2009. augusztus 5., szerda

Nagymaros--Kézműves Fagylalt




Igen így, nagybetűvel. A hagyományos technológiával készült fagylaltot így nevezik. Annak a fagylaltozónak- amelyről a képek készültek- a tulajdonosa azt a hagyományt szeretné tovább vinni, amelyet a nagyapja hagyott rá. Ezért kezdte el felkutatni a fagylalt készítés múltját, és ezért döntött úgy, hogy ismét olyan fagylaltot fog készíteni, ami a kézművesség jegyében készül. A nagypapa-Galli János cukrászmester- a Hauer cukrászdában tanulta a csokoládé- és bonbon készítés alapjait. Erről lehet olvasni az unoka honlapján, amellyel szeretnék a fagylaltozó tevékenységét bemutatni. Az unoka, Flamich Gábor. Az ő fagylaltozójáról készültek a képek.

Ez a csöppnyi helyiség valóban csak egy fagylaltozó, cukrászdának túlzás lenne nevezni. Alig emelkedik ki a házak sorából, de nyáron a vendégeket váró hatalmas napvédő ernyők odavonzzák az arra járók tekintetét. Bemenni nem lehet, sütemény nincs, a fagylalt viszont valóban nagyon finom. Már a tölcsér választék is a bőség zavarával küzd, alig várjuk, hogy beleharaphassunk. Előbb még fagylalt kell bele! Ne várjon senki felfoghatatlanul széles választékot. Készítenek ugyan kb. 70 féle fagylaltot, de itt csak néhányat lehet kapni. Igaz, mindég más ízekből választhatunk. Nekem a hagyományos ízek a kedvenceim, de lehet, hogy ennek az is az oka, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodott ízeket kreáltak az elmúlt sok évben. Az alap ízek biztosan megvannak, csak elvették a hozzáadott adalékokkal. Sajnálom, hogy nem kóstoltam meg a sárgadinnye fagylaltot. Még élt bennem az előítélet és eszembe jutott a sárgadinnye ízű rágó. Ezzel elüldözhetnek a faluból. Tudom, ez ócska hasonlat, de éppen azt akartam mondani, hogy itt a gyümölcs, az gyümölcs és nem aroma. A gyümölcs természetes íze, a tej, a joghurt együtt adja azt a finomságot, amit itt fagylaltnak neveznek.
A vevőkör nem csak a nyári fagylaltozásra épül. A tulajdonos fantasztikusan finom bonbonokat és csokoládét készít. A mézes töltet az valódi méz, a mogyoró, az mogyoró, a kakaóbab töret is valódi. Kézzel készült, korlátozott mennyiségű, de nagy népszerűségnek örvendő édességek. Eddig is lehetett interneten email-ben rendelni, de ezután a honlap átalakításával szeretnék könnyebben elérhetővé tenni ezt a parányi üzletet.
Ilyen csoda szép csomagolásokban vihetjük el a bonbonokat és csokoládét. Magas kakaó tartalmú, ízesített és nagyon finom. Újdonság az antioxidáns tartalmú csokoládé. Erről a tulajdonos szívesen beszél, ha valaki úgy gondolja, érdemes kibővíteni a kérek-köszönöm párbeszédet a fagylalt vásárláskor.
A Dunakanyar egyébként is sok látni valót kínál az erre járóknak, legyenek azok biciklis túristák, gyalog túrázók, hajó kirándulók vagy gyerekekkel sétáló szülők, nagyszülők. A Dunakanyar nem csak a Duna jobb partján álló, ismertebb településekből áll. A bal parton legalább annyi érdekesség várja az ide látogatókat. Itt van Vác, Verőce, Nagymaros, a Börzsöny stb. Nem rég egy Nők Lapja cikk is éppen erre hívta fel a Dunakanyart felfedezni vágyók figyelmét.

A bonbonok bemutatása nem étel fotózás minőségű, de nem is ez volt a cél. A csokoládé csomagolása egyszerű, de éppen ezért szép. Az ára nem több, mint egy nagy abc-ben kapható minőségi csokoládé ára. Érdemes megkóstolni, mert még annál is finomabb.



Ez pedig a kicsiket várja, hogy lefoglalják magukat, ha mégsem séta közben ennénk egy fagylaltot, hanem az árnyékot adó hatalmas ernyők alatt.


Aprókáposzta

Ezt az ételt talán lehetett volna látványosabban fényképezni, de gyanítom, hogy akkor is a szép cseréptál vagy kockás abrosz lett volna a középpontban. Ami itt látszik, az édeskáposzta, rizs és tejföl a tetején. Nem ismerem az eredetét, de nem ismeri a környezetemben sem senki. Én is akkor találkoztam vele először, amikor az anyósomnál ettem. Nem kellett, hogy ő tanítson főzni, de mindenkitől lehet tanulni, és ez sosem szégyen. Ráadásul ez az étel egyszerű, olcsó és finom. Fiatal házasként nekünk is voltak spórolós hóvégék. Akkor is jól jött, de azóta is rendszeresen főzöm. Nekem jobban ízlik az őszi-téli káposztából, mert ízesebb, aromásabb,de ilyenkor is szoktam készíteni.
  • 1,5-2 kg káposzta
  • 25-30 dkg rizs
  • 1 nagy pohár tejföl
  • 2 hagyma
  • 1-1 mk. őrölt kömény, majoránna, bors
  • 2 tk. őrölt pirospaprika
  • 1 ek. sűrített paradicsom
  • 1 kis fehérpaprika / ha van/
Készítünk egy hagyományos pörkölt alapot és rátesszük a fűszereket, megsózzuk, fűszerpaprikát teszünk bele és felengedjük kb. 2 dl vízzel. A pörkölt alap hozzávalói egyénileg változtathatók.
Közben a káposztát csíkokra vágjuk. Nem kell nagyon vékonyra vágni. Beletesszük a pörkölt alapba, jól összeforgatjuk és a tejföl felét is hozzáadjuk. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen elérje a káposztát. Fölforraljuk, átkeverjük és lángelosztó vason, kis lángon megfőzzük. Addig főzzük, amíg a rizs megpuhul. Addigra a káposzta már biztosan jó lesz és valószínűleg a víz is elfől. Ha kemény még a rizs, akor teszünk hozzá egy kis vizet.
Nem lesz olyan száraz, mint a rizseshús szokott lenni ill. nem olyan, mint a pergősre főzött rizs, amikor éppen annyi vizet öntünk alá, amennyit felvesz. A tejföltől egy kicsit " mancsos" lesz. Ma már tudom, hogy az igazi rizottó is ilyen " mancsos". Én szeretem a kerek szemű rizst, ez sosem olyan száraz, mint a hosszó szemű fajták. Sajnos egyre többször hiánycikk.
Hús nélküli, akár böjtös étel is lehet, de néha jól esik hétköznap is, ha nincs hús az ebédben. Lehet, hogy első olvasatra olyan mumus, mint a rizseshús. Tudom, hogy sokan félnek tőle, de ezt muszáj gyakorolni és kitapasztalni, hogy milyen a rizs és melyik ételben, hogyan viselkedik. Kár lenne kihagyni a finom ételeket az első ijedelem miatt.

A fagyasztásról még egyszer

Ez a kép ugyan nem azt mutatja, hogyan lehet paradicsomot eltenni a fagyasztóba, de azért van némi köze hozzá. Néhány évvel ezelőtt bele vetettem magam az aszalásba. Többet olvastam róla, mint amennyit csináltam, ez igaz, de az alapokat próbáltam hasznosítani a gyakorlatban is. Hát, itt is ragadtam le, az alapoknál. A meggy nagyon finom volt, spórolósan ugyan, de kitartott a téli süteményekig. Rengeteg munka volt vele, igazából nem éri meg itthon csinálni, mert ennyi pénzért / gyümölcs, víz, áram,munka / nagyobb mennyiséget kapok a boltban. Tudom, tudom......tudom, hogy mi van ill. mi nincs benne. Ezen / is / lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy nekem és a gyerekeimnek is sikerült olyan környezeti szennyeződésektől mentes időszakban ill. erősebb immunrendszerrel felnőlni, hogy nem károsítom a családom tagjainak szervezetét azzal, ha nem én ültetem a gabonát és nem én nevelem a tehenet, amiből az ennivalónk készül. Jó, lehet, hogy ez egy kicsit erős volt. Annyit akartam ezzel a véget nem érő mondattal közölni, hogy nem tudok, és nem is akarok itthon előállítani minden élelmiszert, ami a konyhámba kerül. Azt viszont nem tagadom, hogy érdekel minden olyan lehetőség, amivel ki tudom szűrni a sok szemetet, amivel élelmiszer néven ma meg akarnak etetni minket. Megteszem, ami tőlem telik, kenyeret sütök, rendszeresen főzök, befőzök és sütök, de képtelenség mindent házilag előállítani. Ha sok aszalt gyümölcs fogyna nálunk--lenne rá kereslet--és kis gyerekek lennének a családban, valószínűleg még erre is hajlandó lennék. Azt is tudom, hogy a káros anyagoktól mentes környezet az ember immunrendszerét teszi lustává. Ez pedig nagyobb bajt okozna, mint az élelmiszer adalékok, amiket nem tudunk elkerülni.


Visszatérve az aszaláshoz: 2,5 kg paradicsomból aszalógépben készítve sikerült összesen 75 gr. aszalványt előállítanom. A paradicsomból kiszedett magok és kevés paradicsom hús a fagyasztóban végezte kiporciózva, bezacskózva. Pörkölt alapú ételek jó kiegészítője lesz majd télen. Van paradicsomlé is, de ezt is sajnáltam könteni.


A zsálya szintén kedvelt fűszerem, de nehéz hozzájutni. Nyáron még csak-csak lehet kapni, de a cserepes fűszernövények télen eltűnnek a boltokból. A kisebbekből biztosan. Tavaly a szomszéd nénitől kaptam egy óriási tövet, de nem jutott eszembe, hogy lefagyasszam. Szárított fűszerem mindég van itthon, de az más. Szerettem volna kipróbálni a sörtésztában sütött zsálya leveleket is. Most, amit eltettem, úgy néz ki, hogy télen is csinálhatok ilyet. Érdekesen fagyott meg, nem lett vizes / ezért volt papír között / és nem volt kemény sem.

A múltkor már sütöttem zsálya leveleket, de nem a klasszikus sörtésztában, hanem a karfiol sütésekor, a megmaradt szokásos bundában, mert muszály volt kipróbálnom. Naggggyyyon, de nagyon finom volt! Különleges íze van az ilyen módon megsült leveleknek. Mindenkinek ízlett.
A zöld leveleket, ha nem csavarom ösze, úgy szoktam eltenni, hogy leszedegetem, és egy tálcára rakosgatom zsírpapír lapok közé. Így összetapadás nélkül fagy meg. Ezután egy műa. dobozba teszem úgy, hogy rétegeket elválasztok papírral, mert így könnyebb kivenni belőle. Később sem fagy össze egymással.

Ez a lestyán, és csak azért vettem elő, hogy fényképet készítsek róla. Ez is papírlapok között, tálcán, kissé lenyomva lett lefagyasztva. Nagyon egyszerűen használható télen, és én szívesen teszem minden levesbe, ami elbírja.


A kaliforniai paprikát sikerült a CBA-ban nagyon jó áron venni. Került is kb. 4 kg a kosárba. Nem kötött ki a fagyasztóba mind, mert közben élvezkedtem, és főztem is vele. A múltkor írtam, hogy szeletekben sütöttem meg és nem egészben, ahogy mindenhol terjesztik. Így sokkal egyszerűbb, könnyebb, és tisztább. Elvagdosom, kimagozom, megkenem olajjal és megsütöm. Az első képet csak azért tettem ide, hogy megmutassam, mennyire száraz a leszedett héja a paprikának. Amikor egészben sütöttem, akkor a paprikában nagyon sok lé képződött sütés alatt, ami kifolyt a szétszedéskor és elvitte a paprika finom ízét is. Nem beszélve arról, hogy így nagyon finom, ressre sül a paprika húsa, míg a másik sütésnél megpuhul, ami nem mindég kellene.

A zeller zöldet pedig így szoktam eltenni. Frissentartó fóliába tekerem és úgy teszem zacskóba a csomagokat. Nem tudom megmondani, melyik módszert, miért éppen annál a zöldségnél használom, de nekem így vált be. Látszólag sok munka ez nyáron, de nagyon élvezem, mikor télen a levesekbe, pitékbe és különféle ételekbe olyan zöldséget tehetek, ami nyáron a napon érett meg és nem mesterségesen érlelték üvegházakban. Itt nem csak az egészséges alapanyag fontos, hanem az ÍZ. Így, nagy betűvel. Ezzel nem lehet és nem is érdemes vitába szállni.


A tekergetés nem mindég egyszerű. Meg kellett találnom, hogy a legkönnyebb kitekerni, amikor fel akarom használni. Igazából a fólia anyagától is függ, de ez legyen a legnagyobb baj! Fagyosan teszem a fővő levesbe és olyan lesz, mint a friss. Még a piacon is megleptem ezzel egy nénit, aki azt mondta, hogy nem jó a kiolvadt zellert a levesbe tenni. Nem tudom, én sose csináltam másképp. Így viszont minden évben. Már most kezd elfogyni a hely a fagyasztómban.