2011. március 30., szerda

Kelkáposztás orecchiette


Munkából hazaérve kellett gyorsan valami ehetőt varázsolni. Szombat lévén megkezdtem az előre főzést, hogy a hétvége ne legyen olyan zsúfolt, ezért egy gyors tészta ételen kívül más nem is fért volna bele.
Gyors hűtő mustra után néhány maradék került elő: kelkáposzta, sonka, mascarpone.
  • Olívaolajon összevágott hagymát fonnyasztottam néhány gerezd fokhagymával együtt.
  • Csíkokra vágott nyers, füstöltsonkát tettem hozzá és tovább pirítottam.
  • Beletettem a kisebb darabokra vágott kelkáposztát és megpróbáltam sütni és nem főzni. Így a káposzta nem puhult meg, hanem finom ress maradt. Só, frissen őrölt bors és pici borsikafű is került még bele.
  • Hozzákevertem a mascarponét és öntöttem bele a tészta főzővizéből, hogy kicsit szaftosabb legyen.
  • Grana padano sajtot szeleteltem a tetejére a tányéron.
Magam is meglepődtem, hogy milyen finom lett.
A kelkáposzta egyébként is az a zöldség, amit mindenféle nehézség ellenére is sikerült megszerettetnem  a gyerekeimmel, és most felnőtt fejjel már szívesen eszik minden formában. Csak főzelék ne legyen!
Dulmina receptjei adják a bátorságot, hogy ilyen vakmerő párosítások szülessenek.

Készítettem egy  krumpli - sárgaborsó - árpagyöngy - hagyma összetételű köretet. Nagyon jó ízű lett, de sajnos nem fotogén. Sőt! Talán majd legközelebb, bár gyanítom, akkor sem lesz szebb.

Zöldségkrémleves camambert-es pirítóssal


A tv-ben láttam és nagyon megtetszett. Különösen érdekelnek azok az ízesítések, amelyek az én hagyományos ételeken edződött konyhakúltúrámat színesítik.  A krémlevesek felfedezése olyan lehetőségeket teremtett, hogy azóta is rendszeresen kísérletezek vele. Nem mondom, könnyebb, ha van egy kis ihlet, de magamtól is képes vagyok különféle zöldségeket összeturmixolni.
  • 1 fej hagyma
  • 3 karika sütőtök
  • 3 kisebb répa
  • 1/2 fej zeller
  • 2 krumpli
  • 30 dkg brokkoli
  • 1/2 dob. konz. kockázott paradicsom vagy 3-4 szem nyers paradicsom
Olívaolajon megpároltam az összevágott zöldségeket és felöntöttem húsalaplé híján, vízzel és tettem bele egy leveskockát. Sóztam, borsoztam.
Beleöntöttem a paradicsomot is és puhára főztem mindent.
Botmixerrel pürésítettem és, hogy ne legyen nagyon sűrű, öntöttem bele még vizet.

A brokkoli fagyasztott volt, de így is megbirkóztam vele.
Azt kellett ugyanis csinálni, hogy a rózsák felszínét  le kellett vágni, mintha megskalpolnám őket.
Ezeket a brokkoli morzsákat belekevertem sűrű tejfölbe, tettem hozzá két evőkanál mascarpone sajtot és egy kisebb doboz görög joghurtot is.
Sóztam, borsoztam .

Ebből tettem egy kanállal a levesbe a tányéron.Kellemesen pikáns volt, de egyáltalán nem savanyú.
A nyers brokkoli finom kontrasztot adott a krémlevesnek.



A kenyeret tepsibe tettem, meglocsoltam olívaolajjal, rátettem a sajt szeleteket és megszórtam petr.zölddel.
Nekem csak fagyasztott volt, ezért vannak kisebb csomók a kenyéren.
Sütőben megpirítottam  a kenyereket, hogy  a sajt ráolvadjon.
Ebben a levesben a paradicsom volt az, amitől más ízű lett a leves, mint amit eddig készítettem.
A tányérba még szórtam petr.zöldet és meglocsoltam olívaolajjal.

Sütőtökös - tejszínes csirkecombok


A sütőtök nagy kedvenc a családunkban. Sajnálatos módon annyira drága lett, hogy megválogatom a recepteket, amelyeknél alapanyagként használom. Egyszeri adagként legalább egy  2 kg-os tököt szoktam venni, ezt most  három karika híján, teljes egészében fölhasználtam.
A receptet itt találtam és már nem először készítettem, de rám jellemző módon az első alkalommal egyáltalán nem hasonlított az eredetire. Tulajdonképpen most sem úgy néz ki, mint ahogyan Trinity készítette, de ez az én alkotói szabadságom.
Nálam jóval nagyobb mennyiségekkel készült, pedig a hús nem volt több, de ez is olyan étel, aminél nekem nem is kell a hús. Az íze viszont kell, hogy belefőljön és ízesítse a zöldségeket.
  • 8 csirke fölsőcomb
  • 1,5 kg sütőtök
  • 1/2 kg gomba
  • 5 fej lilahagyma
  • 2 ger. fokhagyma
  • 4 dl tejszín
  • olívaolaj
  • só, bors, borsikafű, kakukkfű
A csirkecombokat befűszereztem és a fokhagymával együtt az olajon jól körbesütöttem. Amikor kiengedte a levét, akkor félpuhára főztem, ezután hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és összesütöttem.
Kiszedtem mindent egy tálba és helyére került a gomba, amit igyekeztem pirítani és nem főzni.
Rövid idő múlva mellé tettem a kockákra vágott tököt is és összesütöttem. Ekkor került bele a kakukkfű és borsikafű is. Nem kell sokáig sütni, hogy ne törjön össze a tök. Később a sütőben megpuhul, de nem pépesedik el.
Visszatettem a hagymát a hús nélkül és ráöntöttem a tejszínt.
Összekevertem, egyet rottyantottam rajta és egy tepsibe öntöttem.
Tetejére tettem az elősütött combokat és a 170°C-os sütőben takarás nélkül fél óra alatt készre sütöttem.

Rizst főztem mellé, mert szerintem is ez illik a legjobban hozzá.
Vágott petrezselyemzölddel szórtam meg a tányéron.
Aki hozzánk hasonlóan ilyen sütőtök fan, az feltétlenül próbálja ki.

2011. március 27., vasárnap

Lekvárosbukta



Itt vannak a bukták, amelyek az előző napraforgó tésztájából készültek.
A lekvár, amit beletettem, sütésálló vegyes gyümölcsíz.
Jó volt így megosztani a tésztát, mert nem lett unalmas mennyiség egyik fajtából sem.

Marcipános napraforgó

                                 
 
Elkészült az édes változat is.
Hirtelen ötlet volt, ezért  a belevalók választéka csekély volt. Volt ugyan a fagyasztóban darált dió, lekvárból is elég nagy a választék, de nekem most egyik sem kellett. Találtam viszont egy elfelejtett marcipán darabkát.
Sütőmarcipán volt, úgysem jó, csak belesütni valamibe. Hát, most ez lett a valami.

A kinyújtott tésztakorongot vastagon megkentem olvasztott margarinnal és ráreszeltem a marcipánt. Ezt is jó bőven. Erre szórtam csokit, ami eredetileg dekorációnak való, ezért úgy gondoltam, hogy nem fog teljesen megolvadni. Cukrot nem tettem rá, nem szeretjük, ha nagyon édes.
Erre került rá a másik tésztalap és ezután úgy készítettem, mint a sós változatot.

A tésztája egy édes, margarinos, tojásos kalácstészta.
  • 70 dkg simaliszt
  • 3,5 dl tej
  • 2 tojás sárgája + 1 egész tojás
  • 8 dkg olv. margarin
  • 4 dkg élesztő
  • 4 ek. cukor
  • 1 tk. só
  • 1 cs. vaníliáscukor
A kenyérsütőgéppel dagasztottam a tésztát, ezért ez némi lisztkorrekciót igényelhet. 
Kézzel dagasztásnál nem baj, ha kicsit ragacsos a tészta, később változik, de a gép ilyenkor csak keni az üst falára.
Ezt a mennyiséget kettéosztottam, mert lekvárosbukta is készült.
A  fele mennyiségű tésztából két lapot nyújtottam, ebből készült a napraforgó.



Nagyon finom az édes változat is. Azt hiszem mind a két féle terítéken marad.

2011. március 15., kedd

Napraforgó kenyér


Megint csak Limara volt az, aki megsütötte ezt a finomságot, leírta az elkészítés menetét, hogy nekünk csak sikerélményben legyen részünk, ha neki állunk. A kenyér hihetetlenül finom, bár a szépsége nálam ismét alul marad annak, mit ő készített.
Most viszont hajlandó voltam elfogadni, hogy a tészta összetétele igenis számít. Nálam több lisztből készült, ezért a többi mennyiség sem azonos a nála található recepttel, de a szerintem állagjavító tojást most én is bele tettem. Folyadéknak tej is került bele és kicsit fölélesztettem az élesztőt is.
Fantasztikusan könnyű, laza tészta lett belőle.
  • 20 dkg BL-80-as liszt
  • 2 dl víz
  • 2 dkg élesztő
  • 1 lapos ek. cukor
Ezeket mind összekevertem és langyos helyen felfuttattam a kovászt.
  • 50 dkg BL-80-as liszt
  • 2 dl tej
  • 1 egész tojás és 1 sárgája
  • 2 teásk. só
  • 1/2 dl olvasztott margarin
  • 1/2 dkg élesztő
A kenyérsütőgépben a felfuttatott élesztővel együtt kikevertem a tésztát. A lisztek minőségétől függően, lehet, hogy még kell tenni hozzá lisztet. Rugalmas, de laza tészta lett belőle. Amikor duplájára kelt, akkor négy gombócra osztottam. Így lett belőle két darab két lapból álló kenyér.

A töltelék az eredeti recept szerint lehet édes, de nekem is jobban tetszett ez a sós változat.
A töltelék tetszőlegesen változtatható.
A késes robotgépben kevertem - vágtam össze a hozzávalókat.
  • vöröshagyma
  • bacon
  • paprikás vastagkolbász
  • reszeltsajt
  • a kenyér tésztájából megmaradt tojásfehérje
  • csípős-édes csiliszósz


A köralakúra kinyújtott tésztát egy sütőpapíros tepsibe tettem és megkentem a krém felével.



Beborítottam a másik lappal és összeigazítottam a széleket.



A tészta közepén egy lisztbe mártott pohárral kijelöltem egy kis kört. 
Ezután pizzavágóval a jelölés vonaláig bevagdostam a tésztát.  16 cikkre vágtam.


Minden cikket megcsavartam kétszer és kicsit igazítottam rajta, hogy szépen feküdjön a tepsin. Nekem nem sikerült a háromszoros csavarás.
A közepét megkentem egy kevés keményítős vízzel, hogy jól rátapadjanak a magok és bőven megszórtam lenmaggal. A másikat mákkal.
Nagyon hamar megsül, de, hogy mennyi idő kell hozzá, az sütő függő.
Húsz perces kelesztés után hideg sütőbe tettem --- / ha elég meleg van a konyhában, ennyi idő elég / ---és  25 percig sütöttem 160 - 170 °C-on.

Mivel két kenyér lett a tésztából, a másiknak volt ideje jól megkelni, és ez már forró sütőbe került.
Ennek elég volt 20 perc sütés.
Az én napraforgóim jóval nagyobbak lettek, mint Limaráé, ezért kellett hosszabb ideig sütni.
Még két nap múlva is élvezhető minőségű, bár gyanítom, legközelebb erre nem fog sor kerülni. Most kicsit összezsúfolódott a kipróbálandó receptek mennyisége.

Kenyértölcsérek


Limara után szabadon. Olyannyira szabadon, hogy a tészta egy nálam használatos kenyértészta.
Úgy gondolom, hogy itt nem is a tészta összetétele a fontos, hanem a formázás és az az ötlet, hogy mivel lehet elkápráztatni a vendégeket.
Igaz, Limara tökéleteset alkotott, hiszen olyan gyönyörű az a tölcsér, amit készített, és az ötlet, hogy salátával töltötte, különösen tetszett.
Nálam megint a türelmetlenség győzött és előszedtem a habroló formáit és azokra tekertem föl a tésztát.
Nem ugyanaz az eredmény. A látványról nem is beszélve.
Egyszer biztosan meg fogom sütni azokat a csodaszép nagy tölcséreket is és majonézes salátával fogom megtölteni.
Most ezekhez is valamilyen kenőkét gondoltam, mert nem nagy az ürege, de idő hiányában ez most elmaradt.


Állítva sütöttem meg, de az olajozott csövekről minduntalan le akartak csúszni a tészták. Nem érdemes ezzel bajlódni. Szebb is- és könnyebb is lesz, ha fektetve sütjük.

Ropogós lepény-snack


Sohasem voltunk rágcsálós család. Nem szoktunk rá a nassolásra, sem az édes üdítőkre. Szeretünk és szerettünk finomakat enni, de nem fanatikus egészségmegőrző módon. A vendégségek után megmaradt rágcsálni valókat és üdítőket azért eltüntették a fiaim, de ezen kívül máskor nem került a bevásárlókosárba.
Szerencsém volt? Hiszem, hogy tudatos is volt a részemről. Hosszú távon megtérülő befektetés lett. Ma sem vesz senki csipszet és üdítőt saját céljára. A vendégeket viszont kényeztetjük.
Ha tehettem, sütöttem házi rágcsát. Most is ez történt, igaz, nem mindenkinek ízlik egyformán, de senki sem keresi helyette a boltit.



Az indiai lepénykenyerek nagyon finomak, szoktam is sütni, de az egy-egy ételhez kell alkalmanként. Most viszont szándékosan rágcsálni valónak készítettem, illetve úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvégén biztosan lesz olyan alkalom, amikor valamilyen kencét is készítek mellé és azzal esszük majd.  A hosszú hétvégéből rövid lett és elmaradt a kence is. Rágcsálni valónak viszont jók lettek a lepények.
  • 20 dkg grahamliszt
  • 10 dkg kukoricadara
  • 10 dkg fehérliszt
  • víz
Összegyúrtam, pihentettem és kicsi golyókat készítettem belőle. Egy részét eltettem a hűtőbe másnapra, a többit frissen kisütöttem.
Vékonyra nyújtottam és sütőpapíros tepsin néhány perc alatt megsütöttem.
Minden kisütött lepényt még melegen megkentem olajjal és így tettem egy lefedhető edénybe.

Nem sós, de ropogós és nincs kizárva, hogy holnap  készítek mellé valamilyen mártogatóst.

Barnarizses csicseriborsó köret


A napokban láttam Nigellát főzni és rögtön elraktam a PC-mbe amit készített. Sokszor esem abba a hibába, hogy nem emlékszem pontosan a receptekre, ezért  neki sem állok. Jobb eset, ha gyorsan jegyzetelek. Most nem volt jegyzet, de ezt nem lehetett elfelejteni. Ha nem sütemény, akkor lehet improvizálni is, csak kell egy jó ötlet.
Barnarizs, csicseriborsó, csili. Nyerő összeállítás!

Mennyiségeket nem írok, mert ízlés szerinti arányokkal készíthető.
  • vöröshagyma összevágva
  • csilipaprika kimagozva / vagy nem / , összevágva
  • főtt barnarizs
  • főtt csicseriborsó
  • előfőzött spenót, amit én tettem el
  • olaj
A hagymákat és csilipaprikákat egy késes pengéjű robotgépben összevágtam apróra.
Olajon összepároltam, sóztam, de nem pirítottam meg.
Hozzákevertem a barnarizst és a csicserit.
Öntöttem rá a rizs főzőlevéből és kb. 15 percig főztem.
A spenótot is belekevertem és borsot tettem még rá.
A kenyértölcsérekről sütés közben lepotyogott lenmagokkal szórtam meg, hogy ez se vesszen kárba. Finom volt rajta a sült, ropogós mag.
Jó csípős lett, de szeretjük a csilit, mert  hamarabb elmúlik a csípése, mint a magyar paprikának.
Köretként ettük sok-sok hagymával sült oldalas mellé. Bevallom, nekem nem nagyon kellett a hús, elég volt a hagymás szaftja  is mellé. Másnapra összeérett, szerintem finomabb volt.

Túrótorta gyümölccsel --- és liszt helyett búzadarával


Azzal kezdem, amit utoljára készítettem. A szokásos blog szörfölésem közben Sofiánál láttam meg ezt a süteményt, amit Ő is egy másik blogról vett át.
Miután minden hozzávaló adott volt, és a túró egyébként is gyors felhasználást igényelt már, ez a recept nekem nagyon jól jött. Összeállítani kb. 10 perc, de sütni legalább egy óra hosszat kell. Kicsit hosszú az idő, de érdemes kivárni.

Lisztérzékeny ismerősömnek kukoricadarával készítve, szerintem nagyon finom édesség készíthető belőle. Ettől a kevés dara mennyiségtől szerintem nem lenne kukorica ízű.

  • 50 dkg túró / nem fontos áttörni /
  • 10 dkg cukor
  • 4-5 tojás / nagyságtól függően /
  • 5 dkg búzadara
  • 1/2 dl olaj
  • 1 narancs reszelt héja és leve / eredetileg citrom /
  • 1/2 rúd vanília kikapart belseje vagy  1 cs.vaníliáscukor
  • gyümölcs a tetejére / eredetileg szeder /
A tojásokat egészben hagyva ki lehet keverni a cukorral, de én azt a változatot készítettem, amelynél először a tojásfehérjét felverjük habnak.
A tojások sárgáját összekeverjük a cukorral, a túróval, a búzadarával, a vaníliával és a narancs vagy citrom reszelt héjával és levével.
A recepttől eltérően, én tettem bele egy kevés olajat is. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit száraz lenne a sütemény nélküle, bár erre nem panaszkodott senki.
Az olaj viszont nem rontott rajta.
Nekem nem volt más gyümölcsöm, mint két fáradt körte, ezért ezt tettem a tetjére. Először barackbefőttet akartam, ezért is tettem narancsot bele és nem citromot.
A körtéket megszórtam cukorral és úgy tettem a sütőbe. Ropogós réteg sült ettől a süteményre, ami nagyon finom lett.
Sütőpapírral bélelt formába öntöttem és 160 fokon sütöttem egy óra hosszat.
Az én sütőm forróbb a fűtőszál csere miatt, ezért úgy gondolom, hogy lehetett volna 170-180 fokon is sütni.


Mivel a gyümölcs nekem kevésnek bizonyult, ezért erdeigyümölcsből készült mártással ettük. Ez is maradék volt , de legközelebb szándékosan fog mellé kerülni.

2011. március 5., szombat

Képek recept nélkül -- az egészség jegyében


A hajdina, mint köret, nem minden napos kiegészítője az ételeinknek, de néha azért asztalra kerül. Kicsit szokatlan volt az íze, de hősiesen ettük, mert ősi, mert egészséges. Ezzel a gombapörkölttel különösen finom volt. Mindenképp valamilyen szaftos étel kell mellé.


Azt hiszem egyszer már írtam erről a levesbetétről, de úgy gondoltam érdemes újra megemlíteni, mert nagyon finom. Zellerkrémleveshez készítettem, de a paszternák vagy csicsóka is méltó párja lenne.
Különféle magokat pirítottam össze húsos szalonnával.

A teljeskiőrlésű lisztet már akkor kezdtem használni, amikor még nem volt ekkora kultusza, ezért a családom jó régen kezdett ismerkedni vele. Kenyérsütésről akkor még alig hallottam, ezért a nokedli gyártás volt az első ténykedésem az egészség jegyében. Később, amikor süteményt is készítettem, senki sem csodálkozott, hogy nem fehér a tészta.


Maceszgombócot is szoktam készíteni húslevesbe. Régebben lehetett venni maceszlisztet, de egy idő után eltűnt a boltokból. Sokáig kerestem, de amikor újra megtaláltam, ott hagytam a polcon, mert nagyon drága volt. Vettem viszont pászka lapokat és abból lett azután a gombóc. Ez a tönköly pászka sok boltban kapható.


Szintén levesbetét a teljeskiőrlésű tönkölylisztből készült vajasgaluska. Szeretjük karalábélevesbe, karfiollevesbe és borsólevesbe is.


Gyakran készítek túróval péksüteményeket. Először azért, mert éppen lejárt a szavatossága a túrónak a hűtőmben, de úgy gondoltam, átsütve még megmenthető lenne. Van egy kenyeres könyvem / Bártfai Laci bácsi - 2004-es / , abban találtam túróval készített tésztát. Abban az időben kíváncsiságból vettem meg ezt a könyvet, a kenyérsütés nagyon távoli dolognak tűnt. Ma már szívesen lapozgatom.


Grahamlisztből készült mini csigák. Ettől a liszttől nagyon finom ropogós lett. Kicsik voltak, szinte egy falat és ezért nagyon etette magát.

Csicseriborsó

Elfogyott a csicseriborsóm a fagyasztóból és hirtelen ötlet volt, hogy kellene egy marékkal a levesbe. Sajnos abból kimaradt, de, hogy legközelebb ne kerüljek ilyen helyzetbe, gyorsan pótoltam a hiányosságot.
Jó megoldás a konzerv csicseri, a minőségével sincs baj, de olcsóbb mégis, és kiadósabb is, ha magam főzöm meg. Nem kell hosszas előkészületre gondolni.
A megmosott száraz csicseriborsót  beáztatom egy éjszakára  és sós, fűszeres vízben megfőzöm.
Azért fűszeres vízben főzöm, mert én elteszem a főzőlét, hogy levest ízesítsek vele. Sok ízanyag kioldódik a vízben, kár lenne kiönteni.
A fűszerek:. hagyma, fokhagyma, borsikafű, kakukkfű, lestyán.
A főzési idő függ a borsó keménységétől, de kb. 1,5 - 2 óra alatt szoktam megfőzni. Nem fog szétesni, nem lehet túlfőzni.
A megfőlt borsót leszűröm, kihűtön és a levét is átszűrve, elteszem  a fagyasztóba. A borsószemek nem fagynak össze, könnyen lehet belőle kivenni kisebb mennyiséget is.

Sütőtökös sütemény vajjal-dzsemmel



Régi recept, többször megsütöttem már, mégis nehezen fogadtuk el, hogy a sütemény tésztája nem könnyű, laza szerkezetű, hanem elég sűrű. Kalácsként lehet enni szeletelve, egyébként nagyon tömör.
A tészta gyorsan összeállítható ha a tök már meg van sütve. Nekem most a fagyasztóból került elő egy régebbi adag.
  • 3 dkg vaj
  • 2 ek cukor
  • 2 dl főtt v. sült sütőtök / kb 20 dkg /
  • 1 tojás
  • 25 dkg liszt / a tök vizességétől függően több /
  • 1 cs. sütőpor
  • 10 dkg mazsola
  • a tetejére tej
A vajat a cukorral kikeverjük és hozzákeverjük a tojást és a tökpürét is.
A sütőporos lisztet hozzáadjuk, megsózzuk és a mazsolával együtt elkeverjük.
Lisztezett felületen összegyúrjuk és egy kb. 20 cm-es átmérőjű cipót formázunk belőle.
Sütőpapíros vagy kizsírozott tepsire tesszük és lisztes késsel 8 cikkre vágjuk, de nem szedjük szét.



A tetejét tejjel lekenjük és előmelegített forró sütőben  kb. 220 fokon 20 percig sütjük. 
Én nem mertem ilyen magas hőmérsékleten sütni, nálam itt megégett volna. 180 fokon sütöttem 25 percig.
A tej miatt megéghet a teteje, erre figyelni kell.
A cikkeket felszeletelve, vajjal megkenve és eperlekvárral ettük.



Lahmacun --- török húsos lepény

                         

Lahmacun söpört végig a blogokon nem olyan régen. Nálam is tarolt, és nem bántuk meg. Egyszerűen elkészíthető és nagyon finom. Szeretjük az ilyen lepény szerű ételeket. Remek vacsora, gyorsan elkészül.
Bárányhús persze nem terem minden hentesnél, de úgy gondoltam, hogy marhahússal tökéletesen helyettesíthető. Ennek az ízéhez legalább hozzá vagyunk szokva.
A receptet sebtiben kiírtam, de mivel az összetevői bővíthetők, változtathatók, ezt én meg is tettem. Nagyon finomat sikerült készíteni és úgy döntöttem, meg is tarom a későbbi időre. Fényképeztem is, de a recept szokás szerint eltűnt. Valószínűleg tudat alatt nem is akartam megőrizni, hiszen egy nem autentikus lahmacun bármikor asztalra kerülhet nálunk. Nem fogja tönkretenni a hírnevét.
Azután mégis úgy döntöttem, megér egy bejegyzést, ha el akarom majd mondani később, hogy honnan is vettem a receptet. Hogy honnan? Azt persze már nem tudtam, csak azt, hogy egy blogon láttam.
Megkértem Gugli barátomat, hogy segítsen, és láss csodát! Kiadta azt a blogot, amelyet eléggé el nem ítélhető módon nem láttam akkor, amikor a 34. VKF kiírására bemutatta ezt a török lepényt.
Sajnálom, hogy lemaradtam akkor, mert már jó ideje élvezhettük volna ezt a finomságot.

Lahmacun / ejtsd: lahmadzsun /

Nálam a tészta egy egyszerű, vízzel készült élesztős tészta volt, természetesen dupla mennyiséggel.
  • 35 dkg fehérliszt
  • 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt / az egészség jegyében /
  • 3,5 dl víz
  • cukor
  • 2 dkg élesztő
A kenyérsütőgéppel kevertettem össze a tésztát. Tizenegy részre osztottam és igyekeztem minél vékonyabbra kinyújtani. Nem lettek szabályos kör alakúak, de nekem így volt szép, mert így  nem tűnt mesterségesnek.

Az étel elkészítését egyébként ajánlatos a hús összekeverésével kezdeni, mert kiváltképp jót tesz neki, ha áll néhány órát. Jól összeérnek az ízei, de ha valamiért ez mégsem megoldható, akkor is tessék elkészíteni, mert muszáj ilyet enni.
  • 40 dkg darált marhahús
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom
  • 2 db reszelt paradicsom - helyett - fél dob. lecsöpögtetett konzerv, darabolt paradicsom
  • 1/2 piros kalif.paprika apróra vágva
  • 1 lilahagyma apróra vágva
  • 3 ger. fokhagyma reszelve
  • fagyasztott, vágott petr.zöld
  • só,  frissen őrölt bors,  rómaikömény,
  • borsikafű oregánó híján
  • csilipehely
  • 2 evőkanál olaj
A rómaikömény ízét én nagyon szeretem, nekem ezzel lett teljes az íze ennek a húsnak. A borsikafű kényszer megoldás volt, de nem rontotta el.
Az olajat azért tettem bele, hogy könnyebben lehessen a húsos masszát elkenni. Elifnél szintén ezt olvastam ki a receptjéből.



A receptekben azt írják, hogy eredetileg ezeket a lepényeket serpenyőben meg lehet sütni, de akkor le kell takarni, hogy a nyers hús is meg tudjon párolódni.
Nekem jobban tetszett a sütőben sütés lehetősége, mert így a vékonyra nyújtott lepények ropogósra sültek, és a húsos massza is ízletesebb lett. Néhány perc alatt elkészülnek 180 fokon kb. 5-6 perc.
Elif azt írja, hogy ezeket a lepényeket úgy fogyasztják, hogy szálas petrezselyemzölddel megtöltik, föltekerik, mint a palacsintát. Citromgerezdeket adnak mellé, de lehet salátával is enni.

Mi kettéhajtottuk, mert a vékony lepények amúgy is hajlékonyak, de a citrom lemaradt, mert akkor még nem olvastam erről.
Nekem az volt az ötletem, hogy fokhagymás tejfölös-görögjoghurttal kentük meg. Finom volt ezzel is.

Ez pedig egy másik alkalom volt. Kettéhajtott lepény fokhagymás joghurttal megkenve és megpakolva citrommal locsolt szálas petrezselyemzölddel és galambbegysalátával.  A citromos íz nagyon finom volt benne!