2013. november 3., vasárnap

Házi vaníláscukor


Ez nem egy olyan bejegyzés, ami igazi újdonság lenne. Inkább csak azért írom le, mert ötletet adhat, hiszen én is mindig örülök, ha mások felhívják a figyelmem olyan természetesen egyszerű dolgokra, amire azt szoktam mondani, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
A felhasznált vaníliarudat kristálycukorba dugdosni természetes dolog. Ezt már sokan ismerik és használják.
Nekem viszont szerencsére folyamatosan marad vanília héjam, de ennyit nem tudok cukorba folytani.
Igaz, eltehetném, de meddig őrizgessem?
Amikor már néhány hónapja illatosítja a vanílahéj a cukrot és közben lesz frissen elhasznált is, akkor szoktam azt csinálni, hogy kiszedem a cukorból a régi darabokat és beleteszem a frisseket.

A kiszedett szálakat néhány nap alatt alaposan kiszárítom és összetördelve kristálycukorral porrá őrlöm.


Ebből nagyon aromás, erősen illatos vaníliás porcukrom lesz.
Annyira drága a vaníliarúd, hogy muszáj minden porcikáját hasznosítani!

Karfiol levelek kapros mártásban


Igeeen!
Végre volt bátorságom kipróbálni, hogy valóban ehető-e a karfiol zöldje?
Olvastam már többször, hogy nem kell kidobni, mert salátát is lehet belőle készíteni, de senkinél nem láttam még, hogy valóban el is készítette.
A saláta most nem volt szimpatikus, de így, kicsit blansírozva és leöntve szósszal, nagyon finom lett.
A külső levelek szára kicsit fásnak tűnt, de azt is megfőztem, mert az egész karfiol friss volt és ezért úgy gondoltam, ezt sem érdemes kidobni. Jól gondoltam, mert szépen megpárolódott ez is és tényleg nem volt annyira fás.
Rengeteg zöld van egy karfiolon és már máskor is dühös voltam, hogy a karfiol árában kell megvenni a zöldet, ami a kukában végzi.
Sajnos előírás van rá, hogy százalékosan mennyi zöld lehet a karfiolon. Az is igaz sajnos, hogy ez nem mindig így van, mert többször van rajta a megengedettnél több, de ezt valahogy nem piszkálja a fogyasztóvédelem.
Nem baj, engem ezentúl már nem érdekel!

A zöld szárakat alaposan megmostam és a nagyobbakat ketté vágtam.
Sós vízben előfőztem, de csak annyira, hogy ne legyen nyers.
Tettem hozzá néhány karfiol rózsát is, mert így azért kevés lett volna.
Kikentem egy sütőedényt és morzsával is megszórtam, hogy felszívja a sütés közben kiengedett levet.
Beletettem a zöldségeket és készítettem egy kapros besamel szerű szószt, ezzel öntöttem le



Na, erre nem vagyok büszke, de rólam tudni kell, hogy képes vagyok minden újdonságot kipróbálni akkor is, amikor előre tudom, hogy nem lesz jó.
Ezzel is így voltam, de ha nem veszem meg, nem vagyok hiteles azzal, ha azt mondom, többet ilyet, SOHA!
Ebből egyébként három különböző ízesítésű van, de a többit nem fogom kipróbálni.



A színe szürkés, az állaga sűrű, az illata semmilyen, az íze egy tubusos sajtkrémre hasonlít.
Tudtam, hogy nem árt az egészségünknek---a családom nem is tudott róla -- de egy ilyen finom kapros szószhoz elegendő egy normális sajtból / trappista / belereszelni egy adagot.
Ez a vacak sem tett többet hozzá!
A végeredmény nem lett rossz, a sajtszósz ellenére sem. A kapor különösen kellemes volt a zöldségekkel.

  • olajon apróra vágott egy fej hagymát fonnyasztottam
  • egy gerezd fokhagymát tettem bele
  • hozzáadtam az összevágott friss kaprot és összepároltam egy kicsit , de csak annyira, hogy éppen ne legyen nyers íze / a friss kapornak nem kell sok főzés /
  • lisztet szórtam rá és jól elkeverve egy kicsit megpirítottam, mint a rántásnál / csak világosra /
  • felengedtem tejjel és vízzel, ÉS itt öntöttem hozzá ezt a dobozos szószt, ezután sóztam, borsoztam és összeforraltam
Ráöntöttem a karfiol levelekre és kb. 20 perc alatt a sütőben összesütöttem.


Van ám nekem finom sajt készletem is, amit a megfelelő alkalmakra és a megfelelő ételekhez tartogatok.
Ezekből sosem kell nagy mennyiség, mert igazi ízük van és ez bizony érződik az ételekben.
Ha jó áron tudom levadászni őket, akkor mindenképp veszek. Azután jöhet a recept vadászat vagy egyszerűen várom az ihletet vagy kamikáze módjára hozzálátok alkotni.