2012. október 21., vasárnap

Ázsiai ízvilág a levesben


Előre kell bocsájtanom, hogy nagy valószínűséggel nem a recepttel volt baj, hanem a hozzávalók hiányával.
Faluhelyen nem könnyű mindent beszerezni és, ha nem gondolkozunk előre, nem tervezzük meg, mit akarunk főzni, akkor úgy járhatunk, ahogy én most.
Recept volt, elhatározás volt, de helyben nem könnyű beszerezni mindent.
Sokat dícsértem már az itteni boltot, mert olyan alapanyagokhoz is hozzá jutottam már, amit nem is gondoltam, hogy egyáltalán veszek valamikor. Ilyen volt pl.a vörös tonhal. Annyira tenger íze volt, hogy igen csak meglepődtünk! Ezt bizony szokni kell!

Most ennek a levesnek az elkészítését az motiválta, hogy volt itthon vörös curry pasztám, mert, hogy ez fontos hozzávaló.
Általában van itthon mindég kókusztej és konzerv bébi kukorica, gomba, bab, paradicsom. Most azonban csak a fagyasztóban volt maradék kókusztej, a boltban sajnos nem.
Sitake gombám sem volt és borsóhüvelyt sem árulnak erre felé.
Ez még azért nem vette el a kedvem, úgyhogy neki álltam.

  • kókusz olaj híján olívaolajon megpirítottam  a sertésszűz csíkokat kb. 35 dkg volt
  • amikor zsírján sercegett, rátettem a két teáskanálnyi vörös curry pasztát és átsütöttem
  • beletettem a csíkokra vágott kápia paprikát kb. 10 dkg volt egy nagyobb darab
  • 3 szál zöldhagyma zöldjét is vágtam bele
  • egy doboznyi gombát öntöttem hozzá / leve nélkül / és tovább kevergettem erős tűzön, hogy a víz gyorsan párologjon el
  • fél doboznyi bébi kukoricát elvagdosva beletettem
  • egy nagy maréknyi fagyasztott zöld színű babot adtam hozzá és tovább kevergetve főztem
  • sóztam, borsoztam
  • kb. másfél dl volt a kókusztej, de lehetett volna több, ezt hozzáöntöttem és még vízzel öntöttem föl
  • összeforraltam és készre főztem, de a zöldségek roppanósak maradtak

Kókusztej híján tettem hozzá egy nagy evőkanálnyi kókuszreszeléket és belefőztem, de nem lett tőle aromásabb.
Nekem valami íz még hiányzott belőle, ezért öntöttem bele egy nagy evőkanálnyi gombás ízesítésű szójaszószt.


Tálalásnál, hogy friss íz is legyen benne, a tányérban megszórtam a levest az újhagyma felkarikázott fehér részével, csíkokra vágott csilipaprikával és korianderzöld híján petrezselyemzölddel.
Végül is jóízűen megettük, finom volt!

Hagymás bab kolbásszal


Mondtam már, hogy szeretjük a sült kolbászt? Mondtam, tudom, de ezt egyszerűen nem lehet megunni.
Igaz, kell hozzá egy jó minőségű kolbász, azután csak a köreteket kell változtatni.
Ez a mostani  egy kicsit erős volt, de talán ezért is esett jól a köretként készült paradicsomos-hagymás bab.
Óriás szárazbabot vettem és egy éjszakás áztatás után sós vízben hagyma ízesítéssel  megfőztem.
Ez a főtt bab most a fagyasztóból került elő, ezért gyorsan készen voltam az étellel, hiszen munka után másnapi ebédet főzni idő hiányában is kell.

  • Olajon nagyobb kockákra vágott hagymát fonnyasztottam ízlés szerinti mennyiségben / mi szeretjük /
  • egy gerezd fokhagymát is adtam hozzá
  • sóztam, borsoztam, borsikafüvet és kevés kakukkfüvet tettem bele / a bab szereti / 
  • egy doboz darabolt konzerv paradicsom és paradicsomlé is került bele
  • hozzáadtam a főtt babot / szárazon 50 dkg volt /
  • felforraltam és addig főztem csak, amíg úgy nem gondoltam, hogy a paradicsom is elveszítette nyers ízét.
Nem volt sok leve, hiszen nem is adtam hozzá vizet, de nem is főzeléket akartam belőle főzni.
Nagy sikere volt a férfi nép körében, de nekem is ízlett.

Gyerekkori reggelim gyerekeknek / és nekem is /


Amikor gyerekek voltunk, abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy hétköznap is minden nap kaptunk reggelit. Ez nem pénz kérdése volt, hanem az, hogy legyen, aki megcsinálja. Az apukám olyan helyen dolgozott, hogy volt ideje reggel ezzel foglalkozni. Rá is szoktatott és ezért én is rászoktattam az én gyerekeimet is a reggelizésre. Nem ment mindég simán -- volt, hogy csak két szem kekszet ettek--, de végül én győztem!
Ezt a kenyeres tojást az anyukám készítette hétvégéken. Jó volt hozzá a heti szikkadt kenyér, ami akkoriban még klasszisokkal jobb minőségű volt, mint mostanában.
Amikor én készítettem, akkor is lehetett még jobb kenyeret venni, de manapság már válogatni kell.
Jó sűrű, szívós bélzetű kenyér jó hozzá, hogy kellőképpen meg lehessen pirítani.
Akkor finom, ha a kenyér ropogós marad még akkor is, amikor a tojással együtt megsült.
Ma leginkább a kovászos kenyerekből lehet megcsinálni.
Az itthon készített Dagasztás Nélküli Kenyér ---DNK __ alkalmas erre, de egyéb házilag készült sűrűbb kenyér is nagyon megfelel.
Nekem ez a darab most a fagyasztóból elővett gyökérkenyér maradéka volt, ami egy kicsit laposra sikerült a múltkor, ezért nem fogyott el mind.

  • A kisebb kockákra vágott kenyeret kevés olajon megpirítottam
  • Ráöntöttem a felvert tojásokat és alaposan elkevertem
  • só, bors került rá és rezgősen lágyra megsütöttem a tojást
Szerintem a tojásrántottát vétek szárazra sütni, mert akkor olyan lesz, mint  a fűrészpor és éppen azt a finomságát veszíti el, amit a lágy, krémes tojás ad.  Ízlés kérdése, de én sosem sütném szárazra!
Friss petrezselyemzöld és őrölt pirospaprika is kell hozzá, hogy teljes legyen az élvezet.