A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejföl. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejföl. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 14., csütörtök

Tökfőzelék újragondolva



A főzelékek eddig is rendszeresen étlapon voltak nálunk, de be kell vallanom, hogy hosszú ideig úgy főztem, ahogy anyukámtól tanultam. Klasszikus rántás vagy habarás volt a sűrítés.
Amikor kicsit reformálni akartam, akkor a fehér lisztet lecseréltem teljeskiőrlésűre, de ez nem mindegyik ételnél vált be. Akkor maradt a habarás, hogy legalább a zsiradékot csökkentsem.
Később pedig találkoztam a tzatzikivel, ami ugye egy joghurtba fullasztott hatalmas mennyiségű reszelt uborka és valósággal függőséget okozott. Azután jött egy ehhez hasonló megoldás.
Annak az volt a lényege, hogy hosszú idő után kiderült számomra is, hogy a cukkinit meg lehet enni nyersen is. Szóval így került a képbe egy ilyen " joghurtos " változat. Azért az idézőjel, mert akkor még nem volt görögjoghurt, ezért, hogy sűrű és krémes joghurtot kapjunk, egy zseniális trükköt vetettünk be. Lecsöpögtettük a tejfölt!
Először persze a zsírosat, mert annak azért megszokottabb, jobb íze volt. Azután a csökkentett zsírtartalmút. Tökéletes megoldás volt!


Később az is kiderült, hogy a főzőtököt is meg lehet enni nyersen. Eddig sem főztem ki a szuszt belőle, de azért nem voltam ennyire kíméletes, mint mostanában ezzel a változattal.
A legyalult tököt én sosem sóztam be. Úgy tanultam, hogy nem kell.
Ecetet sem tettem bele soha, mert nem szerettem a savanyú főzeléket. Az a savanyú íz olyan menza feeling, meg munkahelyi menza érzés. A tejföl vagy a joghurt éppen elég pikáns ízt ad hozzá.


Itt van a lecsöpögtetett tejföl. Most sem volt itthon görögjoghurtom, de tudom, hogyan készíthetek hasonlót. Tejföl meg mindig van a hűtőben.
Van egy konyharuha, amit csak erre használtam mindig. Beleborítottam a nagy doboz tejfölt és összekötözve fellógattam . Erre mindenkinek volt egy tuti tippje, ebbe most nem mennék bele. Két óra múlva készen is volt a krémes joghurt.
Amikor még rendszeresen kenyeret is sütöttem, akkor ezt a lecsöpögött savót felhasználtam a kenyér vagy péksütemények sütéséhez. Most sajnos nem.

  • Tetszőleges zsiradékon megpároltam egy közepes fej apróra vágott hagymát
  • Hozzáadtam a vastag szálakra gyalult főzőtököt
  • Beletettem az összevágott kaprot
Innentől gyorsan megy minden. Erős tűzön párolom a tököt azért, hogy rövid idő alatt minél több folyadékot elpárologtasson, de ne puhuljon meg. Semmi folyadékot nem öntök alá! Nem marad teljesen nyers, de erősen roppanós marad.
Talán öt perc főzés elég is neki. Még nem mértem le az időt, de tényleg kevés kell.
Leveszem az edényt, belekeverem a joghurtot, megsózom. Ennyi!
Roppanós, friss, pikáns és nagyon finom!
Langyosan a legjobb. Ebédre és vacsorára is tökéletes.

2014. április 22., kedd

Göngyölt puliszka sült szalonnával


Gluténmentes ebédet kellett főznöm, mert úgy gondolom, ha valakinek ilyen ételintoleranciája van, azt azért nem szabad azzal büntetni, hogy kiközösítjük az asztalnál.
Nem nehéz összeválogatni olyan ételeket, amit mindenki szívesen eszik, hiszen csak egy-egy alkalomról van szó. Napi szinten ez bizony elég nagy kihívás lenne.
A kukorica alapvető helyettesítője a búzának, de azért nálunk nem olyan népszerű. Szegény családtagunk a kukorica hallatán nincs túlságosan feldobva. Hiába, mi nem ezen nőttünk föl!
Most mégis úgy gondoltam, megmutatom, hogy lehet ebből finomat is készíteni.
A Vidék íze újság legújabb számában volt ez a juhtúrós polentatekercs és azt gondoltam, ha kapok jó ízű túrót, akkor elkészítem.
Merészség volt tőlem, mert egy vörösboros marhapörkölt mellé akartam elkészíteni. Utólag bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt!
Igaz, az enyém kicsit szépséghibás lett, mert én dupla adagot főztem, de azért sikerült elfogadható formába hoznom.
Természetesen erdélyi recept, kicsit háziasítva, de ezeknek a lányoknak én mindent elhiszek!

  • 1 liter víz
  • 35 dkg kukoricadara
  • 1 kk. só
Amikor megfőtt, kevertem hozzá kb. 10 dkg vajat---ez nem volt a receptben, de nem ártott neki.

  • 25 dkg juhtúró
  • 20 dkg húsos szalonna a zsírjával
25 %-os tejfölt kevertem a túróba, mert nagyon száraznak találtam.


  • A kukoricadarát a felforralt sós vízben elkeverjük és kb. 10-15 perc alatt állandó keverés mellett megfőzzük.

Az első öt perc után ez már felér egy erősítő edzéssel, de megoldható :)

  • Kicsit hűlni hagytam, de tulajdonképpen ez nem szükséges, azután benedvesített konyharuhára terítettem.

--Na, itt jött az én első bakim.
Nem kellett volna egyben az egész polentát---nekem 50 dkg darából volt --- kiterítenem, mert ez annyira sok volt, hogy nagyon nehezen kezelhető lett. Mindenképp két kisebb adagban kell csinálni!

  • A darára kell a juhtúrót kenni ---és itt megint mellé nyúltam :(
A tejfölt kentem a darára, ami miatt a túró nem tapadt rá, viszont csúszott rajta. Ha kikevertem volna előbb, talán könnyebb lett volna.

  • Erre kell a kisütött szalonnát tenni és meglocsolni  az ízes zsírjával.
  • Ezután a konyharuha segítségével kell feltekerni.
Kicsit mindenképpen törik majd, mert közben kihűl a dara, de ez semmit nem von le az élvezeti értékéből.


Frissen, langyosan bőséges salátával finom vacsora lehet belőle.
Előző nap elkészítve--mint ahogy én csináltam--másnap óvatosan felmelegítve, hogy ne olvadjon ki belőle a túró, tökéletes köret lett.


A maradék vacsoraként végezte reszelt sült céklából--ecetes tormából--tejfölből kevert salátával.

2013. augusztus 8., csütörtök

Lasagne paradicsomos raguval és cukkinis besamellel


A lasagne régóta kedvenc étel a családban, főleg a gyerekeim szerették, hiszen kevés olyan gyerek van, aki nem szereti a milánóit. Amiről persze ma már tudjuk, hogy nem is az, de ez nem von le semmit az értékéből. A lasagne raguja persze nem azonos a bolognai szósz ízesítésével, de nagyon hasonló, pontosabban olyan, amilyet mi akarunk. Nekem a provanszi és toscan fűszerkeverék bevált az ilyen olaszos ill. mediterrán ízvilágú ételeknél.
A besamel is kötelező kísérője, mert ettől lesz kellemesen krémes a  tésztás ragu.
Most a nyár közepén sok háztartásban gondot okoz, a cukkini- rengeteg feldolgozása. Én is így voltam már ezzel, pedig szeretjük, de egy idő után unalmas lesz. Ezért egy bőséges adagot belekevertem a besamelbe.


Az alábbi képek a lasagneről nem most készültek, de a fázisfotók csak annyiban térnek el a mostanitól, hogy a ragura öntözött besamel egyszerű sima, a mostanit pedig összekevertem a reszelt cukkinivel.
A húsos raguba általában teszek egy doboz darabolt konzerv paradicsomot, hogy a sűrített-től ne legyen paradicsomszósz jellege, de azért legyen benne.

  • Olajon apróra vágott hagymát / 1 nagyobb / és kevés fokhagymát / 2 gerezd / párolok
  • Darálthúst / kb 50dkg / teszek rá és addig kevergetem, amíg a hús kifehéredik
  • Só, bors, provanszi fűszerkeverék kerül bele
  • Egy doboz konzerv paradicsom adja meg a szükséges paradicsomos ízt
  • Ezzel már nem kell főzni, csak összeforralni
  • Ha nagyon száraz lenne, öntök alá még vizet, mert a tésztalapoknak is kell folyadék a főzésnél




  • A sütőtepsit kikenem olajjal és öntök bele kb. egy dl vizet,amit meg is sózok egy kicsit.
  • Ezután teszem bele az első réteg tésztát, amire a ragu felét szétterítem.
  • A ragura mindég öntök egy keveset a besamelből, mert így finomabb lesz
  • A besamelt is hígabbra készítem, mert a sütés közben a tésztalapok sok folyadékot vesznek fel.
  • Most két darab közepes cukkinit reszeltem le és egy rövid párolás, sózás után lecsöpögtetve kevertem a besamelbe
  • Erre reszeltsajtot is szórok


A reszeltsajt helyett most mozzarellát tépkedtem szét, azt tettem a lapok közé.
Az egyszerű rétegezésnél minden sor tésztára ragu kerül egy kevés besamellel megöntözve, a fölső tésztarétegre pedig a többi besamel.


Most viszont egy olyan réteg is készült a cukkinis besamelből , amit két  tészta közé öntöttem, mert volt bőségesen.
/ezért osztottam a húsos ragut csak két felé, egyébként három adagban szoktam szétönteni a tészták között./
A legfölső tésztasort bőségesen leöntöttem a cukkinis mártással és kb. 160 - 170 fokos sütőben megsütöttem 40 percig.
A cukkini íze szinte teljesen eltűnt, viszont finom szaftos lett a tészta.

2010. június 19., szombat

Kókuszos csirke mentás eperszósszal

Tudom, az eperszezonnak lassan vége, de sajnos konyhai kreativitásomat hátráltatta egy kisebb eü. probléma. Mégsem tehettem meg a férjemmel, hogy úgy bánjak vele, mintha az én meghosszabbított kezem volna. A lekvárkészítésből kivette a részét, de a főzés más. Ott folyamatosan kell szervezni, hogy majd egyszerre, lehetőleg egyidőben készüljön el az étel, ha az összetétele úgy kívánja.




Ezt a csirkét pontosan 12 évvel ezelőtt készítettem először, a férjem akkori kerek évfordulós születésnapjára. Lajos Mari receptje 1997-ből a 99-33 sorozatból. Sok olyan hozzávaló vagy elkészített étel van benne, ami abban az időben még nem volt mindennapos a konyhákban. Chilipaprikát még nem tudtam venni, de a recept már használta. A "csatni"-szót még nem nagyon ismertük, de itt volt egy recept. A sütőtök, mint köret szintén szerepel. Innentől kezdve én is készítettem ilyen ételeket és megszállottan kerestem hasonló recepteket. Ma már az internet ezt megoldja.


  • Személyenként egy csirkecombot rendesen besózunk és frissen őrölt borssal megszórjuk

  • 3 ek. kókuszreszeléket összekeverünk 1,5 dl sűrű tejföllel

  • Ezzel a masszával betapasztjuk a csirkecombokat

  • Margarinnal kikent tepsiben kb. 180 fokon 45 perc alatt megsütjük



Eperszósz:


  • Személyenként kb. 10 dkg epret számítsunk , most ez 30 dkg volt

  • Összevágjuk és egy edényben 1 dl vízzel elkezdjük főzni

  • Picit megsózzuk és néhány tekerésnyi borsot is teszünk rá

  • Ha nem elég édes az eper, akkor 1ek. mézzel édesebbé tehetjük / én most tettem hozzá /

  • Ha kicsit szétfőlt, akkor hozzáadunk 1/2 dl száraz fehérbort és elforraljuk

  • 2-3 kk. keményítővel besűrítjük

  • Apróra vágott mentalevelet teszünk bele



Ehhez az ételhez én mindég házi burgonyakrokettet készítek. Tulajdonképpen ez inkább burgonyafánk, mert nem szeretek panírozni és fölöslegesnek is tartom. Most a három adag ebből készült:


  • 20 dkg főtt lereszelt burgonya

  • 20 dkg liszt
  • 1 mk. sütőpor
  • diónyi puha margarin

  • 1 db tojás


  • a nyújtáshoz kukoricaliszt

A hozzávalókat összegyúrtam és kb. 1/2 órát pihentettem. Kinyújtottam 1/2 cm vastagságúra és egy sütemény kiszúróval kiszaggattam. Olajban sütöttem ki és egy papírtörlőn lecsöpögtettem. Nekem ebből 34 db lett, de ez nagyságtól függ.

2010. május 27., csütörtök

Csalánleves

Nem ez az első találkozásom a csalánnal. Már óvodás koromban többször kerültem testi közelségbe ezzel az aprószőrös növénnyel. Tudom, csak védekezik velük, de hosszú ideig tartó fájó emléket hagy magáról. Később, iskolás koromban a huncut fiúk előszeretettel lökték a lányokat a csóványosba. Abban az időben nem volt divat a nadrág a kislányoknak. Rövid szoknya és térdzokni. El lehet képzelni az utóhatásokat.

Ezért aztán különösen mély nyomot hagyott bennem az első gasztronómiai élmény a csalánnal kapcsolatban. Megint az Apukámnak kellene köszönetet mondanom, hogy megismertetett olyan ízekkel, amelyekkel más környezetben nem hiszem, hogy találkoztam volna. Csodabogár volt az apukám akkor, és kicsit az vagyok én is ma. Igyekeztem minden külső nyomás ellenére megismertetni a fiaimmal sok mindent, amit én is otthonról hoztam.
  • Ismeritek a papsajtot? Ettetek már? Sajnos az utóbbi néhány évben egyszerűen eltűnt, de még a gyerekeimet megismertettem vele. Szerették.
  • A madárcseresznye? Hatalmas fák vannak még mindig a városokban, de régóta nem látok senkit, aki meg merné enni a pici barnás bogyókat.
  • Vadsóska. Sajnos gyerekkoromban főleg a temető oldalban nőtt, ezért ott a sírok között hasalva ettük a vadsóskát. Falusi lány voltam, ott senki nem botránkozott meg ezen.

Szedtem egy adag csalánt. Nagyra nőttek a sok esőben, de nem voltak öregek a szárak. Ennek ellenére csak a fölső pici ill. az alatta levő két nagyobb levelet szedtem csak le. Volt miből válogatni! Nem tudom mennyi lehetett, mert frissen nem mértem le, de 30 dkg biztos volt. Hasonlítani lehetne az ugyanennyi spenóthoz pl. Amikor blansírozás után jól kicsavartam és lemértem, akkor volt 7 dkg.
  • 7 dkg blansírozott csalán összevágva
  • 1 fej hagyma összevágva
  • 2 duci ger. fokhagyma összevágva
  • 2 közepes burgonya felkockázva
  • 1/4 reszelt szerecsendió
  • frissen őrölt bors
  • 2 dl tej
  • 2 szelet fehérkenyér belseje
  • 2-3 ek tejföl
  • olaj+ vaj
Az olaj és vaj keverékén megpároltam a hagymát, fokhagymát, hozzáadtam a burgonyát és tovább pirítottam egy kicsit. Ezután a csalán is belekerült. Felöntöttem vízzel és sóztam, borsoztam, puhára főztem. ----Botmixerrel pürésítettem, ezután beletettem a tejbe áztatott kenyérbelet a tejjel együtt és ismét összeturmixoltam. Hígítottam a kellő állagra, belereszeltem a szerecsendiót, hozzáadtam a tejfölt, ismét sóztam és egyet forraltam rajta. --------A képen azért olyan habos, mert a botturmix így felhabosította. Szinte harapható volt a habja. Jól nézett ki. Pirított kenyérkocka kell hozzá, de egy recept szerint buggyantott tojást is tehetünk bele.

2010. április 17., szombat

Palacsinta tenger gyümölcseivel töltve


Ez a palacsinta is akkor készült, amikor az előző spenótos, de ebbe beletettem a pizzához készített ragu maradékát egy kevés főtt burgonyával keverve.
  • az összetekert palacsintákat kapribogyóval elkevert tejföllel öntöttem le és így sütöttem össze a sütőben
Ebből én nem ettem, de a férjem szerint nagyon finom volt. / a kapribogyós tejföl nekem is ízlett /

2010. február 17., szerda

Nyúlhal kaviár

Ezen a néven találkoztam vele kedvenc CBA boltunkban. Nem volt akciós, de közeledett Valentin napja, amikor -hiszen ezért találták ki-könnyebben nyitjuk ki a pénztárcánkat. Nem voltak előtanulmányaim, de úgy gondoltam, ha már a beluga kaviár sosem kerülhet az asztalunkra, legalább ilyet együnk egyszer. Szeretjük, ez nem túlzás. Mondhatnám azt a klasszikusá vált mondást, hogy " az asztal körül kergettek, ha nem ettem ilyet " . Majdnem így volt! A banán elől szó szerint az asztal alá bújtunk, mert nem akartuk megkóstolni. Köszönettel tartozom az Apukámnak, hogy minden furcsaságnak számító dologgal megismertetett, amihez a 70'-es években hozzá lehetett jutni. Már akkor graham kenyeret evett. Kicsit száraz volt, kicsit fűrészpor állagú, de lehetett kapni. Nem volt segítségére az internet, de még az újságok sem ezekről írtak cikkeket, a Tv-ben pedig nem voltak gasztronómiai műsorok. Talán Őt is a természetes kíváncsisága hajtotta. Szerencsémre én örököltem ebből a hajlamból, a testvérem nem. Vagy nagyon jól titkolja. Az eredeti ajánlás szerint hajdinalisztből kellene blinit sütni és ezen kínálni a kaviárt. A tejföl is hozzá tartozik. Nekünk eleinte furcsa volt, de egy jó ízű zsíros tejföllel valóban finom.
Blini helyett pirítóssal ettük, amit graham kenyérből sütöttem. Vodkát is ittunk, de megállapítottam, hogy sosem kelnék versenyre egy orosszal.

Egyetlen hibája van csak: nagyon kicsi üvegekbe töltik.

2010. január 1., péntek

Töltöttkáposzta édeskáposztával

Nem tudom, hogy a töltöttkáposzta hagyományosan savanyúkáposztából készül-e, de nálunk az édeskáposztás fajtája honosult meg. Nem emlékszem gyerek koromból erre az ételre, de gyanítom, nem lehetett a kedvencem. Ezt a változatát már a gyerekeim nagyanyjától tanultam, de csak később tudtam meg, hogy ez tulajdonképpen a szabolcsi fajtája.


  • 2,5--3 kg-os fejeskáposzta

  • 1 kg darált sertéshús

  • 20-25 dkg rizs

  • 1 fej hagyma

  • 3 duci ger. fokhagyma

  • 1 tojás

  • só, bors

  • 1 mk őrölt kömény

  • olaj

  • 1 liter házi paradicsomlé

  • kb. 3 dl víz


Azzal kezdem, hogy a káposztát a külső leveleitől megszabadítom és egy széles pengéjű késsel kivágom a torzsáját. Ezután az egész fejet egy vízzel teli fazékba teszem és elkezdem főzni. A leváló leveleket egyenként kiszedem és félre teszem hűlni. Sok levelet leszedek, ami fölösleges lesz, azt a maradék káposztával együtt a töltelékek közé teszem majd.

A leveleket félbe vágom, egy töltelékhez elég lesz a fele, a kisebbeket egyben hagyom, csak a középső vastag erezetét vágom ki.



A húst összekeverem a nyers rizzsel, a fűszerekkel és az olajon megpárolt hagymával, amibe beleteszem a lereszelt fokhagymát is.














A blansírozott káposzta levelekbe teszek egy kis gombócnyi húsmasszát és úgy tekerem össze, hogy csak az egyik felét hajtogatom be, a másik nyitott marad. Így egy kis kúp alakú töltelékeket kapok.

A megmaradt káposzta leveleket egy lábas aljára terítem és erre teszem a töltelékeket. Egészen biztosan nem sikerül egyformára készíteni, ezért a nagyobbakat teszem alulra, a kisebbeket a tetejükre. Az egészet felöntöm a paradicsomlével és kiegészítem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. A paradicsomlébe tettem még egy evőkanál sós, darált paprikát, de helyette elég csak a só. Amikor felforrt, kisebb lángra vettem és így főztem tovább legalább egy órán át, de inkább másfelet. Addigra a nyers töltelék biztosan megfől.

Nekem ez az igazi töltöttkáposzta. Főztem rakottkáposztát is természetesen savanyúkáposztával. A párolt savanyúkáposztát is szeretjük, a székelykáposztának nevezett változatot is, de a töltöttkáposzta nálunk ez a változat marad.

Amíg nem készítettem saját magam, azt gondoltam, hogy ez egy macerás étel, de később rájöttem, hogy semmivel sem bonyolultabb, mint sok más étel.


Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy töltöttkáposztának neveznek olyan ételeket, ahol a tölteléknek szánt gombócok csupaszon vannak belefőzve a lédús káposztába. Ez a remek étel azért megér annyi áldozatot, hogy megdolgozzunk a gombócok becsomagolásával.

Újévi lencse újra gondolva

A hagyományokhoz híven vagy talán a babonához híven, nálunk is lencse kerül az asztalra január elsején. Eddig sikerült úgy szervezni, hogy a lencselevest mindég meg tudtam főzni előre, de most elszámítottam magam. Dolgoztam szilveszter napján és igen későn értem haza / este tízkor /, ezért az előkészület elmaradt. A lencsét azonban semmiképpen nem akartam kihagyni, ezért egy gyorsabb megoldáson gondolkoztam. Elsején, kicsit kókadtan, ugyan kinek van kedve a konyhában állni órákon át?
Feltettem főlni a füstölt pulykacombot. Jól elvolt magában kb. 3-3,5 órát. Nem gyorspácolt volt, hanem a hentesnél vettem saját készítésűt.
Amikor úgy gondoltam, hogy már ideje a többi hozzávalót is megfőzni, mert lassan éhes lesz a család, akkor a lencsét is feltettem főlni. A vízébe tettem fokhagymát, babérlevelet, sót.
Közben a lilahagymát és a póréhagymát vastagabb szeletekre vágtam és vajas-olajon megpároltam. Amikor készen volt, öntötten rá egy mokkáskanál világos balzsamecetet.
Megfőztem néhány tojást is és pár darab füstölt, csípős kolbászt is.
A megfőlt lencsén már nem sok víz maradt, mert közben elfőztem, ezért nem kellett leönteni róla, de ha kell, nyugodtan öntsük le, mert nincs rá szükség. A lencsére egy evőkanál fehér balzsamecetet tettem és így hagytam hűlni.
Összekevertem a saláta öntetét és amikor a lencse kicsit kihűlt, hozzá kevertem.
Engem végül egy kissé a sóletre emlékeztetett, de ez rajtam kívül senkinek nem jutott eszébe.
  • 1/2 kg lencse
  • 3 babérlevél
  • 2 ger. fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • kb. egy kg-os füstölt pulykacomb
  • 5 db tojás
  • 30 dkg füstölt kolbász
  • 1 póréhagyma
  • 2 lilahagyma
  • világos balzsamecet

A salátaöntethez:

  • 1 dl tejföl
  • 1 actívia kefír
  • 1 mk dijoni mustár
  • 1 ek magos mustár
  • só, bors
  • esetleg citromlé



Igaz a mondás, hogy sosem késő újra kezdeni. Sajnálom, hogy eddig ragaszkodtam a lencseleveshez. Nagyon szeretjük, de lencsét nem csak újévkor szoktam főzni, ilyen salátát azonban még nem készítettem. Eddig!

2009. november 15., vasárnap

Rakott kelkáposzta a nem szeretem időszakon túl




Nem szeretem! Sokszor hallottam én is ezt, amíg kicsik voltak a fiaim. Szerencsére nem volt túl sok étel, amit ezzel illettek, de nehezítette a dolgom, hogy a két gyerek nem ugyan arra az ételre mondta. Az egyik nem szerette a gombalevest, a másik a paradicsomos káposztát, az egyik nem szerette a tökfőzeléket, a paradicsomlevest, a fokhagymás uborkasalátát, a másik nem volt annyira válogatós. Uborkasaláta két féle készült egy ideig, gombaleves mellé pedig paradicsomleves is. Az egyik gyerek nem volt napközis, mert nem akart, és a nagymama azt mondta, hogy szegény gyerek, miért kell..........Majd ő főz, és ehet ott is. / anyós mami / Evett! A mami azt főzte, amit ő akart enni. Ezért lett válogatós és ezért az még ma is, de mára már legalább egyszer megeszi egy évben a nemszeretem ételt is. A másik gyerek napközi, menza, kollégium. Nem válogat, sőt elborzaszt, amikor hidegen, lábasból, maradékot, így is jó lesz ételt eszik. Kicsit, mint az anyja, aki szintén menzán szocializálódott.


Ez a menza volt az, ami utálatos ételt csinált a zöldségekből. Szeretném tudni, hol tanították azokat a szakácsokat, akik ilyen borzalmakat voltak képesek főzni az iskolákban? Azok, akik ennek ellenére nem utáltak meg bizonyos ételeket, szebb jövőképük lett. Mert a zöldség finom, egészséges és a belőle készült étel nem gusztustalan. Arra már nem emlékszem, hogy a kelkáposztához hogyan viszonyultak, de gyanítom, nem volt kedvenc, mert ritkán készült. nem úgy most! Az egyik gyerek ugyan a főzeléket nem eszi, de a rakott kelt mind a kettő. Annyira, hogy még a munkahelyre is jó. A hozzá szokás lassú volt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a hűtőből az étel. Szóval, így kezdődött.


A fűszerezésre nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert ízlés függő, egyébként meg én bátran fűszerezek, viszont bátortalanul sózok.




  • 1,5 kg-os kelkáposzta


  • 60 dkg darálthús


  • 15-20 dkg rizs


  • 1 nagy hagyma


  • 2 ger. fokhagyma


  • só, bors, köménymag, majoranna


  • paradicsom a pörkölt alaphoz


  • paprikacsutka " "


  • 1/2 l tejföl


Nem régen azt olvastam, hogy a kelkáposzta és saláta külső zöld levelei egészségesebbek, mint a belsők. Lehet, hogy igaz, de ezek a legrondábbak, foltosak és én eldobom. A kelkáposzta torzsáját ék alakban kivágom, a káposzta fejet egy nagy fazékbn elkezdem főzni sós vízben, a leeső leveleket kiszedem és a végén a kicsi maradék fejet tovább főzöm.



Közben a hagymával pörkölt alapot készítek, a húst ráteszem és fehéredésig pirítom. A rizst megmosom és ráteszem a húsra, ráöntök annyi vizet, amennyi a rizs kétszerese. Fűszerezem és addig főzöm, amíg a rizs majdnem puha. Ekkor hozzákeverem a tejföl felét és belevágom a maradék kis kelkáposzta fejet, apróra. Kiválogatom a szükséges leveleket és a maradékot szintén belevágom a rizses masszába. Kóstolok és ízesítek.



Egy tepsit kizsírozok / igen, zsírozom / megszórom zsemlemorzsával és kibélelem két rétegben a félig főtt kelkáposzta levelekkel. Beleöntöm a húsos-rizses-káposztás masszát és beterítem a többi levéllel, szintén két rétegben. A tetejére öntöm a maradék tejfölt, amit elekevertem egy kevés őrölt pirospaprikával. Erre kerül néhány füstöltszalonna szelet, néha több, néha kevesebb. Esetleg füstölt kolbász karika. Hihetetlenül finom a füstös íze a tejfölös káposztának a tetején.



Alufóliával letakarom és kb. 1/2 órát sütöm 180 fokon. Leveszem az alufóliát és megsütöm a szalonnát a tetején.



Ha valamelyik gyerek leszedi a káposzta leveleket, mert nem szereti, akkor sem veszi észre a többit a rizses-húsos masszában. Kész átverés! Kész győzelem!

2009. június 2., kedd

Rétestészta házilag

Gyerekkoromban természetes volt, hogy a rétes tésztája otthon készült. Igaz, hogy nem az anyukám csinálta, de hát abban a szerencsés helyzetben nőlhettem föl, amikor a Nagymamám már nyugdíjas volt, amikor én kisiskolás. Tehát a nyári szünidőt ott töltöttük a hugommal. Rétestöltelék pedig sokféle finomságból készülhet. Az Anyukám is tudott ilyet, mégsem tőle tanultam meg. Egy lakótelepi pici konyhában ilyesmit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett csinálni. Ebédnél az asztal mellett ülve, a hajunk a konyhaszekrényre lógott. Házi rétes nélkül azért fel lehetett nőlni. Sajnos a Nagymamám sem tanította meg!
Talán ezért is akartam annyira én is rétestésztát nyújtani.
Nem csinálom gyakran, mert a munka mellett kevés az időm, bár az én konyhaasztalom elég nagy.
Ez a recept egy újságból származik, ezen gyakoroltam, azóta is ezt készítem, tehát amikor nem sikerült, akkor nem a recept volt rossz, most már tudom.
  • 35 dkg liszt / lehet rétes és lehet sima is /én simából csináltam
  • 2 ek puha zsír
  • 1 db tojás
  • 2 dl langyos vízben elkeverünk 1/2 kk sót és 1/2 kk. 10 %-os ecetet
A víz mennyisége a liszt víz felvevő képességétől függ!
Robotgép dagasztó spiráljával jól ki kell keverni a tésztát. Azt írja a recept, hogy hólyagosra. Néha látok hólyagot, néha nem. Amikor már nagyon elfáradt a kezem, abbahagyom.
Amikor először csináltam, kinyújtottam a tésztát akkorára, mint az asztal. Mert így láttam, és vékony tésztát akartam én is. Egyedül elég nehéz, ezért kezdtem elveszíteni a lelkesedésemet, azután kidolgoztam a tészta nyújtására az én variációmat.
Ebből a mennyiségből akár három rétes is készülhet. Olajos kézzel szétadagoltam a tésztát, és olajos tálkákba tettem. Így pihentettem, amíg összeállítottam a töltelékeket.


A pihenés végére szépen kisimult a tészta. A tésztalabdacs elég puha még így is, de kezelhető. A textilterítő / erre van szánva / közepére elég sok lisztet tettem, erre a tésztát és ismét liszt a tetejére. Először nyújtófával szépen kilapítottam a tésztát, amennyire csak lehet. Ezután jött a húzgálás. Mivel kicsi a tészta, az egyik kezem a tészta közepére tettem és ezzel egy kicsit ellentartottam a másik kezemnek, miközben húztam a tésztát.
Elég jól sikerült, mert a terítő mintája szépen átlátszik.

Ezután jött a tésztára az olaj és tejföl pöttyözés, erre pedig a töltelék jól szétszórva. Kb. a tészta 2/3 részére tettem belőle. A széleket én nem téptem le. A terítő segítségével föltekertem, a tészta végeit összenyomtam és letéptem. Sütőpapíros tepsibe tettem és a tetejét megkentem olajos tejföllel. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem.
Itt a meggyes és a mákos rétes a feltekerés előtt. Sűrítő anyagként egy kis főtt grízt is tettem hozzá.

Ez lett a végeredmény! Nagyon finom és nem annyira nehéz, mint ahogy olvasás után tűnik. Sokáig vártam, mire lett elég bátorságom és önbizalmam, hogy megsüssem.
A Nagymamámnak valahogy könnyebben ment, és nem gondolkodott ilyen sokáig, hogy megsüsse-e?
Csak annyit kellett mondanunk: Mama sütsz rétest?


Új bejegyzés is született a rétesről azért, hogy hiteles maradjon a recept