2012. január 22., vasárnap

Vasárnapi ebéd


Sült oldalas hagyományos módon, kevés vízzel meg kacsazsírral sütve.
Chorizó fűszerkeverékkel szórtam meg és sült fokhagymapépet kentem a tetejére.


A krumplit nagyobb kockákra vágtam és forrástól számítva kb. öt percig főztem, leszűrtem és kurkumával meg csiliporral szórtam be. Sóztam és kacsazsírral elkeverve a sütőben ropogósra sütöttem.


Kacsazsíron hagymát pároltam húsos baconnal együtt.
A kelbimbókat blansíroztam, ezután a szalonnás hagymára öntöttem és összepároltam, azután kicsit átpirítottam. Só és bors került rá.


A répaszeleteket szintén kissé előfőztem, azután kacsazsírral elkevertem, za'atar fűszerkeveréket tettem rá, pici mézet, sót és borsot.
Ezután átpároltam és kicsit lesütöttem.
Ez a za'atar keverék most lenmagos-szezámmagos volt, nem a zöld fajta.

Bruschetta kecskesajttal, és céklás tormával


 A bruschetta közép-Olaszországból származó étel, amit már a XV. században is fogyasztottak. Pirított kenyérszeletet jelent, amit alapesetben fokhagymával dörzsölnek be, extra szűz olívaolajjal locsolnak meg, majd sóznak és borsoznak.
Na, ez a Wikipédia szerinti ismertető. Ezek szerint az nincs benne, hogy kovászos kenyérből készül. Nem baj, nekem változatlanul az a véleményem, hogy ebből jobb lesz.
A pirított kenyereket megdörzsöltem fokhagymával, de még a sütés előtt bekentem olajjal is.
Rátettem a sajt szeleteket, a szárított sonkát és friss kakukkfüvet, azután visszatettem a sütőbe, amíg a sajt kissé megolvad.
Amikor készen volt, akkor ecetes tormával kevert nyers céklát tettem rá ízesítőként.
Laktató és nagyon finom szendvicsek lettek.


Kenyérfélék a konyhámból


Van idő, amikor nagyon várom a hétvégéket, mert csak akkor van időm kipróbálni néhány trükköt, praktikát, ötletet vagy időigényes receptet.
Ilyen az élesztő nélküli, kovászos kenyér is.
Szombaton este bedagasztattam az én ügyes kenyérsütő gépemmel, azután eltettem éjszakára pihenni.
Másnap hagytam még egy ideig életre kelni, mert nem volt túl meggyőző az állapota.
Bevallom, kicsit csalódott voltam, pedig a kovászom igen aktív volt, mégis lassan kelt a kenyér. Valószínűleg hideg volt a levegő.


Délutánra mégis süthető állapotba került.
Jó illatú, jó állagú, finom kenyér lett belőle. Egészen más szerkezetű és tapintású, mint az élesztős.



Talán az átlagnál gyakrabban sütök túróval. Leginkább a zsömléket szeretem így készíteni.
Tovább marad puha, friss és így még egészségesebb is.
Leginkább az elfeledett, hűtőben árválkodó, lejárat előtti túró felhasználására ideális. Ebből pedig sokszor van a hűtőmben.


Az aszalt paradicsomos, olajbogyós kovászos kenyérnél egy minimális mennyiségű élesztőt is használtam, mert nem volt két napom a sütésre.
Azonnal akartam a kenyeret. Na jó, azért nem azonnal, de jóval rövidebb idő alatt készült el.
Ebből a kenyérből vacsorára bruschetta készült. Ha jól tudom, az olasz bruschettához is kovászos kenyeret használnak.
Tapasztalatom szerint ez a kenyér másképp pirul, ropogósabb lesz kívül, de nem szárad ki.


Bagetteket ritkábban sütök, mert a formázásához több idő kell. Sokkal gyorsabb a zsömléket meggömbölygetni, nincs vele nagy szétpakolás, nem kell nyújtófa, gyorsan mehetnek a tepsire kelni és már nincs is útban semmi.


Most mégis ezt készítettem, mert volt hozzá kedvem.
Grahamliszt van benne, öregtészta és sajt a tetején. Szendvicsnek való.


Ezek a kiflik régebben készültek, csak azért hagytam meg a képet, mert a formázása is régebbre vezethető vissza.
Még E. Margit csapatában sütögettem és egyszer ilyen kifliket sütöttem. Azok még szebbek voltak és sok Péklánynak tetszett. Az egyikük / még nem volt bloggerina / fia nevezte el így, mert hasonlít az állatkára. A Tatunak van ilyen csíkozott páncélja.
Ha tudtam volna, hogy egyszer még hasznosíthatom, levédettem volna a nevét.:D Na jó, ez nem komoly!