Kenyértölcsérek

Limara után szabadon. Olyannyira szabadon, hogy a tészta egy nálam használatos kenyértészta.
Úgy gondolom, hogy itt nem is a tészta összetétele a fontos, hanem a formázás és az az ötlet, hogy mivel lehet elkápráztatni a vendégeket.
Igaz, Limara tökéleteset alkotott, hiszen olyan gyönyörű az a tölcsér, amit készített, és az ötlet, hogy salátával töltötte, különösen tetszett.
Nálam megint a türelmetlenség győzött és előszedtem a habroló formáit és azokra tekertem föl a tésztát.
Nem ugyanaz az eredmény. A látványról nem is beszélve.
Egyszer biztosan meg fogom sütni azokat a csodaszép nagy tölcséreket is és majonézes salátával fogom megtölteni.
Most ezekhez is valamilyen kenőkét gondoltam, mert nem nagy az ürege, de idő hiányában ez most elmaradt.

Állítva sütöttem meg, de az olajozott csövekről minduntalan le akartak csúszni a tészták. Nem érdemes ezzel bajlódni. Szebb is- és könnyebb is lesz, ha fektetve sütjük.