2010. november 6., szombat

Aranygaluska vanília öntettel


Ide most nem igazán a pontos recept maitt terveztem a bejegyzést, sokkal inkább azért, mert az aranygaluska sok háziasszonynál macerásnak tűnhet. Nálam régebben ez volt a visszatartó erő, mert sokáig nem volt időm a tésztanyújtás és szaggatás, meg a mosogatás folyamatára.
Akkor döntöttem úgy, hogy elég lesz ezt a tésztát csak úgy, tépkedni. Szépen összesül és senkit sem zavar, ha nem szabályos korongok voltak eredetileg.
  • 50 dkg liszt
  • 1 tojás és 1 sárgája
  • kb. 2 - 2,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
Kenyérsütőgéppel kevertem össze a tésztát. Kelesztés után kicsit átgyúrtam és apró gombócokat vagdostam belőle.

Ilyen szépen megkelt a tészta.


Jó állagú volt a tészta és könnyű volt vele dolgozni. Nem tipikus aranygaluska tészta, de én úgy gondolom, hogy bármilyen tojásos, tejes kalácstésztából elkészíthető.
Nálam ez sosem probléma, de aki szereti az egy étel- egy recept összeállítást, az keressen egy szakácskönyvet és írja ki onnan a receptet.



A tészta darabokat egyenként olvasztott margarinba mártottam, ezután megforgattam a darált dióban. Lehet használni vajat is, és lehet a diót cukorral összekeverni.
Én nem szoktam cukrozni a diót.  Kényesebbek kanállal, villával tegyék a tésztát az olvasztott margarinba vagy vajba, én nagyon szeretek kézzel dolgozni az étellel.


Egy cserépedényt béleltem ki sütőpapírral és ebben rétegeztem a diós tésztát. Nagyjából két sorban elfért. Azt gondolom, nem érdemes sok rétegben egymásra tenni, mert így nehezebben fog megkelni és megsülni is.

Borsodó, vaníliaszósz, de még csokiszósz is jöhet mellé, de valami kell, mert különben kicsit száraznak tűnik.

Nálam itt laktak a molyok


A tavalyi dió termésünkből maradt még, amit a Férjem a nyár végén tisztított meg.
Szokásom lett, hogy üvegbe zárva teszem el, mert moly invázió volt már nálam is és szörnyű emlékeim vannak róla. Azóta sikerült távol tartani a spájzomtól a dögöket, pedig volt olyan, hogy majdnem haza hoztam a boltból az újabb szaporulatot. Sajnos ott is figyelni kell, hogy nincs-e repkedő molylepke a lisztek, pelyhek környékén.
Valószínűleg nálam már a héjas dióba beköltöztek, mert azt nem képzelem róluk, hogy az üvegen átmennek.
Az elmúlt hetekben csapkodtam ugyan molyokat a konyhában és a szobában is, de nem gondoltam, hogy ételmolyok. Nálam a régi lepkevész idején fekete molyok voltak, de abból iszonyatosan sok. Most viszont szürkék jöttek elő, ezért először tele raktam a lakást levendula molyirtóval.
Amikor viszont folyamatosan a konyhában csapkodtam utánuk, már gyanús lett.
Vettem moly csapdát, de egy sem ragadt bele.
A dió különböző tartókban van a konyhában is és ha nem sütök vele, akkor eszegetjük. Amikor megvilágosodtam, kiöntöttem a diót egy tálcára, megpróbáltam kiválogatni a molyrágta darabokat, a többit pedig megpirítottam.

Gondoltam, a forróság elpusztítja, ami maradt, ezért így tettem vissza egy szárazra törölt üvegbe.
Másik részét ledaráltam és adagolva a fagyasztóban várja a bejgli szezont.
Azóta nem találkoztam molylepkével, remélem ez volt az oka, hogy meglátogattak.
Van ugyan még egy nagy üveg tisztított dióm, de csak az udvaron fogom kinyitni majd, mert, ha van már benne lepke, akkor ott száljon ki belőle. Ha megmenthető, akkor azt is megpirítom majd és úgy teszem vissza egy üvegbe.


Jól látszik a dión, hogy hová fészkelték be magukat a molyok és, hogy mennyire megrágták a diók kidudorodó részeit. Képzelem, mennyire örültek, hogy ilyen klassz helyet találtak maguknak. Azt hitték öröklakást kaptak.

Piskótaformában sült kenyér


Nem látszik pontosan, hogy majdnem háromszögletű a megsült kenyér, de szerintem azért jól mutatna, ha ilyen szeletekből lennének a szendvicsek egy tányéron.
Biztos voltam benne, hogy kenyér előbb sül majd a formában, mint piskóta.




Ezek pedig a bagettek a piskóta forma tetejében megsütve. Nem erre találták ki, de használható, bár a jól megkelt tészta összesül, de könnyen szét lehet választani.

Ez a  nokedliszaggató zseniális találmány!
Jóval könnyebb, lazább tésztát kell kikeverni hozzá, de akkor pillanatok alatt készen leszünk.
Azt hiszem nem bántam meg, hogy végre megvettem.


A Vasedény boltokban nagy árleszállítás van. Nem tudom, miért, de nekem most jól jött. Ezt a perzselőt a múlt héten vettem, utolsó darab volt és igen kedvező ára. Nem próbáltam még ki, mert nincs gázom a töltésére, de állítólag a fiam öngyújtó töltője jó hozzá, viszont elég nagy tartálya lehet. Azt hiszem inkább veszek hozzá egyet.

Elfelejtett receptek


Szó szerint véve igaz a bejegyzésnek adott cím. A helyzet ugyanis az, hogy az elmúlt hetekben is készültek olyan ételek, amelyekről úgy gondoltam, megérnek egy blog bejegyzést. Ezért szorgalmasan készítettem a fényképeket, válogattam, rendeztem, gyűjtöttem. Később derült ki, hogy a gyűjtés volt a legrosszabb ötlet. A képek megvannak mind, de a hozzávaló recepteknek csak a töredéke.

Sajnos olyan is van, amiről már azt sem tudom, kinek a blogjáról származik, pedig olyan finom leves volt, hogy jó lenne újra főzni. Az igaz, hogy szinte minden recepten változtatok valamit, többnyire az összetevőkön, de néha az elkészítési módon is. Ez nem is lenne baj, mert legközelebb is tudnék inprovizálni, de ha nincs alap, akkor min változtassak?

A fenti krémek közül a csicseriborsókrém nem igényel receptet. Tahinivel vagy anélkül, mindegy, hogyan készül. A mennyiségek tetszőlegesek, ki, hogyan szereti?
  • főtt csicseriborsót pépesítünk
  • szezámpasztát adunk hozzá
  • rómaiköményt, sót, borsot, citromlét, csilit
  • főzővízzel higítjuk, ha nagyon sűrű lenne
  • olívaolajat teszünk rá és bele is
  • pirospaprikával szórjuk meg díszítésként
Több változatban készíthető, érdemes kísérletezni. Sajnos a vendégeim csak fenntartásokkal kóstolgatják.




Ez a kép a lazacos krém összetevőit mutatja.  Minden próbálkozásom közül mindég ez a legnépszerűbb. Nem tudok eleget készíteni belőle.
A képen majdnem minden alkotó eleme rajta van, csak az alap krém hiányzik.
  • az alapja pedig a sajtkrém, ami lehet mascarpone, lehet krémes túró, lehet lecsöpögtetett tejföl vagy ezek tetszőleges arányú keveréke
  • olajos füstöltlazac szeletek / Lidl-ben sokszor akciós, akkor kell a fagyasztóban tartalékolni /
  • saját készítésű, napon aszalt paradicsom
  • zöld- és fekete olajbogyó
  • kapribogyó
  • olívaolaj
  • só / csak óvatosan /
  • frissen őrölt bors
  • zöldkapor összevágva / el is maradhat /
  • lehet citromlével ízesíteni, ha szükséges


Nagy kedvencünk a csirkeszárny ilyen fűszeres pácban megfürdetve és sütőben megsütve. Szinte minden alkalommal más a keverék, de amikor a kép készült, akkor még tudtam pontosan, mit  tettem bele, de ma már nem tudom leírni.
Szójaszósz, méz, csili, fokhagyma, mustár általában van benne, de ezek mellet néha még 4-5 féle fűszer.


A brokkolis rétes különleges köret, néha érdemes ilyeneket is készíteni, mert az egyszerű pulykasültet is kilemeli.
Sűrű besamelmártásba kevert főtt brokkoli rétestésztában megsütve.

A diómártást viszont ismét egy átalakított változatban készítettem, a neve sem ez volt, ezért utólag meg sem találtam az eredetit a könyvben.


Patiszonfőzeléket még sosem készítettem, de valaki ihletésére ezt is kipróbáltam. Nem bántam meg, nagyon finom volt. Kapros ízesítéssel készítettem és natúr marhahúspogácsával. Jövőre biztosan többször megfőzöm.


Ezt a lepényt vacsorára készítettem, maradékok felhasználásaával.
Levelestészta alap, túróval kevert párolt spenót, lilahagyma, paradicsom, tarja szeletek. Talán még reszelt sajt is volt a tetején, de ez nem biztos.



Ez a csirke szintén családi kedvenc. Láttam már több, hasonló változatát.
Én úgy készítem, hogy a tepsibe olajat vagy más zsiradékot öntök, elég sok hagymát karikázok bele, megszórom borsikafűvel, borssal, erre teszem a lisztben megforgatott, elősütött combokat.
Leöntöm tejszínnel és megszórom reszelt sajttal. Vizet nem öntök alá, mert így is kijön belőle éppen elég. A hagyma szinte pépesre párolódik benne.
Általában párolt rizst készítek mellé.



Ez a quinoa puding valószínűleg a tejbegríz mintájára készült, de már nem tudom leírni, hogyan.
A tetejére feketeribizli öntet került, amit tavaly főztem a kenyérsütőgépben. Az idén sajnos ez elmaradt.






Sütöttem már olyan kenyeret és péksüteményt, aminek a tésztájába éppen a lejárati idő határán levő túrót kevertem. Kevesebbet, mint amit Limara tett bele, de nem is volt igazi recept, csak rögtönzés.
Azóta viszont megsütöttem az ő verzióját, többször is. Nagyon finom, napokig puha, tényleg jó recept.


Egyszer majd írok egy rendes receptet, mert ezer változat létezik, legyen itt az enyém is.
Ebben is van hagyma, krumpli olajon megpárolva, turmixolva és tejföllel gazdagítva. Nem szoktam liszttel sűríteni, ha nem fontos.


A zellerkrémleves is hagyma, krumpli párosítással kezdődik, ezután kerül hozzá a zeller.

Ennél a levesnél igazából a levesbetét volt az, ami miatt bejegyzésre alakalmasnak gondoltam.


Ez pedig úgy készült, hogy olívaolajon húsos szalonna csíkokat sütöttem, erre tettem a tetszőleges mennyiségű magkeveréket és összepirítottam.
Nekem volt a magok között lenmag, szezámmag, napraforgómag és egy kevés tökmag törmelék.
Meglepően laktató levesbetét volt és nagyon finom.


Szeretném, ha ennek a levesnek a receptje előkerülne, mert nagyon finom volt, bár én ezen is változtattam, mert tettem bele árpagyöngyöt is, hogy igazi tartalmas étel legyen, és azt hiszem még a zöldségek is bővültek, de ez lényegtelen az elkészítési módját illetően. Az biztos, hogy egy blogról van az eredetije.


Minestrone tésztával és bazsalikom pestóval. Csak most tudtam meg, hogy a minestrone is egy olyan gyűjtő fogalom, mint a muszaka.
Sokféle zöldség összefőzve, pestóval vagy nélküle, esetleg parmezánnal megszórva. Mindenképpen nagyon finom.


A halat pácoltam só nélkül citrom- és narancslében a reszelt héjakkal együtt, fokhagymával, borssal és magos mustárral.
Megsütöttem és a visszamardt olajra lisztet szórtam, arra fehérbort, a maradék páclevet és tejszínt öntöttem. Ez lett a mártás.

A répa balzsamecetes, narancsos, gyömbéres és mézes keverékben hagymával együtt sült roppanósra.
Vajas brokkoli és burgonyapüré volt még hozzá.


Több receptet összehasonlítottam, de úgy láttam egy alapból indul ki szinte mindegyik.
Látszólag szép kenyér, de senkinek sem ízlett igazán. Próbáltuk pirítósként megenni, de úgy sem akart elfogyni. Tömör és szokatlan ízű volt a sütőportól.
Sajnálom azt, aki kénytelen ilyenen élni, de az is lehet, hogy én rontottam el valamit. Az angolszász vidékeken közismert kenyérféle, ezért gondolom, hogy létezik ehető változata is.