2012. szeptember 24., hétfő

Tortilla lapokból gyors vacsora


Ezeket a lapokat majd' egy hónapja sütöttem, az akkori kb. 40°C-ban  arra gondoltam, milyen jól fog jönni majd, ha nem lesz időm vagy kedvem a vacsora készítéshez.
Most hasonló nap volt, csak nem a kedvemmel volt baj, hanem a hűtőben várakozó néhány alapanyagot kellett felhasználnom, mielőtt lejár a szavatossági ideje. Igen, a körte is ide tartozik, mert már majdnem túlérett volt.


A sonka annyira finom és lágy volt, hogy nagy élmény lett volna akkor is, ha nyersen esszük, de már hazafelé jövet elterveztem a lepényeket és erre kellett a sonka is.


A házilag eltett pizzaszósszal kentem meg mindet és erre tettem a többi feltétet.
A kicsi tormás üvegnyi szósz bőven elég volt a hat db. lepényre.
Az egyik adag magyaros jelleget kapott, finom piaci szárazkolbásszal, édes koktélparadicsommal. sonkahagymával és mozzarellával.
Olívaolaj és frissen őrölt bors is került rá.


A másik adagra édes, lédús körte szeleteket tettem, hajszálvékony érett sonka szeleteket, édes paradicsomot és olívaolajat.


A megpakolt lepényeket sütőbe tettem  és átsütöttem. A megsült lepényeket a pikánsan édes - csípős csilizselével ízesítettük.
Érdemes néha egy kicsi több munkával előkészülni a szűkebb időkre. Ez mindég megtérül.
Például most nekem, mert van időm megírni ezt a bejegyzést.

2012. szeptember 23., vasárnap

Egyszerű sült csirkecombok vokban sült zöldségekkel


A csirke sajnos nem kapirgálós volt, ezért kellőképpen össze is zsugorodott a sütés végére, de ez is elég volt, hogy ne érezze azt senki, hogy vega kaját kell ennie.
Vége a nyárnak, ez már visszavonhatatlan, ezért másfajta zöldségek kerülnek a kosárba, mint eddig.
Nem bánom, mert a nagy kedvencnek, a sütőtöknek és a paszternáknak most kezdődik a szezonja.

Amíg a csirkék befűszerezve, egy kevés liszttel megszórva libazsírban elősütve és egy kevés fehérborban úszva készültek a sütőben, addig a tűzhely tetején összeállt a köret.


 Kicsit ugyan elnagyoltam a dolgot, mert a répa és a paszternák előfőzve  könnyebben kezelhető lett volna, de nálunk nem okoz gondot, ha roppanósak a zöldségek. Gyakran készítem így, bár most egy kicsit kisebbre kellett volna vagdosni, de ezen is lehetett segíteni úgy, hogy egy kevés vizet öntöttem a vokba és letakartam. A krumplinak sem ártott volna az előfőzés, de mivel szinte minden zöldség egyébként nyersen is fogyasztható, ezen a kis kellemetlenségen hamar túl tettem magam.
Természetesen a kedvenc provanszi fűszerkeverékem nem hiányozhatott, de egy kevés gyömbér, csili, fokhagyma, só és bors is került bele.


A vok nagyszerű találmány! Sokáig nem használtam, mert nem volt olyan helyem, ahonnan könnyen elő lehet venni, ha szükség van rá. Most sincs ilyen, de most a konyhában tartom és kéznél van, igaz, nem szép látvány, de ez érdekel a legkevésbé.
Igen, sajnos idáig el kell jutni, hogy ezt vállaljuk, mert az itthoni munkánk megkönnyítése mindennél fontosabb.
A hétvégi gázlopás miatt sokan panaszkodnak, hogy nincs elég nyomás és kicsi a gáz fűtőértéke, ezért nagyon jól jön a vok, amiben úgy lehet sütni, pirítani, hogy a zöldség valóban süljön és ne megfőljön.
Emiatt nagyon sokat dühöngtem, ezért döntöttem úgy, hogy inkább előveszem a vokot.

Mazsolás kelt csigák



Az úgy volt, hogy a fagyasztóban találtam egy csomag szilvalekváros derelyét és megfőztem.
Igen, szoktam venni, sőt, ilyesmit nem csinálok itthon, mert sok időbe telik, de azért évente egyszer - kétszer csinálok házi szilvásgombócot. Inkább csak egyszer. / a mirelit gombócot viszont ki nem állhatom /
Semmi bajom a mirelit alapanyagokkal, mert a maguk természetes módján kerülnek a konyhába és azt csinálok velük, amit akarok.
A derelye talán nem egészen ilyen, de nem vagyok gasztrosznob, nem fóbiám a bio és nem tudok itthon tehenet tartani, ezért a boltban veszem a húst:))
Na jó, félre a tréfával, ezen hosszan lehetne vitázni, nem szándékom ezt elindítani!

A kifőzött derelyére a zsemlemorzsát szárazon szoktam megpirítani, szerintem fölösleges zsiradékot tenni alá.
Most arra gondoltam, hogy a morzsával együtt pirítok diót is, mert az úgy finomabb lesz és ebbe forgatom majd bele.

A darált diót is a fagyasztóból vettem ki, de már nem akartam visszatenni a  maradékot.

Kb. 10 dkg diót és 10 dkg mazsolát egy késes aprítóban összevágtam és saját --kicsit hígabb -- szilvalekvárral kevertem össze annyira, hogy egy sűrű masszát kapjak.

Közben-- mert időm, mint a tenger --mindenképpen  kalácsot akartam sütni, ezért bedagasztattam a géppel egy tésztát két tojás sárgájával, barna cukorral és tejjel.

Csináltam belőle kicsi császárzsömle formázású kalácsokat és egy tészta darabot kinyújtottam, megkentem a diós töltelékkel, feltekertem és szeletekre vágtam.
A tésztakarikákat tepsire fektettem és kelesztés után megsütöttem.
Hát, így hasznosítottam a maradékokat a család megelégedettségére.

2012. szeptember 16., vasárnap

Sült tarja cukkinis besamel alatt


Egyszerű ebéd, az utolsó pillanatban.
Valahogy úgy adódott, hogy nem volt igazi hétvégi bevásárlás, ezért nem vettem olyan húst, amit hétvégéi ebédként főztem volna meg. Szombaton töltöttpaprikát készítettem, mondván, hogy vasárnap sem illetlenség ilyet enni. Azután vasárnap arra gondoltam, ha ma nem főzök semmit, akkor hétfőn kell délután ezzel töltenem az időt. Munka után pedig nem olyan jó, ha muszáj.
Átvizsgáltam a fagyasztót és találtam egy csomagot, amire az volt írva, hogy hét szelet tarja. Gőzöm sem volt akkor még, hogy mi lesz belőle, de kiolvasztottam.
Azután megláttam két megtermett cukkinit a teraszon másik két kisebb társával együtt és úgy gondoltam, ezekkel is kellene valamit kezdeni.

  • befűszereztem a húsokat és elősütöttem egy olyan lábasban, amit majd a sütőbe is be tudok tenni
  • durvára reszeltem a két nagyobb cukkinit, besóztam, kicsavartam és összekevertem egy jó adag besamellel, amibe egy tojást is belekevertem, hogy egy kicsit összefogja
  • megborsoztam és ráöntöttem a félig megsült hús szeletekre
  • visszadugtam a sütőbe és kb. fél óra alatt összesütöttem
Barnarizst akartam főzni mellé, de sajnos csak egy kis maréknyi volt itthon, ezért sima fehéret főztem. A tányéron megszórtam vágott petr.zölddel, hogy még egy kis vitamin  legyen mellette.

Holnap nem kell főznöm!!!

Paprikáskrumpli másképp


Ez az étel sem érdemel receptet, hiszen aki szereti a paprikáskrumplit, annak nem kell leírni, hogyan készítse. Aki pedig nem szereti, annak meg nem kell a recept.
Kis hazánkban nagyon népszerű eledel, ősi magyar étel, ami ha átmegy egy kis újításon, talán nem lesz megbocsáthatatlan.
Van olyan vidék, ahol a paprikáskrumplit bő lével készítik, mert nokedlit szaggatnak bele. Ettem már olyat is, nagyon finom!
Van olyan vidék, ahol az előbbihez hasonlóan készítik, csak nokedli helyett tarhonyát főznek bele. Ez kicsit olyan, mint a pásztortarhonya, de mégsem az.
Főztem már olyan változatot, hogy a fagyasztóban talált főtt babot tettem bele, mert olyan mennyiség volt, ami nem igen lett volna elég másra, de eltettem, hátha jó lesz valamire.

A csicseriborsóval dúsított változat szintén a véletlen műve. Nem volt kedvem és időm sem, hogy a benne főtt tarhonyát pesztráljam, ezért, hogy laktatóbb legyen, beleöntöttem egy üveg csicseriborsót.
Egy életem, egy halálom, én bizony felvállaltam!
Nem szóltam egy szót sem a családnak, hogy mit műveltem, csak vártam a reakciót.
Szerencsére a visszajelzés pozitív lett, ezért azóta  még készült ilyen. A fagyasztóban összegyűjtögetett  szalonna bőr elmaradhatatlan ízesítő nálam.


Sült kolbász gerslivel és vargányás hagymaszósszal


Ebben az ételben nincs semmi különleges alapanyag, az elkészítése sem telik többe, mint más hagyományos ételé, mégis újdonság a megszokotthoz képest.
A helyi piacon nagyon finom sütni való kolbászt lehet kapni, ezért akkor is veszünk, amikor nincs hurka szezon, mert ilyet gyakrabban árulnak. A falubeli hentes szintén biztos beszerző forrás.
Sütöttem már sokféle módon, pontosabban sokféle körettel, hiszen a kolbász sütését nem nagyon lehet variálni / igaz, azért lehet friss rozmaringgal is együtt sütni, meg egy kis vörösbort is lehet aláönteni /, de a kész étel mégis mindég más lett.
A hagymás törtkrumpli klasszikus köret,de akár főzelék feltéte is lehet a sültkolbász.

A gersli / árpagyöngy / is többször szerepelt már köretként vagy levesbetétként, úgy látom megszerette a családom.
Most egyszerűen csak megfőztem úgy, ahogy a rizst szoktam, de a vízbe tettem egy leveskockát is.
A kolbászt is minden faxni nélkül sütöttem meg, de a hagymaszószt megbolondítottam egy kis szárított vargányagomba porral. A sűrítését is a az új kedvencemmel csináltam, a vargányagomba krémleves porral.
Levest még sosem csináltam belőle, de nagyon szeretem szószok sűrítésére használni.

Az a követendő irány, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasszunk, de egy megbízható hentes mellett azt gondolom mégsem kell otthon kolbászt gyártani.


2012. szeptember 14., péntek

Újdonságok


Ezt találtam nemrég a boltban!
Amikor kenyeret kezdtem sütni, friss élesztővel csináltam, mert így tanítottak. Azóta is ennél maradtam, de tudom sokaknak a szárított egyszerűbb és az eredmények azt mutatják, hogy nem kell tartani tőle.
Több féle létezik a piacon, de most a jól bevált Budafoki friss élesztő mellett megjelent a szárított is.
A zacskón pontosan leírják, mennyi friss élesztőnek felel meg egy tasak.



Ez pedig a kedvenc provanszi fűszerkeverékem, ami nem sós, nem pác csak tiszta fűszer.
Igaz, ezek külön is ott vannak a fűszeres kosaramban, de sokszor versenyt futva az idővel, ez nagy segítség nekem.
Vigyázni kell azért az adagolásra, mert könnyen túl lehet fűszerezni vele az ételt.

A másikat most találtam és mint nagyon sok mindent, ezt is kipróbálom, azután lehet, hogy végleg elfelejtem, de az is lehet, hogy megtetszik.

Csilizselé


Egy ideig hezitáltam az elkészítésével, mert sok olyan receptet teszek el, amiről azt gondolom, hogy ez nekem is kell, azután mégis megijedek a tennivalóktól. Nehezebbnek gondolom, mint amilyen valójában és később már  bánom, hogy nem kezdtem hozzá előbb.
Most pedig már dugdosom az üvegeket, hogy amíg a következőadag el nem készül, legalább lássam az eredményt.
Nekem egy kicsit ugyan kevés lett bele a csilipaprika, de ez ízlés dolga. Nálam az volt a baj, hogy  nagyobb mennyiséget készítettem, mint amit a recept ír, ezért nem lett elég erős.
Most egy édes-csípős zselé lett belőle, ami viszont csípős fájdalom nélkül eteti magát.


 A receptet Duende blogján találtam és miután úgy láttam, hogy nem kőbe vésett, egy kicsit változtattam rajta, de csak azért, mert egyszerűen nem tudom megállni. Ilyenkor már meglódul a fantáziám, de nem árt egy jó alap hozzá. Ez a recept pedig az!

Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:

Amit én készítettem, annak a mennyiségét is lemértem, hogy ki tudjam számolni, mennyi zselésítő anyag kell hozzá, hogy ne legyen kemény a végeredmény. Ez fontos, mert a zselé remegős, nem tömör.
Ezekből az arányokból lehet dolgozni, a mennyiséget pedig bátran lehet változtatni az igényeknek megfelelően.
Meg kell kóstolni, hogy elég ecetes-e vagy éppen nem túl sok-e az ecet.
Szerintem - így utólag -  a számolás a legnehezebb  az egészben!

Nekem nem kápia paprikám volt, hanem kissé bágyadt - ezért olcsóbb - piros kaliforniai paprikákat vettem és sütőben megsütöttem. 
Lehúztam a héjukat és így dolgoztam vele. Összesen 70 dkg lett.
Az ecet sherry ecet és fehérborecet keveréke volt, mert az volt itthon.
A csilipaprikák magozásához gumikesztyű kötelező!

  • A megsült paprikákat és a magozott csiliket egy késes aprítóban összevágtam kb. 1/2 dl vízzel, de akinek nincs ilyen, az  darálja le.
  • A cukrot, a sót és a vizet -- amikor már kiszámoltam a súly alapján az arányokat -- összemelegítettem és az ecettel együtt felforraltam.
  • A paprikákhoz kevertem a zselésítő anyagot és beletettem a cukros vízbe.
  • Felforraltam ismét és még főztem egy ideig. 5 - 10 perc elég, 
Kimosott, csírátlanított kis üvegekbe tettem és a tető rácsavarása után fejre állítottam öt percre, azután a biztonság kedvéért a hűtőtáskában megágyaztam és másnapig ott hagytam az üvegeket.

Kevés üveg esetében remek dunsztolási megoldás a hűtőtáska, hiszen, ha  megtartja a hideget, akkor megtartja a meleget is. Régóta használom, bevált!

Vajas kenyérrel is nagyon finom, de tojással, pirítóssal,sajtokkal is lehet enni. Húsok mellé is kitűnő és bátran kísérletezzünk az ízekkel!

A végtelenségig egyszerű vacsora



Azt mondtam, amikor elkészültem ezzel az étellel, hogy 200 ft-os vacsora volt 20 perc alatt.
Ez persze így nem igaz! Az idő valóban 20 perc volt, az alapanyagok beszerzése pedig úgy történt, hogy egyik nap, amikor szokásos munka utáni bevásárlásomat végeztem, a boltban olyan árengedményes  cikkek voltak, amit nem lehetett otthagyni. Akkor még nem  tudtam, hogy mi lesz belőle, de mire haza értem, már kész volt a terv.

  • mozzarella 199 ft
  • olajbogyó 199 ft
  • minőségi bacon 199 ft
  • 25 dkg -os vaj  399 ft
  • hagyma pedig mindég van itthon
  • pici provanszi fűszerkeverék
Vajon megpároltam a szálasra vágott hagymát, sóztam, borsoztam és tettem rá egy gondolatnyi fűszerkeveréket.
Beleöntöttem az egész üvegnyi zöld olajbogyót, összeforgattam és darabokra tépve rátettem a mozzarella golyókat is.
Ezt így betehettem volna a sütőbe, hogy ráolvadjon a sajt, de ehelyett kapott egy fedőt.
A sütőben ugyanis ezalatt a bacon szeletek sültek, hogy jó ropogósak legyenek. Igaz, így elég sok zsírt kiengedtek magukból, de az sem veszett kárba, mert a kész ételt locsoltam meg vele.


Friss, de természetesen bolti péksüteménnyel nagyon finom vacsora lett belőle.
Amitől még különlegesebb volt, az a csilidzsem, ami előző nap készült.

2012. szeptember 2., vasárnap

Márványkuglóf tíz perc alatt


Na, jó! Lódítottam!
A kuglóf nem készül el ilyen rövid idő alatt, de az összeállítása igen.
A két kép valóban nem egyforma, a két sütemény sem. Azonban az, hogy így mutatom meg, azt jelenti, hogy nem csak egyszer készült.
Valinál láttam meg - igaz, nem most -, de csak mostanában sikerült megsütnöm. Most viszont kétszer is! Az egyik recept már nekem el volt téve, de megfeledkeztem róla.
A két sütemény két receptből készült, amelyek azonban alig különböznek egymástól. Az elkészítési módjukban is van eltérés, de ez még mindég nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna egyforma kuglófot sütni belőle.
Az elsőnél kicsit folyósabb volt a tészta, ezért nem lehetett márványosra elkeverni, a másodiknál szinte potyogott a sütőformába, ezért lett ilyen szép az összekeverés után.



A következtetés az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a leírásokkal van gond! Sőt!
Én vagyok az, aki kicsit lezseren kezeli a sütemény készítést. A kevert tészták elkészítése pedig ezt meg is engedi, feltéve, ha nem a szépség a fontos.
Be kell, hogy valljam, ennek ellenére a második sütésnél sem mértem ki a fél dl tejet, csak beleöntöttem.
Ez megint csak nem azt jelenti, hogy ennyire profi vagyok, hanem azt, hogy nem volt fontos, hogy igazán márványos legyen csak az, hogy finom legyen. Ennek ellenére most sikerült!
 Amiből megsütöttem

  • 30 dkg vaj
  • 30 dkg cukor / nekem csak 25 dkg volt, ennek is a fele barna /
Ezt jól ki kell keverni, ezután hozzáadni egyenként 5 db tojást.
Na, én kettesével tettem hozzá, de nem látszott rajta, hogy baj lenne.

  • 30 dkg liszt  / nekem fehér tönkölyliszt volt /
  • 1/2 dl tej
  • 1/2 cs. sütőpor / én beletettem egy egészet /
Magánakcióként egy rúd vanília kikapart belsejét is hozzákevertem.
Szilikon kuglóf formát kicsit kikentem vajjal és beleöntöttem / potyogtattam / a tészta felét.
A másik felébe belekevertem 1 evőkanál kakaóport és rátettem az előző tésztára. Egy villával / én kínai pálcikával / lazán el kell keverni a kétféle masszát.
Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 50 percig kell sütni.

Nekem 170, majd 160°C-os sütőben sült, félidőnél letakarva, nehogy megégjen kb. 40 percig.
Mindenki tapasztalja ki a sütőjét és számoljon aszerint!
A szilikon forma ellenére egy kicsit beleragadt, de kiügyeskedtem belőle.

Azt gondolom, hogy az én  kuglóf sütőm nagyobb, mint amiről mások írnak, mert az én süteményem kisebb, laposabb, mint amit máshol láttam.
Az eredeti recept azt írja, hogy egy citromos mázzal öntsük le, ha megsült, de nekem ez már sok lett volna a cukorból.
Aki akarja:  5 ek cukrot keverjen el 1/2 citrom levével

Ropogósra sült csülök


A fotó nem versenyre készült, de muszáj volt idehoznom, mert mostanra sikerült olyan ropogós bőrt sütnöm, ami teljes egészében ehető.
Sokszor sütöttem már bőrös malacot, vagy bőrös császárt, de eddig mindég sütőben kevés vizet aláöntve és különböző módon takargatva.
Az utolsó bevált módszert Jamie O.-től lestem el és igen jól bevált ---- a hús alá vizet öntök és egy összegyűrt, alaposan bevizezett sütőpapírral takarom le -----, de a megsült bőrnek csak egy része volt ehető, mert a ropogósra sült finom, de ami nem lesz ropogós, az gumi szerűen nyúlik és ragad.

Most azonban először megfőztem egy ízesített vízben / só, bors, fokhagyma, provanszi fűszerkeverék / a csülök darabokat és csak ezután tettem be a sütőbe sülni.
Így már az a bőr is ehető lett, ami nem tudott hólyagos, ropogósra sülni / pedig megforgattam a darabokat /
A bőr sütéséhez magas hőfok kell, így nem volt gond, mert a hús már puha volt.

Az ilyen egyben sült húsokat úgy szoktam a sütőben tenni, hogy a zsírozott sütőedénybe egy sor karikára vágott hagymát teszek és erre rakom a hús darabokat. A hagyma megvédi attól, hogy leragadjon.
Ha a hús fajtája vagy a a recept lehetővé teszi a megsült hagyma felhasználását, akkor megteszem.  Készítek belőle mártást úgy, hogy összeturmixolom a hagymát, fokhagymát, almát, körtét, mikor - mit.
Kiforralom, teszek bele pikáns lekvárt vagy tejszínt vagy bort.
Ha sütés közben megégett a hagyma, akkor csak azt a célt szolgálta, hogy ne a hús égjen le!

Zöldbabos gombaleves vajas galuskával


Van már gombaleves recept a blogon, de ilyet még nem csináltam, hogy zöldbabot tettem bele.
Valójában sima, egyszerű levest akartam, de főzés közben úgy gondoltam, nincs benne elég gomba. Pedig volt!
Amikor a gomba már megpirult, akkor szinte elég puha is volt már, ezért a répa szóba sem jöhetett, de valamit akartam tenni bele. Először arra gondoltam, hogy liszttel besűrítem, mert azt már úgyis rég nem csináltam és attól az íze is más lesz. Közben körül néztem a fagyasztóban és megláttam egy fél csomag zöld színű babot.
A gomba és a bab fűszerezése hasonló, ezért úgy gondoltam, jól kijönnek egymással.
Igazam volt, mert a mostanában kedvenc fűszerkeverékem - provanszi - nagyon kellemes ízt adott a levesnek.  Ez nem fűszersó, csak fűszer keverék. Ezeket egyébként is sokat használom, de így egy zacskóban egyszerűbb. Igaz, figyelni kell az adagolásra.
A sűrítéshez pirítottam egy kis lisztet a gombával, mert most így volt kedvem.
Pirospaprikát is szoktam néha tenni bele, de most  ez nem volt.
ha a gombát pirítjuk és nem csak a levesben főzzük meg, nagyon finom roppanós lesz és nem is fől ki belőle minden víz. Nekem mindég nagyobb darabokban kerül a fazékba, mert nem szeretem az apró falatokat. Olyan, mintha már előre megrágták volna.

A vajas galuska  is ugyanaz, mint máskor, ezt már többször leírtam. Annyi a különbség köztük csak, hogy egyszer egy teáskanál vajat írtam, máskor meg egy evőkanál olvasztottat. Ez mennyiségben szinte ugyanaz, de az olvasztottat könnyebb elkeverni. Nem szoktam minden alakalommal olvasztani én sem.

A kanállal való adagolás némi elővigyázatosságot igényel, mert ahány ház, annyi kanál. Nekem van régi öblös kanalam is és van új fajta kisebb, laposabb.
A galuska liszt adagolásánál pl. lehet jelentősége.