A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kacsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kacsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 19., vasárnap

Aszaltszilvás-sütőtökös-csicseriborsós főzelék rosé kacsamellel


Nem ez az első recept, amit Feritől kipróbáltam. Biztos voltam abban, hogy csalódni nem fogok. Ezért is szerettem volna, ha a szakácskönyve is az enyém lesz. 
Ez a recept a könyvből van és minden alapanyag, amiből készül, nálunk gyakran megtalálható. Amikor végig lapoztam, nem is volt kérdés, melyik legyen az első étel, amit megfőzök.
Kacsamell volt a fagyasztóban, sütőtököt épp néhány nappal ezelőtt vettem, csicseriborsó és aszaltszilva mindig van itthon. Még korianderzöld is volt, igaz, az a fagyasztóban.
Ezek az ételek nem a megszokott főzelék állagát adják vissza, viszont a zöldségek eredeti íze így sokkal kifejezőbb, az étel pedig sokkal egészségesebb és szinte kivétel nélkül akár gluténmentes is lehet.
Előrebocsájtom, hogy hús nélkül is teljes értékű étel és egymagában-- egytálételként -- is nagyon finom!


A hozzávalók mennyisége természetesen meg van adva, mert egy szakácskönyvben így illik, de a főzés elég nagy mozgásteret biztosít, szemben a sütemény készítéssel,ahol muszáj betartani az előírásokat.
Be kell vallanom, most sem bírtam magammal és picit belenyúltam a receptbe, de ez semmit nem von le az értékéből.
  • 75 dkg főtt csicseriborsó / vagy konzerv /
  • 1 fej hagyma apróra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 25 dkg sütőtök / nekem kb. 60 dkg volt /
  • 1 ek vaj
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 tk őrölt rómaikömény / én többet tettem bele /
  • 1 púpozott tk görögszénalevél----ez nincs az eredeti receptben
  • csilipehely----ez sincs az eredeti receptben
  • kb. 5 dl főzőlé vagy a konzerv leve vízzel kiegészítve / esetleg alaplé /
  • 1 narancs reszelt héja és kifacsart leve
  • 15 dkg aszaltszilva
  • só, frissen őrölt bors
  • 1/2 dl víz



  • A szilvát a vízzel, a narancslével és a héjával addig főzzük, amíg a leve elforr.
  • Az olaj és vaj keverékén a hagymát kevés sóval megszórva megpároltam, hozzáadtam a rómaiköményt , a görögszénalevelet és egy kevés csiliplyhet és a fokhagymát. Beletettem a tök vastagabb végéből összevágott darabokat, a főtt csicseriborsó egyharmadát  és kb. 1 dl főzőlével puhára főztem, majd az egészet botmixerrel pürésítettem.
  • Ezután beletettem a többi csicseriborsót és az aszaltszilvát és rövid idő alatt összeforraltam.
  • Közben  a tök szárából --ahol  nincsenek magok -- kicsi kockákat vágtam és kevés olajjal meglocsolva sütőben megsütöttem, de csak annyira, hogy ne legyen nyers és ne főljön szét. 
  • Feri ezt úgy írja, hogy serpenyőben süssük meg kb. 3-4 perc alatt, de én már nem akartam több olajat beletenni.
  • Só, bors és narancslé  az ízesítője ízlés szerint.
Tálaláskor a pirított tök kockákkal és korianderlevéllel tálaltam.

  •  A kacsamell úgy került ide, hogy Feri azt írta, ha ez is kerül a főzelék mellé, akkor  szavakkal ki sem fejezhető az ízek adta élmény. 
  • Hát, ezt nem lehetett kihagyni!
Egészen biztos, hogy nem most készült utoljára!

2013. augusztus 4., vasárnap

Ecetes paprika köret kacsamellel


A kacsamell újkori sütési módjáról már sok blogon lehetett olvasni. Írtam róla én is, mert amióta megismerkedtem ezzel, azóta csak így vagyok hajlandó megsütni! Nem, ez nem sznobság, hanem az étel élvezete, ami a  hús agyonsütésénél messzire elkerülhet minket.
Természetesen senkit nem akarok megbántani, ha átsütve- vagy kiszárítva sütve puhán vagy szálkásan szereti valaki, akkor egye úgy, de én szerencsésnek tartom magam, hogy megtanultam így megsütni a kacsamellet.
Néha picit véresebb, máskor közepesen átsült, de mi így szívesen esszük. Most egy picit véresebb lett.


A köret egyszerű volt. Olívaolajon -- nem használom mindenre, de , ha olyan az étel, amikor minden zsiradék is a tányérra kerül, akkor igyekszem egészségesebbet használni --- egy kicsi kacsazsír hozzáadásával vastagabb szálakra vágott hagymát pirítottam.
Hozzáadtam a vastagabb csíkokra vágott színes kaliforniai paprikákat  -- sárga, piros és zöld.
Só és frissen őrölt bors ízesítette, azután rizsecetet öntöttem rá, hogy kicsit pikánsabb legyen.
Ez azért is volt jó, mert amikor ettük, akkor csak langyos volt a paprika és jobban érvényesült az íze a frissensült kacsával.
Volt néhány szelet kissé szikkadt kovászos kenyerem és ezekből sajtos krutonokat készítettem, azt ettük mellé.
A kovászos kenyér ropogósabbra sül, mint a sima bolti. Ropog, de nem szárad ki, nem lesz élvezhetetlenül kemény.

2013. június 9., vasárnap

Rosé kacsamell saláta ágyon


Ennek a kacsának bizony jól megágyaztam, mert olyan saláta ágyat kapott, hogy nem kellett hozzá kenyeret enni. Vacsorára egyébként sem ajánlatos a nehéz étel, ez pedig így könnyű volt, de bőséges.
Egyáltalán nem nehéz így megsütni a húst, nem kell az órát nézni és nem kell rettegni sem.
Igaz, nem árt néhányszor megsütni, mielőtt ilyen nagyképű kijelentést tesz valaki, de meglátjátok, igazam van.
Nem nagyképűség, de tényleg könnyebb, mint amilyennek első olvasásra tűnik.


Ezek most kicsi kacsamellek voltak-- kb.17 dkg --de sütöttem már 40 dkg-os darabot is.
A hús bőrét bevagdostam és kissé megsóztam mindkét oldalon.
Az a lényeg, hogy lassan, közepes hőfokon süssük ki a zsírt a húsból. Ha sok van már alatta, akkor öntsük le, hogy ne égjen meg és süssük tovább.
 Ha kisült a zsír, emeljünk a hőfokon és pirítsuk meg a bőrét.
Ekkor látni fogjuk, milyen szépen fehéredik ki a hús a bőr fölött. Ez már tulajdonképpen átsült, de nem száraz.
Amíg  a bőrén sült, megszórtam egy kevés toscan fűszerkeverékkel, ezután megfordítottam és ismét csak közepes hőfokon a húsos oldalán sütöttem tovább.
Amikor ennél a sütésnél is kifehéredik a hús, akkor már ehető, de ez még véres. Nekem ez még sok, ezért tovább szoktam sütni.
Ilyenkor már figyelni kell a húsra, mert rövid idő alatt eléri a közepes vagy teljesen átsült állapotot.
A nyomkodásos próba is egyszerűbb, mint első hallásra tűnik.
Ha nagyon ruganyos, akkor még elég véres. Ha kicsit tömörebbnek érezzük, akkor kezd jó lenni. Nekem!
A sütés után elzártam a gázt és félre tettem a húst, mert ezt most nem melegen ettük.

Salátaöntet: 

  • 2 ek. magos mustár
  • 1 ek. sima mustár
  • 2 kis doboz kefír
  • 3 ek. olívaolaj
  • 1 lereszelt alma
  • só, frissen őrölt bors
Egy pici fej új káposzta nagyon vékonyra szeletelve - egy kápia paprika vékonyra felvágva - 10 db újhagyma szára felvágva - tépősaláta felvagdosva / tetszés szerinti menny. /


2013. január 4., péntek

Sóban érlelt -- vokban füstölt kacsamell


Karácsonyi előétel volt a kacsamell egy narancsos-majonézes-pirított diós saláta tetején.
Ami  megmaradt, abból készítettem ezt a carpacciot.
Igazi ínyenc falat!


A receptet a Muskátli büfében találtam és mivel elhittem, hogy olyan lesz, amilyen a leírása, úgy döntöttem elkészítem az ünnepi vacsorához.
Olyan lett!
Sajnos hirtelenjében csak jódos sót kaptam / mintha más nem is létezne / , de megkockáztattam és nem rontotta el.
Szépen  lefaragtam a fölösleget a megtisztított kacsamellről és egy edényben vastagon betakartam sóval, így tettem a hűtőbe.
Sajnos a nagy igyekezetemben elfelejtettem  a fűszereket belekeverni, de így legalább megkóstolhattam a natúr ízét. Legközelebb --mert lesz -- beleteszem a fűszereket is.
Azt is elfelejtettem, hogy naponta megnézzem, de ez sem rontotta el. Összesen hat napig állt a sóban és nekem igen kevés folyadék gyűlt meg alatta.
Az idő letelte után alaposan letörölgettem róla a sót és egy apró kóstolás után még lazán le is öblítettem vízzel, de még így is jócskán megmaradt a sós íze.
Igazi sonka állaga volt és nagyon finom lett!

Tulajdonképpen idáig szól a recept, de én nem tudtam itt abbahagyni és a rám jellemző módon, tovább alakítottam.

A füstölést is ki akartam már próbálni egy ideje és úgy gondoltam, itt az ideje.
A kacsamell jó tömör zsírját bevagdostam és óvatosan kisütöttem úgy, hogy a húst közben ne süssem át és megmaradjon a nyers állaga.
Csak a zsíros felét sütöttem!


Ilyen szép lett a füstölés után.


A vokban füstölést már sokszor olvastam több helyen. Tulajdonképpen egyszerű, de azt hiszem kell hozzá egy olyan edény, ami ennyire bírja a magas hőmérsékletet, mint a vok.
Egy darab alufóliát összehajtottam és betettem a vok aljába.
Összekevertem 
egy marék rizst
egy teáskanál finom fekete teával
 egy evőkanál barnacukorral
és egy mokkáskanál provanszi fűszerkeverékkel.
Ezt a keveréket rászórtam az alufóliára és alágyújtottam. amikor füstölni kezdett, beletettem egy rácsot, erre a kacsamellet és letakartam a vok fedőjével.
Öt percig füstöltem és azután még állni hagytam tíz percig. Ez elég volt, mert ez a hús már így is ehető volt a sóban érleléstől.

Amit én csináltam közben, azt ezután soha többet nem fogom tenni!
TILOS emelgetni a fedőt! A konyhában olyan füst lett, hogy azt hihették,  kigyulladt a konyha, mert az ablakokat kinyitottam, hogy levegőhöz jussak.

A füstölni szánt húst előző nap pácoljuk be, hogy magába szívhassa az ízeket.Bőven sózzuk be és fűszerezhetjük is ízlés szerint. A zsírját most is bevagdoshatjuk, de lehet a füstölés előtt is.
Másnap mossuk le róla a sót és töröljük szárazra.
Ahogy valójában csinálni kell, az úgy van, hogy a vokot ki kell bélelni dupla alufóliával úgy, hogy a szélein is túl lógjon.
Az égetni valók aránya úgy néz ki, hogy 1/3 csésze rizs és 1/3 csésze teafű, tehát  1 - 1 arány.
A barnacukor / gondolom, a sima is jó / 3 evőkanál.
Teának inkább zöldet javasolnak. Ezen kívül lehet még ízesíteni ezt a keveréket csilivel, borókabogyóval és más fűszerekkel is..
Nem kell a legdrágább teafű, de ajánlatos a jó minőség, hiszen ez fog érződni a húson.
Ha elkezd füstölni, akkor tegyük rá a rácson / van, aki nemes egyszerűséggel egy nokedliszaggatót használ / a húst és takarjuk be.
Amikor már benne van a hús / kacsa, csirke, liba, rák, tofu / , akkor rá kell tenni a fedőt és az alufóliát visszahajtani a fedőre, hogy szinte légmentesen le legyen zárva. Így aztán nem is lehet alá kukucskálni és nem is lesz háborús övezet a konyha a kiáramló füst miatt.

A füstölés ideje kb. 15 perc, hiszen itt a hús teljesen nyers. Ezután hagyjuk még állni 10 percig.
Ezután  kisütjük belőle a zsírt úgy, hogy először a bőrös felét közepes hőfokon 2 perc alatt szépen megpirítjuk, azután a húsos oldalát is kb. 2 percig sütjük.
Az írások szerint ekkor a kacsamell szép rózsaszínű lesz.

Nem tévedés, az utóbbi éppen a fordítottja annak, amit én csináltam.
Én először megsütöttem, azután füstöltem.
Emlékezetből csináltam és én így emlékeztem. Így sem volt rossz, nem tudom, kell-e ragaszkodni valamelyik változathoz, de, hogy nem rontotta el az enyémet a fordított sorrend, az biztos!
Igaz, az enyém már érlelt hús volt!


2011. október 21., péntek

Rosé kacsamell vargányás polentával



Na, ezt a húst bármikor meg tudnám enni!
Gyerek koromban elég sok kacsát és libát ettünk. Nem lehetett okunk panaszra az elkészítés módját illetően sem, mert finom puha és fűszeres húsokat ettünk Az Anyukám még fasírtot is csinált a libamellből, mert már nem tudott mit kezdeni a hússal. Ezt ő mesélte, én nem emlékszem ilyenekre. Szóval ilyen bőségben éltünk, de a húsok mindég gondosan jól átsütve készültek.
Libamáj és kacsamáj is került az asztalra minden alkalommal, finom hagymás törtkrumplival és a kisütött apró töpörtyűkkel.
Ludaskása sok zöldséggel és puha libahússal. Érdekes, hogy a rizst is mindég meg tudta főzni jól, pedig az akkori választék meg sem közelítette a mostanit.

Most viszont vadászni kell a kacsahúsra, mert valahogy ez is eltűnt a nyúllal együtt.
A rosé kacsamell elterjedése viszont előhozta az állatnak legalább ezt a részét. Nem biztos, hogy ezért, de ma már könnyebb hozzájutni. Igaz, nem a 20-25 dkg-os  egy személyes darabok, hanem az olyan óriások, mint amilyet én vettem.

Egy kb. 40 dkg-os húst én úgy sütöttem meg, hogy a kockásra bevagdosott bőrös felén kezdtem sütni  a közepesnél magasabb hőfokon, hogy a zsír kiolvadjon belőle és süljön, ne pedig főljön a hús.
Szépen meg is pirult 15 perc alatt, közben lehetett látni, hogy a húsos része lassan kifehéredik majdnem a közepéig.
Ekkor megfordítottam és a másik felét kicsit kisebb hőfokon sütöttem még10 percig.
Sütés előtt kissé megsóztam és meg is borsoztam a húst.
Ettől több ízesítő és fűszer nem is került rá később sem, csak még egy kis plussz só. Finom himalájai rózsaszín só.
Az elkészült kacsamellett lehet melegen tartani még egy ideig a sütőben kb. 80-90°-on.
Letakarni nem szabad, mert akkor a ropogós bőre megpuhul.
Gyönyörű rózsaszín lett, vaj puha és ropogós.

A kisebb darab húsokat meg lehet sütni tíz perc alatt. Bőrös oldalon kb. 5-6 percig, húsos oldalukon kb. 4-5 percig.

A köret szárított vargányával készült kukorica polenta volt, amibe bőségesen tettem petrezselyemzöldet és snidlinget  is.
A tányérra még egy kevés bazsalikomos olaj került díszítésként, meg frissen őrölt bors.

2011. január 12., szerda

Rosé kacsamell még-még-még.....


Néhány mondat erejéig visszatérek a karácsonyi menühöz. Pontosabban csak a kacsamellről szeretnék írni.
Tudom, a képen látható tányér nem " trendi ". Amikor nálunk esznek családtagok, rendszerint abba a helyzetbe kerülök, hogy én szedem ki a tányérokra az ételt. Ez azért van, mert szinte sosem  főzök ilyenkor " normálisan " , és nehéz elmagyarázni, hogy mit- és hogyan képzeltem el a tálaláshoz.
A szűk családomban ezek az ételek egyáltalán nem taroznak a szokatlanok közé. Nem azért, mert mindég ilyet eszünk, hanem azért, mert nálam rendszeresen kerül ki a konyhából újdonság. Néha osztatlan sikert arat, máskor felejthető, de átlagban ismételhető. A férjem és a gyerekeim szeme sem rebben, ha nem ismerhető föl az étel a tányéron.
Nem szeretném, ha a vendégek azt éreznék, hogy ki van adagolva az étel, de egyszerűbb nekem tálalni, mint elmondani, mit-mivel szedjenek.
Ennyit a tányérról.
A kacsamell roséra sütve az egyik legfinomabb, amit eddig ettem.
Könyvtárnyi irodalmat olvastam már a blogokon az elkészítéséről, jegyzeteltem, memorizáltam és sóvárogtam. Éppen csak hozzákezdeni nem mertem.
A húgom segítségével jutottam néhány szép kacsamellhez és úgy gondoltam, ezek megérdemlik majd a karácsonyi tányérokat, de egyet feláldoztam belőlük, mert ki kellett próbálnom, hogy sikerül-e?
Sikerült! Nagyon- nagyon finom volt.
Igaz, ez a darab volt a legkisebb és a sütési ideje egészen más volt egymagában, mint a főétkezés másik négy darabja. Amikor ezekre került a sor, pici matematika, kicsivel több odafigyelés, nagy bátorság és indulhatott a sütés.
Sosem szerettem a szárazra sütött húsokat, változtattam is elég sokat, de ezt semmi sem tudja felülmúlni.
Nem vagyok gasztrosznob, de ha ezért mégis, akkor vállalom.

A következő alkalommal / mert van még  / megpróbálom leírni a sütési időket is. Nem azért, mert valami újat találtam ki, hanem azért, hogy tudjam, hol keressem és úgy, ahogy én készítettem.

2010. július 7., szerda

Wokban sütött zöldségek

A zöldség néhány éve már beépült az étrendünkbe. Szezonálisan változatosan lehet elkészíteni. Most a nyári időszakban igazán könnyű összeszedni az ebédre valót. Néha olyan sikeres összeállítás lesz a végeredmény, hogy akár hús nélkül is meg lehetne enni. Az évek során láthatóan eltolódott a zöldségek aránya, de még szükség van a hagyományos köretekre is. Ám, ha néha csak a zöldség a köret vagy csak vegyes zöldsaláta van, nem okoz nagy megrázkódtatást.


Az igazán finom elkészítési mód az, hogyha nem főzzük teljesen puhára, hanem éppen harapható marad, vagyis ress. Gusztusosabb lesz, ha látszik a zöldség fajtája, formája és legalább megdolgoztatjuk a satnyuló rágóizmainkat. A párolás alatt sajnos a C-vitamin tartalom szinte teljesen elveszik, de számos hasznos elem nem károsodik.



Ha lehet, akkor erős tűzön pároljuk a zöldségeket és ne fedjük le, hogy a keletkező nedvesség folyamatosan el tudjon párologni, ne főljön, hanem süljön. Ezt meg lehet tenni hagyományos serpenyőben is, de egy vas serpenyő nagyon megkönnyíti a feladatot. Nekem wokom van, de ez is olyan, mint a vaslábasok. Nagyon jó hőelosztású csak nagyon nehéz. Kitűnő a zöldségek párolásához.

  • 1 kg hagyma negyedekre vágva borsikafűvel ízesítve
  • 3 db piros kaliforniai paprika borssal és provanszi fűszerkeverékkel ízesítve
  • 1 db. kb egy kilós fejeskáposzta nagyobb darabokra vágva rómaiköménnyel ízesítve
  • 4 db cukkini vastagabb szeletekre vágva borsikafűvel ízesítve
  • 1/2 kg gomba kakukkfűvel, borssal ízesítve
  • 4 közepes répa vastagabb szeletekre vágva gyömbérrel ízesítve

Erős tűzön állandó kevergetés közben sütöttem meg a zöldségeket, de nem egyszerre, hanem mindet külön, egymás után és akkor kevertem össze- és sóztam meg, amikor elkészült. A látszólag össze-vissza ízesített zöldség nagyon kellemes íz összhatást eredményezett. Néhány órás állás után az ízei összeértek, még finomabb lett.

Kacsacombokat sütöttem mellé. Most nem volt krumpli vagy rizs, de ennyi zöldség bőven elég volt köretnek.

2010. június 2., szerda

Kacsacomb és újkrumpli

Ez az ebéd is részben a hűtő ill. főként a fagyasztó kiürítését célozta. A kacsacombokat akkor vettem, amikor szépet láttam a boltban és lefagyasztottam. A savanyúkáposzta pedig szinte minden napos vendég volt a hűtőben egészen tavaszig. Nem ez, hanem mindég egy másik csomag. Ez az utolsó vásárlás egy hideg tavaszi napon történt. Még nem tudtam leszokni a káposztáról és még nem volt időm rászokni a friss, új zöldségekre. Az újkrumplinak viszont nem tudtam ellenállni. Sőt, a hagyma is új főzőhagyma volt, amit ilyenkor még csokorba fogva árulnak. Ezért aztán adott volt egy vasárnapi ebéd, ami segít a hűtő kiürítésében is.








  • Sült kacsacombok hagyományos fűszerezéssel




  • Párolt savanyúkáposzta, amihez cukrot karamellizáltam, mielőtt rátettem a kissé kimosott káposztát




  • A krumplit megsütöttem sütőben és azután kevertem össze a párolt hagymával.




Részletes receptet szándékosan nem írok, mert ahány ház, annyi szokás. Ráadásul ezek ismert ételek, nem hiszem, hogy valaki is innen akarná megtanulni.

2009. november 11., szerda

Kacsacombok savanyúkáposztával, almával, hagymával

Ez az étel már elég rég óta szerepel a családi étlapon. Valószínűleg valamilyen újságból való, de az évek során több variációban is készítettem, ezért igazán nem is tudom, melyik volt az eredeti. A különbség abban rejlik csak, hogy milyen húsból készül. Csináltam sertéstarjával, ami nagyon finom volt, könnyebb változata csirkecombbal készült, de a kacsacombok is illenek hozzá.
Kevés hús, sok zöldség, finom íz, kevés munka, könnyű elkészítés egyenlő ideális étel.
A mennyiségek tetszőlegesek, mert mindenki annyit tesz belőle, amennyit szeret. Mi sok hagymát eszünk, de ennél az ételnél sok a káposzta és az alma is.
  • nyers, karikára vágott krumpli
  • karikára vágott hagyma
  • cikkekre vágott alma
  • elősütött hús
  • savanyúkáposzta
  • ízesített tejföl

Ebben a sorrendben szoktam a tepsibe tenni, mert úgy tapasztaltam, hogy így keverednek a legjobban az ízek sütés közben.

A húst fűszrezve, sózva elősütöm. A tepsit kikenem /margarinnal, zsírral, olajjal-lehet választani / és beleteszem a vastagabb karikákra vágott burgonyát. Nem kell egy rétegben tenni, de akkor külön-külön kell sózni, fűszerezni. Ehez az ételhez én kakukkfüvet, borsikafüvet, borsot használok fűszerezésnek. A következő réteg a vastagabb karikára vágott hagyma, erre jön az alma. Ezután ráteszem a húst és beterítem a kissé átmosott káposztával. Ezt is megszórom a fűszerekkel, mert a borsikafű és a kakukkfű nagyon kellemes aromát ad neki.

A tetejét leöntöm tejföllel úgy, hogy mindenhol befedje. Ráöntöm a hús sütésekor keletkezett levet és a maradék olajat. Aláöntök kb. 2 dl vizet, alufóliával rendesen betakarom és beteszem a sütőbe kb. 1,5 órára, de ez attól is függ, hogy milyen húsból készítem. A sütés végén leveszem a fóliát és kicsit megszínezem a tetejét, de nem kell megpirítani a káposztát.








Bármilyen húsból elkészítve nagyon szívesen esszük, de a tarja a legsikeresebb. Állás közben összeérnek az ízek, másnap még finomabb. Tálalásnál nagy kockákat lehet vágni belőle, mindenkinek egy szelet hússal vagy egy combbal a tetején.
A képek sajnos elég rosszak, de ezek egy régebben készült ételről vannak. Most még nem készítettem el, de gondoltam a receptet közzéteszem, ha már Márton napja alkalmából hullanak ezek a jószágok. Ez az étel a sült kacsa alternatívája azoknak, akik nem ragaszkodnak a hagyományos kacsasülthöz.

2009. október 30., péntek

Lecsós kacsamáj - étterem helyett.....

Nem tudom, hogy készítik ezt az ételt az éttermekben, mert, bár ritkán jutok el oda, de akkor sem eszem olyat, amit én is el tudok készíteni. Biztosan nem olyan zsírosan és nem olyan sósan, mint ott, ők pedig a só helyett használhatnának finom fűszereket is. Vagy néha a só az étel gyenge minőségét akarja leplezni? Igen. Jó, hogy sokféle főzési technika beáramlott már hozzánk, ezért végre megtanultunk jól tésztát főzni. Sokszor olvastam, hogy lassan elfelejtünk rágni. A jól főzött tésztán van még mit rágni és én így szeretem. Azóta vagyok tészta imádó, mióta így főzöm a tésztákat és megismertem a sokféle zöldséges szószt hozzájuk. A zöldségeket is roppanósra párolom, pirítom és így készítem a lecsó paprikáját is. Nyáron is, amikor sokszor és nagy mennyiségben főzöm, legfeljebb előveszem a befőző lábasomat, hogy a paprikának legyen helye.

A lecsót szeretjük, a pirított szárnyas májat szeretjük, és szeretjük a tésztát is. Kész is az ebéd összeállítása. Nem vagyok sznob, de szeretem a jó minőségű alapanyagokat, főleg, ha olcsó is. Próbáltam a magyar durum tésztát, valószínűleg a gyártási technológia leírásának tanulmányozása közben kettőt lapoztak véletlenül, mert a végeredmény nem akar hasonlítani az olasz tésztára. Jobban szétfől és össze is tapad. Lehet, hogy mégsem tudok tésztát főzni? Most egy akciós olasz tésztát vettem, dobozosat és sikerült jól megfőzni. Haraphatóra.

A lecsót most a megszokottól eltérően főztem, mert füstölt szalonna alappal kezdtem, erre tettem a szálasra és vastagabbra vágott hagymát. Sok hagymát használok, itt sem spóroltam vele. Amikor összefonnyadt a hagyma és a fokhagyma só nélkül, akkor tettem bele a nagy darabokra vágott paprikát. Jóval nagyobb szeletekre vagdostam, mint a normál lecsóba szoktam, mert azt akartam, hogy érezni lehessen. Innentől elég nagy hőmérsékleten pirítom, párolom tovább a paprikát, hogy ne főljön, hanem süljön. Kevergetni kell, de mindenképp megéri! Megpuhul és mégis ress marad. Az évnek ebben az időszakában és innentől nyárig már nem használok friss paradicsomot, csak konzervet. Nem tehetek róla, de megint csak az olasz darabolt a kedvencem.
A paprikára szórok őrölt pirospaprikát és ezután öntöm rá a paradicsomot. Megsózom,összeforralom és ha nagyon kevés a leve, akkor még öntök hozzá eltett paradicsomlét.


  • 1 kg paprika

  • 2 fej hagyma

  • 2 ger. fokhagyma

  • 5 dkg szalonna

  • 1 kk. őrölt pirospaprika

  • 1 dob. darabolt paradicsom

  • 1 dl paradicsomlé

  • só, bors

A májat befűszerezem és olajon nem túl hosszú idő alatt megsütöm hagymával, fokhagymával. Ezt is magasabb hőmérsékleten, hogy tudjon pirulni és amíg elfő a leve, addigra meg is sül. Közben meg is fordítom. A máj:



  • 80 dkg kacsamáj

  • 1 fej hagyma kockára vágva

  • 3 ger. fokhagyma

  • olaj

  • 1 mk. kakukkfű

  • 1 mk. borsikafű

  • 1 mk. majoranna

  • frissen őrölt bors


  • friss rozmaring

Nem kell feltétlenül friss fűszereket használni, de ha hozzájutunk, ne hagyjuk ki. Én általában keverni szoktam a szárított és friss fűszereket, mert nem nevelek fűszerkertet, de elteszem a fagyasztóba a szép, de feleslegessé vált zöld növényeket.


Ha marad a májból, akkor finom vacsora lehet belőle hidegen is, lehet szendvics töltelék, de készülhet belőle májkrém is.