tettem. Megöntöztem a joghurttal, rátördeltem a sajtot, ismét joghurt került rá, azután a ropogósra sütött sonkát morzsoltam a tetejére.
Néhány szem sült fokhagymával díszítettem és a vajban sütött körtével tálaltam.
Pirított bagett szeletekkel és egy pohár borral egészen ünnepi lett.

Nem vagyok naív, hinni akarok benne


Nagyon jó ízű, nagyon finom kávét ittunk. Pontosabban kapucsínót. Semmivel sem drágább, mint a nagy bevásárló City kávézói. A sütemények viszont nagyon azok.
Akartam írni a hálózatról többet is, de majd máskor. Akit érdekel, kicsi kutakodás után talál róluk elég sok információt.

Újévi lencseragu malachússal


A csirke elkaparja, a hal elúszik vele, a malac kitúrja. A szerencsét. Ezért kell malacot enni.
Lencsét / babot, borsót / pedig azért, hogy sok pénzünk legyen. Szeretjük a lencsét minden formában és nem csak egyszer eszünk egy évben. Általában levest szoktam az év első napjára főzni, de még előző nap elkészítem.
Az év utolsó napja is munkanap. Most kicsit kicsúsztam az időből, ezért úgy döntöttem, hogy leves helyett egy sütőben megsüthető ragut főzök, hogy ne kelljen sokat foglalkozni vele. Annyira nem kellett , hogy nyugodtan aludtam a nem létező szilveszteri műsor alatt, amíg a sütőben illatozott a ragu.
  • 0,5 kg lencse
  • 5 db közepes répa
  • 6 db közepes paszternák
  • 3 nagy fej hagyma
  • 4 krumpli
  • 1 dob. aprított paradicsom
  • 10 dkg húsos szalonna
  • 1 kg malachús
  • só, bors, borsikafű, lestyán
  • 1 ü. édes Cider / már csak két ü. maradt /
A cserépedény aljára a szalonnát tettem, amit darabokra vágtam.
Ezután a lencse mérete miatt a zöldségeket is összevágtam, de természetesen nem annyira apróra.
Tetszőlegesen belepakoltam mindent, közben ízesítettem, a húst sóztam, fűszereztem külön is.
Ráöntöttem az almabort. Nem lett édes, mert  a paradicsom ellensúlyozta. Öntöttem rá vizet is és betettem a sütőbe. Az első fél órában fokozatosan emeltem a hőmérsékletet, azután hagytam 160 fokon sülni kb. két óra hosszat. Ennyi éppen elég is volt és a folyadékot is fölszívta. Nem lett száraz, de lé nem volt már alatta.

Ezért készítettem egy pikáns öntetet, mert a lencse egyébként is szereti a tejfölt, mustárt, ecetet.
  • 1 fej összevágott hagyma
  • 1 ek. magos mustár
  • 1 ek. kapribogyó durvára vágva
  • 1 dob. sűrű görög joghurt
  • reszelt citromhéj
  • só, frissen őrölt bors
A hagymát megpároltam olívaolajon. Rátettem a többi hozzávalót és összemelegítettem. Ízesítettem és kevés vízzel higítottam.
A tányéron ezzel az öntettel locsoltuk meg a lencsés ragut. Jól esett ez a pikáns íz.

Rosé kacsamell még-még-még.....


Néhány mondat erejéig visszatérek a karácsonyi menühöz. Pontosabban csak a kacsamellről szeretnék írni.
Tudom, a képen látható tányér nem " trendi ". Amikor nálunk esznek családtagok, rendszerint abba a helyzetbe kerülök, hogy én szedem ki a tányérokra az ételt. Ez azért van, mert szinte sosem  főzök ilyenkor " normálisan " , és nehéz elmagyarázni, hogy mit- és hogyan képzeltem el a tálaláshoz.
A szűk családomban ezek az ételek egyáltalán nem taroznak a szokatlanok közé. Nem azért, mert mindég ilyet eszünk, hanem azért, mert nálam rendszeresen kerül ki a konyhából újdonság. Néha osztatlan sikert arat, máskor felejthető, de átlagban ismételhető. A férjem és a gyerekeim szeme sem rebben, ha nem ismerhető föl az étel a tányéron.
Nem szeretném, ha a vendégek azt éreznék, hogy ki van adagolva az étel, de egyszerűbb nekem tálalni, mint elmondani, mit-mivel szedjenek.
Ennyit a tányérról.
A kacsamell roséra sütve az egyik legfinomabb, amit eddig ettem.
Könyvtárnyi irodalmat olvastam már a blogokon az elkészítéséről, jegyzeteltem, memorizáltam és sóvárogtam. Éppen csak hozzákezdeni nem mertem.
A húgom segítségével jutottam néhány szép kacsamellhez és úgy gondoltam, ezek megérdemlik majd a karácsonyi tányérokat, de egyet feláldoztam belőlük, mert ki kellett próbálnom, hogy sikerül-e?
Sikerült! Nagyon- nagyon finom volt.
Igaz, ez a darab volt a legkisebb és a sütési ideje egészen más volt egymagában, mint a főétkezés másik négy darabja. Amikor ezekre került a sor, pici matematika, kicsivel több odafigyelés, nagy bátorság és indulhatott a sütés.
Sosem szerettem a szárazra sütött húsokat, változtattam is elég sokat, de ezt semmi sem tudja felülmúlni.
Nem vagyok gasztrosznob, de ha ezért mégis, akkor vállalom.

A következő alkalommal / mert van még  / megpróbálom leírni a sütési időket is. Nem azért, mert valami újat találtam ki, hanem azért, hogy tudjam, hol keressem és úgy, ahogy én készítettem.

2011. január 1., szombat

Boldog új évet kívánok!


Kép innen / szivbaratlepesek.hu /

Adjék Isten minden jót,

öt-hat tyúkot, jó tojót!

Hízott disznót, sok hurkát,

tele pincét, kamarát,

sonkát, kolbászt, szalonnát,

gond ne bántsa a gazdát!

Adjék Isten szép vetést,

rengő-ringó jó termést,

békesség és szeretet

töltse meg a szívetek

ebben az új évben!