2014. március 8., szombat

Csirkeszárny combocskák ázsiai ízesítéssel


 Van egy kedves blogger ismerősön / személyesen sajnos, nem  /, aki fantasztikus ázsiai ízvilágú ételeket főz. Olyan képekkel, hogy annyira kedvet kapok az elkészítéséhez, hogy alig várom a lehetőséget. Ez a csirkeszárnyakból készült étel ugyan nem egy ilyen recept, de ebből a húsból már készítettem egy ételt, ami szintén nagy siker lett, ezért most is Péter segítségét kértem és nem bántam meg.
Nagyon profi és precíz leírást kaptam, igaz nem grammokban kiszámolva, mert Péter néhány receptje  feltételezi a konyhai előképzettséget és a kreativitást. Ez nálam nem gond, hiszen többször írtam már, hogy egyszerűen képtelen vagyok úgy elkészíteni egy ételt, hogy közben ne változtassak a recepten. Most viszont igyekeztem betartani, mert a végeredmény nem lehetett akármi.
Van egy kézzel készült, igazi wokom, ez nagy segítség, de e nélkül is elkészíthető. Kell viszont olyan edény, amiben lehet erős tűzön sütni, pirítani.



  • Azzal kezdtem, hogy a csirkeszárnyak combos részét valódi combocskákká formáztam. Ezt úgy kell megcsinálni, hogy a vastagabb vége felé fel kell tolni a húst, közben a csontról le kell kaparni és át kell vágni a vékonyka inakat. Amíg csináltam, / 25 db / többször abba akartam hagyni, de aztán mégis én győztem.
  • Ezután minden ízesítés nélkül olajban megsütöttem--szinte készre--de nem ropogósra.
  • A ropogós sütés a következő forduló volt. Igazán forró olajban szép színes ropogósra sütöttem. Úgy nézett ki, mintha kiszáradt volna, de nem volt vészes. Ezután félre tettem mindet.
  • Újhagyma kellett volna, de faluhelyen néha az alapanyagok beszerzése legalább olyan kihívás, mint egy étel elkészítése. Helyette póréhagyma is jó lett volna, de az sem volt. A vöröshagymát ugyan Péter nem javasolta, de nekem volt egy fehér hagymám, ami nem annyira markáns ízű, ezért ezt tettem bele. Ha ez sem lett volna, akkor marad a hagyományos vöröshagyma.
  • Egy nagy diónyi gyömbért meghámoztam és levágtam belőle egy kisebb darabot --ez majd külön kell, a többit pedig apró kockákra vágtam
  • 5 duci gerezd fokhagymát összetörtem és durvára vágtam
  • 3 kisebb szárított csilipaprikát használtam
  • Egy előzetes egyeztetés alkalmával Péter azt javasolta, hogy kb. 2dl húslevesből készítsek egy 1/2 dl-re beforralt koncentrátumot. Megcsináltam azt is, mert igazán hű akartam maradni a recepthez.
Na, itt én is bajba vagyok kicsit a mennyiségekkel, de megpróbálom leírni.Semmit nem mértem, de gyakran kóstoltam.

  • kb. 1/2 dl sötét szójaszósz + 1/2 dl teriyaki szósz + rizsecet és kb. egy kávéskanál cukor
  • az egész egy édes-pikáns ízű, de inkább se édes, se savanyú egyveleg legyen




  1. Olajban - wokban felhevített - a darabos gyömbért addig sütöttem, amíg a széle színesedni kezdett, azután beledobtam a nagyobb darabokra tört szárított csiliket és addig sütöttem, amíg barnulni nem kezdett. 
  2. Na, ez nem is olyan egyszerű, mert a fekete edényben a sötét színű paprika mikor is barnul? 1-2 perc-talán. Akkor viszont ki kell szedni mindent. Az olaj kellően csípős marad.
  3. A hagymát erős hővel néhány perc alatt kell megsütni. Ez persze függ a hagyma mennyiségétől, de kezdjen színesedni, pirulni
  4. Ezután mehet bele a fokhagyma, azután a gyömbér 1-2 percre
  5. Beleöntöttem az előzőleg összekevert szószt, a leves koncentrátumot és még legalább egy 1/2 dl vizet, hogy kellő mennyiség legyen
  6. Ezt később besűrítettem kb. egy kk. keményítővel. A szósz ne legyen sem sűrű, sem híg
Ezt a leírást Péter adta, most én is ideírom:

A lényeg, hogyha elég meleg a wok, akkor a szósz füstölni kezd és szinte megég.
Ezt ne várd meg, de azért kell a nagy hő, mert ez ad neki egyedi ízt.
Ha ügyesen égeted meg a szószt, akkor pont licsi íze lesz az ételnek. Vicces ugye?

  • na ez azért kihívás volt a készítés közben



Kínai tojásos tésztát főztem ki egyszerűen sós vízben és tálalásnál a szósz egy részével kevertem össze.
A másik részébe beletettem a ropogósra sütött húst és gyorsan összemelegítettem, de vigyáztam arra, hogy ne főzzem és ne puhuljanak meg a csirkeszárnyak.
Nagyon, de nagyon finom lett! A csili ugyan égette a szánkat, de ez így jó és a csili fantasztikus tulajdonsága, hogy gyorsan elmúlik a csípős hatása az étkezés végén.
Szerintem még a licsi íz is benne volt, bár magamtól én nem mondtam volna ilyen összehasonlítást, de a szószos tésztának valóban volt egy kellemesen pikáns, enyhén gyümölcsös íze. Jó, mondjuk, hogy volt.
Nem olyan nehéz elkészíteni, mint első olvasásra tűnik, de mindenképp kell hozzá egy adag elszántság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése