2011. június 25., szombat

Meggyes mákos piskóta


Nem akarok receptet írni, mert ezt a süteményt elkészíteni nem egy nagy dolog. Ha nekem is sikerül, annak ellenére, hogy most sem tartottam be a receptben leírtakat, akkor egy nálam precízebb háziasszonynak nem lesz gondja vele.
Ehhez hasonló receptet százával lehet találni minden fórumon. Blogon, könyvekben, füzetekben és újságokban. Főleg most, mert ez egy ilyen nyáreleji sütemény. Persze télen is lehet...
Lecseréltem a simalisztet grahamlisztre, ezért a folyadék mennyiségén is változtatni kellett, de ezt én nem mértem ki csak öntöttem.


Ez a fura kinézetű zöld valami egy házi készítésű marcipán. Ebből reszeltem a tésztába. Nem én készítettem a masszát, de ha már volt itthon, akkor miért ne kerülhetett volna bele?
Érdekes volt, hogy a megsült tésztában is látszódott a zöld maszat. Kicsit bizarr volt, mintha penészes lenne.
Na, ezért írok én ritkán sütemény recepteket.

Főzés nélküli rumos meggybefőtt és meggyszörp


Sok éven keresztül tettem el befőtteket, de az utóbbi néhányban már egyre kevesebbet. A gyerekeim felnőttek,nekünk pedig a férjemmel már nem lehet bűntetlenül enni bármikor-bármit.
Tudom, a házilag eltett befőttnél kevés jobb létezik, de a cukor itt is cukor. A cukros befőttből készült sütemény  szintén tele van fölösleges kalóriával. Nem vagyunk aszkéták, szeretünk finomakat enni, de muszály válogatni. Hát, a befőttek és a sütemények kiszorulnak. Pontosabban nincsenek tiltó listán, csak mindenből kevesebb kell.
Amióta falun lakunk, van egy meggyfánk a ház előtt az utcán. Ez itt amolyan mindenki tulajdona, mert aki erre jár megrángatja, leszedi, eszik belőle. Ez nem is lenne baj, mert marad még, de sajnos vannak olyanok, akiknek nem számít, hogy érik-e már vagy sem, leszaggatják a félérett szemeket és eldobálják.
Ezért a férjem úgy döntött, hogy mihamarabb leszedi az alsó ágakról a gyümölcsöt.
Mivel hétköznap volt, nekem sajnos nem volt elég időm, hogy eltegyem, ezért kerestem egy több napos módszert.
Jó régen már tettem el konyakos meggyet, de nem tudom, hogyan? Most hasonlót találtam egy régi receptes újságban, de ez rummal készül.



Körülbelül öt kiló lett a kimagozott meggy, ezért a fagyasztóba is került belőle. Ezért gyorsan elpakoltam három fél kilós adagban, egy kevés maradt a mákos süteménybe.
Három kilót pedig egy nagyobb lábasba tettem és rászórtam két kiló kristálycukrot. Pontosabban, rétegezve.
Három napig naponta átkevertem. Ennyire volt időm, de ez így is nagyon jót tett a meggynek.
Ma fejeztem be az eltevést. Jó sok levet engedett és a cukor finom ropogóssá tette a szemeket. Ez persze nem olyan ropogós, hogy harsog a fogam alatt, de puhának semmiképpen sem mondható.
  • 3 kg meggy - kimagozva mérve
  • 2 kg kristálycukor


A rum egy külön értekezést érdemel. Nem vagyok rum szakértő, ez az ital valahogy elkerülte az érdeklődésemet. Nem szoktam koktélokat csinálni, kávéval sem iszom, ezenkívül nem tudom, mire jó még. A sütőrumot használom, de gyanítom,  hogy az is csak aroma.
Most, hogy venni akartam, megdöbbenve láttam, hogy olyan, mint rum, nincs is. Vagy ott nem volt, ahol én kerestem.
Volt különféle rumalapú szeszesital, amiben állítólag valamilyen 100%-os rum készítmény van és rum aroma.
Fél liter ebből 1700 ft volt.
Lehet, hogy a tudatlanságunk csapdájába estünk, de mi úgy döntöttünk, hogy veszünk inkább egy üveg fehér rumot.
Erre ugyan nem volt ráírva, hogy szeszesital és aroma, de nem vagyok benne biztos, hogy nem olyan.
Miből van a rum? Milyet kellett volna vennünk? Van egyáltalán középáras elfogadható minőség?

  • alaposan kimostam az üvegeket mosószeres vízzel
  • kiöblítettem szaliciles vízzel
  • mikróban megpróbáltam csírátlanítani
  • a meggy levét apránként leszűrtem és üvegekbe öntöttem
  • a meggyet kevés lével / mert még úgy is enged / szintén üvegekbe raktam és alaposan le is nyomkodtam
  • a meggyekre öntöttem a rumot, amíg teljesen el nem fedte
  • minden üvegre szaliciles vízbe mártott celofánt tettem és így csavartam rá a tetőket
Megtörölgettem őket, körbevágtam a fölösleges celofánt, felcimkéztem és eltettem a helyükre.


Egy hónap múlva használható, addig érnie kell.
Most nagyon szépek, remélem jók is lesznek és nem romlanak meg. Megtettem mindent a leírás szerint annak érdekében, hogy elálljanak télire.

A régi konyakos meggyemből, emlékszem megmaradt egy kisüveggel és több év után bontottam ki. A meggy ropogós volt, de egy kicsit veszített a finom meggyízből és fakó is lett, de a módszer valószínűleg működik.

Salátás lepény levelestésztával


A salátaproject második fordulója.
A saláta mennyisége majdnem annyi volt, mint a levesnél, de párolás közben szinte eltűnik, ezért a kesernyéssége ellenére sokat el lehet tüntetni belőle egy lepény gyomrában.
Ez sem tűnt rossz megoldásnak, nagyobb sikere is volt, mint a levesnek.

  • 1 cs levelestészta
  • 4 nagy maréknyi összevágott salátalevél
  • 6 ger fokhagyma
  • 3 ek burgonyapehely
  • 1 dl főzőtejszín
  • 1 dob 25 dkg-os krémes ricotta
  • 2 db tojás
  • bors
  • olaj+ vaj vagy margarin
Az olajon megpárolt fokhagymára tettem  a salátát és összekevertem, megfonnyasztottam.
Hozzátettem a ricottát, a tejszínt, a tojásokat és a burg.pelyhet.
Alaposan átkevertem és sóztam, borsoztam.


A tepsibe terített tésztára öntöttem a keveréket és a tetejét bőven megszórtam vékonyra szeletelt lilahagymával.

  • 2 közepes fej lilahagyma
  • 1 cs mini mozzarella

A tésztából levágott fölösleges csíkokkal díszítettem a tetejét és olívaolajat locsoltam rá.
170°C-os sütőben sütöttem kb. 30 percig.

Salátakrémleves baconcsipsszel


Tetemes saláta mennyiség eltüntetéséről szólt az elmúl hétvége. Egy kedves ismerősöm hetek óta ellát a zsenge salátával, de a tojásos nokedli és az egyéb saláta variációk kimerítették a palettát.
Nemrégen olvastam a salátalevesről itt a blogok között, ha jól emlékszem erdélyi eredetű volt. Elkészítettem, de be kell vallanom, nem aratott osztatlan sikert. Egészen biztosan nem a recepttel van baj, inkább azzal, hogy nálunk inkább főzelék készült régebben, de leves még soha. Az is lehet, hogy ez a fajta saláta, amiből én készítettem kesernyésebb, mint más változata.
A salátaleves másik fajtája a krémleves. Én ezt választottam és ezzel nem nyúltam nagyon mellé. A kesernyés íz így is megmaradt, de mi a férjemmel nem zavartattuk magunkat, a fiaim meg amúgy is rapszodikusan eszik a leveseket.

Receptem nem volt, de most nem is kerestem, mert szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a krémlevesek terén elég nagy tapasztalattal rendelkezem.
  • 2 közepes fej hagyma összevágva
  • 4 ger fokhagyma  reszelve
  • 3 közepes burgonya kockára vágva
  • frissen őrölt bors
  • 1 ek aprított kapor
  • 2 leveskockából készült felöntőlé
  • 4 nagy maréknyi összevágott salátalevél
Amikor minden puhára főlt, leturmixoltam és vízzel kiegészítettem a levét.
  • 15 dkg-os sajtkrém
  • 2 dl főzőtejszín
A botturmixszal a sajtot és a tejszínt is bele kevertem. Összeforraltam és tálalásnál pirított baconszeleteket morzsoltam a tányérba. Elég sűrű lett, nem kellett hozzá más levesbetét, de sajtos, pirított kenyérszeleteket is lehet enni hozzá.

Kakasherepörkölt túróscsuszával


 Tudom,  nem átlagos alapanyag a főzés hozzávalói között, de aki látogatja a blogomat, az találkozhatott már a receptek között hasonlóval. A mi családunkban kevés olyan étel van, amire kategorikusan kijelenti valaki, hogy Ő bizony ezt nem eszi meg. Vannak nemszeretem ételek, ez természetes, de a furcsaságok elfogadása sem törvényszerű.
Volt olyan kísérletem is, ami után az volt az vélemény, hogy jó, jó, de mégegyszer nem muszály ilyet főzni. Nem főztem. Kipipálva!
Egyszer majdnem egy hónapig éheztettünk és etettünk kenyérrel egy ládányi csigát. Volt legalább nyolcvan darab. Az elkészítési módját illetően igen szegényes információ után végül a tányérra került.
Nem is volt rossz! Az egyetlen hátránya az volt, hogy nekem kellett elkészíteni és így az egész folyamat a szemem előtt lebegett, miközben ettem belőle. A kisebbik fiam segédkezett mindvégig és ő is erre a következtetésre jutott. Ennek ellenére az maradt meg bennünk, hogy nem volt rossz.
Na, ja! Nem úgy nőltünk föl, hogy csigát kellett szedni ebédre.
Ennyi év távlatából már újból megenném gond nélkül, csak ne kelljen többet előkészíteni. Bárhol megenném, ha a tányéromra kerülne.
Huszonévvel ezelőtt békacombot is ettem, de azt étteremben. Akkor még meg tudtuk fizetni. Arról sincs rossz emlékem, szívesen enném ma is, de a fagyasztott is - ha jól emlékszem - 5000 - 6000ft körül van kilója. Igaz, sok van benne, de sokat is kell enni belőle, hogy ismét maradandó élményt adjon.
Még régebbi emlékem, amikor borjúbrízt ehettem. Akkor azt hiszem nem is került itthon forgalomba, ma már hozzá lehet jutni, de sajnos nekem azóta sem sikerült.
Pacalt pedig apukám főzött, tehát ez elég régi ismeretség gyerek koromból.
Az állatorvosok a süldő malacok heréjét vitték magukkal fizetség fejében, ill. mellett, ha a család nem tartott igényt rá. Ezzel ugyan nem talákoztam gyerekként, de számos más dologgal, igen..

Ezek után számomra természetes volt, hogy kakasheréből főzök pörköltet.
Egy-két éve pulykaherét vettem és hússal együtt főztem pörköltet belőle. Az ránézésre is meglepő volt a nagysága miatt, de elvagdostam és így már a családom is elfogadta mindenfajta megrázkódtatás nélkül.

Aki nem szereti a belsőségeket, annak nem kell ilyesmivel kísérletezni, úgysem fogja megenni, de aki eszi a pacalt és a velőt, vagy szereti a ponytejet, annak ízleni fog.
Megpróbáltam hasonlítani valamihez az állagát és nekem a megfőzött velő jutott eszembe, de a fiam felesége szerint a ponytejhez hasonlít. Azt hiszem neki van igaza, ha már mindenáron hasonlítani akarjuk valamihez.


Nem igényel különösebb előkészítést, mert a fagyasztott már amúgy is főzésre kész. Én ugyan mindég találok mindenen valamilyen tisztítani valót, ezért erről is le kellett szedni a heréket tartó szálakat. Nem volt mindegyiken, de az nem kell oda.
Hagyományos pörköltalapra tettem, de egy kevés köménnyel is ízesítettem.
Szeretem, ha sűrű a pörkölt, ezért én sok hagymát használok és igyekszem jól megpárolni, hogy később a lehető legteljesebben szétfőljön.
Zöldpaprikát is teszek bele apróra vágva, mert nem szeretem a nagy darabokat a tányéron, viszont szeretem, ha megeszik és nem azért főzöm bele, hogy kidobjam a tálalásnál.
Sűrített paradicsom vagy friss is kerül bele.
Ha dekoratív ételt szeretnék - ami azért nem minden napi - akkor egy kis kegyes csalással botmixerrel pépesítem a pörköltalapot és ezután kerül bele a többi. Jelen esetben a kakas golyói.
Felengedtem vízzel és készre főztem. Igazából azt nem tudom, meddig kellett volna főzni, ugyanis nekem kicsit sok lett a víz és el kellett főzni, ezért ez kb. 40 percig tartott. Majdnem a felére estek össze a kakas maradványai. Szerintem húsz perc is elég lett volna.

Úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje kipróbálni a túróscsuszát egy pörköltes ételhez.
Harcsapaprikáshoz szoktak ilyen köretet adni, akkor ide miért ne lenne jó?
Jó volt! Sőt, nagyon kellemes ízű lett a pörköltszafttól a túrós tészta. Kifejezettem ízlett.
Csuszatésztát főztem, nem fodroskockát, mert szerintem ez illett ide még akkor is, ha összetapad, mert tényleg összetapadt.
A kifőzött tésztát füstölt húsos szalonna kisütött zsírjára szedtem, beletettem a szalonnakockákat is és hozzá kevertem a túrót. Tejfölt nem tettem rá!

Valódi gasztronómiai élmény volt!