2012. szeptember 23., vasárnap

Mazsolás kelt csigák



Az úgy volt, hogy a fagyasztóban találtam egy csomag szilvalekváros derelyét és megfőztem.
Igen, szoktam venni, sőt, ilyesmit nem csinálok itthon, mert sok időbe telik, de azért évente egyszer - kétszer csinálok házi szilvásgombócot. Inkább csak egyszer. / a mirelit gombócot viszont ki nem állhatom /
Semmi bajom a mirelit alapanyagokkal, mert a maguk természetes módján kerülnek a konyhába és azt csinálok velük, amit akarok.
A derelye talán nem egészen ilyen, de nem vagyok gasztrosznob, nem fóbiám a bio és nem tudok itthon tehenet tartani, ezért a boltban veszem a húst:))
Na jó, félre a tréfával, ezen hosszan lehetne vitázni, nem szándékom ezt elindítani!

A kifőzött derelyére a zsemlemorzsát szárazon szoktam megpirítani, szerintem fölösleges zsiradékot tenni alá.
Most arra gondoltam, hogy a morzsával együtt pirítok diót is, mert az úgy finomabb lesz és ebbe forgatom majd bele.

A darált diót is a fagyasztóból vettem ki, de már nem akartam visszatenni a  maradékot.

Kb. 10 dkg diót és 10 dkg mazsolát egy késes aprítóban összevágtam és saját --kicsit hígabb -- szilvalekvárral kevertem össze annyira, hogy egy sűrű masszát kapjak.

Közben-- mert időm, mint a tenger --mindenképpen  kalácsot akartam sütni, ezért bedagasztattam a géppel egy tésztát két tojás sárgájával, barna cukorral és tejjel.

Csináltam belőle kicsi császárzsömle formázású kalácsokat és egy tészta darabot kinyújtottam, megkentem a diós töltelékkel, feltekertem és szeletekre vágtam.
A tésztakarikákat tepsire fektettem és kelesztés után megsütöttem.
Hát, így hasznosítottam a maradékokat a család megelégedettségére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése