2011. október 21., péntek

Rosé kacsamell vargányás polentával



Na, ezt a húst bármikor meg tudnám enni!
Gyerek koromban elég sok kacsát és libát ettünk. Nem lehetett okunk panaszra az elkészítés módját illetően sem, mert finom puha és fűszeres húsokat ettünk Az Anyukám még fasírtot is csinált a libamellből, mert már nem tudott mit kezdeni a hússal. Ezt ő mesélte, én nem emlékszem ilyenekre. Szóval ilyen bőségben éltünk, de a húsok mindég gondosan jól átsütve készültek.
Libamáj és kacsamáj is került az asztalra minden alkalommal, finom hagymás törtkrumplival és a kisütött apró töpörtyűkkel.
Ludaskása sok zöldséggel és puha libahússal. Érdekes, hogy a rizst is mindég meg tudta főzni jól, pedig az akkori választék meg sem közelítette a mostanit.

Most viszont vadászni kell a kacsahúsra, mert valahogy ez is eltűnt a nyúllal együtt.
A rosé kacsamell elterjedése viszont előhozta az állatnak legalább ezt a részét. Nem biztos, hogy ezért, de ma már könnyebb hozzájutni. Igaz, nem a 20-25 dkg-os  egy személyes darabok, hanem az olyan óriások, mint amilyet én vettem.

Egy kb. 40 dkg-os húst én úgy sütöttem meg, hogy a kockásra bevagdosott bőrös felén kezdtem sütni  a közepesnél magasabb hőfokon, hogy a zsír kiolvadjon belőle és süljön, ne pedig főljön a hús.
Szépen meg is pirult 15 perc alatt, közben lehetett látni, hogy a húsos része lassan kifehéredik majdnem a közepéig.
Ekkor megfordítottam és a másik felét kicsit kisebb hőfokon sütöttem még10 percig.
Sütés előtt kissé megsóztam és meg is borsoztam a húst.
Ettől több ízesítő és fűszer nem is került rá később sem, csak még egy kis plussz só. Finom himalájai rózsaszín só.
Az elkészült kacsamellett lehet melegen tartani még egy ideig a sütőben kb. 80-90°-on.
Letakarni nem szabad, mert akkor a ropogós bőre megpuhul.
Gyönyörű rózsaszín lett, vaj puha és ropogós.

A kisebb darab húsokat meg lehet sütni tíz perc alatt. Bőrös oldalon kb. 5-6 percig, húsos oldalukon kb. 4-5 percig.

A köret szárított vargányával készült kukorica polenta volt, amibe bőségesen tettem petrezselyemzöldet és snidlinget  is.
A tányérra még egy kevés bazsalikomos olaj került díszítésként, meg frissen őrölt bors.

Zöldségfasírt sajtos, joghurtos szósszal



Mostanság megint nem kell a hús. Na, ez így azért nem igaz, de nagyon válogatós vagyok. Nem kell a felvágott, nem kell a sonkaféle sem. Szívesen eszem viszont a hentesünk töpörtyűkrémjét / ha nekem nincs kedvem vagy időm készíteni / vagy a saját konyhámból kikerült májkrémet, padlizsánkrémet vagy zsíroskenyeret. A hentesünktől szalonnát, kolbászt.
Vacsorára zöldség pakorát  / na jó, nem az igazit / készítettem, káposztás zöldségsalátát vagy zöldséglepényt például azzal a sajtos szósszal, amivel ezt a zöldségfasírtot is ettük.
Kicsit fárasztó  a délutáni néhány óra alatt megfőzni a másnapi ebédet és az aznapi vacsorát, de annyira finomak ezek az ételek és olyan jól esik ilyen  friss zöldségeket enni. Ráadásul még lelkiismeret furdalást sem kell éreznem.



  • fél kg mirelit vegyes zöldség megfőzve
  • 1 tojás és plusz egy fehérje / a sárgája kellet a kalács kenéséhez /
  • 1/2 fej hagyma nagyon finomra vágva
  • 5 dkg kuszkusz meleg vízben megduzzasztva
  • annyi zsemlemorzsa, hogy formázható legyen a massza
  • só, bors, borsikafű
Zsemlemorzsában megforgattam és úgy sütöttem ki nagyon kevés olajban.

A szószhoz összekevertem

  • márványsajtot
  • sűrű joghurtot
  • sűrű tejfölt
  • frissen őrölt borsot
  • vágott petr.zöldet 
Igen, valóban nincs benne só. Nálunk kevés kerül direktbe az ételekbe. A lepényekben, fasírtban volt elég.
A friss zöldségeket sem sózzuk / paprika, paradicsom, uborka stb. /

Vöröslencse krémleves



A vöröslencse nagyon konyhabarát zöldség. Igaz, drágább, mint a barna társa, de hát nem gondolnám, hogy ebből kell a klasszikus lencsefőzeléket készíteni.
Amikor megfőztük elveszíti gyönyörű színét, de a belőle készült ételnek nem is ez adja a jellegét.
Nagyon rövid ideig kell főzni, kb. 10 - 15 perc elég.


Így nézett ki a főzés elején még nyersen, de már befűszerezve. Gyönyörű, nem?
A recept Zsófié, de ha nem akarunk csalódni egy receptben, akkor  jó helyről kell válogatni.

Hozzávalók (2 adag)

4 kicsi, vagy 2 közepes sárgarépa, reszelve
kb. 6 dkg vöröslencse
½ fej hagyma, kockázva
2 gerezd fokhagyma, aprítva
kb. 2 cm friss gyömbér, aprítva
2-3 ek olaj
2 dl kókusztej
5 dl házi húsleves
Fűszerek, amit szeretünk:
Nálam: 1 kk őrölt koriander, 1 kk kurkuma, 1 kk cayenne bors, v. paprika, 1kk garam masala
Só, bors, 1 tk barna cukor, ha kell 1tk ételízesítő (Delikát), pici citromlé

Az olajon megpárolom a hagyma, fokhagyma, gyömbér keverékét. Már isteni illatok terjengenek. Rádobom a reszelt sárgarépát és a jól átmosott vöröslencsét, átforgatom. Felöntöm fél liter vízzel, beledobok egy húsleveskockát. Hozzáadom a fűszereket, sózom, borsozom. Fedő alatt főzöm, amíg a lencse megpuhul, ez kb. 15 perc. Ekkor botmixerrel, vagy robotgépben az egészet pürésítem. Csak ekkor adom hozzá a kókusztejet és épp csak összerottyantom. Ekkor megkóstolom és ízlés szerint még kikerekítem az ízeketpici citromlét és
 (én tettem bele 1 tk barna cukrot,  egy kis Delikátot). Sűrű, krémes, édeskés, fűszeres, jöhet.


Ezt átmásoltam  Zsófi blogjából és csak annyival egészíteném ki, hogy az áthúzott részek ugyan érvényesek lehetnek, de nálam nem került a levesbe. 
Nekem 25 dkg lencséből készült a leves, a többi hozzávalót ennek megfelelően kellett változtatni.
A koriandermagot frissen őröltem és kurkuma híján curryport tettem bele, de nem azt,amelyik a fűszerpolcon a köménymag mellett található, hanem azt, ami Madras curry néven található leginkább bioboltokban. Persze ez a kisvárosi lehetőségeket tükrözi. 

Toszkán paradicsomleves



Nem  először készítettem ezt a levest, nagyon ízlett is mindenkinek, bár a vendégeimtől nem kaptam túl sok visszajelzést, de a tányérok kiürültek. Ennek ellenére nem merném még egyszer asztalra tenni ezt a menüt változtatás nélkül. Mi ilyen ízekhez vagyunk szokva és élvezzük is az állandósult ismerkedést az ezer féle ízzel.

http://daisyterme.blogspot.com/2010/04/toszkan-paradicsomleves.html

A két fénykép  nem egyforma, pedig a leves ugyan abból a receptből készült, de úgy gondolom, hogy a hozzávalók mennyisége szabadon választott, ezért nálam sem volt egyforma. Egyébként is ritkán főzök egy ételt kétszer ugyan olyanra.
Főzésnél nálam nincs olyan, hogy pontosan be kell tartani egy recept leírását. Talán, ha nagyon autentikus ételt szeretnék készíteni, de még akkor sem biztos, hogy ne lehetne eltérni az eredetinek mondottól.
Itt van például a mi gulyáslevesünk. Erre sincs " csak " egyféle recept.