2011. január 12., szerda

A kocsonya főzéshez meleg van

                               


Tegnap sertésnyelvet főztem sós, fűszeres vízben, ma pedig ezeket. A fűszerezés hagyományosan magyar, semmi extra. Köménymag, majoranna, bors, hagyma, fokhagyma. Ezeket tettem a vízbe és kb két óra alatt főztem puhára.
A  nyelvet még főzés után egy kicsit meg kellett tisztogatni, de leginkább a nyelv felületéről kellett lehúzni azt a vastag szürke réteget. Kicsit vagdosni is kellett, de azért szépen le tudtam szedni.
Saját sütésű kenyér és torma. Ez volt a körítése.
A nyelv finom, vastag, sűrű izom az egész. Szívesen eszem én is.

A mai alkotásommal már nem vagyok ilyen jó viszonyban. Azt hiszem tényleg van olyan alapanyag, amivel legjobb csak a tányéron találkozni. Van olyan étel, amit megfőzök, de ha lehet, nem eszek belőle. Vagy eszek, de csak óvatosan, válogatva.
Egyszer már főztem röfi orrokat, akkor meg sem kóstoltam. Lehet, hogy most sem fogom?

Kuszkusz a fasírtban


A zöldbabfőzelék is abba a csoportba tartozik, amely tele van hagyományos magyar ételekkel és jellemzője az ahány ház, annyi szokás címke. Nekem is az a legfinomabb, amit az Anyukám főzött, pedig én sok félét ettem az iskolai vagy munkahelyi menza jóvoltából. A gyerekeim először azt szerették meg, amit az anyósom csinált, azután szépen lassan átszoktak arra, amit én főztem.
Sokáig kerestem azt az ízt, amit a nagymamámnál ettem. Nem olyan régen jöttem rá, hogy talán a kaportól volt olyan jellegzetes íze. Csak egy kevés kell bele, hogy ne legyen kapor ízű, de egészítse ki a többit.
A savanyú főzelékeket sem szeretem, mert a menzán ecet ízű volt mindég. Anyukám sem tett bele ecetet.
  • vízbe só, cukor, babérlevél, apróra vágott hagyma, reszelt fokhagyma, kapor
  • rántás olajból és lisztből tejjel fölengedve, vízzel pótolva
  • összevágott petrezselyemzöld ---  ezt már nem főzzük!

Szeretem a főzelékeket. A galuska sűrűségű rántásoktól eltekintve, igazán finom Hungaricum válhatna belőle. Nem kellene hagyni, hogy elvesszen, de én nem szeretném azt sem, ha nagyon modernizálnák.
Mivel sehol nem eszik ilyen formán a zöldségeket, nem is ismerik a főzelékeket, akkor meg miért kell átalakítani őket? Kinek az ízlése a meghatározó? Egyék úgy, ahogy mi. Nekem sem kell bele a sok zsiradék, a sok liszt, a zsíros mócsingok, de ha átalakítják, akkor az már nem főzelék lesz.

Most mégsem a főzelékről, hanem a fasírtról akarok írni.

Régen finom fasírtokat készítettem. Finomat és jót is. Azután már csak finomat, mert az ízét nem befolyásolta ugyan a kinézete, de állagra egyre rosszabb lett. Ahogy romlott a zsömle minősége, úgy változott a fasírtom állaga.  Azután próbáltam kenyeret tenni bele, de ez sem vált be véglegesen. Néha teletömtem zsemlemorzsával, hogy sűrűbb legyen a massza, de akkor meg csupa kenyér lett.
Elkzdtem kísérletezni, minden ehetővel kevertem a darálthúst, de csak nem akart összejönni.
Amikor belefogtam a kenyérsütésbe, javulni látszott a helyzett, de akkor meg sajnáltam a kenyeret eláztatni, amikor még javában ehető volt.

Néhány hónapja volt maradék megfőzött kuszkuszom és nem volt ötletem a felhasználására. Gondoltam egy merészet és készítettem fasírtot kenyér helyett kuszkusszal. Azt hittem kitaláltam valamit, büszke is voltam magamra, amíg nem láttam Nigella műsorát. Ő apró húsgolyókat készített és két kanál búzadarával dúsította.

Az én húsgolyóim sem fasírt összeállításúak lettek, mert azt gondoltam, hogy a kuszkuszhoz más ízesítés kell. Tettem bele nyers, apróra vágott hagymát, összevágott petrezselyemzöldet és nem tettem bele fokhagymát és piros fűszerpaprikát. A húsgolyókat sem forgattam prézlibe sütés előtt. A kuszkusz mennyisége találomra történt, ezért nem is írtam róla semmit. Hatalmas sikere lett, ezért később újból ilyet sütöttem.

Ma pedig a főzelék mellé akartam fasírtot sütni, de eszembe jutott a kuszkusz és lemértem, hogy leírhassam.
  • 1/2 kg darálthús
  • 1 fej hagyma apróra vágva és olajon megpárolva
  • 2 ger fokhagyma a hagymával megpárolva
  • só, bors
  • 5 dkg kuszkusz másfélszeres mennyiségű forró vízzel leöntve, kb. öt perc alatt magába szívta a vizet
  • 1 tojás
Az öt dkg kuszkusz szerintem éppen elég ennyi húshoz, de lehet többet is tenni hozzá, akkor természetesen nem lesz annyira húsos a massza. Biztosan van, aki kenyérből is többet tesz hozzá, mert vagy spórol vagy nem szeretik a sok húst.
Sűrű, tömör állagú fasírtok lettek és a sütés előtti prézlizés sem hiányzik. Fölösleges kalória!
Ha hagyományos ízesítésű fasírtra vágyunk, természetesen beleforgatom a prézlibe sütés előtt. Szerencsére nálunk semmilyen étel- vagy elkészítési mód nincs tiltó listán.

Levesbetét ---- ricottás galuska medvehagymával



A zellerkrémlevesről nem szeretnék sokat írni. Szerintem a krémleveseket nem lehet elrontani. Persze az ízeítés nagyon egyéni, de az összeállítását is a magunk ízlésére szabhatjuk. Más ízű lesz a leves, ha a zöldségeket először kevés olajon, vajon megpirítjuk, megpároljuk. Ennek ellenére én sokszor kihagyom ezt az eljárást, ugyanis így elkerülöm a fölösleges zsiradék bevitelt a szervezetünkbe. Majd másnál kihasználom ezt a bónuszt.

Most a levesbetétként készített ricottás galuska érdemel leírást.
  • 25 dkg ricotta
  • 2 ek. burgonyapehely
  • 2 ek. lenmagpehely
  • 1 ek. fagyasztott medvehagyma
  • 1 tojás
  • kb. 10 dkg durumliszt
  • só, bors


A tojás nagyságától, a ricotta nedvesség tartalmától és a liszt állagától is függ, hogy végül mennyi lisztet kell beletenni.
Nekem ezek a nagy ovális galuskák tetszettek most. Nem kell sokáig főzni, de ez nagyságtól is függ.
Érdemes egyet próbaképpen megfőzni, hogy nem esik-e szét? Nekem szétesett, ezért még több liszt kellett bele.

Vajban sült körte gorgonzolával



Soha rosszabb vacsorát!
Karácsony utáni maradékok hasznosítása volt a cél. Begyűjtöttem némi fölöslegesnek tűnő dolgot.
Nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással, tudom. Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb szervezés, de az időhiány sok mindent elnézhetővé tesz.
Az történik ugyanis ilyenkor, hogy már hetekkel az ünnep előtt úgy járok vásárolni, hogy ha találok valamit, ami majd jó lesz valamire, azt megveszem. Sok az akció / nem azért, mert lejárt /, sok a lehetőség és a csábítás.
  • 2 szép körte / éppen megérett öt nap alatt /
  • 15 dkg gorgonzola / három hétig várt a sorára /
  • görög joghurt / háromból egy maradt még/
  • 2 óriás fej fokhagyma / sütni vettem eredetileg is /
  • 1 db. rómaisaláta / pénteki akció, de még egy hétig elállt /
  • szárított sonka a fagyasztóból
A fokhagymagerezdeket kb. 20 perc alatt sütöttem meg. Én is meglepődtem, hogy ilyen hamar kész lett.
Nagyobb részét belekevertem a joghurtba, amibe sót, borsot és olívaolajat is tettem.
A sonkát  a sütőben ropogósra sütüttem.
A körteszeleteket a vajban megsütöttem.
A salátát összetépkedtem és tányérra tettem. Megöntöztem a joghurttal, rátördeltem a sajtot, ismét joghurt került rá, azután a ropogósra sütött sonkát morzsoltam a tetejére.
Néhány szem sült fokhagymával díszítettem és a vajban sütött körtével tálaltam.
Pirított bagett szeletekkel és egy pohár borral egészen ünnepi lett.

Nem vagyok naív, hinni akarok benne


Nagyon jó ízű, nagyon finom kávét ittunk. Pontosabban kapucsínót. Semmivel sem drágább, mint a nagy bevásárló City kávézói. A sütemények viszont nagyon azok.
Akartam írni a hálózatról többet is, de majd máskor. Akit érdekel, kicsi kutakodás után talál róluk elég sok információt.

Újévi lencseragu malachússal


A csirke elkaparja, a hal elúszik vele, a malac kitúrja. A szerencsét. Ezért kell malacot enni.
Lencsét / babot, borsót / pedig azért, hogy sok pénzünk legyen. Szeretjük a lencsét minden formában és nem csak egyszer eszünk egy évben. Általában levest szoktam az év első napjára főzni, de még előző nap elkészítem.
Az év utolsó napja is munkanap. Most kicsit kicsúsztam az időből, ezért úgy döntöttem, hogy leves helyett egy sütőben megsüthető ragut főzök, hogy ne kelljen sokat foglalkozni vele. Annyira nem kellett , hogy nyugodtan aludtam a nem létező szilveszteri műsor alatt, amíg a sütőben illatozott a ragu.
  • 0,5 kg lencse
  • 5 db közepes répa
  • 6 db közepes paszternák
  • 3 nagy fej hagyma
  • 4 krumpli
  • 1 dob. aprított paradicsom
  • 10 dkg húsos szalonna
  • 1 kg malachús
  • só, bors, borsikafű, lestyán
  • 1 ü. édes Cider / már csak két ü. maradt /
A cserépedény aljára a szalonnát tettem, amit darabokra vágtam.
Ezután a lencse mérete miatt a zöldségeket is összevágtam, de természetesen nem annyira apróra.
Tetszőlegesen belepakoltam mindent, közben ízesítettem, a húst sóztam, fűszereztem külön is.
Ráöntöttem az almabort. Nem lett édes, mert  a paradicsom ellensúlyozta. Öntöttem rá vizet is és betettem a sütőbe. Az első fél órában fokozatosan emeltem a hőmérsékletet, azután hagytam 160 fokon sülni kb. két óra hosszat. Ennyi éppen elég is volt és a folyadékot is fölszívta. Nem lett száraz, de lé nem volt már alatta.

Ezért készítettem egy pikáns öntetet, mert a lencse egyébként is szereti a tejfölt, mustárt, ecetet.
  • 1 fej összevágott hagyma
  • 1 ek. magos mustár
  • 1 ek. kapribogyó durvára vágva
  • 1 dob. sűrű görög joghurt
  • reszelt citromhéj
  • só, frissen őrölt bors
A hagymát megpároltam olívaolajon. Rátettem a többi hozzávalót és összemelegítettem. Ízesítettem és kevés vízzel higítottam.
A tányéron ezzel az öntettel locsoltuk meg a lencsés ragut. Jól esett ez a pikáns íz.

Rosé kacsamell még-még-még.....


Néhány mondat erejéig visszatérek a karácsonyi menühöz. Pontosabban csak a kacsamellről szeretnék írni.
Tudom, a képen látható tányér nem " trendi ". Amikor nálunk esznek családtagok, rendszerint abba a helyzetbe kerülök, hogy én szedem ki a tányérokra az ételt. Ez azért van, mert szinte sosem  főzök ilyenkor " normálisan " , és nehéz elmagyarázni, hogy mit- és hogyan képzeltem el a tálaláshoz.
A szűk családomban ezek az ételek egyáltalán nem taroznak a szokatlanok közé. Nem azért, mert mindég ilyet eszünk, hanem azért, mert nálam rendszeresen kerül ki a konyhából újdonság. Néha osztatlan sikert arat, máskor felejthető, de átlagban ismételhető. A férjem és a gyerekeim szeme sem rebben, ha nem ismerhető föl az étel a tányéron.
Nem szeretném, ha a vendégek azt éreznék, hogy ki van adagolva az étel, de egyszerűbb nekem tálalni, mint elmondani, mit-mivel szedjenek.
Ennyit a tányérról.
A kacsamell roséra sütve az egyik legfinomabb, amit eddig ettem.
Könyvtárnyi irodalmat olvastam már a blogokon az elkészítéséről, jegyzeteltem, memorizáltam és sóvárogtam. Éppen csak hozzákezdeni nem mertem.
A húgom segítségével jutottam néhány szép kacsamellhez és úgy gondoltam, ezek megérdemlik majd a karácsonyi tányérokat, de egyet feláldoztam belőlük, mert ki kellett próbálnom, hogy sikerül-e?
Sikerült! Nagyon- nagyon finom volt.
Igaz, ez a darab volt a legkisebb és a sütési ideje egészen más volt egymagában, mint a főétkezés másik négy darabja. Amikor ezekre került a sor, pici matematika, kicsivel több odafigyelés, nagy bátorság és indulhatott a sütés.
Sosem szerettem a szárazra sütött húsokat, változtattam is elég sokat, de ezt semmi sem tudja felülmúlni.
Nem vagyok gasztrosznob, de ha ezért mégis, akkor vállalom.

A következő alkalommal / mert van még  / megpróbálom leírni a sütési időket is. Nem azért, mert valami újat találtam ki, hanem azért, hogy tudjam, hol keressem és úgy, ahogy én készítettem.