Szeretem a nagy magyar kereskedelmi hálózat üzletláncának boltját. Nem titok, ez a CBA. A nagyobb boltokban a választék széles, a kisebbekben a napi bevásárláshoz található meg a szükséges árú. A mi falunkban azt hiszem egy közepes méretű, de nagyon jó ellátottságú bolt van. Lehet, hogy a hús szlovákiából van, de olcsóbb, mint máshol és szép. A helyi hentes magyar húst árul, de drágábban. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak a drágábbat, de azért ott is van forgalom. Ennek az abc-nek köszönhetően kóstoltunk már olyan dolgokat, amit valószínűleg nem vettem volna meg, ha csak teljes áron jutnék hozzá. Tudom, ez sem az igazi, de a papírvékonyra szeletelt füstölt sonkát, amit sárgadinnyével enni különleges ízélmény, nem tudnám megvenni ott, ahol előállítják. A kékpenészes sajtokból is vannak olyan finom, lágy, krémes állagú fajták, amit szintén itt vettem először. Az akcióknál mindég lecsapok a különlegességekre, és be kell, hogy valljam, néha vadászom a lejárati idő előtt leárazott termékeket is. A gorgonzola sajtot is így ismertem meg, és így kerülhetett egy finom tészta ételbe, mert nem sajnáltam, hogy főzzek vele. A fent említett sonkákat is így szerzem be, azután nálam néha a fagyasztóban kötnek ki, amíg nem találok nekik megfelelő véget. A hűtőpult is sokszor tartogat meglepetéseket. Most is egy ilyen akció van és ezt a halat a majdnem kétezer ft.-os ára helyett 400 ft.-ért árulják, mert novemberig érvényes a szavatossága. Horvátországból származik, de nincs ráírva, hogy miféle hal. Vöröses a színe, de lélegzet visszafolytva merek csak gondolni arra, hogy hátha vöröstonhal. Persze jóval laposabb szeletek, mint amit tv-ben vagy képeken láttam, de ez legyen a legnagyobb baja. Az én bajom viszont az, hogy nem tudom,
hogyan süssem meg, mert szeretném érezni az ízét. Egy kis mártás nem ártana neki, mert azt gondolom, száraz húsú hal ez a ton. Megpróbálom óvatosan sütni, hogy szaftos maradjon. Jaj, úgy izgulok már.