2013. október 27., vasárnap

Rétestészta házilag III.


Igen és nem. Nem, nincs harmadik recept, de azért lesz harmadik bejegyzés, mert a nagy sietségben elfelejtettem leírni egy fontosnak gondolt megjegyzést.

Az első receptnél írtam, hogy a hozzáadott víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ.
Ez változatlanul igaz!
Most is így jártam és azért érzem fontosnak, hogy erre így hívjam fel a figyelmet, mert talán van, aki elmentette magának a receptet és nem szeretném, ha kellemetlenség érné és ezért feladná a készítését.

A tojás nagysága is számít, hiszen folyadékként viselkedik, ezért lehet, hogy több lisztre lesz szükség a jó állagú tészta eléréséhez.

Nekem sem kellett a teljes 2 dl-nyi víz mennyiség, mert maradt kb. 40 ml.  Talán nagyobb volt a tojás, de lehet, hogy a liszt is kevesebb vizet vett fel.

A burek elkészítésénél azonban beleöntöttem a teljes víz mennyiséget, ezért lisztet kellett még adnom hozzá.

Remélem segítettem ezzel a rövid kiegészítéssel  és nem kell senkinek csalódástól elkeseredetten feladni a rétes készítést.

Rétestészta házilag II.


Csak azért írok még egy bejegyzést, mert az elsőnél regisztrált majdnem 30 000-es látogatottság már felelősséggel jár!
Készítettem én azóta is rétest, de köztudottan nem kedvencem a sütés, ellenben a süteményeket szeretem, szereti a családom is, ezért muszáj rávenni magam a sütésre.
Ennek a nemszereteksütni dolognak azonban az a következménye, hogy ritkán sikerül olyanra és úgy egy sütemény, ahogy az eredetileg ki lett találva. Ennél fogva én nem is nagyon írok ide süteményeket, vagy, ha mégis, akkor csak az igen jól sikerült példányok képével.
Azt viszont sosem titkolom, hogy valószínűleg a recepttel nincs baj, mert más oldalakon csodás képeket látok a receptek mellett.
A rétes is volt már kevésbé sikeres, pedig a recept működő képes.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen a liszt. Igaz, én már csináltam réteslisztból, sima lisztből és, mint most, kenyérlisztből.

  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve
Ha normális módon dolgozunk, akkor a siker garantált!
Rendszeresen kisebb adagokat készítek a tésztából, mert nem akarok egész asztalnyi tésztával bajlódni, hiszen a tepsibe úgysem férne bele, ha pedig el kell vagdosni, akkor egyszerűbb az elején kisebb tésztával dolgozni.

A tésztát dagasztó spirállal kidolgozzuk addig, amíg hólyagos nem lesz. Elárulom, nálam nem mindég vannak hólyagok, de ez nem probléma. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és szép sima felületű legyen.Az edény oldalára már ne tapadjon fel.

Ebből a mennyiségből három adagot szoktam készíteni és a leszakított maradék tésztával együtt lesz négy rétesem.
A tészta szélét sem szoktam mindég leszedni, de ha igen, akkor ismét ki lehet húzni.
A gombócokat kissé olajos edényben pihentetem, hogy ne száradjon ki.

Tanulság: az olajban állott tésztát már nem lehet gombóccá formázni, de kihúzni igen. Ekkor azonban nem a lisztes terítő a megoldás, hanem a konyhapult.


Normális esetben egy erre a célra használt terítőn húzzuk ki a tésztát. A terítőt alaposan megliszteztem és először kinyújtottam a tésztát, azután kezdtem el kihúzni.
Látszik, milyen szépen sikerült. Ilyen mennyiséggel könnyebb dolgozni, jobban kezelhető.


A kihúzott tésztát olajjal vagy olvasztott zsírral megöntözzük és ezután mehet rá a töltelék.
Az alma alá általában kekszmorzsát vagy búzacsírát szoktam szórni, de most egyik sem volt itthon, mert hirtelen felindulásból kezdtem hozzá.
A cukrozott darált dió viszont tökéletesnek bizonyult. Erre tettem a reszelt párolt almát, amit kevés fahéjjal ízesítettem.


A terítő segítségével egyszerű feltekerni, csak a sütőlapra helyezéshez kell egy kis ügyeskedés, mert a tésztakígyó puha és könnyen kiszakadhat. Nekem is kiszakadt, de ettől még nem esik szét. Ha van valaki, aki segít ebben a műveletben, akkor használjátok ki.
Készítettem egy mákosat is, mert a férjem azt szereti, de a töltelékek számtalan módon változtathatók.
Volt párolt káposztám is, de azt azért nem tettem bele, mert előző nap egy adag bureket sütöttem és így elég volt a sósból.
A rétesek tetejét olajjal kikevert tejföllel kentem meg.


180 °C-os sütőben 15 - 20 perc alatt megsül.
Nekem egy időre le is kellett takarni.


Ez pedig a letépkedett szélekből készült. Nagyon jól összegyúrható és jól húzható tészta lett belőle, kár lett volna kidobni.


Az olajos tejföl tökéletes volt a tészta kenéséhez.


Nekem sosem lett még ropogósra sült ez a tészta, de azt hiszem, ez nem is olyan.
Annyira vékony, hogy a töltelékektől teljesen átázik.


Rétestésztából készült hagymás, spenótos burek


Hát, ez megint egy olyan étel, amelynek számos változata létezik és én nem is szeretnék egyik vagy másik mellett állást foglalni.
Találtam egy remek összefoglaló írást a Mindmegettén, érdemes elolvasni. 
Nem szeretném ismételni a szöveget, de a lényege az, hogy a tészta is különféle, bár írnak egy ropogósra sült, kissé vastagabb tésztáról, amihez az enyém egyáltalán nem hasonlít.
Megnéztem viszont a YouTube videóit, amiben az egyikhez hasonlíthatna az, amit én készítettem, csak hát én nagyon amatőr vagyok ebben.
Nekem nem is az volt a fontos, hogy olyat- és úgy készítsek, amit az eredeti helyeken, hanem az, hogy van megint egy olyan étel, amit beilleszthetek a hétköznapokba.
Jó példa a mi finom lecsó receptünk. Ha valaki autentikusat keresne, jól megdolgozhatna érte, hiába. Pedig a lecsó igazán a miénk!

" Szerbiában közkedvelt a hatalmas kerek burek, amely szintén nagy tepsiben, de feltekerés nélkül készül, valószínűleg a 15. század végéről Niš városából származik. A hagyomány szerint egy igazi isztambuli pékmester, bizonyos Mehmed Oğlu készítette először, innen terjedt el aztán a térség több mai országába. Ebben a típusban a vékony tésztarétegek közé kerül a különböző töltelék, a megsült nagy bureket pedig tortaszerűen szeletelik."



A tészta adott volt, mert van nekem egy jól működő rétes receptem, amit bizony néhány évvel ezelőtt ide a blogba is beírtam.
Azóta is készítettem--igaz, nem túl gyakran--, de sajnos  a gyakorlat hiánya néha nekem is szerzett nehezebb perceket.

Most, hogy a videók között nézelődtem--vesztemre--kipróbáltam azt, hogy az elkészített tésztát egy olajjal felöntött edénybe tettem a felhasználásig. 
Hát, nem kellett volna!
Olyan lett a tészta, mintha megfőlt volna. Felpuhult, összetapadt a többivel és amikor kivettem, hogy visszagömbölyítsem, mielőtt kihúzom, hát szörnyű volt.
Ennyire olajos tésztát nem lehet összegyúrni, mert nem tapad össze!


  •  35 dkg liszt
  • 2 ek puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl vízben elkevert 1/2 kávéskanál 10%-os ecet és 1/2 kk. só
Dagasztó spirállal jól kidolgozzuk a tésztát és kiadagolva, kevés olajjal lekenve pihenni hagyjuk.

Most én itt nem tépkedtem le a széleket, mert a tészta ugyan jól nyújtható volt, de elég szakadékony lett.
Nem lett ettől semmi baja, csak egy kicsit vastagabb tészta részeket találtunk a rétegben.
Hat kicsi gombócot készítettem belőle, mert összesen 67 dkg lett és ezt osztottam el.

                             

Most úgy húztam ki a tésztát---ahogy egy videón láttam---, hogy a munkapulton dolgoztam vele, mert itt ezt a nagyon olajos tésztát könnyen lehetett kezelni és csak hajtogatni kellet, nem feltekerni.
Egymás után tettem a töltelékkel megrakott tésztát a következőre és mindég újabb adag tölteléket szórtam a gombóc köré és ismét ráhajtogattam a tésztát.

Töltelék:

  • 3 közepes fej hagyma nagyobb kockákra vágva és megpirítva 2 gerezd fokhagymával
  • 15 dkg leveles--mirelit--spenót felolvasztva
  • 20 dkg krémfehérsajt
  • 15 dkg túró
  • frissen őrölt bors
A megpirított hagymához kevertem a többi alapanyagot és készen is volt.



Négy réteg után tepsire tettem és felvert tojással megkentem.


A maradék két gombócból és töltelékből még egy -egy kisebb bureket formáztam.
180°C-on sütöttem---egy ideig lazán letakarva--kb. 20 percig


A házi csiliszósszal kikevert görög joghurt nagyon finom volt hozzá.

2013. október 23., szerda

Birsalmás sütőtökkrémleves


Krémlevest mindenből lehet főzni--én ezt vallom!
Nagyon szeretem főzni és enni is. Néhány éve jött divatba, de azóta az egész családom krémleves függő lett.
Nyáron talán kevésbé, de a hidegebb idő kezdetével rendszeresen főzöm. sűrű, krémes, melengető, laktató és nem utolsó sorban egyszerű és gyorsan elkészíthető.
Turmix helyett én a botmixert részesítem előnyben, mert kevesebb mosogatni valót hagy maga után.
Ez azért nem elhanyagolható szempont!
Sütőtökből is főztem már többféle ízesítésű levest. A currys, kókusztejes mindég nyerő.
Most a birsalma szezonban gondoltam egy merészet és összepárosítottam a kettőt.
Valóban merészség volt, mert utólag kiderült, a birsalma elég karakteresen savanyú. Éppen ezért a megfelelő levesbetét kiválasztása is fejtörést okozott. Kaptam ötleteket és végül egy kissé ropogós állag mellett döntöttem.
A leves valóban savanyú, olyan, mint a birsalma, nem olyan, mint az ecet vagy citrom. Kellemes, pikáns.
A hozzávalók mennyisége egészen véletlenül alakult így, de  a leírás egyszerűbb lesz tőle, viszont az arányok változtatása ízlés szerint lehetséges.

  • 2 közepes hagymát összevágtam és olívaolajon megpároltam
  • 2 közepes krumplit felkockáztam és a hagymához adtam
  • 2 közepes birsalmát alaposan megmostam, kimagoztam, feldaraboltam és a hozzáadtam  az előzőkhöz
  • diónyi friss gyömbért lereszeltem és beletettem
  • sóztam, borsoztam frissen őrölt borssal
  • egy liternyi húslevessel + 1/2 liter vízzel engedtem föl / volt a fagyasztóban/ és főztem
Közben a sütőben megsütöttem a tököt és kb. 1/2 kg körüli mennyiséget vettem belőle.
Azt eddig is tudtam, hogy savas közegben - paradicsomlé - nem párolódik meg a hagyma, hanem ress marad, de azt nem tudtam, hogy a krumpli sem fog  megpuhulni.
Már pedig ez történt! A tök is megsült már, de a krumpli még mindég félig főtt maradt.

  • a megsült tököt kikapartam a héjából és beletettem a levesbe
  • 1 ek. mild madras curryport adtam hozzá 
  • 1/2 ek. kurkuma port
  • 1 teáskanál cukrot / ez lehet, hogy még jobban kiemelte a savanyú ízt, pedig ez nem volt a szándék/ 
  • 2 dl sűrű kókusztejet öntöttem bele, összeforraltam és pürésítettem


Elsőre szokatlanul pikáns ízt kaptam, hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek vele?
Néhány óra állás után mintha szelídült volna a savassága. Talán elég lenne egy darab birsalma is, de így is finom volt a leves.
Végül a levesbetét egy ropogós--hogy legyen más állag is --pirított szeletelt mandula, pirított kókuszreszelék lett, finom tökmagolajjal meglocsolva.

2013. október 20., vasárnap

Póréhagyma ágyon sült sajtos karfiol


Volt egy gyönyörű és nagyon jó áron vett karfiolom, de nem volt határozott elképzelésem, mi legyen vele?
Igen, már megint!
Sajnos többször járok úgy, hogy nem tudok ott hagyni valami tökéletes alapanyagot, pedig sejtésem sincs,  mit főzzek belőle. Aztán néha kifutok az időből és azonnal meg kell főzni, hogy ne a kukában végezze.
Ez a karfiol még nem jutott el odáig, de három nap után sem tudtam, mit kezdeni vele.
Általában én másnapi ebédet szoktam főzni, de néha ezzel együtt vacsorát is készítek vagy akkor van meleg vacsora, ha nem kell másnapra főznöm.
Most is így történt, de ennek ellenére semmi kedvem nem volt sokáig főzőcskézni.
Felkutattam a maradékokat és lesz, ami lesz alapon nekifogtam ehetővé varázsolni mindent.



  • Olívaolaj és vaj keverékén alaposan átmosott tetemes mennyiségű / 2 db / póréhagymát pároltam 
  • a karfiolt fel akartam szeletelni nyersen, de  nem sikerült, ezért kisebb darabokban tettem a hagyma tetejére
  • bőven megszórtam frissen reszelt szerecsendióval és megsóztam
  • 1 tojást és kb. 2 dl tejfölt kikevertem, reszeltsajtot szórtam bele és ezzel öntöttem le  a karfiolt
  • alufóliával letakartam és 20 percig sütöttem kb. 160 fokon, ezután fólia nélkül 10 percig magasabb hőmérsékleten, hogy szép színe legyen
  • friss vágott petr.zölddel szórtam meg
A fiúknak sütöttem mellé egy kis húsfélét is, de nekem nem kellet.
Mostanában megint kevesebb húst eszem és most így érzem jól magam.


A karfiol nem sült pépesen puhára, de nem is kell, hogy olyan legyen. Aki még nem kóstolta a roppanós, félig sült zöldségeket, akkor itt az ideje kipróbálni. Sok zöldség nyersen is ehető, akkor roppanósan meg főleg nagyon finom.

Tojásos öntetben sült kelbimbó sült fokhagymás pirítóssal


Szerencsém van, a mi családunkban mindenki szereti a kelbimbót. Sokféle köretet késíztettem már belőle, de rendszeresen teszem levesbe is kelkáposzta helyett.
Ezek olyan szépek voltak, hogy nem tudtam ott hagyni a boltban, pedig semmi ötletem nem volt akkor a felhasználására.
Amikor jön a hidegebb az idő, egyre gyakrabban készítek sült fokhagymát is, mert pirítósra kenve nagyon szeretjük.

  • alufóliából csomagot készítek, ebbe teszem a fokhagyma gerezdeket, olajat öntök rá, megsózom, borsozom  és toscan- vagy provanszi fűszerkeverékkel szórom meg
  • 150-160°C-on sütöm kb. 35-40 percig
  • puha, illatos, ízesés krémes lesz, könnyen ki lehet nyomni a héjából
  • a legjobb persze, ha hatalmas gerezdeket választunk

Készítettem már saláta öntetet is úgy, hogy a joghurtba belekevertem a fokhagyma pépet és ezután ízesítettem tovább. Fantasztikusan finom volt!



  • a kelbimbókat tisztítás után ketté vágtam és sós vízben előfőztem / ha kisebbek, nem kell elvágni /
  • egy vajjal kikent sütőedénybe tettem a vágott felükkel lefelé 
  • egy tojást kikevertem  2 dl tejföllel és 1 dl tejszínnel / csak azért, mert volt maradék /, só, bors került bele és ráöntöttem a zöldségre
  • jó húsos bacon szeleteket tettem közéjük
  • mozzarella sajttal betakartam és betettem a sütőbe, hogy jól összesüljön
  • a megpirított kenyér szeleteket megkentem a sült fokhagyma péppel
Egy pohár száraz fehér borral tökéletes vacsora volt.

Tejfölös savanyúkáposztasaláta sült fokhagymás lepénnyel

 Egy végtelenül egyszerű, de nagyon egészséges saláta. Igaz, nem árt szeretni a savanyúkáposztát.
A zöldségesünkben az egyik fiatal eladótól hallottam, ezért mertem elkészíteni, pedig első hallásra furcsának tűnt. Mint szinte mindig, én most is változtattam rajta, szerintem előnyére.


Eredetileg úgy szólt, hogy a --ha szükséges, mossuk ki -- a savanyúkáposztát keverjük össze a tejföllel és tegyünk bele virsli karikákat. Pirítóssal nagyon finom!
Ehhez képest én így készítettem:

  • a savanyúkáposztát kissé kimostam és a szálakat elvagdostam, hogy könnyebb legyen enni
  • sűrű tejfölbe kevertem a káposztát 
  • sóztam, borsoztam, vágott petr.zöldet szórtam bele
  • a virslit vastagabb karikákra vágtam és kevés olajon megsütöttem, ezután az ízes olajjal együtt a káposztához kevertem
  • egy almát felkockáztam és ezt is a salátába tettem



Előző nap vacsorára teljeskiőrlésű lisztből  naan kenyérhez hasonló lepényeket sütöttem --  élesztővel és serpenyőben, szárazon. Ami megmaradt, azokat javítottam föl egy kicsit.
A sütőben megsütöttem három fej fokhagymát gerezdjeire szedve--150-160°C-on kb. 35 percig.


A lepényeket megkentem a sült fokhagyma péppel és Tihany kékpenészes sajtot tettem a tetejére, ezután a sütőben alaposan átmelegítettem.
Nagyon, nagyon finom lett!


Amikor először készítettem, azt gondoltam, hogy a tejföl egy részét kefírre cserélem,  mert az mégsem olyan zsíros, de nem volt jó ötlet, mert ezzel még savanyúbb lett. A tejföllel finomabb volt!
Ha csak sima pirítóssal akarjuk enni, akkor a salátába keverhetünk kis darabokra vágott sajtot is.

2013. október 5., szombat

Húsgolyók paradicsommártásban


Ezt az ételt már többször elkészítettem, de eddig még nem írtam  le. Ezért lesz most itt két különböző ételfotó, mert kép azért készült régebben is. Nincs semmi kötelezően készítendő folyamat, bátran és szabadon variálható ízlés szerint. A paradicsom és a bazsalikom persze nem hagyható ki.


Ez a most készült étel, sok friss bazsalikommal, fehérborral készült szósszal.


Ez az előző, amiben sok koktélparadicsom van és a húsgolyó marhahúsból van és  jobban meg van pirítva, ettől egy kicsit más az íze.


A hozzávalók mennyisége tetszőleges arányban változtatható, nekem sem volt szándékosan kimérve semmi, csak így alakult.

  • 1/2 kg darált sertéshús vagy marhahús
  • 1 nagy fej hagyma + egy kisebb
  • 2 paradicsompaprika / elhagyható /
  • 5 db nagy, egész aszalt paradicsom  vízben beáztatva / elhagyható / 
  • 1 kicsi, de erős csilipaprika elhagyható /
  • 1 doboz konzerv darabolt paradicsom
  • kb. 1 dl száraz fehérbor
  • szükség szerint víz
  • 2 szál friss kakukkfű
  • 15 levél bazsalikom + még ennyi a tálaláshoz
  • olívaolaj + naprafogóolaj
  • só, frissen őrölt bors
  • grana padano sajt vagy más kemény sajt 


A paradicsompaprikát a sütőben megsütöm, jó feketére. Tálba szedem és letakarva állni hagyom, hogy
 felpuhuljon a héja és könnyen le lehessen húzni.


A darálthúst összekeverem a kisebb fej hagymával, amit apróra vágok és megpárolom. Só és bors kerül bele, ezután apró golyókat készítek.
A régebbi képen látszik a sok apró gombóc, ami csak fél kg húsból készült.
Most nem volt kedvem ennyi apró gombócot gyártani, meg időm sem volt igazán, ezért kicsit nagyobbakat késíztettem és csak 38 db lett.
Olajban kisütöttem és később tettem a már kész mártásba.


Ezek az apró marhahúsból készült golyók. Más ízük van, mint a sertéshúsnak, de ez egyáltalán nem számít.
Kisütés után el kell dugni, mert olyan, mint  a snack, és az arra járó családtagok minden alkalommal bekapnak egyet. Valamiért ilyenkor elég gyakran járnak a konyha felé.


Úgy is készíthetem, hogy olívaolajon megpárolom az összevágott hagymát, ráteszem a csilit, a paradicsomot, a bort, fűszereket, sót és készre főzöm
  • vagy úgy csinálom, mint most is, hogy egy késes aprítóban összevágok mindent egyszerre---a konzerv paradicsomból is teszek bele, hogy a gép jobban össze tudja vágni és ezután öntöm az egészet a felmelegített olajra
  • ráöntöm az összes paradicsomot és még vizet, ha sűrű lenne, azután a bort is beleöntöm és megfőzöm
  • a kész mártásba beleteszem a húsgolyókat és összeforralom, hogy a hús is átvegye a paradicsomos ízt
  • a bazsalikom és a bor kellemesen ízesíti, nem is igényel más fűszerezést, de lehet hozzá adni bármit, ami szeretnénk.


A tányérra szedett ételre reszeljünk sajtot és szórjuk  meg friss, összetépkedett bazsalikommal.
Tetszés szerinti tésztával tálaljuk.
A legtöbb időt igénylő része a húsgolyók előkészítése, de ezt meg lehet sütni előre is, ha van rá időnk és a fagyasztóban megvárhatja, amíg sorra kerül. Ezután már gyorsan készülhet belőle akár vacsora is.