2013. december 22., vasárnap

Narancsos citromkrém--Lemon curd / orange curd


A citromkrém jellegzetesen angol édesség. Minden bolt polcán megtalálható. Egészen biztosan alig hasonlít arra, amit itthon elkészítünk. Nem azért, mert nem így készítik, hanem azért mert a konzerv és a házi készítés között hatalmas a különbség.
Egyáltalán nem nehéz megcsinálni, nem jár sok munkával és nem jár sok kosszal sem, árban sem rossz, akkor meg miért vennénk gyárit?
Sok recept kering a neten, sok gasztroblogger leírta már, én is elkészítettem többször citromból és narancsból is. Most azonban megtaláltam egy régebbi receptet, ami valahol elkallódott, mert még csak nem is emlékeztem rá.
Ezt ugyanis tojás nélkül kell megfőzni.
Általában néhány hét az eltarthatósága a citromkrémnek--már ha marad addig --de így tojás nélkül egészen biztosan tovább eltartható.
Most karácsony idején ajándéknak adva jó választás, és sokkal előbb el lehet készíteni,mert a tojás nincs benne.
Ha mégis az utolsó pillanatban  készíti valaki, akkor az egyszerűsége miatt verhetetlen.
Ez egy Jamie Oliver recept whiskyvel, amit én narancslikőrre cseréltem. Ez persze elhagyható.
Nekem nagyobb mennyiségből készült és ehhez igazítottam a többi hozzávalót, de szerintem ez a recept sincs kőbe vésve.
Meglepetés volt nekem a keményítő ilyen módon való használata. Úgy tudtam, ha sokáig főzzük, akkor éppen ellenkező módon reagál, tehát nem fogja sűríteni az ételt. Kicsit tartottam is tőle, de nem volt más választásom. A recept és Jamie tökéletes.

  • 100 ml citromlé / kb. 2 citrom /---na, nekem a két citrom 150 ml lett
  • 150 ml narancslé / kb. 2 narancs /---nekem 3 narancsból 250 ml lett
  • 10 dkg vaj --nem margarin
  • 3 dkg étkezési keményítő
  • 100 ml bor---nekem félszáraz fehérbor volt
  • 15 dkg cukor----nekem xilit volt és az arányokat kiszámítva is több kellett bele
  • 1 citrom reszelt héja----én egy narancs héját is beletettem
  • 50 ml whisky helyett én narancslikőrt tettem bele
A vajat egy edényben felolvasztjuk és hozzáadjuk a keményítőt. Ezzel  kevergetés közben néhány percig főzzük.
Levesszük az edényt és így öntjük hozzá citromlevet, narancslevet, bort, cukrot, citrushéjat.
Visszatesszük és folyamatos kevergetés közben felforraljuk, ezután még főzzük, amíg besűrűsödik. Ez szintén még néhány perc. Nem kell megvárni, hogy végleges állagú legyen, mert ahogy hűl, úgy fog sűrűsödni.
A likőrt én a végén öntöttem bele és már csak egy percig főztem.
Amikor elkészült, akkor az edény alja még nem látszik ki a kevergetéskor.
Tisztára mosott kicsi üvegekben a hűtőben tároljuk.


Kalács mellé, linzerek mellé, piskóták mellé nagyon finom. Ha elég sűrű lett, akkor még süteményt is tölthetünk vele.

2013. december 14., szombat

Spenótos-túrós lasagne



Hát bizony, ha csak a képet látnám, nem kapnék kedvet a kóstoláshoz.
Ezt majdnem olyan nehéz vagy lehetetlen fényképezni, mint a céklás vagy a csokoládés ételeket.
A teteje nincs megégve, csak a spenótos besamel van megsülve rajta.
Sajnos pontos adagokat most sem fogok írni, mert nem szoktam főzés közben méregetni sem mérleggel, sem kanállal.
Ami fontos, hogy a besamel mennyisége bőséges legyen és nem kell nagyon besűríteni, mert a tésztának kell a folyadék.

  • egy fej hagymát apróra vágtam és két gerezd fokhagymával olajos vajon megpároltam
  • 45 dkg mirelit leveles spenótot tettem rá, megsóztam és a saját levében megpároltam
  • amikor elfőtte a vizet, akkor lisztet szórtam rá --ez lett a besamel alapja --, kicsit átkevertem és felöntöttem tejjel, vagyis elkésztettem a viszonylag híg besamelt
  • frissen őrölt borsot és frissen reszelt szerecsendiót adtam hozzá
Egy sütőedényt kikentem vajjal és a langyosra hűlt besamelből öntöttem bele annyit, hogy befedje az alját

  • friss lasagne lapokkal kiraktam / én nem használok szárazat /  és 25 dkg házi túró és 3,5 dl sűrű tejföl, sós keverékének felével lekentem
  • ismét spenótos besamel következett
  • erre 25 dkg reszelt pannónia sajt fele került
  • ezután belecsempésztem némi maradék sonka felvágottat, amit a helyi hentesünk készít, ezért csupa hús, kellemesen füstölt és nagyon finom / csak mert maradék volt /
  • újból egy sor tészta, túró, besamel, sajt 
  • záró rétegnek egy tészta sor és erre öntöttem a maradék spenótos besamelt
160 °C-on sütöttem kb. 40 percig.
Nem szívta magába a tészta az összes besamelt, ezért nagyon jó állaga lett a végén, éppen annyira laza, hogy összetartsa a kész ételt.
Egyáltalán nem hiányzik belőle a hús. Most sem terveztem, de legközelebb sem teszek bele szándékosan semmi húsfélét.

2013. november 24., vasárnap

Cukkinis zöldségragu sültkolbásszal


Sajnos a  cukkini ideje már leáldozott, de annyira szeretem,  hogy még egy utolsó esélyt kapott. A gömbcukkini az új kedvenc, most is ezt vettem. Eddig úgy tűnt, hogy jobb állagú és könnyebb roppanósra készíteni, mint a hagyományos fajtát, de ez lehet, hogy nem így van.
Az ilyen hasonló zöldségraguk nyáron többször készültek, mert egyszerű, ízletes és könnyű étel volt.
Azért, hogy férfiasabb legyen, többször sütöttem a zöldségek mellé kolbászt.
Igaz, kell egy jó hentes--nem árt jóban lenni vele--és kell, hogy jó kolbászt készítsen. Az előző csapat is jól végezte a dolgát,de a mostani még jobb! Fiatal, energikus és nagyon kreatív társaság.
A sütni való kolbász új dimenzióba került nálam. Kitűnő kiegészítő és nagyon gyorsan elkészül, ha valamelyik egyszerűbb ételt úgy akarom elkészíteni, hogy a fiúknak is megfeleljen.
Ez már a sokadik ilyen próbálkozás, de tavaszig ismét lesz néhány.
Vaslábasban főztem, mert imádom  és mert a wok után szerintem ebben lehet úgy  párolni, hogy ne főljön pépesre a zöldség. Erős tűz és jó hőtartó edény a siker egy része.

  • libazsír
  • 2 óriás hagyma nagyobbra kockázva
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 nagy sárgarépa felvágva
  • 3 erősebb szál szárzeller összevágva
  • 2 dob. konzerv fehérbab
  • 1 dob. konzerv kockázott paradicsom
  • 3 db. nagyobb gömbcukkini
  • 1 ek. toscan fűszerkeverék
  • 1tk. csilis fűszerkeverék
  • só, frissen őrölt bors
  • kb. 1 dl víz
A zsíron megpároltam a hagymát a fokhagymával, de néhány perc után hozzáadtam a répát is, mert annak kell idő a puhuláshoz.
Ezután a zellerszárat tettem bele és amikor már félig megfőlt minden, akkor jött a cukkini, de mielőtt megpuhult volna, hozzáöntöttem a babot és a paradicsomot.
A fűszereket beleszórtam és felöntöttem vízzel.
A kolbászokat megsütöttem a sütőben egy kevés zsíron úgy, hogy ne száradjanak ki.
Amikor a ragu elkészült,beletettem a kolbászokat a zsírjával együtt és még egyszer összeforraltam.


Besűrűsödött, krémes és még is könnyű ragu lett belőle.

Rukkolapestos gnocchi



Pestot lehet készíteni másból is, mint csak bazsalikomból. Csináltam már petrezselyemzöldből, salátából, sült kalif.paprikából, medvehagymából, de nagy kedvencem a rukkola.
Fenyőmagot sem teszek bele, mert van dió, mandula és akár mogyoró is, lényeg az, hogy legyen benne valami ropogós állag is. Fokhagyma persze kell, de olyat készítünk, ami tetszik, legfeljebb nem hívjuk pestónak.
A gnocchi tulajdonképpen a magyar nudlinak felel meg, hiszen ez is főtt krumplis tésztából készül, csak nálunk nem volt szokás sütőtököt vagy spenótot keverni a tésztába. Mi édesen ettük, most pedig a többi változat a népszerű. 
Személy szerint én nagyon örülök, hogy megismertem.
Amikor elkezdtem ilyet csinálni, mindenképpen olyan szépeket akartam, mint a könyvekben a képeken, olyan szép hullámosat, formásat, mert azt mondták, akkor jobban tapad rá a szósz. Ez igaz lehet, de akkor is fölösleges munka! Nem is sikerült, mert ha puhább a tészta, akkor ragad. Az olasz liszt más, annak jobb a tartása.
Nekem tökéletesen megfelelt ez az egyszerűbb forma is!

A szilvásgombóc receptje nincs kőbe vésve. Az arányok változnak, hiába ír a recept egy pontos mértéket.
  • Függ a krumpli állagától / fajtájától /, függ a liszt minőségétől, de általában az arány kb. a főtt krumpli mennyiségének 1/3-a a liszt mennyisége. 
  • Egy db tojást is kell bele, bár lehet nélküle is készíteni.
  • Egy evőkanál zsír vagy 1-2 ek  olaj
A tészta legyen jól kezelhető, de rugalmas, ne ragadjon.
A tésztát cipókra osztottam, rudakat sodortam belőle és egyszerűen késsel feldaraboltam. Jól beliszteztem és tálcán hagytam pihenni.
A könnyebb kezelhetőség érdekében betettem a fagyasztóba kb. 30 percre és csak ezután főztem ki.
Rövid idő kell csak a főzéshez, amikor feljönnek a víz felszínére, akkor szinte készen is van.
Egy adagot véglegesen lefagyasztottam, hiszen a munka kosszal jár, idő kell hozzá, akkor már legyen egy kis haszon is belőle.
Ez az étel annyira egyszerű, hogy megérdemli a pestóban az olívaolajat és a tetejére a jó sajtot!


Ha lenne több időm a tésztát elkészíteni vagy valaki rendszeresen meglepne vele, akkor akár hetente főzném.


Velőrózsa rántva


Tudom, ez is nagyon megosztó étel. Lehet szeretni és bizony lehet utálni.
Gyerek koromban sok olyan étellel ismertettek meg a szüleim, amelyekre bizony manapság sokan ferde szemmel néznek. Ennek oka lehet az is, hogy régebben sokkal könnyebb volt hozzájutni a ma már különlegességnek is számító alapanyagokhoz.

  • vese
  • borjúbríz
  • pacal
  • sertésvelő
  • birkahús
  • tüdő-szív / a szalontüdőt a tüdő miatt nem tudtam megszeretni /
  • zúza
  • nyúl
több most nem jut eszembe

Szóval nekem ez a kép--- amin a velő van--szép.
Tudni kell, hogy ez nem egy könnyű étel, nem késő esti vacsorára való, igaz az éttermekben is előételként szerepel.
Lehet belőle a klasszikus rántott velőt készíteni, lehet tojással összesütni hagymás velőnek, lehet velős töltött tésztát is készíteni levesbetétnek és lehet velős rétest is készíteni belőle.
Az is igaz, hogy ritkán lehet olyan szépet kapni, amiben minden darab egészben van és rántani lehet.
Sajnos legtöbbször összetörik és a sok törmelék mellet alig marad szép darab, bár ragunak az is tökéletes, de én most nem olyat akartam. Amit vettem, annyira szép volt, hogy nem bírtam ott hagyni!
Volt már régebben is képem a velőről, de valahol az éterben eltűntek a legjobbak és csak most lett megint olyan, amivel érdemes bemutatni.


A velő tisztítása nem tartozik a legegyszerűbb tevékenységek közé, de lehet ügyesen csinálni és akkor elég haladós.Az állaga nagyon laza, puha és törékeny, de nem kell megijedni.
Olvastam már olyat is, hogy valaki azt ajánlotta, hogy forró vízzel kell leönteni. Igen, lehet, de NEM szabad hagyni, hogy abban álljon, mert akkor a hártya is ráfől a velőre és nehéz lesz leszedni.  Az is igaz, hogy a forró víztől egy kicsit összeugrik és jobban kezelhető lesz az állaga.

Szerintem langyos vízben kell átöblíteni, mert néha sok apró csontszilánk van beleragadva.
A velőrózsa alsó részén van egy lekívánkozó lógós darab, amit simán le kell tépni, DE eldobni nem szabad. Ezt is meg kell tisztítani és ami  a végére összejött, abból lehet valami ragusat összesütni.

Amit meg kell tisztítani, az szép formás, tömör és egészben marad.
Hideg vízzel telt edénybe szoktam tenni és abban is tisztítom. Ha kell, közben lecserélem a vizet.
A velőt az egyik tenyerembe teszem és a másik kezemmel a véreres hártyát fellazítom, azután szépen lefejtem a felszínéről. Könnyen ki lehet szedni a hullámos részek közül is.


A megtisztított velőt lehet sózni, azután a hagyományos módon panírozni és közepes hőfokon megsütni.
Mire a panír szép színes lesz, addigra a velő is átsül.
Természetesen házi tartármártást csináltam hozzá!


2013. november 3., vasárnap

Házi vaníláscukor


Ez nem egy olyan bejegyzés, ami igazi újdonság lenne. Inkább csak azért írom le, mert ötletet adhat, hiszen én is mindig örülök, ha mások felhívják a figyelmem olyan természetesen egyszerű dolgokra, amire azt szoktam mondani, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
A felhasznált vaníliarudat kristálycukorba dugdosni természetes dolog. Ezt már sokan ismerik és használják.
Nekem viszont szerencsére folyamatosan marad vanília héjam, de ennyit nem tudok cukorba folytani.
Igaz, eltehetném, de meddig őrizgessem?
Amikor már néhány hónapja illatosítja a vanílahéj a cukrot és közben lesz frissen elhasznált is, akkor szoktam azt csinálni, hogy kiszedem a cukorból a régi darabokat és beleteszem a frisseket.

A kiszedett szálakat néhány nap alatt alaposan kiszárítom és összetördelve kristálycukorral porrá őrlöm.


Ebből nagyon aromás, erősen illatos vaníliás porcukrom lesz.
Annyira drága a vaníliarúd, hogy muszáj minden porcikáját hasznosítani!

Karfiol levelek kapros mártásban


Igeeen!
Végre volt bátorságom kipróbálni, hogy valóban ehető-e a karfiol zöldje?
Olvastam már többször, hogy nem kell kidobni, mert salátát is lehet belőle készíteni, de senkinél nem láttam még, hogy valóban el is készítette.
A saláta most nem volt szimpatikus, de így, kicsit blansírozva és leöntve szósszal, nagyon finom lett.
A külső levelek szára kicsit fásnak tűnt, de azt is megfőztem, mert az egész karfiol friss volt és ezért úgy gondoltam, ezt sem érdemes kidobni. Jól gondoltam, mert szépen megpárolódott ez is és tényleg nem volt annyira fás.
Rengeteg zöld van egy karfiolon és már máskor is dühös voltam, hogy a karfiol árában kell megvenni a zöldet, ami a kukában végzi.
Sajnos előírás van rá, hogy százalékosan mennyi zöld lehet a karfiolon. Az is igaz sajnos, hogy ez nem mindig így van, mert többször van rajta a megengedettnél több, de ezt valahogy nem piszkálja a fogyasztóvédelem.
Nem baj, engem ezentúl már nem érdekel!

A zöld szárakat alaposan megmostam és a nagyobbakat ketté vágtam.
Sós vízben előfőztem, de csak annyira, hogy ne legyen nyers.
Tettem hozzá néhány karfiol rózsát is, mert így azért kevés lett volna.
Kikentem egy sütőedényt és morzsával is megszórtam, hogy felszívja a sütés közben kiengedett levet.
Beletettem a zöldségeket és készítettem egy kapros besamel szerű szószt, ezzel öntöttem le



Na, erre nem vagyok büszke, de rólam tudni kell, hogy képes vagyok minden újdonságot kipróbálni akkor is, amikor előre tudom, hogy nem lesz jó.
Ezzel is így voltam, de ha nem veszem meg, nem vagyok hiteles azzal, ha azt mondom, többet ilyet, SOHA!
Ebből egyébként három különböző ízesítésű van, de a többit nem fogom kipróbálni.



A színe szürkés, az állaga sűrű, az illata semmilyen, az íze egy tubusos sajtkrémre hasonlít.
Tudtam, hogy nem árt az egészségünknek---a családom nem is tudott róla -- de egy ilyen finom kapros szószhoz elegendő egy normális sajtból / trappista / belereszelni egy adagot.
Ez a vacak sem tett többet hozzá!
A végeredmény nem lett rossz, a sajtszósz ellenére sem. A kapor különösen kellemes volt a zöldségekkel.

  • olajon apróra vágott egy fej hagymát fonnyasztottam
  • egy gerezd fokhagymát tettem bele
  • hozzáadtam az összevágott friss kaprot és összepároltam egy kicsit , de csak annyira, hogy éppen ne legyen nyers íze / a friss kapornak nem kell sok főzés /
  • lisztet szórtam rá és jól elkeverve egy kicsit megpirítottam, mint a rántásnál / csak világosra /
  • felengedtem tejjel és vízzel, ÉS itt öntöttem hozzá ezt a dobozos szószt, ezután sóztam, borsoztam és összeforraltam
Ráöntöttem a karfiol levelekre és kb. 20 perc alatt a sütőben összesütöttem.


Van ám nekem finom sajt készletem is, amit a megfelelő alkalmakra és a megfelelő ételekhez tartogatok.
Ezekből sosem kell nagy mennyiség, mert igazi ízük van és ez bizony érződik az ételekben.
Ha jó áron tudom levadászni őket, akkor mindenképp veszek. Azután jöhet a recept vadászat vagy egyszerűen várom az ihletet vagy kamikáze módjára hozzálátok alkotni.



2013. október 27., vasárnap

Rétestészta házilag III.


Igen és nem. Nem, nincs harmadik recept, de azért lesz harmadik bejegyzés, mert a nagy sietségben elfelejtettem leírni egy fontosnak gondolt megjegyzést.

Az első receptnél írtam, hogy a hozzáadott víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ.
Ez változatlanul igaz!
Most is így jártam és azért érzem fontosnak, hogy erre így hívjam fel a figyelmet, mert talán van, aki elmentette magának a receptet és nem szeretném, ha kellemetlenség érné és ezért feladná a készítését.

A tojás nagysága is számít, hiszen folyadékként viselkedik, ezért lehet, hogy több lisztre lesz szükség a jó állagú tészta eléréséhez.

Nekem sem kellett a teljes 2 dl-nyi víz mennyiség, mert maradt kb. 40 ml.  Talán nagyobb volt a tojás, de lehet, hogy a liszt is kevesebb vizet vett fel.

A burek elkészítésénél azonban beleöntöttem a teljes víz mennyiséget, ezért lisztet kellett még adnom hozzá.

Remélem segítettem ezzel a rövid kiegészítéssel  és nem kell senkinek csalódástól elkeseredetten feladni a rétes készítést.

Rétestészta házilag II.


Csak azért írok még egy bejegyzést, mert az elsőnél regisztrált majdnem 30 000-es látogatottság már felelősséggel jár!
Készítettem én azóta is rétest, de köztudottan nem kedvencem a sütés, ellenben a süteményeket szeretem, szereti a családom is, ezért muszáj rávenni magam a sütésre.
Ennek a nemszereteksütni dolognak azonban az a következménye, hogy ritkán sikerül olyanra és úgy egy sütemény, ahogy az eredetileg ki lett találva. Ennél fogva én nem is nagyon írok ide süteményeket, vagy, ha mégis, akkor csak az igen jól sikerült példányok képével.
Azt viszont sosem titkolom, hogy valószínűleg a recepttel nincs baj, mert más oldalakon csodás képeket látok a receptek mellett.
A rétes is volt már kevésbé sikeres, pedig a recept működő képes.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen a liszt. Igaz, én már csináltam réteslisztból, sima lisztből és, mint most, kenyérlisztből.

  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve
Ha normális módon dolgozunk, akkor a siker garantált!
Rendszeresen kisebb adagokat készítek a tésztából, mert nem akarok egész asztalnyi tésztával bajlódni, hiszen a tepsibe úgysem férne bele, ha pedig el kell vagdosni, akkor egyszerűbb az elején kisebb tésztával dolgozni.

A tésztát dagasztó spirállal kidolgozzuk addig, amíg hólyagos nem lesz. Elárulom, nálam nem mindég vannak hólyagok, de ez nem probléma. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és szép sima felületű legyen.Az edény oldalára már ne tapadjon fel.

Ebből a mennyiségből három adagot szoktam készíteni és a leszakított maradék tésztával együtt lesz négy rétesem.
A tészta szélét sem szoktam mindég leszedni, de ha igen, akkor ismét ki lehet húzni.
A gombócokat kissé olajos edényben pihentetem, hogy ne száradjon ki.

Tanulság: az olajban állott tésztát már nem lehet gombóccá formázni, de kihúzni igen. Ekkor azonban nem a lisztes terítő a megoldás, hanem a konyhapult.


Normális esetben egy erre a célra használt terítőn húzzuk ki a tésztát. A terítőt alaposan megliszteztem és először kinyújtottam a tésztát, azután kezdtem el kihúzni.
Látszik, milyen szépen sikerült. Ilyen mennyiséggel könnyebb dolgozni, jobban kezelhető.


A kihúzott tésztát olajjal vagy olvasztott zsírral megöntözzük és ezután mehet rá a töltelék.
Az alma alá általában kekszmorzsát vagy búzacsírát szoktam szórni, de most egyik sem volt itthon, mert hirtelen felindulásból kezdtem hozzá.
A cukrozott darált dió viszont tökéletesnek bizonyult. Erre tettem a reszelt párolt almát, amit kevés fahéjjal ízesítettem.


A terítő segítségével egyszerű feltekerni, csak a sütőlapra helyezéshez kell egy kis ügyeskedés, mert a tésztakígyó puha és könnyen kiszakadhat. Nekem is kiszakadt, de ettől még nem esik szét. Ha van valaki, aki segít ebben a műveletben, akkor használjátok ki.
Készítettem egy mákosat is, mert a férjem azt szereti, de a töltelékek számtalan módon változtathatók.
Volt párolt káposztám is, de azt azért nem tettem bele, mert előző nap egy adag bureket sütöttem és így elég volt a sósból.
A rétesek tetejét olajjal kikevert tejföllel kentem meg.


180 °C-os sütőben 15 - 20 perc alatt megsül.
Nekem egy időre le is kellett takarni.


Ez pedig a letépkedett szélekből készült. Nagyon jól összegyúrható és jól húzható tészta lett belőle, kár lett volna kidobni.


Az olajos tejföl tökéletes volt a tészta kenéséhez.


Nekem sosem lett még ropogósra sült ez a tészta, de azt hiszem, ez nem is olyan.
Annyira vékony, hogy a töltelékektől teljesen átázik.


Rétestésztából készült hagymás, spenótos burek


Hát, ez megint egy olyan étel, amelynek számos változata létezik és én nem is szeretnék egyik vagy másik mellett állást foglalni.
Találtam egy remek összefoglaló írást a Mindmegettén, érdemes elolvasni. 
Nem szeretném ismételni a szöveget, de a lényege az, hogy a tészta is különféle, bár írnak egy ropogósra sült, kissé vastagabb tésztáról, amihez az enyém egyáltalán nem hasonlít.
Megnéztem viszont a YouTube videóit, amiben az egyikhez hasonlíthatna az, amit én készítettem, csak hát én nagyon amatőr vagyok ebben.
Nekem nem is az volt a fontos, hogy olyat- és úgy készítsek, amit az eredeti helyeken, hanem az, hogy van megint egy olyan étel, amit beilleszthetek a hétköznapokba.
Jó példa a mi finom lecsó receptünk. Ha valaki autentikusat keresne, jól megdolgozhatna érte, hiába. Pedig a lecsó igazán a miénk!

" Szerbiában közkedvelt a hatalmas kerek burek, amely szintén nagy tepsiben, de feltekerés nélkül készül, valószínűleg a 15. század végéről Niš városából származik. A hagyomány szerint egy igazi isztambuli pékmester, bizonyos Mehmed Oğlu készítette először, innen terjedt el aztán a térség több mai országába. Ebben a típusban a vékony tésztarétegek közé kerül a különböző töltelék, a megsült nagy bureket pedig tortaszerűen szeletelik."



A tészta adott volt, mert van nekem egy jól működő rétes receptem, amit bizony néhány évvel ezelőtt ide a blogba is beírtam.
Azóta is készítettem--igaz, nem túl gyakran--, de sajnos  a gyakorlat hiánya néha nekem is szerzett nehezebb perceket.

Most, hogy a videók között nézelődtem--vesztemre--kipróbáltam azt, hogy az elkészített tésztát egy olajjal felöntött edénybe tettem a felhasználásig. 
Hát, nem kellett volna!
Olyan lett a tészta, mintha megfőlt volna. Felpuhult, összetapadt a többivel és amikor kivettem, hogy visszagömbölyítsem, mielőtt kihúzom, hát szörnyű volt.
Ennyire olajos tésztát nem lehet összegyúrni, mert nem tapad össze!


  •  35 dkg liszt
  • 2 ek puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl vízben elkevert 1/2 kávéskanál 10%-os ecet és 1/2 kk. só
Dagasztó spirállal jól kidolgozzuk a tésztát és kiadagolva, kevés olajjal lekenve pihenni hagyjuk.

Most én itt nem tépkedtem le a széleket, mert a tészta ugyan jól nyújtható volt, de elég szakadékony lett.
Nem lett ettől semmi baja, csak egy kicsit vastagabb tészta részeket találtunk a rétegben.
Hat kicsi gombócot készítettem belőle, mert összesen 67 dkg lett és ezt osztottam el.

                             

Most úgy húztam ki a tésztát---ahogy egy videón láttam---, hogy a munkapulton dolgoztam vele, mert itt ezt a nagyon olajos tésztát könnyen lehetett kezelni és csak hajtogatni kellet, nem feltekerni.
Egymás után tettem a töltelékkel megrakott tésztát a következőre és mindég újabb adag tölteléket szórtam a gombóc köré és ismét ráhajtogattam a tésztát.

Töltelék:

  • 3 közepes fej hagyma nagyobb kockákra vágva és megpirítva 2 gerezd fokhagymával
  • 15 dkg leveles--mirelit--spenót felolvasztva
  • 20 dkg krémfehérsajt
  • 15 dkg túró
  • frissen őrölt bors
A megpirított hagymához kevertem a többi alapanyagot és készen is volt.



Négy réteg után tepsire tettem és felvert tojással megkentem.


A maradék két gombócból és töltelékből még egy -egy kisebb bureket formáztam.
180°C-on sütöttem---egy ideig lazán letakarva--kb. 20 percig


A házi csiliszósszal kikevert görög joghurt nagyon finom volt hozzá.

2013. október 23., szerda

Birsalmás sütőtökkrémleves


Krémlevest mindenből lehet főzni--én ezt vallom!
Nagyon szeretem főzni és enni is. Néhány éve jött divatba, de azóta az egész családom krémleves függő lett.
Nyáron talán kevésbé, de a hidegebb idő kezdetével rendszeresen főzöm. sűrű, krémes, melengető, laktató és nem utolsó sorban egyszerű és gyorsan elkészíthető.
Turmix helyett én a botmixert részesítem előnyben, mert kevesebb mosogatni valót hagy maga után.
Ez azért nem elhanyagolható szempont!
Sütőtökből is főztem már többféle ízesítésű levest. A currys, kókusztejes mindég nyerő.
Most a birsalma szezonban gondoltam egy merészet és összepárosítottam a kettőt.
Valóban merészség volt, mert utólag kiderült, a birsalma elég karakteresen savanyú. Éppen ezért a megfelelő levesbetét kiválasztása is fejtörést okozott. Kaptam ötleteket és végül egy kissé ropogós állag mellett döntöttem.
A leves valóban savanyú, olyan, mint a birsalma, nem olyan, mint az ecet vagy citrom. Kellemes, pikáns.
A hozzávalók mennyisége egészen véletlenül alakult így, de  a leírás egyszerűbb lesz tőle, viszont az arányok változtatása ízlés szerint lehetséges.

  • 2 közepes hagymát összevágtam és olívaolajon megpároltam
  • 2 közepes krumplit felkockáztam és a hagymához adtam
  • 2 közepes birsalmát alaposan megmostam, kimagoztam, feldaraboltam és a hozzáadtam  az előzőkhöz
  • diónyi friss gyömbért lereszeltem és beletettem
  • sóztam, borsoztam frissen őrölt borssal
  • egy liternyi húslevessel + 1/2 liter vízzel engedtem föl / volt a fagyasztóban/ és főztem
Közben a sütőben megsütöttem a tököt és kb. 1/2 kg körüli mennyiséget vettem belőle.
Azt eddig is tudtam, hogy savas közegben - paradicsomlé - nem párolódik meg a hagyma, hanem ress marad, de azt nem tudtam, hogy a krumpli sem fog  megpuhulni.
Már pedig ez történt! A tök is megsült már, de a krumpli még mindég félig főtt maradt.

  • a megsült tököt kikapartam a héjából és beletettem a levesbe
  • 1 ek. mild madras curryport adtam hozzá 
  • 1/2 ek. kurkuma port
  • 1 teáskanál cukrot / ez lehet, hogy még jobban kiemelte a savanyú ízt, pedig ez nem volt a szándék/ 
  • 2 dl sűrű kókusztejet öntöttem bele, összeforraltam és pürésítettem


Elsőre szokatlanul pikáns ízt kaptam, hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek vele?
Néhány óra állás után mintha szelídült volna a savassága. Talán elég lenne egy darab birsalma is, de így is finom volt a leves.
Végül a levesbetét egy ropogós--hogy legyen más állag is --pirított szeletelt mandula, pirított kókuszreszelék lett, finom tökmagolajjal meglocsolva.

2013. október 20., vasárnap

Póréhagyma ágyon sült sajtos karfiol


Volt egy gyönyörű és nagyon jó áron vett karfiolom, de nem volt határozott elképzelésem, mi legyen vele?
Igen, már megint!
Sajnos többször járok úgy, hogy nem tudok ott hagyni valami tökéletes alapanyagot, pedig sejtésem sincs,  mit főzzek belőle. Aztán néha kifutok az időből és azonnal meg kell főzni, hogy ne a kukában végezze.
Ez a karfiol még nem jutott el odáig, de három nap után sem tudtam, mit kezdeni vele.
Általában én másnapi ebédet szoktam főzni, de néha ezzel együtt vacsorát is készítek vagy akkor van meleg vacsora, ha nem kell másnapra főznöm.
Most is így történt, de ennek ellenére semmi kedvem nem volt sokáig főzőcskézni.
Felkutattam a maradékokat és lesz, ami lesz alapon nekifogtam ehetővé varázsolni mindent.



  • Olívaolaj és vaj keverékén alaposan átmosott tetemes mennyiségű / 2 db / póréhagymát pároltam 
  • a karfiolt fel akartam szeletelni nyersen, de  nem sikerült, ezért kisebb darabokban tettem a hagyma tetejére
  • bőven megszórtam frissen reszelt szerecsendióval és megsóztam
  • 1 tojást és kb. 2 dl tejfölt kikevertem, reszeltsajtot szórtam bele és ezzel öntöttem le  a karfiolt
  • alufóliával letakartam és 20 percig sütöttem kb. 160 fokon, ezután fólia nélkül 10 percig magasabb hőmérsékleten, hogy szép színe legyen
  • friss vágott petr.zölddel szórtam meg
A fiúknak sütöttem mellé egy kis húsfélét is, de nekem nem kellet.
Mostanában megint kevesebb húst eszem és most így érzem jól magam.


A karfiol nem sült pépesen puhára, de nem is kell, hogy olyan legyen. Aki még nem kóstolta a roppanós, félig sült zöldségeket, akkor itt az ideje kipróbálni. Sok zöldség nyersen is ehető, akkor roppanósan meg főleg nagyon finom.

Tojásos öntetben sült kelbimbó sült fokhagymás pirítóssal


Szerencsém van, a mi családunkban mindenki szereti a kelbimbót. Sokféle köretet késíztettem már belőle, de rendszeresen teszem levesbe is kelkáposzta helyett.
Ezek olyan szépek voltak, hogy nem tudtam ott hagyni a boltban, pedig semmi ötletem nem volt akkor a felhasználására.
Amikor jön a hidegebb az idő, egyre gyakrabban készítek sült fokhagymát is, mert pirítósra kenve nagyon szeretjük.

  • alufóliából csomagot készítek, ebbe teszem a fokhagyma gerezdeket, olajat öntök rá, megsózom, borsozom  és toscan- vagy provanszi fűszerkeverékkel szórom meg
  • 150-160°C-on sütöm kb. 35-40 percig
  • puha, illatos, ízesés krémes lesz, könnyen ki lehet nyomni a héjából
  • a legjobb persze, ha hatalmas gerezdeket választunk

Készítettem már saláta öntetet is úgy, hogy a joghurtba belekevertem a fokhagyma pépet és ezután ízesítettem tovább. Fantasztikusan finom volt!



  • a kelbimbókat tisztítás után ketté vágtam és sós vízben előfőztem / ha kisebbek, nem kell elvágni /
  • egy vajjal kikent sütőedénybe tettem a vágott felükkel lefelé 
  • egy tojást kikevertem  2 dl tejföllel és 1 dl tejszínnel / csak azért, mert volt maradék /, só, bors került bele és ráöntöttem a zöldségre
  • jó húsos bacon szeleteket tettem közéjük
  • mozzarella sajttal betakartam és betettem a sütőbe, hogy jól összesüljön
  • a megpirított kenyér szeleteket megkentem a sült fokhagyma péppel
Egy pohár száraz fehér borral tökéletes vacsora volt.

Tejfölös savanyúkáposztasaláta sült fokhagymás lepénnyel

 Egy végtelenül egyszerű, de nagyon egészséges saláta. Igaz, nem árt szeretni a savanyúkáposztát.
A zöldségesünkben az egyik fiatal eladótól hallottam, ezért mertem elkészíteni, pedig első hallásra furcsának tűnt. Mint szinte mindig, én most is változtattam rajta, szerintem előnyére.


Eredetileg úgy szólt, hogy a --ha szükséges, mossuk ki -- a savanyúkáposztát keverjük össze a tejföllel és tegyünk bele virsli karikákat. Pirítóssal nagyon finom!
Ehhez képest én így készítettem:

  • a savanyúkáposztát kissé kimostam és a szálakat elvagdostam, hogy könnyebb legyen enni
  • sűrű tejfölbe kevertem a káposztát 
  • sóztam, borsoztam, vágott petr.zöldet szórtam bele
  • a virslit vastagabb karikákra vágtam és kevés olajon megsütöttem, ezután az ízes olajjal együtt a káposztához kevertem
  • egy almát felkockáztam és ezt is a salátába tettem



Előző nap vacsorára teljeskiőrlésű lisztből  naan kenyérhez hasonló lepényeket sütöttem --  élesztővel és serpenyőben, szárazon. Ami megmaradt, azokat javítottam föl egy kicsit.
A sütőben megsütöttem három fej fokhagymát gerezdjeire szedve--150-160°C-on kb. 35 percig.


A lepényeket megkentem a sült fokhagyma péppel és Tihany kékpenészes sajtot tettem a tetejére, ezután a sütőben alaposan átmelegítettem.
Nagyon, nagyon finom lett!


Amikor először készítettem, azt gondoltam, hogy a tejföl egy részét kefírre cserélem,  mert az mégsem olyan zsíros, de nem volt jó ötlet, mert ezzel még savanyúbb lett. A tejföllel finomabb volt!
Ha csak sima pirítóssal akarjuk enni, akkor a salátába keverhetünk kis darabokra vágott sajtot is.