2013. október 27., vasárnap

Rétestészta házilag III.


Igen és nem. Nem, nincs harmadik recept, de azért lesz harmadik bejegyzés, mert a nagy sietségben elfelejtettem leírni egy fontosnak gondolt megjegyzést.

Az első receptnél írtam, hogy a hozzáadott víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ.
Ez változatlanul igaz!
Most is így jártam és azért érzem fontosnak, hogy erre így hívjam fel a figyelmet, mert talán van, aki elmentette magának a receptet és nem szeretném, ha kellemetlenség érné és ezért feladná a készítését.

A tojás nagysága is számít, hiszen folyadékként viselkedik, ezért lehet, hogy több lisztre lesz szükség a jó állagú tészta eléréséhez.

Nekem sem kellett a teljes 2 dl-nyi víz mennyiség, mert maradt kb. 40 ml.  Talán nagyobb volt a tojás, de lehet, hogy a liszt is kevesebb vizet vett fel.

A burek elkészítésénél azonban beleöntöttem a teljes víz mennyiséget, ezért lisztet kellett még adnom hozzá.

Remélem segítettem ezzel a rövid kiegészítéssel  és nem kell senkinek csalódástól elkeseredetten feladni a rétes készítést.

Rétestészta házilag II.


Csak azért írok még egy bejegyzést, mert az elsőnél regisztrált majdnem 30 000-es látogatottság már felelősséggel jár!
Készítettem én azóta is rétest, de köztudottan nem kedvencem a sütés, ellenben a süteményeket szeretem, szereti a családom is, ezért muszáj rávenni magam a sütésre.
Ennek a nemszereteksütni dolognak azonban az a következménye, hogy ritkán sikerül olyanra és úgy egy sütemény, ahogy az eredetileg ki lett találva. Ennél fogva én nem is nagyon írok ide süteményeket, vagy, ha mégis, akkor csak az igen jól sikerült példányok képével.
Azt viszont sosem titkolom, hogy valószínűleg a recepttel nincs baj, mert más oldalakon csodás képeket látok a receptek mellett.
A rétes is volt már kevésbé sikeres, pedig a recept működő képes.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen a liszt. Igaz, én már csináltam réteslisztból, sima lisztből és, mint most, kenyérlisztből.

  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve
Ha normális módon dolgozunk, akkor a siker garantált!
Rendszeresen kisebb adagokat készítek a tésztából, mert nem akarok egész asztalnyi tésztával bajlódni, hiszen a tepsibe úgysem férne bele, ha pedig el kell vagdosni, akkor egyszerűbb az elején kisebb tésztával dolgozni.

A tésztát dagasztó spirállal kidolgozzuk addig, amíg hólyagos nem lesz. Elárulom, nálam nem mindég vannak hólyagok, de ez nem probléma. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és szép sima felületű legyen.Az edény oldalára már ne tapadjon fel.

Ebből a mennyiségből három adagot szoktam készíteni és a leszakított maradék tésztával együtt lesz négy rétesem.
A tészta szélét sem szoktam mindég leszedni, de ha igen, akkor ismét ki lehet húzni.
A gombócokat kissé olajos edényben pihentetem, hogy ne száradjon ki.

Tanulság: az olajban állott tésztát már nem lehet gombóccá formázni, de kihúzni igen. Ekkor azonban nem a lisztes terítő a megoldás, hanem a konyhapult.


Normális esetben egy erre a célra használt terítőn húzzuk ki a tésztát. A terítőt alaposan megliszteztem és először kinyújtottam a tésztát, azután kezdtem el kihúzni.
Látszik, milyen szépen sikerült. Ilyen mennyiséggel könnyebb dolgozni, jobban kezelhető.


A kihúzott tésztát olajjal vagy olvasztott zsírral megöntözzük és ezután mehet rá a töltelék.
Az alma alá általában kekszmorzsát vagy búzacsírát szoktam szórni, de most egyik sem volt itthon, mert hirtelen felindulásból kezdtem hozzá.
A cukrozott darált dió viszont tökéletesnek bizonyult. Erre tettem a reszelt párolt almát, amit kevés fahéjjal ízesítettem.


A terítő segítségével egyszerű feltekerni, csak a sütőlapra helyezéshez kell egy kis ügyeskedés, mert a tésztakígyó puha és könnyen kiszakadhat. Nekem is kiszakadt, de ettől még nem esik szét. Ha van valaki, aki segít ebben a műveletben, akkor használjátok ki.
Készítettem egy mákosat is, mert a férjem azt szereti, de a töltelékek számtalan módon változtathatók.
Volt párolt káposztám is, de azt azért nem tettem bele, mert előző nap egy adag bureket sütöttem és így elég volt a sósból.
A rétesek tetejét olajjal kikevert tejföllel kentem meg.


180 °C-os sütőben 15 - 20 perc alatt megsül.
Nekem egy időre le is kellett takarni.


Ez pedig a letépkedett szélekből készült. Nagyon jól összegyúrható és jól húzható tészta lett belőle, kár lett volna kidobni.


Az olajos tejföl tökéletes volt a tészta kenéséhez.


Nekem sosem lett még ropogósra sült ez a tészta, de azt hiszem, ez nem is olyan.
Annyira vékony, hogy a töltelékektől teljesen átázik.


Rétestésztából készült hagymás, spenótos burek


Hát, ez megint egy olyan étel, amelynek számos változata létezik és én nem is szeretnék egyik vagy másik mellett állást foglalni.
Találtam egy remek összefoglaló írást a Mindmegettén, érdemes elolvasni. 
Nem szeretném ismételni a szöveget, de a lényege az, hogy a tészta is különféle, bár írnak egy ropogósra sült, kissé vastagabb tésztáról, amihez az enyém egyáltalán nem hasonlít.
Megnéztem viszont a YouTube videóit, amiben az egyikhez hasonlíthatna az, amit én készítettem, csak hát én nagyon amatőr vagyok ebben.
Nekem nem is az volt a fontos, hogy olyat- és úgy készítsek, amit az eredeti helyeken, hanem az, hogy van megint egy olyan étel, amit beilleszthetek a hétköznapokba.
Jó példa a mi finom lecsó receptünk. Ha valaki autentikusat keresne, jól megdolgozhatna érte, hiába. Pedig a lecsó igazán a miénk!

" Szerbiában közkedvelt a hatalmas kerek burek, amely szintén nagy tepsiben, de feltekerés nélkül készül, valószínűleg a 15. század végéről Niš városából származik. A hagyomány szerint egy igazi isztambuli pékmester, bizonyos Mehmed Oğlu készítette először, innen terjedt el aztán a térség több mai országába. Ebben a típusban a vékony tésztarétegek közé kerül a különböző töltelék, a megsült nagy bureket pedig tortaszerűen szeletelik."



A tészta adott volt, mert van nekem egy jól működő rétes receptem, amit bizony néhány évvel ezelőtt ide a blogba is beírtam.
Azóta is készítettem--igaz, nem túl gyakran--, de sajnos  a gyakorlat hiánya néha nekem is szerzett nehezebb perceket.

Most, hogy a videók között nézelődtem--vesztemre--kipróbáltam azt, hogy az elkészített tésztát egy olajjal felöntött edénybe tettem a felhasználásig. 
Hát, nem kellett volna!
Olyan lett a tészta, mintha megfőlt volna. Felpuhult, összetapadt a többivel és amikor kivettem, hogy visszagömbölyítsem, mielőtt kihúzom, hát szörnyű volt.
Ennyire olajos tésztát nem lehet összegyúrni, mert nem tapad össze!


  •  35 dkg liszt
  • 2 ek puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl vízben elkevert 1/2 kávéskanál 10%-os ecet és 1/2 kk. só
Dagasztó spirállal jól kidolgozzuk a tésztát és kiadagolva, kevés olajjal lekenve pihenni hagyjuk.

Most én itt nem tépkedtem le a széleket, mert a tészta ugyan jól nyújtható volt, de elég szakadékony lett.
Nem lett ettől semmi baja, csak egy kicsit vastagabb tészta részeket találtunk a rétegben.
Hat kicsi gombócot készítettem belőle, mert összesen 67 dkg lett és ezt osztottam el.

                             

Most úgy húztam ki a tésztát---ahogy egy videón láttam---, hogy a munkapulton dolgoztam vele, mert itt ezt a nagyon olajos tésztát könnyen lehetett kezelni és csak hajtogatni kellet, nem feltekerni.
Egymás után tettem a töltelékkel megrakott tésztát a következőre és mindég újabb adag tölteléket szórtam a gombóc köré és ismét ráhajtogattam a tésztát.

Töltelék:

  • 3 közepes fej hagyma nagyobb kockákra vágva és megpirítva 2 gerezd fokhagymával
  • 15 dkg leveles--mirelit--spenót felolvasztva
  • 20 dkg krémfehérsajt
  • 15 dkg túró
  • frissen őrölt bors
A megpirított hagymához kevertem a többi alapanyagot és készen is volt.



Négy réteg után tepsire tettem és felvert tojással megkentem.


A maradék két gombócból és töltelékből még egy -egy kisebb bureket formáztam.
180°C-on sütöttem---egy ideig lazán letakarva--kb. 20 percig


A házi csiliszósszal kikevert görög joghurt nagyon finom volt hozzá.