2010. november 24., szerda

Velős rántotta reggelire


A belsőségekből készült ételek  manapság  a megosztó kategóriába tartoznak.
Régebben természetesebb volt, ha valaki pacalt, velőt, vesét evett. Ma már sokszor hallom, hogy pfúúújj.
Nekem szerencsém volt abban az időszakban felnőni, amikor ezekből az alapanyagokból készült az ebéd. Nekem akkor is ízlett és most sem esik nehezemre elkészíteni egyiket sem.
Igaz, a vese nem lett a kedvencem, de az sem az íze, inkább a szaga miatt.
A velő  / nem a csontból kiszedett / régebben a vesével együtt készítve, mint vesevelő szerepelt a családi asztalon.  Leginkább a disznóvágások étele volt, de később már külön is lehetett kapni a boltban.

Volt egy jól sikerült kép sorozatom a velő előkészítéséről  és az elkészült rántott velőről, de úgy elszállt, mint a fecske. Mármint a számítógépről, miközben igyekeztem igazítani rajtuk és rendszerezni. Hiába, no! Ennyit értek a géphez. Néhány órás idegroham után belenyugodtam.

A mostani rántotta abból a velőből készült, illetve abból a maradékoknak mondott velőből, ami a tisztítás során letörik, leszakad a nagyobb darabokról. Akkor ezeket bedugtam a fagyasztóba, és mostanság előszedtem. Nem volt sok, de egy bőséges adag kijött belőle két  tojással.

  • Apró kockákra vágott hagymát fonnyasztottam meg olajon. Sót és borsot is tettem rá.
  • Rátettem a velőt, átforgattam a hagymával, azután hagytam néhány percig, hogy kicsit összesüljön. Nem kevergettem, hogy ne essen szét.
  • Amikor úgy láttam, hogy összeállt a velő, akkor átkevertem, még néhány percig sütöttem és ezután ráöntöttem a felvert  tojást.
  • Kevergetve lazára, lágyra sütöttem.
  • Pirospaprikával megszórtam és odaadtam a férjemnek, hogy megegye.
  • Megette!
Vacsorára nem ajánlom, mert a tojás magában is nehéz étel estére, de velővel együtt különösen az.

Kifőztük Karácsony --- adománygyűjtő különszám


A nagy sikerű --  Kifőztük  -- internetes receptújság szerkesztő csapata elkészítette a Karácsonyi különszámot azzal a szándékkal, hogy felhasználhassa az újság népszerűségét adomány gyűjtésére az ünnep közeledtével.

Jó szándékú, együttérző és segítőkész emberek együttműködésére számítva úgy gondolták, hogy az eddig ingyenesen letölthető receptgyűjteményt most jótékonysági akció keretében pénzért teszik elérhetővé.
115 gasztroblogger vállalta, hogy elkészíti egy- egy ételét az újság számára, hogy segítséget nyújtson az ünnepre készülődőknek és velük együtt segítő támogatást nyújthasson a nélkülözőknek.
Hosszú a sora azoknak, akik támogatásra szorulnak. Sajnos a segítő szándék mellett is végesek a lehetőségek, ezért muszály választani.
Évről évre egyre több civil kezdeményezésre alakul adománygyűjtő akció, ezért remélhetőleg egyre bővülhet azok köre is, akik a rászorultak küzül kaphatnak belőle.
A gasztrobloggereknek sem ez az első ilyen kezdeményezése, de ez talán a legkülönlegesebb.
Példátlan számú blogger állt a jó ügy mellé, és példaértékű, önfeláldozó háttérmunkával hozták létre a szerkesztők ezt a remek receptekből összeállított és hasznos ötletekkel kiegészített újságot.

Remélhetőleg sok örömöt fog szerezni azoknak, aki letölthetik az újságot, és egészen biztosan örömöt fog szerezni azoknak, akik az Ő segítségükkel juthatnak hozzá az ajándékhoz, ami egy ilyen összefogás eredményeképpen jön létre.

Köszönjük szépen!

2010. november 22., hétfő

Sült zöldségek köret


Nálunk gyakran kerül az asztalra zöldségköret. Nincs semmi rendszer a hozzávalókban, azt főzök, ami éppen kapható és ami szép. Kedvencek azért vannak és ezek többször kerülnek a kosárba ill. a tepsibe. A fűszerezés is a pillanatnyi hangulatomtól függ, de ha éppen üres az agyam --mert ilyen is van --akkor bizony nem szégyenlem a kész fűszerkeveréket használni. Tudom, ízfokozó, meg minden, de a fűszerkeverék nem azonos a fűszersóval.

A zöldségeket, ami most sárgarépa, paszternák, burgonya volt, elég nagy darabokra vágtam és sós vízben kb. 5 perc alatt előfőztem.
A kiszedett zöldségeket lecsöpögtetve tepsibe tettem a nyers sütni való tök darabokkal és megszórtam a fűszerkeverékkel, sóval, borssal, meg kb. 1/2 dl balzsamecettel. Olajat öntöttem rá és alaposan összeforgattam.
Lilahagymát most nem tettem hozzá, pedig azt is gyakran használom.

160 fokos sütőben sütöttem takarás nélkül kb. 40-50 percig.
A balzsamecettől édeskés lett, de nem volt édes. Kívül finom sült volt, de belül puha.
A képen az a fehér folt, a ketté vágott paszternák.



A zöldségek mellé ismét olyan csirkét sütöttem, amelyre Cidert öntöttem.
A hús fűszerezése só, bors, fokhagyma, kevés csilipor és kb. 3 dl cider. Más folyadékot nem öntöttem alá.
Takarás nélkül sütöttem 160 fokon először a bőrös felével lefelé, azután megfordítottam és szépen megpirult a bőre is. Az édes almabor segített, hogy ilyen ropogósra süljön.

Paszternák lelőhely piac híján


Ez itt most a reklám helye!
Nem fizetnek érte, én mégis leírom, hogy a Tescoban vettem paszternákot. Nem járunk hetente oda, de lehet, hogy ezután többször elmegyek, mert a paszternák a szívem csücske. Nagyon szeretem, ezért a családommal  is megismertettem, és ők is szívesen eszik.
Tavaly kaptam egy nagyobb mennyiséget, de egyszer csak annak is vége lett, és azután hiába kerestem, sehol nem volt. Sajnos felénk még a piacon sem árulták. Valószínűleg nincs kereslet, ezért nem termelik.
No, de majd ezután gyorsan elterjed. Hála a gasztrobloggereknek, felhívják a figyelmet az egészséges, de méltatlanul háttérbe szorított vagy elfeledett zöldségekre.
A paszternák nagyon finom megsütve, köretnek. Gyerek koromban ettem , onnan emlékszem rá, de akkor leginkább csak levesbe tették. Ma már a divatos és egészséges zöldség köretek egyik alapanyaga lehetne.

Talán egyszer a kerekrépa is újra ismert- és elterjedt lesz.

2010. november 10., szerda

Sajtcsipsz levesbetétnek

Elkallódott birsalmasajtot találtam. Azt tudtam, hogy rendesen ki lett szárítva amikor készítettem tavaly, azt is láttam, hogy szépen elállt hónapokig. Azután megfeledkeztem róla, vége lett az ünnepnek, jött a jobb idő, és már nem is hiányzott. Nyáron kicsit megolvadt, rászáradt a zsírpapír, de más baja nem lett.
Gondoltam megsütöm vele a birsajtos sütiket Ms. Poppy receptje alapján, de mire rászántam volna magam, már hűlt helye volt a sajtnak. Van már utánpótlás, de azt megint elcsomagoltam, hogy el ne fogyjon idő előtt. Biztosan finom az a sütemény, de egyenlőre elnapoltam.


Vártam már a sütőtök szezont. Talán én is titokban már az őszi zöldségeket kerestem, mint Szepy, mert hetek óta sütőtöklevest, köretet, muffint és süteményt készítek folyamatosan. Azt hiszem ezt egyenlőre nem tudjuk megunni.
Szeretem a kanadai tököt, mert jó vele dolgozni, szeletelni, pedig sajnos nem mindég édes. Így megsütve nem is esett jól, mert szinte ízetlen volt. Régebben szívesen ettem a sült tököt, pedig én akkor sem tettem rá sem cukrot, sem mézet, mégis volt íze.
Sült tökből az idén főztem először levest, eddig csak bedobáltam a fazékba és úgy főztem össsze a többi alapanyaggal. Ennek más volt az íze. Talán finomabb is. Érdemes kipróbálni.



Ezt a sajtcsipszet nem a töklevesbe készítettem, hanem egy brokkolikrémlevesbe.
Nem nagy munka, de különleges levesbetét lesz belőle.
Lereszeltem 15 dkg trappista sajtot és egy kiolajozott alufóliával bélelt tepsire szórtam.
170 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem.  A széle jobban megsült, de nem égett meg. Az egész sajt törékeny lett a kihűlés után.  Kicsit ráragadt az alufóliára, de le hetett húzni róla.

Ha vastagabb rétegben szórjuk a sajtot és kb. 160 fokon  10-12 percig olvasztjuk össze, akkor  egy vágható sajtlepényt kapunk. Ez is nagyon finom levesbetét.

Szalontüdő vagy savanyútüdő


 Emlékeztek arra az énekre, hogy ...mint a tüdő a fazékból, kidagadok én.
A tüdő tényleg kidagad a fazékból, de ezt akkor még én nem hittem el, mert nem láttam olyat. Az étellel találkoztam gyerek koromban és egyáltalán nem őrzök róla kellemes emlékeket. Nem az ízével volt bajom, hanem az állagával. Arra már nem emlékszem, milyen gyakorisággal került az asztalra, de amikor már önállósodtam és tőlem függött, hogy mit főzök, ez bizony kimaradt a menüből hosszú évekig.  A gyerekeim azt mondják, hogy ők emlékeznek rá, hogy a nagymamánál ettek , én abból tuti kimaradtam. Tulajdonképpen volt 1-2 étel, amit azért nem kellet főznöm, mert az az ő kiváltsága volt.
Két évvel ezelőtt hozta úgy a sorsom, hogy elhatároztam, megfőzöm én, ha a férjem enne, de nekem nem kell. Akkor láttam a tüdőt, hogy nem fér a fazékba.

Erre jók a régi szakácskönyvek. Szerencsére nekem van belőlük néhány darab. Van olyan, ami lapokra van szétesve, de megvan minden lapja és használható.
Ezt az ételt én szalontüdő néven ismerem és úgy emlékszem, hogy rengeteg tüdővel készült, meg egy kevés szívvel, esetleg sertésmáj volt benne, meg néha vese. Ezeket a belsőségeket szerettem, de a tüdő szivacsosságával nem tudtam megbékélni. Ha ettem belőle, kipiszkáltam a puhákat, az volt a tüdő, mert a többi jóval keményebb falat volt.

  • 30 dkg tüdő
  • 30 dkg sertésszív / egy darab /
  • 20 dkg sertésmáj
  • 2 kisebb sertésnyelv
A máj kivételével mindent egy fazékba tettem és egy hagymával meg 2 babérlevéllel sós vízben megfőztem. Másfél óra főzés most elég volt, de szinte teljesen meg is főlt minden. Főzéskor a keletkező habot leszedegettem.
A levet leszűrtem, mert ezzel öntöttem föl a készülő ételt.
A májat külön főztem meg, mert nem akartam a sós vízben keményre főzni. Ennek a leve már nem kellett.

A tüdőt meg kell szabadítani a nagy hörgőktől, de a kisebbeket nem lehet kiszedni. Nem is kell, mert azok is puhára főlnek. Tetszőlegesen lehet szeletelni, de általában csíkokra vágták régen.
A szívet is meg a nyelvet is meg kell tisztítani és felszeletelni.
A májat is fel kell csíkozni és kezdődhet a főzés.

Eddig a pontig előre el lehet készíteni. Nálam sem egy napos munka volt, mert nem fért bele egy délutánba. Két napot várt a hűtőben a sorsára.
  • 1 ek cukorrral olajon a lisztet megpirítjuk a rántáshoz. Nehezen indul a cukor karamellizálódása a liszttel együtt, de ha elkezdődik, akkor figyelni kell rá, mert könnyen megéghet.
  • Fűszerpaprikát szórunk a rántásra / én nem mindég teszek rá, akkor világosabb marad a szósz /, és felöntjük a leszűrt főzőlével.
  • Ha szükséges, vízzel higítjuk. Citromlével savanyítjuk,beletesszük az összevágott belsőséget, 1 babérlevelet és összefőzzük.
  • Főzés végén tejfölt keverünk még bele.


Általában zsemlegombóccal szokás enni. Ennek is van több elkészítési módja.
Van egyszerűbb, amikor a lágyabb nokedlitésztába egyszerűen csak belekeverjük a pirított kenyérkockákat. Kézzel vagy kanállal nagyobb gombócokat készítünk és sós vízben kifőzzük.

A másik változat szerintem finomabb és csak kicsivel igényel több munkát.
  • Lágyabb nokedlitésztát készítünk kb. 1/2 kg lisztből, összekeverve egy zsömlényi mennyiségű áztatott kenyérrel. A kenyeret nem szükséges teljesen kicsavarni, mert a nokedlitésztához úgy is kell vizet adni.
  • Összevágunk apróra és megpárolunk egy fej hagymát. Ezt én a mikróban szoktam csinálni, mert így nem kell mellette állni.
  • Hozzáadjuk  a nokedli masszához, sózzuk, borsozzuk, 1tojást teszünk bele, vágott petr. zöldet és összekeverjük az egészet.
  • Végül hozzákeverjük a pirított kenyérkockákat.
Sós vízben 20 perc alatt főztem ki a gombócokat. Jó méretes gombócok voltak.



Régebben közismert étel volt, gondolom akkor is olcsó volt a hozzávaló, de az is lehet, hogy csak akkor főzték, ha disznóvágás volt, de akkor mi került a hurkába meg a sajtba?
Most sem drága az alapanyag. Úgy látszik ez az étel még nincs újra felfedezve.

Cantucci/ni/ a ropogós olasz keksz


Végre nálam is elkészült ez az olasz keksz féle.
Be kell vallanom, hogy valamiért úgy gondoltam, ez egy kicsit bonyolult dolog, ezért  mostanáig halogattam a sütését. Most pedig azt mondom, hogy semmi extra tevékenységet nem igényel.
Egyszerű összeállítani a tésztát és nem macerás a szeletelés és újra sütés sem.
Jó kemény, rágcsálni való keksz lesz belőle, de meleg kakaóba mártogatva nagyon finom!

Az olaszok borba is mártogatják, pesze édes borba, mondjuk Marsalába. Én nem szeretem az édes borokat, de lehet, hogy ilyen kóstolás után megváltozna a véleményem. Egyenlőre finom volt a kakaóval is.

Dolce Vitánál olvastam róla, Ízbolygónál  és Reninél is.
Nos, a recept variálható, mindegyik más arányban tartalmazza a hozzávalókat.  Az enyém nem azért más, mert nem akartam egyiket sem, csak így jött ki. Ha valahol 25 dkg liszt van, én biztos, hogy 30-cal csinálom. A cukrot pedig kapásból csökkentem, mert nem szeretem a nagyon édeset, ezért a családom sem fogja szeretni, mert nem adok olyat nekik. A sütőpor és szódabikarbóna mennyisége pedig nálam nem grammra kimért mennyiség. Dolce Vita után szabadom, én is teljeskiőrlésű lisztből készítettem, mint annyi sok mást.

Hozzávalók:
  • 30 dkg grahamliszt
  • 2 db tojás
  • 8 dkg cukor
  • egy jó marék durvára tört pirított dió
  • 1/2 - 1 teásk. szódabikarbóna
Először robotgéppel kevertem össze, de később kézzel kellet befejezni.
A tésztából két kicsi, de formás rudat készítettem, ellapogattam és sütőpapíros tepsiben 170 fokon 25 percig sütöttem.
A hőfok is sütőfüggő, mert én legközelebb rövidebb ideig fogom sütni, szerintem 20 perc bőven elég lesz.

Sütés után hagytam kicsit hűlni, de még langyos volt, amikor ferde szeleteket vágtam belőle. Úgy írják a receptek, hogy 1 - 1,5 cm-esre szeleteljük, de nekem nem lettek egyformák.
A szeleteket ismét tepsire tesszük és oldalanként újra sütjük 7-10 percig.
Ha kihűlt, elcsomagolhatjuk. Fémdobozban jól tárolható. Nekem most üvegben van és lezárva.

A tésztába lehet tenni az eredeti mandula helyett diót, mint én, de lehet mogyorót, pisztáciát, aszaltgyümölcsöt, csokoládét. Legközelebb én is változtatok rajta.

A ropogós jelző azt jelenti, hogy szinte haraphatatlanul kemény, csak rágcsálni lehet, vagy valóban mártogatni valamilyen innivalóba.

2010. november 6., szombat

Aranygaluska vanília öntettel


Ide most nem igazán a pontos recept maitt terveztem a bejegyzést, sokkal inkább azért, mert az aranygaluska sok háziasszonynál macerásnak tűnhet. Nálam régebben ez volt a visszatartó erő, mert sokáig nem volt időm a tésztanyújtás és szaggatás, meg a mosogatás folyamatára.
Akkor döntöttem úgy, hogy elég lesz ezt a tésztát csak úgy, tépkedni. Szépen összesül és senkit sem zavar, ha nem szabályos korongok voltak eredetileg.
  • 50 dkg liszt
  • 1 tojás és 1 sárgája
  • kb. 2 - 2,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
Kenyérsütőgéppel kevertem össze a tésztát. Kelesztés után kicsit átgyúrtam és apró gombócokat vagdostam belőle.

Ilyen szépen megkelt a tészta.


Jó állagú volt a tészta és könnyű volt vele dolgozni. Nem tipikus aranygaluska tészta, de én úgy gondolom, hogy bármilyen tojásos, tejes kalácstésztából elkészíthető.
Nálam ez sosem probléma, de aki szereti az egy étel- egy recept összeállítást, az keressen egy szakácskönyvet és írja ki onnan a receptet.



A tészta darabokat egyenként olvasztott margarinba mártottam, ezután megforgattam a darált dióban. Lehet használni vajat is, és lehet a diót cukorral összekeverni.
Én nem szoktam cukrozni a diót.  Kényesebbek kanállal, villával tegyék a tésztát az olvasztott margarinba vagy vajba, én nagyon szeretek kézzel dolgozni az étellel.


Egy cserépedényt béleltem ki sütőpapírral és ebben rétegeztem a diós tésztát. Nagyjából két sorban elfért. Azt gondolom, nem érdemes sok rétegben egymásra tenni, mert így nehezebben fog megkelni és megsülni is.

Borsodó, vaníliaszósz, de még csokiszósz is jöhet mellé, de valami kell, mert különben kicsit száraznak tűnik.

Nálam itt laktak a molyok


A tavalyi dió termésünkből maradt még, amit a Férjem a nyár végén tisztított meg.
Szokásom lett, hogy üvegbe zárva teszem el, mert moly invázió volt már nálam is és szörnyű emlékeim vannak róla. Azóta sikerült távol tartani a spájzomtól a dögöket, pedig volt olyan, hogy majdnem haza hoztam a boltból az újabb szaporulatot. Sajnos ott is figyelni kell, hogy nincs-e repkedő molylepke a lisztek, pelyhek környékén.
Valószínűleg nálam már a héjas dióba beköltöztek, mert azt nem képzelem róluk, hogy az üvegen átmennek.
Az elmúlt hetekben csapkodtam ugyan molyokat a konyhában és a szobában is, de nem gondoltam, hogy ételmolyok. Nálam a régi lepkevész idején fekete molyok voltak, de abból iszonyatosan sok. Most viszont szürkék jöttek elő, ezért először tele raktam a lakást levendula molyirtóval.
Amikor viszont folyamatosan a konyhában csapkodtam utánuk, már gyanús lett.
Vettem moly csapdát, de egy sem ragadt bele.
A dió különböző tartókban van a konyhában is és ha nem sütök vele, akkor eszegetjük. Amikor megvilágosodtam, kiöntöttem a diót egy tálcára, megpróbáltam kiválogatni a molyrágta darabokat, a többit pedig megpirítottam.

Gondoltam, a forróság elpusztítja, ami maradt, ezért így tettem vissza egy szárazra törölt üvegbe.
Másik részét ledaráltam és adagolva a fagyasztóban várja a bejgli szezont.
Azóta nem találkoztam molylepkével, remélem ez volt az oka, hogy meglátogattak.
Van ugyan még egy nagy üveg tisztított dióm, de csak az udvaron fogom kinyitni majd, mert, ha van már benne lepke, akkor ott száljon ki belőle. Ha megmenthető, akkor azt is megpirítom majd és úgy teszem vissza egy üvegbe.


Jól látszik a dión, hogy hová fészkelték be magukat a molyok és, hogy mennyire megrágták a diók kidudorodó részeit. Képzelem, mennyire örültek, hogy ilyen klassz helyet találtak maguknak. Azt hitték öröklakást kaptak.

Piskótaformában sült kenyér


Nem látszik pontosan, hogy majdnem háromszögletű a megsült kenyér, de szerintem azért jól mutatna, ha ilyen szeletekből lennének a szendvicsek egy tányéron.
Biztos voltam benne, hogy kenyér előbb sül majd a formában, mint piskóta.




Ezek pedig a bagettek a piskóta forma tetejében megsütve. Nem erre találták ki, de használható, bár a jól megkelt tészta összesül, de könnyen szét lehet választani.

Ez a  nokedliszaggató zseniális találmány!
Jóval könnyebb, lazább tésztát kell kikeverni hozzá, de akkor pillanatok alatt készen leszünk.
Azt hiszem nem bántam meg, hogy végre megvettem.


A Vasedény boltokban nagy árleszállítás van. Nem tudom, miért, de nekem most jól jött. Ezt a perzselőt a múlt héten vettem, utolsó darab volt és igen kedvező ára. Nem próbáltam még ki, mert nincs gázom a töltésére, de állítólag a fiam öngyújtó töltője jó hozzá, viszont elég nagy tartálya lehet. Azt hiszem inkább veszek hozzá egyet.

Elfelejtett receptek


Szó szerint véve igaz a bejegyzésnek adott cím. A helyzet ugyanis az, hogy az elmúlt hetekben is készültek olyan ételek, amelyekről úgy gondoltam, megérnek egy blog bejegyzést. Ezért szorgalmasan készítettem a fényképeket, válogattam, rendeztem, gyűjtöttem. Később derült ki, hogy a gyűjtés volt a legrosszabb ötlet. A képek megvannak mind, de a hozzávaló recepteknek csak a töredéke.

Sajnos olyan is van, amiről már azt sem tudom, kinek a blogjáról származik, pedig olyan finom leves volt, hogy jó lenne újra főzni. Az igaz, hogy szinte minden recepten változtatok valamit, többnyire az összetevőkön, de néha az elkészítési módon is. Ez nem is lenne baj, mert legközelebb is tudnék inprovizálni, de ha nincs alap, akkor min változtassak?

A fenti krémek közül a csicseriborsókrém nem igényel receptet. Tahinivel vagy anélkül, mindegy, hogyan készül. A mennyiségek tetszőlegesek, ki, hogyan szereti?
  • főtt csicseriborsót pépesítünk
  • szezámpasztát adunk hozzá
  • rómaiköményt, sót, borsot, citromlét, csilit
  • főzővízzel higítjuk, ha nagyon sűrű lenne
  • olívaolajat teszünk rá és bele is
  • pirospaprikával szórjuk meg díszítésként
Több változatban készíthető, érdemes kísérletezni. Sajnos a vendégeim csak fenntartásokkal kóstolgatják.




Ez a kép a lazacos krém összetevőit mutatja.  Minden próbálkozásom közül mindég ez a legnépszerűbb. Nem tudok eleget készíteni belőle.
A képen majdnem minden alkotó eleme rajta van, csak az alap krém hiányzik.
  • az alapja pedig a sajtkrém, ami lehet mascarpone, lehet krémes túró, lehet lecsöpögtetett tejföl vagy ezek tetszőleges arányú keveréke
  • olajos füstöltlazac szeletek / Lidl-ben sokszor akciós, akkor kell a fagyasztóban tartalékolni /
  • saját készítésű, napon aszalt paradicsom
  • zöld- és fekete olajbogyó
  • kapribogyó
  • olívaolaj
  • só / csak óvatosan /
  • frissen őrölt bors
  • zöldkapor összevágva / el is maradhat /
  • lehet citromlével ízesíteni, ha szükséges


Nagy kedvencünk a csirkeszárny ilyen fűszeres pácban megfürdetve és sütőben megsütve. Szinte minden alkalommal más a keverék, de amikor a kép készült, akkor még tudtam pontosan, mit  tettem bele, de ma már nem tudom leírni.
Szójaszósz, méz, csili, fokhagyma, mustár általában van benne, de ezek mellet néha még 4-5 féle fűszer.


A brokkolis rétes különleges köret, néha érdemes ilyeneket is készíteni, mert az egyszerű pulykasültet is kilemeli.
Sűrű besamelmártásba kevert főtt brokkoli rétestésztában megsütve.

A diómártást viszont ismét egy átalakított változatban készítettem, a neve sem ez volt, ezért utólag meg sem találtam az eredetit a könyvben.


Patiszonfőzeléket még sosem készítettem, de valaki ihletésére ezt is kipróbáltam. Nem bántam meg, nagyon finom volt. Kapros ízesítéssel készítettem és natúr marhahúspogácsával. Jövőre biztosan többször megfőzöm.


Ezt a lepényt vacsorára készítettem, maradékok felhasználásaával.
Levelestészta alap, túróval kevert párolt spenót, lilahagyma, paradicsom, tarja szeletek. Talán még reszelt sajt is volt a tetején, de ez nem biztos.



Ez a csirke szintén családi kedvenc. Láttam már több, hasonló változatát.
Én úgy készítem, hogy a tepsibe olajat vagy más zsiradékot öntök, elég sok hagymát karikázok bele, megszórom borsikafűvel, borssal, erre teszem a lisztben megforgatott, elősütött combokat.
Leöntöm tejszínnel és megszórom reszelt sajttal. Vizet nem öntök alá, mert így is kijön belőle éppen elég. A hagyma szinte pépesre párolódik benne.
Általában párolt rizst készítek mellé.



Ez a quinoa puding valószínűleg a tejbegríz mintájára készült, de már nem tudom leírni, hogyan.
A tetejére feketeribizli öntet került, amit tavaly főztem a kenyérsütőgépben. Az idén sajnos ez elmaradt.






Sütöttem már olyan kenyeret és péksüteményt, aminek a tésztájába éppen a lejárati idő határán levő túrót kevertem. Kevesebbet, mint amit Limara tett bele, de nem is volt igazi recept, csak rögtönzés.
Azóta viszont megsütöttem az ő verzióját, többször is. Nagyon finom, napokig puha, tényleg jó recept.


Egyszer majd írok egy rendes receptet, mert ezer változat létezik, legyen itt az enyém is.
Ebben is van hagyma, krumpli olajon megpárolva, turmixolva és tejföllel gazdagítva. Nem szoktam liszttel sűríteni, ha nem fontos.


A zellerkrémleves is hagyma, krumpli párosítással kezdődik, ezután kerül hozzá a zeller.

Ennél a levesnél igazából a levesbetét volt az, ami miatt bejegyzésre alakalmasnak gondoltam.


Ez pedig úgy készült, hogy olívaolajon húsos szalonna csíkokat sütöttem, erre tettem a tetszőleges mennyiségű magkeveréket és összepirítottam.
Nekem volt a magok között lenmag, szezámmag, napraforgómag és egy kevés tökmag törmelék.
Meglepően laktató levesbetét volt és nagyon finom.


Szeretném, ha ennek a levesnek a receptje előkerülne, mert nagyon finom volt, bár én ezen is változtattam, mert tettem bele árpagyöngyöt is, hogy igazi tartalmas étel legyen, és azt hiszem még a zöldségek is bővültek, de ez lényegtelen az elkészítési módját illetően. Az biztos, hogy egy blogról van az eredetije.


Minestrone tésztával és bazsalikom pestóval. Csak most tudtam meg, hogy a minestrone is egy olyan gyűjtő fogalom, mint a muszaka.
Sokféle zöldség összefőzve, pestóval vagy nélküle, esetleg parmezánnal megszórva. Mindenképpen nagyon finom.


A halat pácoltam só nélkül citrom- és narancslében a reszelt héjakkal együtt, fokhagymával, borssal és magos mustárral.
Megsütöttem és a visszamardt olajra lisztet szórtam, arra fehérbort, a maradék páclevet és tejszínt öntöttem. Ez lett a mártás.

A répa balzsamecetes, narancsos, gyömbéres és mézes keverékben hagymával együtt sült roppanósra.
Vajas brokkoli és burgonyapüré volt még hozzá.


Több receptet összehasonlítottam, de úgy láttam egy alapból indul ki szinte mindegyik.
Látszólag szép kenyér, de senkinek sem ízlett igazán. Próbáltuk pirítósként megenni, de úgy sem akart elfogyni. Tömör és szokatlan ízű volt a sütőportól.
Sajnálom azt, aki kénytelen ilyenen élni, de az is lehet, hogy én rontottam el valamit. Az angolszász vidékeken közismert kenyérféle, ezért gondolom, hogy létezik ehető változata is.