2009. április 29., szerda

Tönkölybúza

A tönkölybúza csíráztatása nem tartozik a sikeres tevékenységeim közé. Arra gondoltam, ha már esszük és sütök is a lisztjével, miért ne csíráztathatnám. Az nem derült ki a csomagolásából, hogy a mag a héjával együtt van a tasakban, én pedig nem tudom, hogyan arassam le a kicsírázott hajtásokat úgy, hogy ne kelljen megenni a maghéjat. Amíg tanakodtam, addig a hajtások ilyen szépen megnőttek. Azt hiszem enni már így nem jó / nekem nem ízlett /, de dísznek jó volt.








A mákos, mézes főtt tönkölybúza viszont legalább olyan finom, mint a kukorica. Nekem még jobban ízlett, mert a kukoricánál nem mindegy, hogy az, milyen minőségű? Azt hiszem a búzánál nincs ilyen gond.
















Ez egy tönkölybúzás, körtés, rucolás saláta langyosan, sült csirkeszárnyakkal. A búzát enyhén sós vízben megfőztem / ez már a fagyasztóból került elő /, a körtét felszeleteltem és átforgattam egy kevés citromlében.
Az öntet édes, magos mustárból, sherry ecetből, mézből és barackmagolajból készült. Olívaolaj tökéletes helyette. Só, bors ízlés szerint. A tetejére francia kéksajtot morzsoltam.
Ez egy újonnan felfedezett sajt. Sajnos nem mindég lehet kapni, pedig nagyon finom, krémes, lágy ízű. A magyar hasonló sajttal egy árban van, de ez összehasonlíthatatlanul finomabb!

2009. április 22., szerda

Ebből / is / főzök


Szeretem a chilpaprikát. Amióta megismertem, azóta sokat használom. Több, mint egy évvel ezelőtt vettem két db rücskös, narancs színű, majdnem gömbölyű paprikát. Habanero, azóta kiderült. Olyan erős, hogy még most is van belőle bőven a fagyasztóban.



Csalán és csorbóka. Gyermekláncfű néven biztosan ismertebb. Nem bio, de az udvarunkban szedtem. Van tyúkhúr és salátaboglárka is.
A körömvirág szirmait margarinba keverve kentem a gyerekeim kenyerére. Szemük se rebbent.....







Csíra minden mennyiségben! Kicsi az edény, ezért próbálkozom mindenféle trükkel, de nem tudok eleget hajtatni. A téli paradicsomnál ez biztosan egészségesebb!





Sült padlizsán télire. Sajnos keveset tettem el, mert hamar elfogyott. Padlizsán muszaka és pestos saláta készült belőle, de finom a szendvicsbe is majonézzel és egy levél zöldsalátával. Télen és tavasszal jobban szeretem a jégsalátát.




Ezt is én készítettem. Sokkal finomabb, mint bármelyik bolti vagy piaci. Sokáig azt hittem, ilyet csak disznó vágáskor lehet csinálni. Egyetlen akadály, hogy az alapanyag nem mindenhol elérhető. Persze az érzés, a hangulat semmivel nem pótolható.




Nem akarok minden alapanyagról képet betenni, csak szerettem volna megmutatni, hogy a tökfőzeléken túl is van választási lehetőség. Nálunk a tökfőzelék sem utálatos étel. A szalonna pedig nem egészségtelen, ha nem este 9-kor kezdjük enni és nem mindég ez a reggeli vagy vacsora. Csalánt enni pedig nem egy különös kaszthoz való tartozást jelent. Van helyette spenót, mángold, sóska vagy egyszerűen bármiféle főzelékféle.
Nekem az Apukám csinált először csalánfőzeléket. Azt hiszem, akkor nem ettem meg, de ez is elég volt arra, hogy emlékezzek rá, hogy ehető. A gyerekeim megeszik. Nem főzeléknek, de pl. csalános, túrós töltelékkel töltött rétesnek.

Minden kezdet nehéz



Nem ezzel az elcsépelt mondattal szerettem volna kezdeni az első blog bejegyzést, de ez most így, ahogy van, igaz. Amíg eddig eljutottam, az nekem komoly " technikalegyőzést " jelentett. Ezért volt különösen megrázó, amikor az elkészült bejegyzés után minden elszállt! Most újra indulok, de a lökést adó eseményre való hivatkozás már nem aktuális.
Úgy gondoltam ugyanis, hogy az Anyukám születésnapja igazán megfelelő alkalom lenne, hogy elkezdjem összefoglalni és megmutatni, hogy mi lett abból a palántából, amit Ő ültetett el?
Arra már nem nagyon emlékszem, hogyan kezdtem el főzni, de arra igen, hogy inkább főztem, a Hugom takarított, az Anyukámék meg gyomláltak a telken.Lehet, hogy nehezen indult, de annál lendületesebben folytatódott. Kb. 35 évvel később, sok kényszerből, kiszolgáltatottságból nehezen megszerzett tudás birtokában azt mondom, hogy kár volt eltörölni az iskolák tanóráiból a háztartástant. Ha az én korosztályom már nem szeret főzni, és hagyja magát rábeszélni a sok félkész - és gyorséttermi ételre, a pékségek pudingoscsigáira, amit tízóraira kap a gyerek, akkor MI lesz a gyerekeinkkel és az unokáinkkal? Végül tényleg maréknyi bogyót fognak enni reggel-délben- este? Vitamin, ásványi anyag, nyomelem tablettában? A répa A-vitaminja meg csak a nyulak látását fogja javítani?
Azt szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Kevés asszony teheti meg, hogy szabadon gazdálkodjon a munkaidejével, de a délutáni főzés közben jókat lehet beszélgetni a konyhában is. Nekem is nehéz volt, de a két Fiamat úgy sikerült nevelni, hogy nem nassoltak chipset, alig ittak üdítőt, még a házi szörpöt is elhagyták idővel. Az epret cukor nélkül ették, mert azt mondtam nekik, hogy az eper nem cukor ízű. A paradicsom és az uborka pedig nem só ízű. Cseresznyét lopni pedig........csak, ha gyorsabbak, mint a csősz.
Most már csak abban reménykedem, hogy a Fiaim leendő asszonyai is hasonló látásmóddal felvértezve indulnak az életbe! Talán ez a blog is segít majd Nekik.