A tönkölybúza csíráztatása nem tartozik a sikeres tevékenységeim közé. Arra gondoltam, ha már esszük és sütök is a lisztjével, miért ne csíráztathatnám. Az nem derült ki a csomagolásából, hogy a mag a héjával együtt van a tasakban, én pedig nem tudom, hogyan arassam le a kicsírázott hajtásokat úgy, hogy ne kelljen megenni a maghéjat. Amíg tanakodtam, addig a hajtások ilyen szépen megnőttek. Azt hiszem enni már így nem jó / nekem nem ízlett /, de dísznek jó volt.
A mákos, mézes főtt tönkölybúza viszont legalább olyan finom, mint a kukorica. Nekem még jobban ízlett, mert a kukoricánál nem mindegy, hogy az, milyen minőségű? Azt hiszem a búzánál nincs ilyen gond.
Ez egy tönkölybúzás, körtés, rucolás saláta langyosan, sült csirkeszárnyakkal. A búzát enyhén sós vízben megfőztem / ez már a fagyasztóból került elő /, a körtét felszeleteltem és átforgattam egy kevés citromlében.
Az öntet édes, magos mustárból, sherry ecetből, mézből és barackmagolajból készült. Olívaolaj tökéletes helyette. Só, bors ízlés szerint. A tetejére francia kéksajtot morzsoltam.
Ez egy újonnan felfedezett sajt. Sajnos nem mindég lehet kapni, pedig nagyon finom, krémes, lágy ízű. A magyar hasonló sajttal egy árban van, de ez összehasonlíthatatlanul finomabb!
