Velőrózsa rántva

Tudom, ez is nagyon megosztó étel. Lehet szeretni és bizony lehet utálni.
Gyerekkoromban sok olyan étellel ismertettek meg a szüleim, amelyekre bizony manapság sokan ferde szemmel néznek. Ennek oka lehet az is, hogy régebben sokkal könnyebb volt hozzájutni a ma már különlegességnek is számító alapanyagokhoz.

• vese
• borjúbríz
• pacal
• sertésvelő
• birkahús
• tüdő-szív / a szalontüdőt a tüdő miatt nem tudtam megszeretni /
• zúza
• nyúl

több most nem jut eszembe

Szóval nekem ez a kép--- amin a velő van--szép.
Tudni kell, hogy ez nem egy könnyű étel, nem késő esti vacsorára való,  az éttermekben is előételként szerepel.
Lehet belőle a klasszikus rántott velőt készíteni, lehet tojással összesütni hagymás velőnek, lehet velős töltött tésztát is készíteni levesbetétnek és lehet velős rétest is készíteni belőle.
Az is igaz, hogy ritkán lehet olyan szépet kapni, amiben minden darab egészben van és rántani lehet.
Sajnos legtöbbször összetörik és a sok törmelék mellet alig marad szép darab, bár ragunak az is tökéletes, de én most nem olyat akartam. Amit vettem, annyira szép volt, hogy nem bírtam ott hagyni!
Volt már régebben is képem a velőről, de valahol az éterben eltűntek a legjobbak és csak most lett megint olyan, amivel érdemes bemutatni.

A velő tisztítása nem tartozik a legegyszerűbb tevékenységek közé, de lehet ügyesen csinálni és akkor elég haladós.Az állaga nagyon laza, puha és törékeny, de nem kell megijedni.
Olvastam már olyat is, hogy valaki azt ajánlotta, hogy forró vízzel kell leönteni. Igen, lehet, de NEM szabad hagyni, hogy abban álljon, mert akkor a hártya is ráfől a velőre és nehéz lesz leszedni.  Az is igaz, hogy a forró víztől egy kicsit összeugrik és jobban kezelhető lesz az állaga.

Szerintem langyos vízben kell átöblíteni, mert néha sok apró csontszilánk van beleragadva.
A velőrózsa alsó részén van egy lekívánkozó lógós darab, amit simán le kell tépni, DE eldobni nem szabad. Ezt is meg kell tisztítani és ami  a végére összejött, abból lehet valami ragusat összesütni.

Amit meg kell tisztítani, az szép formás, tömör és egészben marad.
Hideg vízzel telt edénybe szoktam tenni és abban is tisztítom. Ha kell, közben lecserélem a vizet.
A velőt az egyik tenyerembe teszem és a másik kezemmel a véreres hártyát fellazítom, azután szépen lefejtem a felszínéről. Könnyen ki lehet szedni a hullámos részek közül is.

A megtisztított velőt lehet sózni, azután a hagyományos módon panírozni és közepes hőfokon megsütni.
Mire a panír szép színes lesz, addigra a velő is átsül.
Természetesen házi tartármártást csináltam hozzá!