2019. január 6., vasárnap

Boci süti diétás változatban


Általában azt írják a receptekhez, hogy ez egy régi , ismert és nagyon kedvelt sütemény. Nekem csak néhány évvel ezelőtt lett ismert, amikor elterjedt az interneten.
Egy klasszikus kakaós piskóta, amit tele dobáltak túró gombócokkal. Igen , így leegyszerűsítve, de ehhez képest a hozzávalók listája elég különböző. Pontosabban az alapanyagok ugyanazok, de az arányok változnak.
Az elkészítésben annyi a különbség, hogy van, aki egészben keveri el a tojásokat és van, aki kettéválasztva használja. A kettéválasztott és habnak felvert fehérjét használó recepteknél a piskóta lazább lesz, ezért megéri ez a plusz munka.
Annál is inkább így gondolom, mert ez a liszt amúgy is tömörebb állagot ad.
Ezt én most nem kevert lisztből készítettem csak a DiaWellness Zéró 6 lisztjéből csináltam.
Kísérleteztem. Sikerült, bár egy laktató, tömény sütemény lett belőle, de finom lett.
Ezt a lisztet más lisztekkel való keverésre javasolják, de így is működött.

A tésztának magas a rosttartalma, ezért kisebb adagokat célszerű sütni vagy egy tepsiben elsimítva, illetve, aki nincs hozzá szokva, az csak kisebb adagokban fogyassza.

A magas rosttartalmú étkezés fontos egy diétában, de ehhez hozzá kell szokni!

Ezek elég nagy adagok lesznek, ebből egy fél muffin elég egy étkezésre, hogy a magas rosttartalom ne okozzon panaszt , amíg hozzá nem szokik a szervezetünk.




  • 150 g DW Zéró 6 liszt
  • 20 g édesítő 1:4 
  • 2 db nagy tojás szétválasztva
  • 10 dkg görögjoghurt
  • 2 ek olaj
  • 20 g kakaópor
  • 8 g sütőpor
  • 1 nagyobb narancs leve
  1. A két tojás fehérjét kemény habbá felvertem
  2. Hozzáadtam a két tojás sárgáját az édesítővel és lazán összekevertem
  3. A lisztet a sütőporral, a kakaóval, az olajjal , a narancslével és a joghurttal belekevertem a tojásos masszába
  4. Egy nagy méretű szilikon muffin formába kanalaztam, de csak öt mélyedésbe tudtam tenni úgy, hogy kb. a feléig töltötte ki a massza. Ez egy olyan nagy méretű forma, aminek az egyes mélyedéseibe 200 ml folyadékot lehet önteni.
  5. Természetesen kisebb formákban is meg lehet sütni

Régen, amikor még nagyban ment a kenyér sütés itthon, ebben a muffin formában sütöttem bizonyos zsemle fajtákat.


  • 250 g túró
  • 20 g édesítő 1:4
  • 1 db M-es tojás egészben
  • 1 narancs reszelt héja
  1. Az összekevert túrót a kakaós massza tetejére kanalaztam. Így majdnem kitöltötte a formát.
  2. Légkeveréssel sütöttem 170°C-on  30 percig.
  3. Ha nem szilikon formában sül, akkor a sütési idő kevesebb is lehet.
A megsült kakaós piskóta meglepően könnyed, laza állagú lett.
Amikor kihűlt, 78%-os olvasztott csokoládét csorgattam rá, de ez elhagyható.

2019. január 3., csütörtök

Gumicukor házilag


Szerencsére ma már a különféle technológiáknak köszönhetően sokféle ételt el lehet készíteni egészségesebb formában.
Na ennek ehhez semmi köze!  :)
Amiből ez készül, az minden háztartásban szinte mindig megtalálható.
A Kifőztük receptje alapján csináltuk meg az unokámmal, ezért lett belőle giliszta.

Hozzávalók 1,5 dl-es formához
  • 1 dl narancslé
  • 1/2 dl citromlé
  • tetszés szerinti mennyiségű édesítőszer
  • 1 púpozott evőkanál étkezési zselatin
Keverjünk össze mindent és forrásig melegítsük, de felforralni nem kell.
Tetszőleges formákba öntve hagyjuk megdermedni.



Látszik a képen, hogy ez nem narancsléből készült. Nekünk sötét szín kellett a gilisztákhoz, ezért házi meggyléből csináltuk, amihez mézet adtam, mert a meggylé nem volt édesített.
Szívószálba nyomtunk egy adagot és amikor megdermedt , felvágtam a szívószálat és kisebb sérülésekkel, de gilisztákat nyomtam ki belőle.



Semmilyen formám nem volt a gumicukor elkészítéséhez, ezért egy jégkocka készítő tasakba nyomtuk.
Kb. 1,5 óra múlva már ki lehetett szedni, de ez szerintem kevés volt és talán ezért volt még törékeny a giliszta. Valójában több időt kell ráhagyni.

A recept nagyon jó és egy komoly előkészülettel / egy szilikon formával // igazán mutatós és egészséges házi gumicukrot lehet csinálni.

2018. december 27., csütörtök

Datolyás tallér barnított vajjal


Szerintem ennek a süteménynek a lelke a barnított vaj és a barna cukor.
Egy picit megelőztem a gasztroforradalmat. Na jó, ez csak vicc volt.
Úgy vélem azonban, hogy a recept írója nem pontosan úgy értette, ahogy én az utóbbi tíz évben. A képen is látszik, hogy milyen régóta készítem ezt a süteményt. Bizony már 16 éve.
Akkor a barna cukor egyáltalán nem azt jelentette, amit ma.  Igazából talán én sem azzal csináltam.
Pontosabban azzal, amit a recept is ír és amiről persze már kiderült, hogy egyszerűen csak egy színezett fehér cukorról van szó.  Később megismertem a valódi barna cukrot, ami ízében és állagában tökéletes ellentéte a fehérnek.
Annak ellenére, hogy a receptben barnított vaj szerepel, azért ott van mellette a margarin lehetősége is. Mivel az is le van írva, hogy kell megcsinálni a barna vajat, én a kezdetektől ezzel sütöttem.
Arra már nem emlékszem, hogy jól sikerült-e, de az biztos, hogy évről évre jobb lett.
A gasztroblogok elterjedésével Mautner Zsófinak köszönhetően a barnított vaj is meghódította a konyhákat.
Érdekességként elmondom, hogy Zsófinál egy bejegyzés alatt a hozzászólásokból kiderült, hogy ez a francia néven // beurre noisette // elhíresült készítmény bizony nagyanyáink konyhájában is fellelhető volt olyan hétköznapi ételek kiegészítőjeként, mint a héjában sült krumpli, a krumpli ganca , ahol pergelt vajnak hívták vagy a tejbegrízre csorgatva , esetleg túróstésztára öntve. Szóval, legyünk büszkék, ez a miénk. Fedezzük fel újra!
Az idő múlásával aztán megismertem a tisztított vajat is az indiai ételekkel kapcsolatban, ami annyiban tér el , hogy megbarnítani nem kell annyira, de a habot le kell szedni róla. Ez a ghí.
Hát ezután egyszer nagy sietségemben a barnítás közben is leszedtem a habot és ez így maradt a mai napig. 

A barnított vajat egyszerű elkészíteni, de oda kell figyelni rá. Ajánlatos egy világosabb edényben készíteni, hogy látható legyen a vaj színének változása.
A vajat fel kell olvasztani és időnként megkeverve addig kell melegíteni / főzni / , amíg szép aranybarna színe lesz. Amikor habzik, azt jelenti, hogy a zsiradék szétválik a tejtől és ezután a vaj elkezd barnulni, az edény aljára pedig lerakódik a karamell színűre változott tejes maradék. Ezt nem lehet felhasználni. A vaj mennyisége csökkenni fog, de ezt a recept külön nem említi.


Hozzávalók:

  • 25 dkg vajból barnított vajat készítünk
  • 20 dkg datolya kimagozva 
  • 25 dkg barna cukor --/ eredetileg a Koronás barna cukor /
  • 1 cs .vaníliáscukor 
  • csipet só
  • 1 db tojás
  • 3 ek narancslé
  • 1 narancs reszelt héja--/ eredetileg 1cs szárított,aprított narancshéj / + 1/2 dob kandírozott narancskocka 
  • 37 dkg liszt
A cukorból én nem szoktam ennyit beletenni, de ez ízlés dolga.
A kandírozott narancsot ma már sok helyen lehet kapni, de el is hagyható.
Minden alkalommal dupla adagot készítettem .


  1. A  datolyát durvára aprítjuk
  2. A cukrot, a vaníliáscukrot és a sót a vajhoz adjuk és robotgéppel kikeverjük
  3. Hozzáadjuk a tojást, narancslevet és narancshéjat
  4. Kanalanként adagoljuk bele a lisztet és kikeverjük
  5. Beletesszük a datolyát is és kézzel összeállítjuk a tésztát


  • Az alábbi képen látható az összeállított masszából készített tésztarudak
  • Közel 2 kg lett, ebből csináltam 10 db 20 dkg-os rudat.
Nem lettek egyformák, de a súlyuk ugyanaz. Így lettek kisebb és kicsit nagyobb korongok.

  • A tésztát minimum 2 órára a hűtőbe kell tenni, de nekem általában másnapig ott áll.
  • A vajtól jól kikeményedik és könnyű szeletelni






  • 1 tojásfehérjét villával lazán felverünk
  • a tésztarudakat lekenjük vagy beleforgatjuk
  • aprított pisztáciába forgatjuk és alaposan rányomkodjuk
Na ez nekem talán egyszer volt, mert sótlan pisztáciát nem igen lehetett kapni, később meg már nem is kerestem.
Több éven át úgy sütöttem, hogy semmibe nem forgattam bele.
Mostanában aprított mandulát használtam.




Körülbelül egy centis szeletekre vágjuk és 200%C-on 12 - 15 percig sütjük.
A dupla adagból összesen 176 db lett.



A kihűlt korong egyik felét olvasztott csokoládéba mártjuk.
Díszítést a recept nem ír, de nekem így szebbek és karácsonyibb a hangulat.


Az ízesítésen természetesen lehet változtatni, de nekem a kezdetektől így készül.

Csokis, diós csók habcsók alapporból


Ez bizony nem igényel semmi alaptudást, de ki kellett próbálnom 😁😁
Időnként előfordul velem, hogy muszáj kipróbálni egy számomra még ismeretlen alapanyagot, legyen az száraz, félkész, vagy nyers alapanyag. Általában nem használok ehhez hasonló termékeket, mert nem tudom kivenni belőle a fölösleges cukrot és ha nem édes a termék, akkor a fölösleges sót. Nem beszélve az ízfokozókról 😠😠
Most ez is kipipálva! Nincs vele bajom, alkalmanként belefér, de nekem nagyon édes és van helyette egy másik változatom.
Egy csomag alapporba kevertem 10 dkg diót és 10 dkg csokoládét.
Azért ilyen laposak, mert ez a por mennyiség a folyadékkal kikeverve elbírt volna még több száraz hozzávalót. 
Ha sűrűbb lenne az állaga, természetesen a sütési idő is hosszabb lenne.
Habcsókot nem csináltam belőle, de gondolom, működik.




2018. december 25., kedd

DW lisztből készített Flódni



Nagyon egyszerűen elkészíthető sütemény, pedig a leírása alapján macerásnak tűnik.
Át kell gondolni a tennivalókat, elő kell készíteni mindent, azután szinte egy óra múlva már  süthető is. Hihetetlenül finom!!!
Nagyon sok recept kering az interneten és természetesen van sok eltérés is közöttük. Az eredeti sütemény állítólag ananász pürével készül a szilvalekvár helyett és esetleg datolyamasszával az almatöltelék helyett.
Én maradtam az egyszerűbb változatnál.
Sütöttem már flódnit hagyományos liszttel és most úgy gondoltam, itt az ideje az egészségesebb változatnak. A lisztet és a cukrot is lecseréltem, a lekvárban meg nincs hozzáadott cukor.
Kétszer is megsütöttem, mert kellett egy főpróba is.
A nyerő recept végül Varga Gábor cukrász receptje lett azért, mert nagyon tetszett, hogy a töltelék rétegezésénél a belső tésztalapokat elősütötte.
Tudom, a zserbó elkészítésénél is hasonlóan kell rétegezni a tésztalapokat a diótöltelékkel, de ott nem ennyire vastagok a rétegek, mint itt. Azt is tudom, hogy a flódni receptekben kivétel nélkül a nyers tésztát rétegezik a töltelékkel, de ez most nekem így jobban tetszett



Tészta:

  • 25 dkg DW Ch mínusz liszt 
  • 3 dkg sikér // elhagyható //
  • 12,5 dkg vaj
  • 2,5 g 4:1-ben édesítő 
  • 2 g só
  • 100 ml száraz fehérbor
  • 2 db tojásásrgája
  • 5g friss élesztő
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és hűtőben pihentetjük, amíg elkészítjük a töltelékeket.

Máktöltelék:

  • 175 g mák
  • 10 g mazsola / elhagyható /
  • 30 g édesítő // eredetileg 125g cukor és 15 g méz //
  • 150 ml fehérbor // eredetileg víz // + még szükség esetén víz
  • reszelt citromhéj
A recept 10 g darált kekszet is ír még, de én nem tettem bele.
Összefőzzük és félre tesszük.

Diótöltelék:

  • 170 g darált dió
  • 30 g édesítő // eredetileg 125 g cukor és 13 g méz //
  • 15 g mazsola // elhagyható //
  • reszelt narancshéj
  • 125 ml fehérbor // eredetileg víz //
A receptben ajánlott 30 g kekszmorzsát nem tettem bele.
Összefőzzük és félre tesszük.

Almatöltelék:

  • 375 g reszelt vagy vékony szeletekre vágott alma // kb. 3 db közepes nagyságú //
  • 30 g mazsola // elhagyható //
  • 22 g darált dió // én 3 ek kókuszlisztet tettem bele, mert elfogyott a dióm //
  • őrölt fahéj
Cukor nincs benne,
Összekeverjük és félre tesszük.

Szilvalekvár:

  • 550 g jó minőségű, sűrű és hozzáadott cukor nélküli lekvár
Ha ilyen nincs, akkor valamivel be kell sűríteni, mert kinyomódik egy része szeleteléskor.

Az alsó képen az első változat van, amikor én sem a sűrű lekvárt tettem bele.
Utifűmaghéjat kevertem hozzá, de mivel nem főztem fel csak hidegen kevertem össze, ezért sütés közben így nem sűrítette be a lekvárt.
Csak szépséghiba volt, nem esett szét.

A pihentetett tésztát öt felé osztjuk. Én kimértem az adagokat. Kicsinek tűnhet egy tésztagombóc,de szépen ki lehet nyújtani.
A sütéshez egy magasabb tepsi kell. A mérete nekem 22 x 22cm volt.
Három lapot egyenként megsütünk. Sütés előtt alaposan szurkáljuk meg egy villával, mert hajlamos erősen felpúposodni. Nekem 7-8 perc kellett hozzá, hogy sültnek nyilvánítsam.


  • Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem egy nyers tésztalapot és rákentem a máktölteléket
  • Most egy sült lap következett, erre a diótölteléket kentem
  • Ismét egy sült lapot tettem a tepsibe és erre az almatölteléket nyomkodtam szét 
  • A harmadik sült lapot az almára tettem és ezt megkentem a szilvalekvárral
  • Végül a megmaradt nyers tésztalappal lefedtem a süteményt
A rétegezés sorrendje nem kőbe vésett, de ez volt a leggyakoribb változat.
Több recept úgy írja, hogy a szilvalekvárt a dió- és máktöltelék alá kell kenni, így értelemszerűen csak négy tésztalapra van szükség.
Egy másik változat szerint a dió- és máktöltelék alá kent lekvár sárgabaracklekvár és nincs külön szilvalekvár réteg.

Kicsit megszurkáltam és 170 °C-os sütőben 50 percig sütöttem.

Nagyon finom, addiktív. Érdemes vele bűnbe esni!




DW lisztből kézzel húzott rétes


Ez a liszt gyakorlatilag mindenre jó, mindent el lehet vele készíteni úgy, mint a hagyományos lisztekkel. Azt ugyan már megtanultam, hogy nem feltétlenül kell mindent helyettesíteni illetve nem kell megszállottan minden ételt elkészíteni valamitől mentesen. Van, amit sajnos el kell hagyni.
Vannak olyan ételek, amit nem lehet másképp, mint ahogy nagyanyáink csinálták.
Pontosabban lehet, de minek?
Szerintem ez a rétes is ilyen. Miért mondom ezt? Mert csináltam már kézzel húzott rétest és tudom, az milyen? Van egy receptem itt a blogon, ami már majdnem 35 000-es nézettségű és azt is tudom, hogy többen kipróbálták-- némi trükköt is leírtam könnyítésül -- , tehát a recept jó, a rétes finom lesz.
Abban a rétesben olyan kevés tészta van, hogy akinek nem tiltott a hagyományos liszt használata, annak teljesen fölösleges ezt a rétest alternatív módon elkészíteni, mert ez nem lesz az.


A liszthez most mindenképp akartam sikért adni, hiszen a hagyományos lisztnek az az előnye, hogy a sikértartalma segít a kellő állag eléréséhez. Ha nem elég rugalmas a tészta, nem lehet kihúzni.
A piros alátét több helyen átlátszik, de a tészta nem egyenletesen vékony.
Azt gondolom, talán több sikér hozzáadásával lehetne javítani az állagán, de még ilyen mennyiséggel is nyúlik.

Ezt a rétest én az eredeti mennyiség feléből csináltam. A tojást  kissé felvertem, lemértem és ketté osztottam.
A liszt fele 17,5 dkg volt és ehhez adtam 3dkg sikért.
Az elkészítése megegyezik a hagyományos rétes készítésével.
  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál puha zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve


A töltelékhez természetesen nem cukrot használtam, hanem 4:1-ben édesítőt.


Mivel a tészta zsíros, nem tettem terítőre, hanem a szilikonlapról tekertem fel.
Régebbi tapasztalatom, hogy a zsírosabb tésztát -- volt, hogy olajban áztatva pihentettem, mert így olvastam és ki akartam próbálni -- könnyebb ilyen felületen nyújtani / pl. konyhapult /




DiaWellness lisztből készült diétás lepénykenyér




Az életmódváltás fogalma nem mindig egyenlő a diéta fogalmával. Diéta idején összeszorított fogakkal elhagyunk- ,kihagyunk-, felhagyunk valamivel, de tudjuk, hogy egy idő után vége lesz és legfeljebb megtartunk belőle hosszútávra beépíthető alapanyagokat, illetve megtartunk jó recepteket.
Az életmódváltás hosszútávra szól és ha valamit csak erőszakkal tudunk megtartani, az nem fog működni.
Az én kutakodásom oda vezetett, hogy szénhidrátra szükség van, de nem mindegy milyen és mennyi?
Sosem tudtam volna elhagyni a kenyeret, ha csak orvos nem tiltja. Kipróbáltam más termékeket is. Volt olyan, amiben nem volt szénhidrát, de az ízével hosszútávon nem tudtam volna megbarátkozni.
Vannak még termékek, amit ma is használok, de helyén kezelve a dolgokat.
A DiaWellness termékek most jobban tetszenek.
A szénhidrát mínusz liszttel a megjelenése óta próbálkozom.



Mivel egy diétában fehérjére is szükség van, úgy gondoltam megpróbálok egy olyan kenyér helyettesítőt összerakni, amit vacsorára is ehetek bűntudat nélkül.
Jó íze van és laktató is.
Sokszor megsütöttem már és a fagyasztóban tárolom, mivel a viszonylag nagy nedvességtartalma miatt a szabad levegőn könnyen bepenészedik.
Még fagyosan beteszem a kenyérpirítóba és felmelegítem.

  • 25 dkg túró / tetszés szerint zsírosabb vagy csökk.zsírtartalmú / 
  • 2 db tojás
  • 10 dkg görögjoghurt
  • 20 dkg DW szénh.csökk. liszt .......25 dkg liszttel készítve egy nyújtható masszát kapunk
  • 3 dkg sikér / elhagyható , én sem használom mindig / 
  • 1/3 cs sütőpor
Elvileg nem kell hozzá vizet adni, mert mindenképp egy ragacsos massza lesz, nyújtani nem lehet.
Ha a tojások nagyok vagy a joghurt,túró vizesebb, lehet, hogy kevés liszt még kell hozzá.
A masszát sütőpapíros tepsire teszem és vizes kézzel illetve folyamatosan vizezett kézzel a tepsi méretére nyomkodom.
180°C-on légkeveréssel kb. 20-25 perc alatt megsütöm.
Nyolc szeletre szoktam vágni és általában egy szelet elég vacsorára.


Meg lehet kenni sajtkrémmel vagy más kencével, lehet rá tenni felvágottat, sajtot vagy lehet tunkolni vele szaftos ételeket. Néha én beteszem a kenyérpirítóba -- nem csak a felolvasztáshoz-- és kicsit megpirítom.