2012. január 28., szombat

Borkorcsolya füstölt szűzből


Karácsony előtt vettem egy füstölt szűzpecsenyét, de fogalmam sem volt, hogy mire fogom felhasználni.
Itthon még szárítottam néhány hétig, mivel nagyon friss volt. Jó szellős, hűvös helyen volt és szépen kiszáradt.
Hajszálvékony szeleteket vágtam belőle és apró falatkák tetején végezték.
A mai főzés közben jól esett egy pohár bor, de, hogy legyen ami fölszívja, kellett néhány falatot enni.
Ezeket a férjem kapta, mert hát fényképezni is kell és ezért ő mindég csinosan elrendezett tányéron kapja az adagját.
Na, azért az enyém sem zacskóból van, de az egyik mindég jobban mutat.

A kenyér természetesen a saját kenyerem, a sajt egy nagyon jó szerzemény ismét a kedvenc boltomból / a helyi CBA / , mert kb. harmad áron vettük, ezért megint megkóstolhattunk egy olyan sajtot, amit egyébként nem biztos, hogy megvennénk.
A hajszálvékonyra vágott hús  -- nem tudom, lehet-e sonkának hívni -- éppen elég volt egy -egy falatra.
Nálunk nincs olyan sok féle elnevezése a különféle fajtájú és minőségű füstölt és szárított hústermékeknek, mint más országokban, ahol ennek van múltja.

Most vettem csak észre a színeket a tányéron! Ha a sajt is magyar lenne, akkor magyaros ízelítő lenne.

Pizza vacsora


Ez a vacsora terápiás céllal készült. Olyan kifacsarva, olyan üres fejjel mentem haza, hogy valami örömforrás után kellett nézni, hogy regenerálódni tudjak.
Aki sütött már kenyeret, az tudja, hogy lehet benne örömöt találni, a dagasztás- és a  gyúrás alatt ki lehet adni a feszültséget, a dühöt és az alkotás öröme helyre billenti az egyensúlyt.
Én nem voltam dühös csak elfáradtam és ilyenkor egy könnyű, gyors pizza vagy lepény sütése levezetésként jó hatású tud lenni.
Hihetetlen? Lehetséges, de nekem beválik időnként.


Mivel vacsorára készült, természetesen teljeskiőrlésű liszt volt a tésztában és igyekeztem vékony tésztát sütni.
Az egészség jegyében lenmagpelyhet is tettem bele.
Gyönyörű hólyagok voltak a tésztában, amikor kelesztés után kinyújtottam.



  • 30 dkg grahamliszt
  • 20 dkg fehér liszt
  • kb. 3,5 dl víz
  • 2 ek. lenmagpehely
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 ek olaj



A pizzaszószban újítottam egy kicsit, mert tényleg nem sok időm volt.
Késes aprítóban összekevertem

  • 1 fej hagymát
  • 1 dob. lecsöpögtetett konzerv  paradicsomot
  • 2 db.sütőben megsütött, lehéjazott kaliforniai paprikát  /fagyasztóból/
  • 5 db. aszalt paradicsomot / fagyasztóból /
  • 1 ek. sűrített paradicsomot
  • provanszi fűszerkeveréket
  • sót
  • borsot
  • annyi olajat, amennyi a aszalt paradicsommal belement
Normális esetben ezt a keveréket megpárolom, de most megkockáztattam a nyers használatot.
Egyetlen hátránya volt csak, a hagyma nem tudott átpuhulni az alatt az idő alatt,amíg a tészta megsült.
Ennek ellenére máskor is fogok ilyen nyers szószt készíteni.



  • pizzaszósz
  • konzerv tonhal
  • fekete olajbogyó
  • kapribogyó




  • pizzaszósz
  • kolbászos szalonnás tekercs


Az én pizzámon általában nem szokott lenni hús féle, de még hal sem.
Pizzaszósz, paradicsom, fűszerek és sok sajt.
Most az éppen  aktuális kedvenc fűszerkeverékem volt rajta.


Ezek a vékony tésztájú pizzák nagyon hamar megsülnek. Alig győztem előkészíteni.
A házi csiliszósz finom kiegészítője, mert mi nem szoktunk kecsapot tenni az itthoni pizzákra. Azt a vendéglősre szokták kenni, hogy legyen valami íze.
Az itthon készültnek van íze, azon csak rontana a kecsap.

2012. január 22., vasárnap

Vasárnapi ebéd


Sült oldalas hagyományos módon, kevés vízzel meg kacsazsírral sütve.
Chorizó fűszerkeverékkel szórtam meg és sült fokhagymapépet kentem a tetejére.


A krumplit nagyobb kockákra vágtam és forrástól számítva kb. öt percig főztem, leszűrtem és kurkumával meg csiliporral szórtam be. Sóztam és kacsazsírral elkeverve a sütőben ropogósra sütöttem.


Kacsazsíron hagymát pároltam húsos baconnal együtt.
A kelbimbókat blansíroztam, ezután a szalonnás hagymára öntöttem és összepároltam, azután kicsit átpirítottam. Só és bors került rá.


A répaszeleteket szintén kissé előfőztem, azután kacsazsírral elkevertem, za'atar fűszerkeveréket tettem rá, pici mézet, sót és borsot.
Ezután átpároltam és kicsit lesütöttem.
Ez a za'atar keverék most lenmagos-szezámmagos volt, nem a zöld fajta.

Bruschetta kecskesajttal, és céklás tormával


 A bruschetta közép-Olaszországból származó étel, amit már a XV. században is fogyasztottak. Pirított kenyérszeletet jelent, amit alapesetben fokhagymával dörzsölnek be, extra szűz olívaolajjal locsolnak meg, majd sóznak és borsoznak.
Na, ez a Wikipédia szerinti ismertető. Ezek szerint az nincs benne, hogy kovászos kenyérből készül. Nem baj, nekem változatlanul az a véleményem, hogy ebből jobb lesz.
A pirított kenyereket megdörzsöltem fokhagymával, de még a sütés előtt bekentem olajjal is.
Rátettem a sajt szeleteket, a szárított sonkát és friss kakukkfüvet, azután visszatettem a sütőbe, amíg a sajt kissé megolvad.
Amikor készen volt, akkor ecetes tormával kevert nyers céklát tettem rá ízesítőként.
Laktató és nagyon finom szendvicsek lettek.


Kenyérfélék a konyhámból


Van idő, amikor nagyon várom a hétvégéket, mert csak akkor van időm kipróbálni néhány trükköt, praktikát, ötletet vagy időigényes receptet.
Ilyen az élesztő nélküli, kovászos kenyér is.
Szombaton este bedagasztattam az én ügyes kenyérsütő gépemmel, azután eltettem éjszakára pihenni.
Másnap hagytam még egy ideig életre kelni, mert nem volt túl meggyőző az állapota.
Bevallom, kicsit csalódott voltam, pedig a kovászom igen aktív volt, mégis lassan kelt a kenyér. Valószínűleg hideg volt a levegő.


Délutánra mégis süthető állapotba került.
Jó illatú, jó állagú, finom kenyér lett belőle. Egészen más szerkezetű és tapintású, mint az élesztős.



Talán az átlagnál gyakrabban sütök túróval. Leginkább a zsömléket szeretem így készíteni.
Tovább marad puha, friss és így még egészségesebb is.
Leginkább az elfeledett, hűtőben árválkodó, lejárat előtti túró felhasználására ideális. Ebből pedig sokszor van a hűtőmben.


Az aszalt paradicsomos, olajbogyós kovászos kenyérnél egy minimális mennyiségű élesztőt is használtam, mert nem volt két napom a sütésre.
Azonnal akartam a kenyeret. Na jó, azért nem azonnal, de jóval rövidebb idő alatt készült el.
Ebből a kenyérből vacsorára bruschetta készült. Ha jól tudom, az olasz bruschettához is kovászos kenyeret használnak.
Tapasztalatom szerint ez a kenyér másképp pirul, ropogósabb lesz kívül, de nem szárad ki.


Bagetteket ritkábban sütök, mert a formázásához több idő kell. Sokkal gyorsabb a zsömléket meggömbölygetni, nincs vele nagy szétpakolás, nem kell nyújtófa, gyorsan mehetnek a tepsire kelni és már nincs is útban semmi.


Most mégis ezt készítettem, mert volt hozzá kedvem.
Grahamliszt van benne, öregtészta és sajt a tetején. Szendvicsnek való.


Ezek a kiflik régebben készültek, csak azért hagytam meg a képet, mert a formázása is régebbre vezethető vissza.
Még E. Margit csapatában sütögettem és egyszer ilyen kifliket sütöttem. Azok még szebbek voltak és sok Péklánynak tetszett. Az egyikük / még nem volt bloggerina / fia nevezte el így, mert hasonlít az állatkára. A Tatunak van ilyen csíkozott páncélja.
Ha tudtam volna, hogy egyszer még hasznosíthatom, levédettem volna a nevét.:D Na jó, ez nem komoly!

2012. január 14., szombat

Szilvalekváros párnák


Ez a sütemény annyira egyszerű, hogy még nekem is sikerült. Többször írtam már, hogy nem vagyok megszállott sütemény készítő, de enni szeretem. Így aztán kénytelen vagyok belefogni, mert a cukrászdai minőség vagy ócska vagy drága.
Ez a recept az egyik kolléganőmtől való, de az ő süteménye nem volt annyira kelt tészta jellegű, mint az enyém. Az kicsit omlósabb tésztájú volt.
Igaz, a receptet egy hétig memorizáltam, mert valahogy nem volt időm leírni, de állítom, hogy jól emlékszem rá. Most már csak az elkészítés technikájában lehet a különbség. Nem baj, nekünk így is ízlett.




  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 6 dkg porcukor
  • 2 tojás sárgája
  • 2 dkg élesztő
  • 2 evőkanál tejföl
  • kb. 1/2 dl tej
A késes robotgéppel kevertem össze a tésztát, de az élesztőt előzőleg felfuttattam  cukros tejben.
Nekem ugyan több lisztet vett fel, de talán a tojások is nagyobbak voltak, a tejet sem mértem ki és a kanalam is valószínűleg nagyobb volt.

Kifliket formázni sem volt kedvem, mert akkor a kiszúrt köröket kellett volna feltekergetni a megtöltés után. Egyszerűbb volt ezzel az ügyes kiszúró és összenyomó formával megcsinálni. Így lett belőle párnácska.
Az utolsó adagnál már nem akartam több maradék tésztát, ezért valódi kifli formára vágtam fel.


Előmelegített sütőben  170 fokon sütöttem kb. 12 percig. Később már rövidebb idő alatt megsült.
Még melegen beleforgattam porcukorba. Ezért is van viszonylag kevés cukor a tésztában és ezért nem volt baj a savanykás lekvár sem.
Bőven tettem bele lekvárt is, mert így megtöltve nem folyik ki belőle, de ez a lekvár egyébként is elég sűrű volt.
Ez még a nyári, Noszvajról hozott szerzemény. Cukor nélkül készült, kellemesen pikáns és üstben főzték.
Amikor készen lettem, akkor vettem észre, hogy mennyit elhasználtam. Bizony több, mint a fél üveggel elfogyott.
A bejglibe való diós és mákos töltelék is nagyon finom lenne benne, de lehetne gesztenyés töltelékkel is készíteni.
A cukorba forgatás miatt viszont az ilyen töltelékekbe szerintem kevesebb cukor kellene.


Amíg írtam ezt a bejegyzést, ettem még süteményt és most, hogy kihűlt, már egészen olyan volt, mint amit kóstoltam. Egyszóval, semmi baj a recepttel csak frissen, melegen puhább a tészta, azért volt más.

Gerslis zöldségragu köretként



Nagyon finom kolbászt lehet kapni a hentesünknél. Több fajta füstöltet és nagyon jó ízű sütni valót is.
Azon kaptam magam, hogy gyakrabban veszek sütni valót az utóbbi időben. A hurkájuk sajnos nem ízlik annyira, de a kolbász igen. Végül is ebből nagyon sok féle ételkombináció kihozható.
Olyan a fűszerezése, hogy bátran társítható egyéb dolgokkal, nem fog kiemelkedni az íze, hogy külön életet éljen az ételben.
Most egy kicsit angol beütésű ragu alappal kezdtem a köret készítését.

  • vöröshagyma összevágva nagyobb kockákra
  • szárzeller feldarabolva
  • sárgarépa felkockázva
  • fejtett bab
  • gersli / árpagyöngy /
  • darabos paradicsom konzerv
  • friss kakukkfű
  • borsikafű
  • bors
  • zöldség alaplé / leveskockából /
  • 2 ek. kukoricaliszt
  • olaj / nekem most libazsír /


A libazsíron megpároltam a hagymát, zellert és a répát.
Hozzáadtam a babot, a gerslit és a paradicsomot.
Felöntöttem annyi lével, hogy kétujjnyira ellepje.
Megfűszereztem és megszórtam a liszttel.
Hagytam kicsit forrni, hogy a liszt elázzon, ezután összevertem és betettem a sütőbe kb. két órára 150°c-ra.
Éppen elforrta a levét és egy kissé besűrűsödött. Lehetett volna szaftosabb, hiszen az árpagyöngy még később is  szívja a folyadékot magába.

A klasszikus sültkolbász és krumpli párosításnál ez  finomabb és különlegesebb volt.

Za'atar-os fűszerezésű húsragu tortillában


A tortilla lapok nagyon felhasználó barát termékek, bár igen húzós az áruk. Különféle gyártók készítenek ilyet, de érdemes az akciókra is figyelni, ha nem akarunk magunk neki állni. Amit én megvettem, majdnem harmad áron volt, de egyáltalán nem biztos, hogy az igazi ára volt feltüntetve. Ráadásul a nyolc helyett kilenc darab volt a csomagban. Ez igazán jó arány, nem?

Amióta elkészítettem a lahmacun  nevű török lepényt, azóta különösen kedvencem lett az ilyen vékony tészta. Egy ideje már a pizzákat is ilyen vékony tésztával sütöm. Sokkal finomabb és gusztusosabb is.                 

http://daisyterme.blogspot.com/2011/03/lahmacun-torok-husos-lepeny.html

A za'atar-t pedig újból felfedeztem és próbálom mindenbe beletenni, amibe csak lehet. A húsragu fűszerezése nem különös dolog, de lessz ebből még más is. Például a zöldségragu is jó lehet vele.

  • 50 dkg darálthús
  • 1 kisebb fej hagyma apróra vágva
  • 2 ger. fokhagyma
  • 1 ek. za'atar / a zöld keverék /
  • bors
  • 1 ek. sűrített paradicsom
  • 1 mk. rómaikömény
  • kb. 2 ek olaj
Nyersen kevertem össze mindent és vékonyan megkentem a tortilla lapokat.
Reszelt sajtot szórtam rá és megsütöttem.
Még forrón kettéhajtottam és a belsejébe friss paradicsom szeleteket és összevágott petrezselyemzöldet tettem.


Finom vacsora lett belőle, most csak teával.

2012. január 7., szombat

Sült csicsóka za'atar-os sült fokhagymás páccal


Tavaly olvastam először erről a fűszerről. Pontosabban fűszer keverékről van szó, ami nem is csak egyféle összetételt jelent. Nekem is két különböző van. Az egyik szürkés-barna, a másik zöldes színű.
Amikor pizzát sütöttem, akkor használtam már a tészta megkenéséhez olajjal összekeverve.
Nincs átható íze, könnyen elfogadható. Észre sem vették, hogy valami furcsa íz van a tésztán. Vagy nem is volt furcsa?
A google keresője a "zaatar" beírására elsőre kiadta Égigérő paszuly blogját. Amit leír a fűszerről, saját tapasztalata, és ez éppen elég, hogy megismertessen vele. Ide másolok belőle egy részt.

A fűszerárus fiú, akit Farkassal kiválasztottunk magunknak, nagyon kedves volt, türelmesen válaszolgatott kérdéseinkre. Elmondta, hogy mi micsoda, amit meg nem tudtunk beazonosítani, arról azt, hogy mibe használják.
 A rengeteg kardamom, fahéj, sáfrány, római kömény mellett hoztam haza sumacot és néhány fűszerkeveréket. 
A sumacról itthon kiderült, hogy van magyar neve – szömörce vagy cserző szumák – sőt, kapni is lehet. Savanykás íze van, mindenfélét megszórnak vele: húsokat, rizst, hagymát. De jó vele a kebab is, a padlizsán, vagy a lencse, csicsriborsó. 
A fűszerkeverékeket a fűszerárus fiú ajánlására vásároltuk. Miután nem minden összetevőt tudtunk megfejteni, aszerint válogattunk, hogy mihez használják. A kedvencemmel rizst ízesítenek. Volt benne sáfrány, gyömbér és mazsola. Meg még ki tudja mi, elfogyott, mielőtt mindent be tudtam volna azonosítani. 
Aztán vásároltunk egy szezámmagos, zöld keveréket, amivel salátákat szórnak meg. Elképesztően finom, fokhagymás tejfölbe szórva isteni mártogatós. Miután az összetevői közül csak az oregánót tudtam biztonsággal „kiszagolni”, azt hittem, ilyet sem eszem többé. Sőt, azt is hittem, hogy helyi specialitás volt, hiszen az árusnak papírja volt a növények ismeretéről, akár ő is keverhette volna. Amikor már teljesen lemondtam az ismétlésről, kiderült, hogy ez egy igen ismert fűszerkeverék, a zaatar, vagy za'atar, amit itthon is könnyűszerrel el lehet készíteni. 

Lehet szórni salátára, húsokra, sajtokra. Kenyértésztára, sütés előtt. Különböző salátaöntetekbe. Vagy mártásokba, mártogatósokba. Tejfölbe, tejszínbe, majonézbe, joghurtba. Csak figyeljünk arra, hogy van benne só!

A szezámmag miatt hat hónap alatt érdemes elhasználni, bár, ha valaki megkóstolja, egészen biztosan pillanatok alatt elfogy. Hűtőgépben tovább eltartható, mint szobahőmérsékleten. Szömörcét arab boltokban lehet kapni, elképzelhető, hogy az Ázsiában is. Kitűnő gasztróajándék.

Hozzávalók:

2 ek szömörce 
4 ek kakukkfű
3 ek szezámmag
4 ek majoranna
4 ek oregánó
1 tk só

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom és azonnal beleöntöm egy tálba, nehogy odaégjen. A fűszereket porrá darálom a sóval, és összekeverem a szezámmaggal.



A sült fokhagymák nagyon jól sikerültek, finom, krémes lett a belseje.
Az egész fejeket sütőzacskóban sütöttem 160°C-on kb. egy órán át.
A kissé kihűlt fejek alján a gyökér rész kemény közepét kiszedtem, így a gerezdek alján kinyílt a héj és könnyen ki lehetett nyomni a pépet belőle.



  • egy fej fokhagyma pépes belseje
  • olívaolaj
  • méz 1 teáskanállal
  • za'atar keverék / zöld /  1 evőkanállal
  • bors
  • száraz csilipehely




Ebbe a keverékbe forgattam bele a darabokra vágott csicsókát.
Sütőpapíros tepsibe tettem és 220°C-os sütőben  kb. 20 perc alatt megsütöttem.
A sütési idő a mennyiségtől és a darabok nagyságától  is függ, de szerencsére a sütőben sütésnél nem törik nagyon össze a zöldség.


Nagyon finom, kissé fűszeres köret lehet, de nálunk elfogyott csak úgy.
Vacsorára is nagyszerű lehet, de érdemes jókora mennyiséget készíteni belőle.


Zöldbabos gersli vargányás sültfokhagyma szósszal


Mondtam már, hogy szeretem a gerslit? Igen, mondtam, de újra és újra rácsodálkozom, hogy valóban szeretem, és, ha én szeretem, akkor a családom tagjai is szeretik vagy szeretni fogják. Előbb vagy utóbb!
Még nem kérdeztem meg az Anyukámat, hogy gyerek koromban milyet ettünk, mert azt, akkor nem szerettem, de az biztosan nem ilyen volt.
Ez az étel most annyira jól sikerült, hogy szokásomtól eltérően, feltétlenül le akartam írni még frissiben, hogy később legyen, hol utána nézni.
Nincs mindenből pontos mennyiség, mert a végeredményt ez nem befolyásolja és különben is, a főzés egy kreatív dolog.

  • Összevágott hagymát és fokhagymát pároltam olívaolajos vajon
  • Beletettem az átmosott árpagyöngyöt, elkevertem, vizet adtam hozzá és rövid ideig főztem
  • Hozzáadtam a mirelit zöld színű babot és annyi forró vízzel öntöttem föl, hogy kb. egy ujjnyira ellepje
  • Közben azért megnéztem, mennyire szívja a vizet
  • Só és bors, más fűszert nem kapott
A gerslit azért is szeretem, mert nem lehet szétfőzni. Legalább is nekem eddig még nem sikerült. Figyelni kell azért rá, de nem olyan kényes, mint a rizs főzése.

Közben a sütőben sütőzacskóban megsütöttem a csirkeszárnyakat az egész fej fokhagymákkal.
A húsra a kedvenc provanszi fűszerkeverékemet tettem, sót, borsot, friss kakukkfüvet, hagymát, csilit és olajjal összeforgattam.
A zacskóba tettem négy termetes fej fokhagymát héjastól.
160°C-os sütőben sütöttem egy órán keresztül.
Nagyon jó állagúra sült a fokhagyma, mert rövid hűlés után szépen ki lehetett szedni alúlról a gyökér csonkját, ezzel kiszakadtak a gerezdek alsó részei és szépen ki lehetett nyomni a sült pépet.



A vargányával ugyan csaltam egy kicsit, de azt hiszem ettől még nem ájulnak el sem a gourmand-ok, sem a gasztrokíbicek.
Van egy - szerintem - jó minőségű vargánya krémleves por, amit én előszeretettel használok különféle ételek, mártások sűrítésére. Levest még sosem főztem belőle, pedig intenzív gomba íze van és sok gomba darabkát is tartalmaz.
Nem vagyok alaplé mániás - nem kételkedem a nagyszerűségében -, de nem tudok itthon éttermi körülmények között főzni és nem is akarom a felszabadult főzés hangulatát görcsössé tenni, mert nincs valódi alaplevem. Főztem már ilyennel, sőt főztem szándékosan is, hogy legyen az éppen aktuális ételhez és valószínűleg fogok is még főzni, de semmi bajom a leveskockából készített alaplével.
Most viszont éppen levest is főztem, ezért adta magát a lehetőség, hogy a mártást ezzel higítsam föl.




  • A krémleves port elkevertem a levesből kivett alaplével, összefőztem és amikor besűrűsödött, akkor mégegyszer felöntöttem, hogy legyen elég mártás.
  • Kettő darab fokhagyma kinyomott krémjét hozzákevertem
  • Sóztam és borsoztam
  • Nincs benne sem tej, sem tejszín, mert nem akartam, hogy elvigye az ízét. 
A zöldbabos gersli a szósszal húsmentes  fogásként is megállná a helyét.
A megmaradt fokhagymák sem vesztek kárba. Az egyik a csicsókát ízesítette, a másik egy kencébe került.