2011. március 5., szombat

Képek recept nélkül -- az egészség jegyében


A hajdina, mint köret, nem minden napos kiegészítője az ételeinknek, de néha azért asztalra kerül. Kicsit szokatlan volt az íze, de hősiesen ettük, mert ősi, mert egészséges. Ezzel a gombapörkölttel különösen finom volt. Mindenképp valamilyen szaftos étel kell mellé.


Azt hiszem egyszer már írtam erről a levesbetétről, de úgy gondoltam érdemes újra megemlíteni, mert nagyon finom. Zellerkrémleveshez készítettem, de a paszternák vagy csicsóka is méltó párja lenne.
Különféle magokat pirítottam össze húsos szalonnával.

A teljeskiőrlésű lisztet már akkor kezdtem használni, amikor még nem volt ekkora kultusza, ezért a családom jó régen kezdett ismerkedni vele. Kenyérsütésről akkor még alig hallottam, ezért a nokedli gyártás volt az első ténykedésem az egészség jegyében. Később, amikor süteményt is készítettem, senki sem csodálkozott, hogy nem fehér a tészta.


Maceszgombócot is szoktam készíteni húslevesbe. Régebben lehetett venni maceszlisztet, de egy idő után eltűnt a boltokból. Sokáig kerestem, de amikor újra megtaláltam, ott hagytam a polcon, mert nagyon drága volt. Vettem viszont pászka lapokat és abból lett azután a gombóc. Ez a tönköly pászka sok boltban kapható.


Szintén levesbetét a teljeskiőrlésű tönkölylisztből készült vajasgaluska. Szeretjük karalábélevesbe, karfiollevesbe és borsólevesbe is.


Gyakran készítek túróval péksüteményeket. Először azért, mert éppen lejárt a szavatossága a túrónak a hűtőmben, de úgy gondoltam, átsütve még megmenthető lenne. Van egy kenyeres könyvem / Bártfai Laci bácsi - 2004-es / , abban találtam túróval készített tésztát. Abban az időben kíváncsiságból vettem meg ezt a könyvet, a kenyérsütés nagyon távoli dolognak tűnt. Ma már szívesen lapozgatom.


Grahamlisztből készült mini csigák. Ettől a liszttől nagyon finom ropogós lett. Kicsik voltak, szinte egy falat és ezért nagyon etette magát.

Csicseriborsó

Elfogyott a csicseriborsóm a fagyasztóból és hirtelen ötlet volt, hogy kellene egy marékkal a levesbe. Sajnos abból kimaradt, de, hogy legközelebb ne kerüljek ilyen helyzetbe, gyorsan pótoltam a hiányosságot.
Jó megoldás a konzerv csicseri, a minőségével sincs baj, de olcsóbb mégis, és kiadósabb is, ha magam főzöm meg. Nem kell hosszas előkészületre gondolni.
A megmosott száraz csicseriborsót  beáztatom egy éjszakára  és sós, fűszeres vízben megfőzöm.
Azért fűszeres vízben főzöm, mert én elteszem a főzőlét, hogy levest ízesítsek vele. Sok ízanyag kioldódik a vízben, kár lenne kiönteni.
A fűszerek:. hagyma, fokhagyma, borsikafű, kakukkfű, lestyán.
A főzési idő függ a borsó keménységétől, de kb. 1,5 - 2 óra alatt szoktam megfőzni. Nem fog szétesni, nem lehet túlfőzni.
A megfőlt borsót leszűröm, kihűtön és a levét is átszűrve, elteszem  a fagyasztóba. A borsószemek nem fagynak össze, könnyen lehet belőle kivenni kisebb mennyiséget is.

Sütőtökös sütemény vajjal-dzsemmel



Régi recept, többször megsütöttem már, mégis nehezen fogadtuk el, hogy a sütemény tésztája nem könnyű, laza szerkezetű, hanem elég sűrű. Kalácsként lehet enni szeletelve, egyébként nagyon tömör.
A tészta gyorsan összeállítható ha a tök már meg van sütve. Nekem most a fagyasztóból került elő egy régebbi adag.
  • 3 dkg vaj
  • 2 ek cukor
  • 2 dl főtt v. sült sütőtök / kb 20 dkg /
  • 1 tojás
  • 25 dkg liszt / a tök vizességétől függően több /
  • 1 cs. sütőpor
  • 10 dkg mazsola
  • a tetejére tej
A vajat a cukorral kikeverjük és hozzákeverjük a tojást és a tökpürét is.
A sütőporos lisztet hozzáadjuk, megsózzuk és a mazsolával együtt elkeverjük.
Lisztezett felületen összegyúrjuk és egy kb. 20 cm-es átmérőjű cipót formázunk belőle.
Sütőpapíros vagy kizsírozott tepsire tesszük és lisztes késsel 8 cikkre vágjuk, de nem szedjük szét.



A tetejét tejjel lekenjük és előmelegített forró sütőben  kb. 220 fokon 20 percig sütjük. 
Én nem mertem ilyen magas hőmérsékleten sütni, nálam itt megégett volna. 180 fokon sütöttem 25 percig.
A tej miatt megéghet a teteje, erre figyelni kell.
A cikkeket felszeletelve, vajjal megkenve és eperlekvárral ettük.



Lahmacun --- török húsos lepény

                         

Lahmacun söpört végig a blogokon nem olyan régen. Nálam is tarolt, és nem bántuk meg. Egyszerűen elkészíthető és nagyon finom. Szeretjük az ilyen lepény szerű ételeket. Remek vacsora, gyorsan elkészül.
Bárányhús persze nem terem minden hentesnél, de úgy gondoltam, hogy marhahússal tökéletesen helyettesíthető. Ennek az ízéhez legalább hozzá vagyunk szokva.
A receptet sebtiben kiírtam, de mivel az összetevői bővíthetők, változtathatók, ezt én meg is tettem. Nagyon finomat sikerült készíteni és úgy döntöttem, meg is tarom a későbbi időre. Fényképeztem is, de a recept szokás szerint eltűnt. Valószínűleg tudat alatt nem is akartam megőrizni, hiszen egy nem autentikus lahmacun bármikor asztalra kerülhet nálunk. Nem fogja tönkretenni a hírnevét.
Azután mégis úgy döntöttem, megér egy bejegyzést, ha el akarom majd mondani később, hogy honnan is vettem a receptet. Hogy honnan? Azt persze már nem tudtam, csak azt, hogy egy blogon láttam.
Megkértem Gugli barátomat, hogy segítsen, és láss csodát! Kiadta azt a blogot, amelyet eléggé el nem ítélhető módon nem láttam akkor, amikor a 34. VKF kiírására bemutatta ezt a török lepényt.
Sajnálom, hogy lemaradtam akkor, mert már jó ideje élvezhettük volna ezt a finomságot.

Lahmacun / ejtsd: lahmadzsun /

Nálam a tészta egy egyszerű, vízzel készült élesztős tészta volt, természetesen dupla mennyiséggel.
  • 35 dkg fehérliszt
  • 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt / az egészség jegyében /
  • 3,5 dl víz
  • cukor
  • 2 dkg élesztő
A kenyérsütőgéppel kevertettem össze a tésztát. Tizenegy részre osztottam és igyekeztem minél vékonyabbra kinyújtani. Nem lettek szabályos kör alakúak, de nekem így volt szép, mert így  nem tűnt mesterségesnek.

Az étel elkészítését egyébként ajánlatos a hús összekeverésével kezdeni, mert kiváltképp jót tesz neki, ha áll néhány órát. Jól összeérnek az ízei, de ha valamiért ez mégsem megoldható, akkor is tessék elkészíteni, mert muszáj ilyet enni.
  • 40 dkg darált marhahús
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom
  • 2 db reszelt paradicsom - helyett - fél dob. lecsöpögtetett konzerv, darabolt paradicsom
  • 1/2 piros kalif.paprika apróra vágva
  • 1 lilahagyma apróra vágva
  • 3 ger. fokhagyma reszelve
  • fagyasztott, vágott petr.zöld
  • só,  frissen őrölt bors,  rómaikömény,
  • borsikafű oregánó híján
  • csilipehely
  • 2 evőkanál olaj
A rómaikömény ízét én nagyon szeretem, nekem ezzel lett teljes az íze ennek a húsnak. A borsikafű kényszer megoldás volt, de nem rontotta el.
Az olajat azért tettem bele, hogy könnyebben lehessen a húsos masszát elkenni. Elifnél szintén ezt olvastam ki a receptjéből.



A receptekben azt írják, hogy eredetileg ezeket a lepényeket serpenyőben meg lehet sütni, de akkor le kell takarni, hogy a nyers hús is meg tudjon párolódni.
Nekem jobban tetszett a sütőben sütés lehetősége, mert így a vékonyra nyújtott lepények ropogósra sültek, és a húsos massza is ízletesebb lett. Néhány perc alatt elkészülnek 180 fokon kb. 5-6 perc.
Elif azt írja, hogy ezeket a lepényeket úgy fogyasztják, hogy szálas petrezselyemzölddel megtöltik, föltekerik, mint a palacsintát. Citromgerezdeket adnak mellé, de lehet salátával is enni.

Mi kettéhajtottuk, mert a vékony lepények amúgy is hajlékonyak, de a citrom lemaradt, mert akkor még nem olvastam erről.
Nekem az volt az ötletem, hogy fokhagymás tejfölös-görögjoghurttal kentük meg. Finom volt ezzel is.

Ez pedig egy másik alkalom volt. Kettéhajtott lepény fokhagymás joghurttal megkenve és megpakolva citrommal locsolt szálas petrezselyemzölddel és galambbegysalátával.  A citromos íz nagyon finom volt benne!