Lilahagyma puding és Macskaszem

Hagyományos ízesítéssel sült csirkecombok, brokkolis krumplipürével és lilahagyma pudinggal.
Csak a pudingnak titulált köret érdemel némi magyarázatot.
Tulajdonképpen egyszerű besamelmártás, amiben a tej egy részét sonkalével helyettesítettem.
Egy tojással fogtam össze, ezért lett remegős az állaga. Ha két tojás lett volna benne, gondolom, jobban összeállt volna. Muffin formában sütöttem meg.

Ezt a süteményt sokan ismerik pávaszem névem. Bevallom, én is így kerestem rá, de meggyőztek a keresési találatok, hogy az ezen a néven ismert sütemény egy piskóta tésztából készült változat.
Ezt pedig macskaszemként találtam. Élesztős tészta, amiben fel kell futtatni az élesztőt, de én csak egyszerűen belemorzsoltam. A zserbót is így szoktam készíteni, nekem így jobban tetszik a tésztája. Így is puha, de nem olyan felfújt, mint a kelt tészták. Ez egy dióhabos változat, de lehet kókusszal is készíteni.

Barátaink, az állatok

Ma reggel ez a kép fogadott, amikor kimentem az udvarra.
A kutyánk bent van a lakásban és reggelenként alig várja, hogy kimehessen. Én nem annyira várom, mert akkor is felébreszt, ha nem kellene felkelnem.  Nem tudom, mit vétett neki a rozmaring, de felrángatta a cserepet a kertből a többi növény közül. Gondolom, jót harcolt vele, mielőtt kiterítette.

A cicával már elég jól kijönnek egymással, igaz ideje korán tisztázták az erőviszonyokat, így a Frici cica lett a domináns.  Az, hogy itt a kis fa közepén ül, nem jelenti azt, hogy a kutya elől menekült. Néha ugyan ez a hancúrozás vége, de ez csak azt jelenti, hogy neki elég volt a játékból.

Itt szokott Fricike ugrándozni a papírkosárban, ha én a számítógép előtt vagyok. Végig gyalogol a billentyűkön, lefekszik elém az asztalra vagy beül a képernyő elé. Ha elunja magát, akkor a kosárba ugrik.

Ez pedig Buksi megérdemelt pihenése, ha kifárasztotta magát az udvaron. A kozmetikus egészen kutyaformát adott neki.

Az én nyuszim tudja, mit szeretek

Egyszer már írtam a Nagymarosi kézműves fagylaltozóról.
Azóta az azt működtető házaspár felélesztette a családi kézműves csokoládé készítést is.  Csodálatosan finom csokoládékat készítenek, kitűnő alapanyagból az év minden ünnepére. Most a nyuszik és tojások kerültek a polcokra, de más bonbon különlegesség is kapható folyamatosan.
A Dining Guide  is foglalkozott már a hazai  kézműves csokoládé készítőivel.  Köztük Flamich Gábor Nagymarosi cukrásszal is.

Az én férjem is megkérte a nyuszit, hogy innen hozza az én ajándékomat. Hát, volt mit cipelnie szegénynek, de nem fáradt hiába. Mindég is szerettem a finom, minőségi csokoládét, csak régen nem tudtam, hogy ezt így hívják. A keserű csoki is a kedvencem volt, de valamiért a forgalmazók és gyártók úgy gondolták, hogy erre nincs kereslet, és egyszerűen eltüntették a boltokból.  Jött helyette mindenféle agyon édesített tejcsoki, kitudjamilyenérdekeltséggel?
Szerencsére egyszercsak valakik visszahozták a piacra és azóta finomabbnál finomabb keserűcsokiból készült termékek kaphatók.
Aki evett már keserűcsokit, az tudja, hogy nem lehet annyit enni belőle, mint tejcsokis társaiból, ezért egészségesebb és fogyókúrásabb is.
Ezzel egyidőben elkezdődött a kézműves csokigyártás. Ennek eredménye az is, amit az én Nyuszim hozott.

Húsvéti reggeli

Húsvét hétfőjén ez volt a reggelink.
Próbáltam magam győzködni, hogy nem fogok egész nap a konyhában sürögni az ünnepek alatt, de ezt csak részben sikerült megvalósítani.  Miután minden nap hagytam magamnak szabadidőt, ezért minden napra jutott valami tevékenység. Sok kipróbálandó recept is felgyülemlik az idők során és ezek elkészítésésre is csak olyankor van időm, ha nem egy napból áll a hétvége. Sosem fogom magam utól érni, de igyekszem minden adandó alkalommal lefaragni a mennyiségből.
Most az egyik sorára váró a franciasaláta volt, ami most új alakban került az asztalra.  Nem kíván nagy előkészületet, sem különös rátermettséget, csak egy kis kreativitást.
Azért szeretek a blogon szörfözni, mert sok, sőt nagyon sok jó és igazán tehetséges gasztroblogger van, aki folyamatosan gondoskodnak róla, hogy a hozzám hasonló, folyamatos időhiánnyal küszküdő háziasszonyok helyett kitalálják és elkészítsék a finom és különleges ételeket, amit azután nekünk csak le kell másolni.
Most is ez történt, igaz némi idő csúszással, mert ez az ötlet a Kifőztük újság tavalyi számában jelent meg.
A kivitelezés nem pont ilyen volt, de az ötlet, remek.
Nekem most néhány főtt tojás is elbújt a saláta masszájában.

Egy csomag zselatint oldottam fel kb. 1/2 dl vízben, amit a mikróban melegítettem meg.
Összesen 5 dl. volt a tejföl és majonéz mennyisége, amihez még 1 dl tejszínt is tettem.
A zöldségek kb. 80 dkg-ot tettek ki.
Szépen összeállt, de a sok apró zöldség miatt, szeleteléskor kicsit lazult a majonézes kocsonya. Apró szépséghiba, ami semmit nem vont le az élvezeti értékéből.
Köszönöm szépen a Kifőztük csapatának!

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok

Juhász Gyula:  Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Sült kecskesajt medvehagymával és friss rozmaringgal ízesítve sherry ecetes rómaisalátával és fűszeres sült koktélparadicsommal

Valahogy így szólna a leírása ennek az ételnek egy éttermi étlapon. Mindent a figyelemfelkeltés szolgálatába állítva.
Kedvenc boltomban / a helyi CBA-ban / megint hozzájutottam egy finomsághoz. Egyik alkalommal a hajszálvékonyra szeletelt vákumcsomagolt Serrano sonka került a kosárba, a másik alakalommal a kecskesajt. Miután éppen a felére volt akciózva, ezért rögtön dupla mennyiséget vettem. Így lett belőle finom vacsora kettőnknek.

A sajtot a sütőben kissé átmelegítettem úgy, hogy apróra vágott medvehagymát tömködtem bele meg néhány levél friss rozmaringot.
Rózsaszín Himalája sóval szórtam meg, olívaolajat csöpögtettem rá és friss borsot tekertem a tetejére.
Rómaisalátát tettem a tányérra, amit sherry ecettel, mogyoróolajjal és sóval kevertem össze.
Koktélparadicsomot sütöttem olívaolajjal, sóval, borssal, kakukkfűvel, borsikafűvel.
Ecetes jalapeno paprikát és balzsamecetkrémet kapott díszítéskent.

Kukoricás pirítós és egy pohár finom fehérbor. Mi bajunk lehet?
Meg tudnám szokni az ilyen minőséget!

Medvehagyma télire

A medvehagymát van szerencsém kb.három éve ismerni. A blogok sokat segítettek, de a beszerzésben sajnos nem tudtak. Vadásztam rá, kerestem, nézelődtem amerre jártam.  Először drága volt, sőt nagyon drágának találtam, de vettem belőle. Pici csokrok sok pénzért.Úgy gondolom, hogy a gasztrobloggereknek is lehet valami köze ahhoz, hogy ma már viszonylag sok helyen és elfogadható áron hozzá lehet jutni. Kereslet - kínálat.
Úúúúútálom, amikor azt mondják valamire,hogy azért nem forgalmazzák, mert nincs rá kereslet. 
Ha nem lehet kapni, akkor mit keressünk?
A zöldségesek még mindég fölmyomják az árat, de a piacokon igen olcsón lehet medvehagymához jutni. Persze kell egy kis szerencse is hozzá.
Tavaly a szezon vége felé sikerült nagyobb mennyiséget vennem a helyi zöldségesnél, mert a minőségromlás árcsökkenést hozott. Csak egy kissé fonnyadt volt, de arra éppen jó, hogy ne sajnáljam a fagyasztóba dugni.

Maradt is még egy kisebb dobozzal tavalyról, ezért az idén nálam elmaradt a medvehagyma láz.
Tudom, a friss, az első tavaszi az igazán zsenge és jó ízű. Vettem is, de csak nyers fogyasztásra. Pogácsába, sós rúdba jó volt a fagyasztott is.

Az idén szintén kaptam egy nagyobb mennyiséget. No, nem kilószámra, de mégis több volt, mint 2-3 csomó.
Kicsit megviselte az utazás, de a fagyasztóban így is jó helye lesz.

Késes robotgépben vágtam össze, de ha valakinek tényleg sok van, akkor húsdarálón is ledarálhatja. Ez is működik, mert régebben a petrezselyemzöldet rendszeresen így készítettem elő a fagyasztásra. Egy idős nénitől kaptam az ötletet. Nekem remekül bevált sok-sok évig.

Tavalyi tapasztalat az is, hogy ha kicsit kiszárítom az összevágott leveleket, akkor könnyebb szétválasztani, ha a fagyasztóból akarom használni. Ha kevesebb a nedvesség benne, akkor nem fagy össze olyan egységes tömbbé, hanem könnyen ki lehet belőle szedegetni.

Ezen a gáztepsin van az egész mennyiség, amit két tepsin szárítottam. Sajnos nagyon lehangoló látvány így összeesve, de én tudom, hogy mennyiből lett.
30°C-os sütőben légkeveréssel, résnyire nyitott ajtónál szárítottam 15 percig.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy veszítsen a nedvességből, de ne legyen zörgősen száraz.

Ha valaki szárazon akarja eltenni, akkor még kb. 10 percig kell így szárítani. Ha kihűlt, akkor el lehet csomagolni. Én jobban szeretem a fagyasztott változatot, annak a frisshez hasonló színe a tavaszt idézi.

                                          

Ennyi lett az össz. mennyiség. Ez azért kitart a jövő tavaszig, hiszen lesz sok más finomság is, ami mind arra vár majd, hogy egy kis melegséget hozzon a hideg télbe.

Friss tészta vajjal , grana padanoval és medvehagymával

A tészta nem szárított, nem fagyasztott és nem is én gyúrtam. Most, nem. Ennek ellenére friss tészta néven árulják. Van ilyen már több is a boltok polcain, igaz egyre húzósabb áron. A lasagnet én eddig is ilyen bolti friss tésztából készítettem.
Ez most olasz tészta volt, több féle formában. Szélesmetélt és színes metélt, de volt ez a nagy lapokból álló csomag is.
Megvártam, amíg jól leárazzák, hiszen az eredeti árán nam akart fogyni. 625 ft helyett 245 ft volt. Vettem két csomaggal, mert csak kb. 30 dkg-osak voltak. Már nem is emlékszem rá, mert nem nagyon érdekelt.

A húsos töltelékkel készült canelloni után megmaradt néhány lap, amit vastagabb csíkokra vágtam és kifőztem.
Vajjal kevertem össze, bőségesen.
Medvehagymát szórtam bele és reszelt grana padano sajtot tettem rá. / parmezán sajnos itt nem kapható /
Nagyon egyszerű, de nagyon finom volt!

Ez pedig az elkészült canelloni, ami így sokkal több tésztával készült, de így is jó volt.
A paradicsomszószt hagymából és konzerv kockázott paradicsomból főztem olaszos fűszerkeverékkel és egy kevés borral.
A tetejére morzsoltam a maradék krémfehérsajtot.
A látszat ellenére nem volt száraz.

Görög paradicsomos bab -- gigantes plaki

Nem először készítettem ezt a babot és most úgy gondoltam itt az ideje, hogy a blogba is bekerüljön.
Egy papírfecnit keresek minden alkalommal, amikor meg akarom főzni. Itt remélem megtalálom később is.
Jobban szeretem ugyan a papírt, mint a billentyűket, de egyre nagyobb a káosz a receptjeim körül.
Először nyáron főztem, mert a friss paradicsom, ugye.....Azután a konzerv darabolt paradicsom következett, mert ez még mindig jobb, mint bármelyik, ami kényszer érett. Sokat használok ilyen paradicsomot, én nagyon szeretem.
A receptet egy blogon találtam és igyekszem azóta is szinte ugyanúgy főzni, mert ezen még én sem akartam változtatni. /// sosem titkolom, hogy képtelen vagyok változtatás nélkül megfőzni egy ételt és ez nem a receptek hibája ///
A mennyiségek szerintem nem kötelezőek, én ebben tértem csak el.

• Nagy szemű szárazbabot -- egy kg-ot -- áztatás után félpuhára főztem kuktában, sós vízben.
• Olívaolajon megpároltam  3 nagy fej hagymát, amit nagyobb kockákra vágtam. Tettem hozzá 5 ger. fokhagymát is.
• Ráöntöttem 2 dob. kockázott paradicsomot és kb. 1/2 liter paradicsomlét.
• Só, frissen őrölt bors, oregánó, fahéj, csili
• Beletettem a babot, összekevertem és betettem a sütőbe kb. egy órát sülni 160 - 170 fokon.

Kevergetni nem szabad, de nem is kell, hogy a bab ne törjön össze.
Ha sütés közben  nagyon besűrűsödne, vizet szoktam hozzá önteni.

Friss kenyérrel nagyon finom, de a húsevőknek bármilyen sült vagy grillezett hússal adható. Most én kolbászt sütöttem mellé és így is nagyon jó volt.
A tányéron öntsünk még rá egy kevés olívaolajat és szórjuk meg bőven vágott petrezselyemzölddel.

Almáslepény -------- és tészta trükk

Az almáslepény egy örök klasszikus. Van alaprecept, de van minden családban egy olyan, ami biztosan a legfinomabb.
Most én nem is igazán a receptet szeretném átadni, hanem azt a módszert, amivel szerintem a legegyszerűbb a tepsibe tenni a tésztát.
Nekem a nyújtófára tekerés egy igazi mumus! Lelóg, elszakad vagy elcsúszik a tészta.
Megpróbáltam egyszer, hogyan sikerülne, ha hajtogatnám a tésztát. Az ötlet jó volt, de kellett egy kis gyakorlás, mert a tésztát alaposabban kell lisztezni, hogy ki is lehessen hajtogatni.
Ha kicsit törékenyebb a tészta, akkor a nyújtófáról leszakad, hajtogatva viszont könnyebben bele lehet tenni a tepsibe.

Az almát én lereszelem durva reszelőn és cukorral összekeverve megpárolom, elfőzöm belőle a vizet.
Ezzel kell kezdeni, hogy kihűljön, mire a tésztára kerül.

• 30 dkg lisztet összemorzsolunk 15 dkg margarinnal és pici sóval
• 2 dkg élesztőt felfuttatunk 1 dl tejben egy kanál cukorral
• 1 db tojással és egy púpozott evőkanál tejföllel összedolgozzuk a tésztát
• két cipót formázunk és az egyiket a tepsi aljába tesszük

A tésztára szoktak kekszmorzsát, darált diót vagy búzadarát is szórni, hogy felszívja az almából a fölösleges nedvességet.
A kihűlt almát a tésztára kenjük és megszórjuk őrölt fahéjjal ízlés szerint.

A második cipót is kinyújtjuk tepsi nagyságúra.
A tepsit szoktam rátenni a tésztára, hogy megnézzem, mekkora a tészta.
Alapos, de nem sok lisztezés után összehajtom a tésztát.
Alulról középre és felülről is középre. Lisztezni azért kell, hogy a puhább tészta se ragadjon össze.
Ezután balról középre és jobbról is középre.

Az összehajtogatott tésztát beleteszem a tepsi közepébe. Nagyon könnyen ki lehet mérni, hová kerüljön?

Kihajtogatom és levágom a fölösleges tészta darabokat.

Ha a tésztába csak a tojás sárgája került, akkor a sütemény tetejét a fehérjével kenem meg.
Villával megszurkálom, hogy a gőz ki tudjon jönni sütés közben.
Barna sütőcukorral megszórom és így sütöm meg.
Néha úgy sütöm, hogy semmivel sem kenem meg.

Általában én búzacsírát szórok a tésztára az alma alá.

A leeső tészta darabokat összegyúrom és, ha van elég tészta, akkor ilyen mini kifliket tekergetek belőle.

Nem töltöm semmivel, de sülés után porcukorba forgatom.

Száraz kifli vacsorára

A száraz kifli valóban létezett. Bolti kifli volt, semmi másra nem jó. Évek óta nem volt ennyi a konyhámban, de most is sajnáltam kidobni.
Hűtőmustra és spájz mustra után egy felfújt féle lett belőle. Ropogós volt és nagyon finom.

• A szikkadt kifliket karikára vágtam és egy margarinnal kikent sütőedénybe tettem.
• Maradék főtt tarját összevágtam és a kiflikkel elkevertem.
• Felvert tojásokat, tejszínt és maradék sajtkrémet kevertem össze a fagyasztóból elővett újhagymaszárral. Sóztam és borsoztam.
• Ráöntöttem a kiflikre és a tetejét még megszórtam reszelt sajttal.
• A tejszín nem fedte el a kifliket, ezért ami kilógott, az ropogósra sült.

                                  

A hagyma miatt, hogy ne égjen meg,  kisebb hőfokon kell sütni,  illetve le lehet takarni félidőben, azután ismét fólia nélkül rápirítani.
Sosem készítettem még ilyet, de lehet, hogy ezért fogok bolti kiflit venni legközelebb. A sajátomból ugyanis sosem marad. Még hidegen is finom volt.