2011. február 26., szombat

Kolbászos egytálétel


Előző napi elfoglaltságom miatt másnapra nem főztem semmit. Nem volt ebéd, ezért munka után, amikor vásárolni mentem, teljes erővel pörögni kezdtek a gondolataim. Minden alapanyaghoz megpróbáltam társítani valamilyen receptet, amit hazaérva max. fél óra alatt el lehet készíteni. Ilyen kétségbeesett helyzetben szokott néha a háziasszony a mirelit pultban keresgélni. Ezzel még nem is lenne baj, de a panírozott, töltött húsnak nevezett valamiért nem lenne szabad ide nyúlni. Ezeknek is kell legalább húsz perc, amíg megsül.
Nekem volt annyi előnyöm, hogy a férjem itthon volt és telefonáltam, hogy pucoljon hagymát és krumplit, mire haza érek. / ennek hiányában sem vettem volna meg azt a mirelit valamit /

Vettem viszont sütni való kolbászt és egy darab erdélyi szalonnát.
  • A krumplikat nagyobb darabokra vágtam és kb. 5-7 percig előfőztem.
  • A tepsibe kacsazsírt tettem, erre került a krumpli, amire szárított rozmaringot, kakukkfüvet, sót és borsot tettem.
  • A nagyobb szeletekre vágott hagymával összekevertem.
  • A nyers kolbászokat darabokra vágtam és a bevagdosott szalonnával a krumpli közé rakosgattam.
  • 180 - 200 fokos sütőben kb. fél óra alatt készült el.
Közben egyszer átforgattam, hogy minden kolbász és szalonna meg tudjon sülni.



Annyira finom volt, hogy mindenképpen fogok  még ilyet sütni, még akkor is, ha nem leszek idő szűkében.

Kicsit késve, kicsit korán


Nálam egy kicsit más időszámítás van.
A blogot igyekszem életben tartani, de arra sajnos nem tudok ígéretet tenni, hogy naponta megnézem, történt-e valamilyen változás. Többször nézelődöm és olvasgatok mások blogján még akkor is, ha a sajátomat meg sem nézem. Kifutok az időből és a mérleg néha a többiek  javára billen.
Kérlek ne vegyétek ezt érdektelenségnek. Borzasztóan örülök, hogy egyre többen látogatják a blogomat és egyre több regisztrált olvasó is van.
Az én hiúságomat is legyezgeti, ha látom, hogy növekszik az érdeklődők száma.
Mondhatnám, hogy azért kezdtem el a blogot írni, mert szerettem volna egy helyre összegyűjteni a receptjeimet. Mondhatnám, de nem mondom. Az én receptjeim már több, mint harminc éve mindenféle papírfecniken vannak rengeteg újság kivágással együtt. Lehet, hogy hosszú távra nem ez a legpraktikusabb megoldás, de én már hozzászoktam.
Azért kezdtem el írni a blogot, mert megtetszett ez az önkifejezési forma. Főzni mindég is szerettem, recepteket rendszeresen adtam át ismerősöknek. Gondoltam ha le lesz írva egy helyre, akkor könnyebben hozzáfér az, akit érdekel és nem kell nekem írogatni. No, ez így nem működik.
Ezzel szemben tagja lehettem egy olyan csapatnak, akik hasonló szabadidős elfoglaltságot űznek, mint én.
Ez ugyanis több, mint a napi ebéd vagy vacsora megfőzése. Ez már szinte megszállottság. Sok időt vesz el a konyhai munka, de én élvezem. Igaz, más dolgokról le kell mondani ezért.
Tegnap volt a tv-ben egy francia vígjáték. Szakácspárbaj volt a címe. Másodszor néztem meg, mert igazán szórakoztató és romantikus film. A lány szakított a barátjával, mert nem tudta őt úgy szeretni, mint a lány a konyhát ill. az éttermet. Bezzeg az ifjú szakács, akinek meg kellett küzdeni a lány apjával is, aki híres séf volt.

Néhány évvel ezelőtt az internetes ismerkedést egy olyan csapattal kezdtem, akiknek a sütés, ezen belül is a kenyérsütés volt a fő érdeklődési körük. Hihetetlen segítőkész, barátságos embereket ismertem meg, akik befogadtak és tanítottak Margitka vezetésével. Akkor éreztem először, hogy milyen jó dolog olyan társaságba tartozni, akiknek hasonló gondolatra jár az agyuk.  A személyes találkozások csak megerősítették ezt. Ennek ellenére szinte törvényszerű volt, hogy egy idő után néhányan kinőtték ezt a zártabb közösséget és a nyilvánosabb blogolás felé fordultak. Így kerültem ide én is, mert nekem a kenyérsütés óriási sikerélményt adott ugyan, de inkább a főzés jelent igazi kihívásokat.
A gasztrobloggerek hasonlóan segítőkész, barátságos emberek, akikről időközben kiderült az is, hogy főzni szerető háziasszonyokból mindenre elszánt amazonok lettek.
Harcolnak az értékekért, felvilágosítanak, bíztatnak, ösztönöznek, versenyeznek, szórakoztatnak, játszanak, jótékonykodnak. Saját példájukkal bízonyítják, hogy igenis át lehet adni a főzés szeretetét és lehet,- és érdemes harcolni a multik és gyorséttermek ellen.
Vannak húzó nevek, akiket ma már szinte mindenki ismer, de sokan vannak, akik " csak " tagjai ennek a közösségnek.
Köszönöm, hogy én is ide tarozhatok.

Amikor ötven regisztrált olvasóm volt, akkor is gondoltam, hogy írok pár sort, de nem sikerült. Azután a hatvanadik olvasómnál megint eszembe jutott, de ismét elmaradt. Most, hirtelen lépte át a hetvenet és igazából lelkiismeret furdalásom lett.
Sokan mondanak köszönetet a hozzájuk látogatóknak, én is szerettem volna üdvözölni az olvasóimat, de nem volt fontos nekem a kerek szám.
Mindenki, aki néha erre jár és érdeklődik, megérdemli, hogy visszajelzést kapjon arról, hogy hálás vagyok a látogatásért és nekem is visszajelzés, hogy nem hiába írogatok. Tudom, lassan haladnak a számok, de az én tempómmal ez is öröm. Az én blogom nem kínál napi újdonságokat.
Ennyi volt, amiről kicsit késve írtam.
Amiről viszont kicsit korán, az a blogom második születésnapja, ami rövid időn belül elérkezik. Eddig erről sem írtam, mert valamiért átszaladtam rajta. Közeledik a 300-ik bejegyzés is. A születésnapig ez biztosan meg is lesz.

2011. február 20., vasárnap

Kakaós grízes piskóta



Ritkán teszek fel sütemény recepteket, mert nem erősségem a sütés. Ráadásul az interaktív főzés miatt, a sütést is hasonló módon próbálom megoldani, ami inkább kisebb, mint nagyobb sikerekkel jár. Sokszor elképzeltem már, hogy megsütöm azokat a finom süteményeket, amiket ma már egyre jobban hiányolok, mert évek óta nem ettem. Azok a tepsi hátán sült lapokból készült sok lapos finomságok. A szalakális sok lapos sütemény. Azok a falusi lagzikra jellemző krémes sütemények. Főzött krémekkel készült sütik. A métereskalács. Meg ilyenek.
Az utóbbi tíz évben azért egyszer- egyszer évente megsütöttem néhányat, de a gyakorlat hiánya miatt elég lassan ment. A kedvem viszont gyorsan elment a következő próbálkozástól.
Most újra rászántam magam. A hiba nem a receptben van. A sütemény nagyon finom és nem is bonyolult.
A piskóta receptje szakácskönyvből van, de a krémet én alakítottam véglegesre. Eldöntöttem, hogy ha nem sikerül, meg sem említem, de sikerült, ezért leírom.

A piskóta hozzávalói
  • 5 dkg margarin
  • 1 tojássárgája
  • 20 dkg melaszos sütőcukor / eredetileg 25 dkg fehér cukor /
Ezeket jól kikeverjük és hozzáadunk
  • 2 dkg kakaót / nekem csúnya kakaóm volt csak /
  • 2,5 dl tejet
  • 1/2 cs. sütőport
  • 30 dkg lisztet
  • végül a tojás felvert habját
Amikor megsült, kihűtjük és --  a recept nem írja ugyan -- , de én kettévágtam. Sajnos nem félbe, de így sikerült. Egyébként nem tudom, hová kellene kenni a krémet?
A krém hozzávalói
A recept szerint 3 ek. liszttel és 3 dl tejjel kell krémet főzni, amit 10 dkg margarinnal és 10 dkg porcukorral kell kikeverni, majd 10 dkg darált diót 1 ek. rumot kell hozzáadni.

A krém, amit én készítettem:
  • 5 dl tej + 1/2 vaníliarúd belefőzve
  • 3 ek méz
  • 15 dkg cukor
  • 3 csapott ek. búzadara
  • 1 cs. vaníliadarabos vaníliás pudingpor
Összefőztem mindent, amíg be nem sűrűsödött. Kihűtöttem.
Ezután kikevertem kb. 15 dkg puha margarinnal.

Amikor a süteményt megtöltöttem a krémmel, akkor jutott eszembe, hogy jó lenne csokoládémázzal bevonni.

A piskóta már hideg volt, de én szerettem volna lekvárral megkenni, mielőtt ráteszem a csokoládét.
Ezért megmelegítettem a mikróban kb. 10 dkg baracklekvárt és így kentem a tésztára, hogy jól beszívódhasson. Sikerült is.
Ezután öntöttem le a csokimázzal, ami 15 dkg  52%-os csokoládéból készült kb. 3 ek. olajjal keverve.

Mielőtt még megdermedt volna a csokoládé, megszórtam dekorcukorral.


Végül ez egy öszvér recept lett, de azért is írtam ide, hogy legközelebb legyen hol megnéznem, hogyan készítettem?
Sokkal jobb lett szerintem, mint az eredeti egyszerű recept lett volna.


A süteményt  is ezért neveztem el kakaós grízes piskótának.

Lecsósszelet tarhonyával


Télen nem eszünk lecsót. A hazai paprika és paradicsom a saját érési idejében összehasonlíthatatlanul finomabb bármely más országból származó társánál. Ezért nyáron tartalékolunk télire. Ezért ehetünk télen is lecsót.
  •  Azzal kezdem, hogy a húst -- ami csak tarja lehet -- sózom, borsozom és pl. mangalicazsíron elősütöm.
  • Közben egy másik lábasban - szintén zsíron - megfonnyasztom a szálasra  összevágott hagymát és teszek hozzá bőven fokhagymát is. Darált sós paprikát is adok hozzá ízesítőként.
  • Ráteszem az elősütött húsokat, ráöntöm a húsok alatt keletkezett folyadékot is és öntök rá vizet, hogy megpárolódhasson.
  • Amikor már majdnem puha, hozzáadom a házi lecsót és öntök rá paradicsomlét is, mert az én lecsómon nincs sok folyadék.
  • Összeforralom és készen is van.
Mennyiségeket nem írok, mert ennél a receptnél nincs jelentősége. Mindenki annyi alapanyaggal készíti, amennyire szüksége van.
A fokhagyma mennyisége szokatlan lehet, de egyáltalán nem érződik az elkészült ételben.
Tarhonyával szoktam tálalni, de lehet tésztával is. Ízléstől függően más köret is készíthető.

Kókuszos resztelt


Ezt a süteményt már sokszor készítettem, mert rengeteg tojásfehérjét lehet eltüntetni vele. A kókuszreszelék szintén a kedvenc alapanyagok közé tertozik.  Ma már ugyan kevesebb fehérje kerül a fagyasztóba, mert sokszor használok egész tojást - ha lehet - a sárgája helyett. / kalácsok, fánk stb. /
A csokoládés díszítés az utóbbi időben került a sütemény tetejére, mert eredetileg nem tartozik hozzá.
Diabetikus változatban is megsütöttem már.

Recept itt.


A mazsola a kés útjába került, ezért nem szép a szeletek széle.

2011. február 9., szerda

Bécsi apácafánk --- a császárné kedvence VKF 40.


Őrizgetem már egy ideje ezt a receptet, de valamiért eddig még nem került rá sor.  Most a fánk sütés a témája a VKF-nek, ezért gyorsan előkotortam a receptet, mielőtt megint feledésbe merülne. Valamiért macerásnak gondoltam az elkészítését, de ez talán csak azért volt, mert a sütés nem erősségem.

Ne tessék hasonlítgatni a hagyományos fánkokhoz, mert semmi köze hozzá. Igaz, a forgácsfánk sem hasonlít a szalagos fánkhoz.
Érdekesen masszív lett a kész sütemény. Kemény, de nem száraz a tésztája. Nem is omlóstészta, mert zsiradék nincs is benne.
Már a negyedik darabot eszem, hogy hitelesen le tudjam írni, milyen állagú a tészta, de azt javaslom, inkább próbáljátok megsütni.
  • 20 dkg  +  7 dkg méz
  • 2 száraz zsemle  / helyette kb. 5 dkg kekszmorzsa /
  • 6 dkg darált mandula
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • 1/2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 narancs- és 1 citrom reszelt héja
  • 25 dkg finomliszt
  • 0,25 dl tejszín  vagy tej
  • 3 tojássárgája  +  1 tojás
A száraz zsemle a fánk töltelékébe kellene, de én nem akartam ennyire autentikus lenni, ezért a könnyebb megoldást választottam és  kekszmorzsával helyettesítettem.

A tejszín helyett szerintem lehet tejet használni, hiszen annyira kicsi mennyiségről van szó, ezért nem kell felbontani egy doboz tejszínt.

A +1 tojás azért kell, hogy az összeragasztás előtt megkenjük a tésztát, de én  nem így csináltam, hanem az amúgy is feleslegessé váló fehérjékkel kentem meg.

  1. A 7 dkg mézet felmelegítjük / én mikróban / és beletesszük a kekszmorzsát, a mandulát, a fűszereket és a citrushéjakat. Összegyúrjuk és félre tesszük.
  2. A többi mézből, a tejszínből, tojássárgákból és lisztből nem túl kemény tésztát állítunk össze.  Nem tudom, mitől függöt, de nekem kellett még legalább 10 dkg liszt, hogy nyújtható legyen a tészta.
  3. Alapos lisztezés mellett késfokvastagságúra kinyújtjuk a tésztát és a tölteléket kicsi golyók formájában elosztjuk a tészta egyik felén.
  4. A tojással lekenegetjük a tésztát a golyók körül és ráhajtjuk a tészta másik felét. Lenyomkodjuk és egy kör alakú szaggatóval kivágjuk.
No, ez nem igazán használható megoldás! A tészta lágy, de nyújtható, viszont azt nem igazán szerette, hogy megemeltem és ráhajtottam a töltelék golyókra. A golyócskák körül le kell nyomkodni, kinyomni a levegőt körülötte, de beszakadt, elszakadt, toldozgattam.



Az újságban megjelent fényképen sem ilyen módon készült tészta látható. Szerintem a kinyújtott tésztából korongokat szaggattak és a megtöltés után szépen összenyomkodták körben a két lapot.
Egészen másként néz ki az így készített tésztakorong, mint az, amelyiket én csináltam kiszaggatva, a recept leírása szerint.

A sütési idő sem olyan hosszú, mint a leírás mondja. 180 fokon kb. 20 perc alatt megsül, de a széle körben mindenképpen jobban meg fog sülni, mint a többi része.

A szaggatás után a megmaradt tésztát összegyúrtam, hengert formáztam belőle, felszeleteltem és megsütöttem, mint a kekszeket.



Összességében finom sütemény lett. Ebből az adagból nekem 14 fánkot sikerült készíteni, bár a recept 20-at írt, de akkor nagyon kicsik lettek volna.

Mandula helyett el lehet készíteni darált dióval is.
A játék kiírása szerint kellene valamilyen öntet is mellé, de én nem szoktam a kalóriákat turbózni, bármennyire is finom lenne. Nélkülük is nagy a csábítás és kevés az önuralom.
Nekem a porcukorral megszórva is finom volt.

2011. február 2., szerda

Meglepett, de jól esett!


Olvastam egy bejegyzést a blogokon körben járó díjak, elismerések véleményezéséről. Azzal egyetértek, hogy elértéktelenedhet, ha gyakran járnak körbe ilyen juttatások és egyszerre sok bloggert szólítanak meg.
Azzal is egyet értek, hogy egyébként meg jólesik, hogy olyan jelzéseket kapunk vissza ezáltal, ami ösztönöz, jó kedvre derít és bátorít.

Ez a kezdeményezés meg különösen kedves, mert azokra a blogokra akarja felhívni a figyelmet, amelyek még nem rendelkeznek sok-sok látogatóval. Úgy gondolom,  --  és most nem haza beszélek,  --  hogy azért kerüli el a szélesebb figyelmet jó néhány blog, mert az utóbbi időben nagyon megszaporodott a számuk. Ami véleményem szerint nagyon jó dolog, mert azt mutatja, hogy nem halt ki még teljesen a konyhakúltúra kis hazánkban, és remélhetőleg a sok bíztatás hatására egyenlőre nem is fog.

Köszönöm szépen én is, hogy eszébe jutottam a Nem vagyok mesterszakács blog írójának.
Nevamesz / ötletes rövidítés /  nagyon örülök, hogy nálam jártál!

Néhány szabály is tartozik a díjhoz, íme:




- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.



- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.



- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Ezennel pedig tovább adom a díjat:

Sofiának

Marmaladnak

Makkakonyhának


Nem éppen kezdők, de nekem tetszik.