Kagylós, polipos rizottó

Kedvenc boltom ismét elkényeztetett tengeri herkentyűkkel. A kagylóról már írtam, de nem régen találtam egy polip konzervet is. A kagyló még mindig akciós,  ezért újból vettem egyet. Gyönyörűek! Kék kagylók Horvátországból.

A polipkonzerv sós lében, natúr ízzel, gondoltam, nem lehet ehetetlen. Kicsit bizarr volt, de annál érdekesebb.

Nem bírtam megállni, hogy meg ne kóstoljam, pedig bármennyire bevállalós is vagyok, voltak már feledhető élményeim. Néhány éve csigákat szedtünk, koplaltattam őket, megfőztem és a családom nem természetesen ugyan, de jó ízűen megette. Nekem már nem esett olyan jól, de ma is azt mondom, ha elém teszik elkészítve, valószínűleg megenném mindenféle előítélet nélkül.

A polipkonzervnél is az volt a véleményem, hogy miért kellene, hogy annyira lelkesedjek az ilyenfajta ételekért, amikor gyerek koromban nekem a csirke lábát kellett fognom amikor levágták és nem tintahalat tanítottak pucolni. Szóval, nem tagadom, néha csak az a kíváncsiság hajt.
Azt is tudom, hogy ezek az ideszállított alapanyagok megközelítőleg is csak gyenge utánzatok. Viszont abban is biztos vagyok, hogy "bizonyos" éttermi rizottókban és egyes pizzákon ugyan ilyen alapanyagokkal fogok találkozni. Akkor meg miért ne készíthetném el itthon, az étterem helyett....?

• 25 dkg rizottó rizs
• 1 fej hagyma
• 2 ger. fokhagyma
• 1,5 l húsleves/ jobb esetben alaplé /
• 1 dob konzerv koktélparadicsom
• 1 dob konzerv polip
• 1 cs. fagyasztott kagyló
• vágott petr.zöld
• só
• frissen őrölt bors
• 5 dkg vaj
• bő 1/2 dl száraz fehérbor

Az olívaolaj és vaj keverékén megpároltam az összevágott hagymát és fokhagymát. Megsóztam egy kicsit, hogy könnyebben puhuljon. Rátettem a rizst, felöntöttem a borral, elforraltam és elkezdtem adagolni hozzá az alaplét. Amikor elfőtt egy adag, akkor tettem rá a következő merőkanálnyit. Egy-két kanállal egyszerre.


Közben kiolvadt a kagyló is. Amikor már csak kb. tíz perc volt hátra, hozzátettem a kagylót, öt perc főzés után tettem bele a polipokat és a paradicsomot. A paradicsomot leszűrtem, csak a bogyók kellettek. Megszórtam borssal és egy kevés csilipehellyel. Tálalásnál vágott petrezselyemzöldet szórtam rá.


Úgy olvastam, hogy a tenger gyümölcseis rizottókra és tésztákra nem szokás parmezánt szórni. Én sem tettem. Igaz, parmezánnal még nem is találkoztam, de azt láttam, hogy szakácsok ugyan azt a sajtot használják, amit én is megvehetek a CBA-ban.

Sajtos pogácsa

A pogácsa elkészítésének ez a módja nem olyan újdonság, mint amilyen tetszetős a végeredmény. Olvastam már erről a kis trükkről, de még nem próbáltam ki. Azt hiszem az egy édes tészta volt, de most, hogy megtaláltam ezt a receptet, kipróbáltam. Nem vagyok jó pogácsa készítő, elment tőle a kedvem néhány sikertelen próbálkozás után. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy azonos tésztából miért sikerül nagyon finom sajtos rudakat sütni. Pogácsa fóbiám van? Remélem, nem.
Ez a recept egy Nők lapja újságból van és őrizgetem egy ideje, de most elérhető közelségbe kerül a blogon. A receptben Lajos Mari azt írja, hogy igyekezzünk minél kevesebb " szabászati hulladék"-kal dolgozni, mert nem lehet újra ilyen állagot elérni a tésztával. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy négyszögesítem a kört, ill. a pogácsát. Hulladék nincs. A pogácsa tésztája azért nem olyan magas, mint amilyen lehetne, mert én a liszetnek egy részét kicseréltem teljeskiőrlésűre. Az egészség oltárán feláldoztam a szépséget. A sok sajttól így is nagyon finom lett, és azért, hogy a pogácsa minden darabját élvezhessük, a megsült és kihűlt kockákat adagonként bedugtam a fagyasztóba. Szobahőmérsékleten felolvasztva olyan, mint a frissen sült, de már kihűlt pogácsa. / a szalagos fánk is így bírja a mélyhűtést /

• 25dkg félzsíros túró
• 25 dkg hideg vaj/ margarin
• 1 dl tej
• 1 dl tejföl
• 1 kk. cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 + 1 db tojássárgja
• 1 ek só
• 60 dkg liszt / nekem 25-35 arányban tk. liszt és fehér /
• 20 dkg sajt + 10 dkg a tetejére

Leegyszerűsítettem az összeállítást és bedobáltam a késes robotgépbe minden hozzávalót. Kicsit nehezen birkózott meg vele, de a javát elvégezte. Egy tojás sárgája és a 10 dkg sajt kivételével minden más bele került. Amikor kiborítottam, még egyszer jól átgyúrtam és egy gombócba igazítva pihentettem 1/2 órát.

Ezután kinyújtottam 1 cm vastagra és megszórtam a lereszelt sajttal. Hosszabbik oldalánál feltekertem egy rúdba, mint a beiglit. Újabb pihentetés ill. kelesztés következett 1/2 órát. Kinyújtottam kb. 3 cm-es vastagságúra, megkentem a maradék tojással és megszórtam a maradék reszelt sajttal, és ezt vágtam négyzetekre, hogy ne legyen hulladék. Akinek jobban tetszik a pogácsa forma, az szaggassa ki egy kisebb, 4 cm-es méretű formával. Sütőlemezre rakosgatjuk és eredetileg kelesztés nélkül megsütjük. Nekem egy kicsit keltek még sütés előtt és így kerültek a forró sütőbe. Pontosabban a jó meleg sütőbe, mert nálam a 200 fok éget. 20-25 perc sütést ír a recept, de nem kellett ennnyi.

Nekem kb. 20 perc alatt és 180 fokon sült meg.

Ricset avagy a sólet kistestvére

Nem szeretnék elmélkedést folytatni a sóletről, mert nálam jobban értők- és ismerők már megtették, azokat a bejegyzéseket érdemes elolvasni, ha valakit érdekel az eredete. Annyit azért elmondok, hogy a sólet és a ricset között az a különbség, hogy a sóletbe teszünk gerslit és ettől ez az étel más nevet kap. Az én ismeretségem ezzel az étellel egy régi szakácskönyv kapcsán kezdődött. Azóta talán évente egyszer készítem, de nem alkalomhoz kötve, hanem akkor, amikor eszembe jut. Egy-két kiadós evés után nyugodtan kivárjuk a következő évet. Nem gondolnám, hogy ez az elkészítési mód az eredeti, de talán hasonlít hozzá, amennyiben a régebbi szakácskönyvek ezt fontosnak tartották.

Most nem készítettem nagy mennyiséget, de még így is jutott mindenkinek bőségesen.

• 30 dkg tarkabab


• 5 dkg árpagyöngy


• 2 fej hagyma


• 2 ek libazsír


• 2 kk őrölt pirospaprika


• 1 ek sós darált paprika


• 2 ger. fokhagyma


• 3-4 ek liszt


• 1 db füstölt pulykacomb


• 1 kisebb füstölt csülök


• 7 db tojás

Azzal kezdem, hogy egy elég nagy lábasban, amit a sütőbe is be lehet tenni megolvasztom a libazsírt és megpárolom benne a két fej apróra vágott hagymát. Ráteszem a sós paprikát és az összetört fokhagymát is. Most kerül bele a liszt, amit jól elkeverek. Rászórom az őrölt paprikát és felengedem vízzel. Összekeverem, beleteszem az áztatott babot és a gerslit. A nagyobb darabokra vágott, előfőzött húsokat is hozzá teszem és felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Felforralom és ezután beteszem a sütőbe.

170 fokon sütöm két óra hosszat. Ezután kiveszem, megkeverem és beleteszem a tojásokat. Ha nagyon elfőlte volna a levét, akkor most pótolom. Visszateszem a sütőbe és 160 fokon még egy órát sütöm.

A sólet olyan sűrű legyen, mint egy nem túl híg főzelék. Tehát, ne álljon meg benne a kanál.

A főzési idő függ a bab mennyiségétől, de szerintem nem kell 4-5 óra hosszáig főzni.

Moszkauer vagy valami hasonló

Ez a recept legalább 30 éve került hozzám. Egy akkori kolléganőmtől kaptam, mert már akkor is lelkesen gyűjtöttem mindenféle receptet. Sokat számított, ha kipróbálta már az, akitől én kaptam. A sütemény neve semmit sem mondott, de nagyon tetszett. Elkészíteni sem volt nehéz, bár a csokis talp sokszor lemaradt róla idő hiányában, de ez senkit nem gátolt meg abban, hogy megegye. Egy ideig gyakrabban készítettem, azután elfelejtődött. Nem régen láttam valamelyik blogon egy receptet, de sajnálatos módon nem jegyeztem meg a hozzávalókat, mert úgy gondoltam, van nekem sajátom. Nem állítom, hogy ez egy eredeti recept, sőt, egyáltalán nem tudom, milyennek kellene lennie? Nem néztem utána, de akit érdekel, tegye meg.

• 16 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 15 dkg margarin
• 8 dkg darált narancshéj
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 dl tejszín
• 1-2 dkg liszt

Lassú tűzön összefőzöm a margarint, cukrot, diót és a narancshéjat a tejszínnel. Beleteszem a vaníliás cukrot is és hozzákeverek kb. 1 ek. lisztet. A massza elég híg lesz, de ki kell hűteni és így még sűrűsödni fog.

Sütőpapíros tepsire teáskanálnyi masszát teszünk és egy kicsit lenyomkodjuk ill. szétkenjük.

Körülbelül 8 perc alatt megsül 170-180 fokos sütőben, de figyelni kell, ha a széle kezd barnulni, akkor már jó.

Ha kihűltek, az aljukat csokoládé mázzal vonjuk be.

• 10 dkg csokoládé
• 1 ek olaj

Én mikróban szoktam olvasztani a csokit. Először 2 perc 300 W-on, azután megkeverem és még 1 perc 400 W-on. Visszatenni már nem szükséges, mert kevergetés közben szépen felolvad az össszes csokoládé. Kenegetés közben melegen tartani, viszont kell.

Nekünk nagyon ízlik ez a változat. Sőt, én szoktam sűrűbb masszát is készíteni, mert legalább 5 dkg lisztet teszek a diós krémhez. Ekkor persze nem Moszkauer lesz a neve, de nagyon egyszerű és nagyon finom sütemény készül belőle.

Tönkölykenyér

Nem szoktam kenyér recepteket írni, mert ritkán használok pontos receptet. A végeredmény többnyire használható, ehető, még látványnak is ínycsiklandó, de néha nehezen jön össze. Nem mérek ki mindent pontosan csak beleöntöm a gépbe, mert rájöttem, hogy a burg.por, az olaj és az öregtészta nem igényel pontos mennyiséget, mert nem változtat a tészta állagán. A cukrot is csak az üvegből szórom, a lenmagpelyhet szintén, ezért nem akarok senkit olyan helyzetbe hozni, hogy kudarc érje.

Most mégis leírok egyet, mert tönkölyliszttel készítettem, és mert ez a liszt nagyon egészséges. A telj. kiőrlésű fajtáját szinte minden kenyerembe bele teszem. Most viszont fehéret is kevertem hozzá.

A tönkölyliszt nagyon szépen felemeli a tésztát, sokkal magasabbra kel meg, mint a sima kenyérliszttel. Az is igaz, hogy a kenyér magassága attól is függ, hogy mennyi teljeskiőrlésű liszt van benne. Minél több, annál kevésbé emelkedik meg a kenyér, viszont annál egészségesebb lesz.

A kenyérsütőgépben ilyen szépen összeállt a tészta. Az üst fala olyan, mintha nem is ebben készült volna, pedig itt készült, bizony.

Nem szoktam 20 percig dagasztatni a géppel, amikor csipog 15 perc múlva, akkor ki szoktam kapcsolni. A gyors programon keverem ki a tésztát, ezután a kikapcsolt gépben hagyom kelni 20-30 percig.

Ezután kiveszem és kézzel átgyúrom, illetve amíg megformázom, addig tart az átgyúrás. Sütőpapíros tepsibe teszem és sorsára hagyom egy ideig. Most télen hideg a konyhám, ezért néha két órába is bele telik, míg megkel a tészta.

Amikor a tepsi 2/3-áig megkelt, akkor pengével bevagdosom. Ilyenkor szoktam megszórni magokkal is. Hosszas kínlódás után kikísérleteztem egy ragasztót, mert mindég lepotyogtak a magok, én pedig meg akartam enni és nem a tepsiből összesöpörni egy marékkal.

2-3 evőkanál vízzel kikeverek 1 púpozott kávéskanál keményítőt és ezzel kenem meg a kenyeret. Rászórom a magokat és az ecsettel mégegyszer finoman átkenem a tésztát.
Ettől ugyan kicsit fehér lesz sütés után, mintha lisztes lenne, de biztos, hogy minden mag a helyén marad. Az ízét nem zavarja, minket pedig a látvány sem.

Ez a tepsi elég nagy. Az ebben sült kenyér általában 1350--1420 gr. között szokott lenni. Még így is minden nap sütök kenyeret, hogy mindég legyen elég tartalék, mire estére elkészül a másik.

• 20 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt


• 30 dkg fehér tönkölyliszt


• 20 dkg BL-80-as liszt


• 5 dl folyadék, benne 1 pohár kefír


• 1 púpozott kk. só


• 2 ek olaj


• 20 dkg öregtészta


• 1/2 mk. aszkorbinsav/ helyette 1 kk. ecet/


• 2 ek burg.pehely


• 3 ek. lenmagpehely / elhagyható /


• 1,4 dkg friss élesztő


• 1 ek. méz

A kenyérsütő géppel kevertetem össze. Figyelni szoktam a tésztát és, ha kell, pótolom a lisztet vagy a folyadékot, de csak óvatosan. Ennél a receptnél nekem éppen jó arányban voltak a hozzávalók.

Amikor kellően megkelt, szépen szétnyíltak a bevágások, akkor hideg sütőben kezdem el sütni. Megspriccelem vízzel a tésztát és a sütő falát is. Nekem 15 perc alatt melegszik fel a sütőm 180 fokra. Ekkor letakarom a kenyeret alufóliával és még hagyom 20 percig sülni.

Amíg a fűtőszálat nem cserélték ki, addig 200 fokra melegítettem a sütőt 20 perc alatt és így is sütöttem tovább még 20 percig. Most azonban nem hagyhatom csak 15 percig, mert megégeti a kenyeret, és elég a 180 fok. Ezért van ez a látszólagos alacsony hőfok.

Amikor megsült, rácsra teszem hűlni és ismét lespriccelem vízzel. Ez a fajta kenyér nekem sosem lesz cserepes, de erről már lemondtam. Próbálkoztam régebben, amikor ráértem, sikerült is, de a napi sütésnél ez mindég elmarad. Cserébe viszont nagyon-nagyon finom, egészséges, több napig eltartható, szépen szeletelhető kenyeret kapok.

Öregtészta készítése:

1. 50 dkg fehér liszt


2. 3 dl víz


3. 1 kk só


4. 1 ek olaj


5. 1 dkg friss élesztő


6. 1 ek cukor

A géppel összekevertetem a tésztát, kiveszem egy tálba, letakarom és másnapig hagyom kelni. Tulajdonképpen egy túlkelt tésztát kapok, amit állagjavítás céljából teszek a kenyérbe. Hűtőben sokáig eláll. Hamarabb elfogy, mint amennyit kibírna a hűtőben.

A kenyérsütésről és mindenféle hasznos tanácsról lehet olvasni Limara blogján. Nekem is ő segített, amikor Margit már nem tudott foglalkozni a pék tanoncokkal.

Vajas kekszek aszalt gyümölcsökkel

Dulmina kekszei nem hagytak nyugodni. A vajjal készült keksszel karácsonykor találkoztam hosszú évek óta. A saját receptem volt, de eddig margarinnal sütöttem, akkor viszont úgy gondoltam, nem érdekel a sok össze-vissza duma, én kíváncsi vagyok az ízére. Majdnem elájultam, amikor megkóstoltam. Mondhatnám, hogy eddig hogy tudtam e nélkül élni? A vaj íze semmivel nem hasonlítható össze!
Az egészségesebb sütemények éppen úgy érdekelnek, mint az ételek, ezért örültem, amikor megláttam Dulmina zabpelyhes kekszeit.



Az áfonyás változatot már kétszer is megsütöttem, másodszor az áfonya mellé még mazsolát is tettem. A graham liszt kellemes meglepetés volt, mert a teljeskiőrlésű búzaliszttel nem voltak jó tapasztalataim. Nekem mindég kesernyés mellékízt adott az ételnek. Ez a liszt viszont semmilyen mellékízt nem hozott. A tészta nagyon jól összeállt, pedig voltak fenntartásaim. Behűtöttem majdnem két órára, mert közben más dolgom is volt, de ezután kitűnően lehetett szeletelni. Igaz, én ilyenkor recés kést szoktam használni.

Gyűjtöm a különböző recepteket, mert nagyon rá lehet szokni. Legközelebb vegyes pehelyből fogom megsütni.


















A datolyás tallérok a saját receptemből készült. Ez más állagú, mint a zabpelyhes, ezért a fiam ezt jobban értékelte. Az utolsó darabokért már alkudozni kellett.

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 5 dkg kukorica keményítő
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk. szódabikarbóna
• csipet só
• 2 ek méz
• 5 dkg nádcukor
• 1 kk. fahéj
• 1/2 dl víz
• 5 dkg aszalt datolya apróra vágva
• 5 dkg aszalt barack apróra vágva

Vízből kellhet még, ha a liszt több folyadékot képes felvenni a fajtájától függően. Aszalt gyümölcsöt lehet többet is tenni bele.

Nekem az vált be a gyümölcsök aprításánál, hogy vágás közben lisztet szórok rá és a kés élét is szoktam lisztezni, hogy ne ragadjon rá az aszalvány. A kés olajozása nem szimpatikus, de lehet, hogy az is bevállhat. Ki kell próbálni.

A tészta hozzávalóit egy késes aprítóban kevertem össze, azután egy nagy gombóccá formáztam. Lehet egy nagy vagy két kisebb rudat sodorni belőle. Zsírpapírba csomagolva tettem a hűtőbe majdnem egy órára. Ezután szépen lehetett szeleteni.

Sütőpapíros tepsire rakosgattam a karikákat és 180 fokon kb. 12-15 percig sütöttem. Nálam ennyi elég volt, mert egyébként megégtek volna.

Sütőtökös, lilahagymás tészta

Ennek a receptnek az eredetije Stahl J. műsorában készült. Rossz szokásom, hogy nem jegyzetelek, mert azt gondolom, hogy nem felejtem el. Ez, persze sosem így történik és néha bizony szidom magam utólag. Most is igazából csak az alapanyagok egyeznek meg, mert pontos recept híján némi módosításon ment át főzés közben. Nagyon nem nyúltam mellé, mert már kétszer készítettem el, és még többször is fogom, mert nagyon ízlett nekünk. Ezért merem ide is beírni, de mellékelem az azóta megkeresett eredeti receptet is.

Végül is nem ordító a különbség, de nekem ez a változat remekül bevált, viszont a diót legközelebb rászórom, ha hús nem lesz mellé. Nekem most sem hiányzott.

Volt egy csomag olasz tésztám és vártam a megfelelő receptet hozzá. Úgy gondoltam, eljött a legjobb pillanat.

Egy kisebb tök is várta már két hete, hogy bevégezze egy finom ételben. Lilahagyma pedig mindég van itthon, csak a sajtot kellett megvennem hozzá.

A feta sajt helyett, a mindenhol kapható krémfehér sajtot vettem. Gazdasági megfontolás is szerepet játszott, bár a nyári salátára nem sajnálom a fetát. A csirkét azért sütöttem hozzá, mert már írtam valahol, hogy a családom férfi tagjait úgy tudtam a változásokra rávenni, hogy mindég hagytam alternatívát is. Ilyenkor szinte mindég az a vélemény, hogy " ez hús nélkül is tökéletes lenne ". No, majd legközelebb:- mondom én.

A tököt kisebb kockákra vágtam és mindenféle ízesítés nélkül a sütőben megsütöttem. Arra emlékeztem, hogy kb. 15 perc sütés elég. Nekem talán 20 percig sült, de így is egyben maradtak a darabok. Amikor készen lett, tekertem rá borsot és kicsit megsóztam, de tényleg csak kicsit.

A hagymát szálasra vágtam és olaj és vaj keverékén megpároltam. Kicsit sóztam, hogy könnyebben puhuljon, tettem rá kakukkfüvet és borsikafüvet. Amikor megfonnyadt, öntöttem rá 1/2 dl fehérbort és elforraltam.

A tésztát a zacskón levő utasítás szerint megfőztem. Finom, harapható keménységű lett. Leöblítettem, hogy ne főljön tovább, de nem hűtöttem ki teljesen. Egy nagyobb tepsiben szoktam szétteríteni és így hűtöm ki, néha megkeverem. Nekem ez nagyon bevált és nem tartom fölösleges dolognak, mert így megmarad a tészta keménysége, ha nem használom föl azonnal.

Amikor minden készen volt, a hagymába kevertem a tésztát és újból összemelegítettem. Ezután tettem hozzá a tököt, összeforgattam, visszaöntöttem a tepsibe és rámorzsoltam a sajtot. A sütőben tartottam melegen tálalásig. S.J. kevés tészta főzővizet javasol, ha túlságosan száraz lenne, nekem is kellett egy kicsi, de én sima vizet öntöttem rá, mert elfelejtettem félre tenni a főzővízből. Jamie O. tanácsára már tettem el máskor főzővizet, de most nem jutott eszembe.

• 30 dkg száraztészta
• 80 dkg sütni való tök
• 5 fej lilahagyma
• só
• frissen őrölt bors
• 1 mk. kakukkfű
• 1 mk. borsikafű
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 20 dkg feta / krémfehér /sajt
• 5 dkg vaj
• 1/2 dl olaj

A második változatot hús nélkül készítettem / nem az eredeti recept alapján / ezért a dió helyett tökmagolajat öntöttem rá tálaláskor.

Aki szereti az édeskés ízeket a sóssal vegyíteni és szereti a tököt, annak biztosan ízleni fog.

Nyúlhal kaviár

Ezen a néven találkoztam vele kedvenc CBA boltunkban. Nem volt akciós, de közeledett Valentin napja, amikor -hiszen ezért találták ki-könnyebben nyitjuk ki a pénztárcánkat. Nem voltak előtanulmányaim, de úgy gondoltam, ha már a beluga kaviár sosem kerülhet az asztalunkra, legalább ilyet együnk egyszer. Szeretjük, ez nem túlzás. Mondhatnám azt a klasszikusá vált mondást, hogy " az asztal körül kergettek, ha nem ettem ilyet " . Majdnem így volt! A banán elől szó szerint az asztal alá bújtunk, mert nem akartuk megkóstolni. Köszönettel tartozom az Apukámnak, hogy minden furcsaságnak számító dologgal megismertetett, amihez a 70'-es években hozzá lehetett jutni. Már akkor graham kenyeret evett. Kicsit száraz volt, kicsit fűrészpor állagú, de lehetett kapni. Nem volt segítségére az internet, de még az újságok sem ezekről írtak cikkeket, a Tv-ben pedig nem voltak gasztronómiai műsorok. Talán Őt is a természetes kíváncsisága hajtotta. Szerencsémre én örököltem ebből a hajlamból, a testvérem nem. Vagy nagyon jól titkolja. Az eredeti ajánlás szerint hajdinalisztből kellene blinit sütni és ezen kínálni a kaviárt. A tejföl is hozzá tartozik. Nekünk eleinte furcsa volt, de egy jó ízű zsíros tejföllel valóban finom.
Blini helyett pirítóssal ettük, amit graham kenyérből sütöttem. Vodkát is ittunk, de megállapítottam, hogy sosem kelnék versenyre egy orosszal.

Egyetlen hibája van csak: nagyon kicsi üvegekbe töltik.

Tamarind gyümölcs

Aki szereti a keleti ízeket, ételeket, az biztosan találkozott már a tamarind pasztával. Most pedig én találkoztam azzal a gyümölccsel, amiből készítik. Nem is foglalkoztatott eddig, hogy milyen lehet, azt gondoltam, annyira egzotikus, hogy sosem fog velem szembe jönni. Vidéken egy kisvárosban szinte reménytelennek tűnt. Szerencsére van egy bevállalós zöldséges, aki elhozta ide. Gyanítom, hogy a jó üzlet reményében indult az egész, de amikor én megláttam ezt a furcsaságot, akkor a dobozban már csak három db volt, pedig beleférhetett tíznél is több. Szóval az üzlet jónak bizonyult.
Vettem én is, mert bevállalós vagyok, nemcsak a zöldséges. Nem tudtam pontosan, hogy mit fogok vele csinálni, de a férjem is kíváncsi lehetett, mert könnyen rábólintott, hogy vegyünk egyet.
Az ára nagyon baráti volt, talán túlságosan is az. 100 ft. volt darabja. Elég messziről kellett idehozni, nem tudom, hogyan kalkulálták ki ezt az árat, de az biztos, hogy ennyi pénzért sok kíváncsi ember tette a kosarába.

Ez az egyetlen jól sikerült kép a felbontás után. Nem tudom, miért lett ilyen kék árnyalatú. Az eredeti színe barna. Olyan, mint a fölső képen.

A tamarind régi, ismert természetes hashajtó. A pasztára is rá van írva, persze egyéni érzékenységtől is függ, hogy kinek-mennyire hatásos. Megkóstoltunk egy-egy magot, mondván, hogy úgy sem megyünk már el itthonról.

Kellemes savanyú - édes íze van. Lehetne eszegetni, ha nem tartanánk a következményétől.

Kipipálhatom, hogy ezt is kipróbáltuk. Ne hagyjátok ki, ha találkoztok vele!

Díjat kaptam egy olyan bloggertől, aki ismer

Valitól jött ez a kedves elismerés. Köszönöm szépen!

Amikor megláttam az egyik blogon ezt a díjat, azt gondoltam, hogy ezt nem is lehet tovább adni. Azután kicsit elszégyelltem magam, mert bár vitathatatlan Limara eredményessége, segítőkészsége pedig fáradhatatlan, de mindezzel azt érte el, hogy nyomában lohol a tehetséges kezdők serege vagy az elégedetten mosolygók hada, akik már egy ideje a házi sütésű kenyérrel kényeztetik a családjukat. Ezért aztán azok, akik veszik a fáradságot, hogy megpróbálják visszacsempészni a saját konyhájukba a nagyanyáink kenyér illatú hangulatát, bizton megérdemlik ezt a díjat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a sok értéktelen, egészségtelen élelmiszer mellett ez az egyik otthon is könnyen előállítható étel, amivel már sokat tettünk a családunk egészségének megőrzéséért. Köztudott, hogy szeretjük a kenyeret, és, ha már sokat eszünk belőle, akkor legalább legyen benne egy kis rost, vitamin, ásványi anyag, de legyen sokkal kevesebb só és egyáltalán ne legyen benne adalékanyag. Legalább ebben NE!

Nem nagyon szoktam kenyér recepteket írni a blogba, mert nem vagyok képes pontos leírás alapján dolgozni, ezért másokat nem hozhatok lehetetlen helyzetbe.

Ezért is örültem Valinak, hogy gondolt rám, mert ő még emlékszik, hogy tudok ám én kenyeret is, meg sok mást is sütni, csak ide inkább étel recepteket írok és a kenyérsütés diadalát meghagyom azoknak, akik nálam jobban csinálják.

Küldöm természetesen az E. Margit oldalán megismert öszes péklánynak, akik nagy része már itt a blogolók között megtalálható. / több, mint nyolcan vannak/

Nagylelkű és nagyon figyelmes felajánlás volt Valitól, hogy az általunk ismert és sokra tartott Pékinasnak és párjának adta ezt díjat.

Innen üzenem, hogy nem felejtettem el senkit és főleg Őket nem!

Rakott csirkemell szerecsendiós fűszerezéssel

Vasárnapi ebéd, de bármely más alkalomra és gyors vacsorára is elkészíthető, amennyiben egy kis időnk van előkészíteni. Az eredete a net-en megtalálható csirkemell torta néven futó recept.

Már írtam arról, hogy sosem volt nélkülözhetetlen alapanyag a konyhámban a csirkemell. Ami ebből elkészíthető, az csirkecombból is elkészíthető. Majdnem. Amikor a fent említett rakott ételt elkészítettem E.Margit oldalán egy fórumtársamtól kapott ötlet alapján, rájöttem, hogy lehet a csirkemellből is szaftos, omlós ételt készíteni. Most is hasonlót főztem, már nem az eredeti receptből, de nagyon hasonlóan, hiszen remekül variálható ételről van szó.

• 1 kg csirkemell filé


• 6 dl tej


• 8 ger. fokhagyma


• 25 dkg sajt


• só


• frissen őrölt bors


• 1/2 szerecsendió reszelve


• 1 kk borsikafű


• 6 szelet bacon


• 1 ek vaj vagy margarin


• olaj


• 30 dkg gomba

Azzal kezdem, hogy a csirkemellet felszeletelem és tejbe áztatom előző este. Beleteszem a fokhagymát, hogy átadja az ízét, de ne legyen erős. Másnap sütöm meg, de ha elmarad a tejes áztatás, az sem tragédia. Akkor viszont kell rá önteni kb. 2 dl tejszínt a tepsiben.

Az olajon megpirítom a felszeletelt gombát. Nagy hővel, kevergetve pirítom, nem párolom. Sózom, borsozom és borsikafüvet teszek bele.

A tepsit kikenem margarinnal és kibélelem a szalonna szeletekkel. Beleteszem a tejtől lecsöpögtetett csirkemell szeletek felét, de csak a fölső oldalát sózom meg. Borsot teszek rá, a szerecsendió felével megszórom és ráterítem a gombát. Megszórom a reszelt sajt felével és ráteszem a többi besózott hússzeletet. Ezt is megszórom szerecsendióval, borssal és beterítem a maradék reszelt sajttal. Mellé dobom a tejből kiszedett fokhagyma gerezdeket. Fél dl vizet öntök rá. Több nem kell, mert a hús sok vizet enged sülés közben. Fóliával letakarom és 30 percig sütöm. Leveszem a fóliát és még 20 percig sütöm 180 fokon. Látszólag sok folyadék lesz alatta, de ez jól jön majd a köretként tálalt rizs meglocsolásához. Nem szoktam sósra készíteni a rizst, ha van valamilyen szaft, amivel meg lehet locsolni tálaláskor.

Ezt a fajta ételt mi rizzsel szoktuk enni, mert szerencsére mindenki szereti. Lehet burgonykrokettet, sültkrumplit is készíteni mellé. Körtebefőttet ettünk hozzá, mert jobban ízlett, mint a savanyúság.

Herőke - forgácsfánk

Nálunk ez volt a neve ennek a süteménynek. Tudom, sok néven ismert, még ebben az országban is, de határon túl még inkább. Gyerek koromban nem szerettem, ma pedig sokkal gyakrabban enném, mint ahányszor készítem. Nem emlékszem, miért nem ízlett, de úgy rémlik, hogy akkor a tésztája sokkal vékonyabb volt, szinte száraz. Biztosan többször is készült, mint manapság, talán nem volt annyira változatos a sütemény készítés. Ezt viszont azért nem akarom elhinni, mert nálunk gyakran volt valamilyen sütemény, édesség vasárnaponként. Mégsem ehettük mindég ugyan azt? Szerencsére nem vette el a kedvem, hogy újból barátkozzam vele. Farsang táján, amikor sok felől hallok a fánkok sütéséről, muszály nekem is legalább egyszer-kétszer elkészíteni. Nincs családi recept, én a Magyar Konyha című újságban találtam meg a receptemet. Ez bevált,ízlik és sikerül is.

• 25 dkg liszt
• 1 dkg élesztő
• 2 ek cukor
• 0,5 dl tej
• pici só
• 2 ek rum
• 0,5 dl tejföl
• 2 tojás sárgája
• 5 dkg vaj vagy margarin

Az élesztőt a tejben a cukorral együtt felfuttatjuk. A liszttel és a többi hozzávalóval együtt jól kidolgozzuk. A tésztából három cipót készítünk és letakarva pihentetjük kb. 1/2 órát.

Ezután kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra és hullámos szélű derelyevágóval féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Mindegyiket hosszában bemetszük és a tészta egyik-vagy mindkét végét áthúzzuk a bevágáson. Jól felmelegített olajban néhány perc alatt világosbarnára megsütjük. Annyi olaj legyen a lábasban, hogy a tészta szinte ússzon benne. Hamar elkészül, ne legyen az olaj forró, mert akkor kívül megég, de nem sül át rendesen. Sülés közben duplájára nőlnek, legyen elég helyük a lábasban. Egyszer fordítsuk meg, hogy mindkét oldala megsülhessen.

Tálalásnál porcukrot szitálhatunk rá és baracklekvárt adhatunk mellé.

Savanyúkáposztás csigák túrós tésztából

Semmi baj nálunk a tejtermékek fogyasztásával, mégis többször próbálok olyan ételeket készíteni, amibe láthatatlanul bele lehet tenni valami plusszt. Ilyen a túró is, mert a különféle szendvicskrémek mellett kenyértésztába is szoktam gyúrni. Így készült már normál kenyér, aminek az összetevői között szerepelt a túró is, és így készült ez a káposztás csiga is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a túró, ami belekerült már a lejárati idő körüli volt, tehát nyersen nem lehetett tárolni, még valamilyen krém formájában sem. Így jött az ötlet, hogy belesüssem a tésztába. Mivel a töltelék káposzta volt, jól kiegészítették egymást. A tészta hozzávalói:

• 300 ml tejföl + víz összesen ( 1/3-2/3 )
• 25 dkg túró
• 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt
• 45 dkg fehérliszt
• 2,5 dkg élesztő
• só
• 1 ek olaj
• 1 ek méz

A liszt mennyisége a túró nedvesség tartalmától is függ. Szükség szerint még lehet adni hozzá. A hozzávalókból a kenyérsütőgéppel tésztát készítettem. Kelesztés után két cipót formáztam és újra pihentettem kb. 10 percig. Ezután kinyújtottam, megkentem a tészta teljes felületét juhtúrós krémsajttal, erre pedig szétterítettem a kihűlt káposztát. A sajt nem nélkülözhetetlen, nyugodtan el lehet hagyni. Feltekertem és ujjnyi vastag szeletekre vágtam. A tészta csigákat sütőlemezre tettem, 30 perc kelesztés után hideg sütőben kezdtem sütni. 180 fokon sült kb.20 percig.

Káposzta elkészítése:

• 1 kg savanyúkáposzta
• 2 ek cukor
• olaj+ vaj
• só
• 1 dl fehérbor
• őrölt köménymag

Az olaj és vaj keverékén karamellizáltam a cukrot, rátettem a kissé kimosott káposztát, felöntöttem a borral, fűszereztem, sóztam és kiforraltam. Ezután kevés vizet öntöttem rá és a káposztát puhára pároltam.

Finom vacsora lett belőle, kicsit pikáns a káposzta, de nem kellemetlen. A túrónak köszönhetően még három nap múlva is ehető volt, mert a tészta puha maradt.