DW lisztből készített Flódni

Nagyon egyszerűen elkészíthető sütemény, pedig a leírása alapján macerásnak tűnik.
Át kell gondolni a tennivalókat, elő kell készíteni mindent, azután szinte egy óra múlva már  süthető is. Hihetetlenül finom!!!
Nagyon sok recept kering az interneten és természetesen van sok eltérés is közöttük. Az eredeti sütemény állítólag ananász pürével készül a szilvalekvár helyett és esetleg datolyamasszával az almatöltelék helyett.
Én maradtam az egyszerűbb változatnál.
Sütöttem már flódnit hagyományos liszttel és most úgy gondoltam, itt az ideje az egészségesebb változatnak. A lisztet és a cukrot is lecseréltem, a lekvárban meg nincs hozzáadott cukor.
Kétszer is megsütöttem, mert kellett egy főpróba is.
A nyerő recept végül Varga Gábor cukrász receptje lett azért, mert nagyon tetszett, hogy a töltelék rétegezésénél a belső tésztalapokat elősütötte.
Tudom, a zserbó elkészítésénél is hasonlóan kell rétegezni a tésztalapokat a diótöltelékkel, de ott nem ennyire vastagok a rétegek, mint itt. Azt is tudom, hogy a flódni receptekben kivétel nélkül a nyers tésztát rétegezik a töltelékkel, de ez most nekem így jobban tetszett

Tészta:

• 25 dkg DW Ch mínusz liszt 
• 3 dkg sikér // elhagyható //
• 12,5 dkg vaj
• 2,5 g 4:1-ben édesítő 
• 2 g só
• 100 ml száraz fehérbor
• 2 db tojásásrgája
• 5g friss élesztő

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és hűtőben pihentetjük, amíg elkészítjük a töltelékeket.

Máktöltelék:

• 175 g mák
• 10 g mazsola / elhagyható /
• 30 g édesítő // eredetileg 125g cukor és 15 g méz //
• 150 ml fehérbor // eredetileg víz // + még szükség esetén víz
• reszelt citromhéj

A recept 10 g darált kekszet is ír még, de én nem tettem bele.
Összefőzzük és félre tesszük.

Diótöltelék:

• 170 g darált dió
• 30 g édesítő // eredetileg 125 g cukor és 13 g méz //
• 15 g mazsola // elhagyható //
• reszelt narancshéj
• 125 ml fehérbor // eredetileg víz //

A receptben ajánlott 30 g kekszmorzsát nem tettem bele.
Összefőzzük és félre tesszük.

Almatöltelék:

• 375 g reszelt vagy vékony szeletekre vágott alma // kb. 3 db közepes nagyságú //
• 30 g mazsola // elhagyható //
• 22 g darált dió // én 3 ek kókuszlisztet tettem bele, mert elfogyott a dióm //
• őrölt fahéj

Cukor nincs benne,
Összekeverjük és félre tesszük.

Szilvalekvár:

• 550 g jó minőségű, sűrű és hozzáadott cukor nélküli lekvár

Ha ilyen nincs, akkor valamivel be kell sűríteni, mert kinyomódik egy része szeleteléskor.

Az alsó képen az első változat van, amikor én sem a sűrű lekvárt tettem bele.
Utifűmaghéjat kevertem hozzá, de mivel nem főztem fel csak hidegen kevertem össze, ezért sütés közben így nem sűrítette be a lekvárt.
Csak szépséghiba volt, nem esett szét.

A pihentetett tésztát öt felé osztjuk. Én kimértem az adagokat. Kicsinek tűnhet egy tésztagombóc,de szépen ki lehet nyújtani.
A sütéshez egy magasabb tepsi kell. A mérete nekem 22 x 22cm volt.
Három lapot egyenként megsütünk. Sütés előtt alaposan szurkáljuk meg egy villával, mert hajlamos erősen felpúposodni. Nekem 7-8 perc kellett hozzá, hogy sültnek nyilvánítsam.

• Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem egy nyers tésztalapot és rákentem a máktölteléket
• Most egy sült lap következett, erre a diótölteléket kentem
• Ismét egy sült lapot tettem a tepsibe és erre az almatölteléket nyomkodtam szét 
• A harmadik sült lapot az almára tettem és ezt megkentem a szilvalekvárral
• Végül a megmaradt nyers tésztalappal lefedtem a süteményt

A rétegezés sorrendje nem kőbe vésett, de ez volt a leggyakoribb változat.
Több recept úgy írja, hogy a szilvalekvárt a dió- és máktöltelék alá kell kenni, így értelemszerűen csak négy tésztalapra van szükség.
Egy másik változat szerint a dió- és máktöltelék alá kent lekvár sárgabaracklekvár és nincs külön szilvalekvár réteg.

Kicsit megszurkáltam és 170 °C-os sütőben 50 percig sütöttem.

Nagyon finom, addiktív. Érdemes vele bűnbe esni!

DW lisztből kézzel húzott rétes

Ez a liszt gyakorlatilag mindenre jó, mindent el lehet vele készíteni úgy, mint a hagyományos lisztekkel. Azt ugyan már megtanultam, hogy nem feltétlenül kell mindent helyettesíteni illetve nem kell megszállottan minden ételt elkészíteni valamitől mentesen. Van, amit sajnos el kell hagyni.
Vannak olyan ételek, amit nem lehet másképp, mint ahogy nagyanyáink csinálták.
Pontosabban lehet, de minek?
Szerintem ez a rétes is ilyen. Miért mondom ezt? Mert csináltam már kézzel húzott rétest és tudom, az milyen? Van egy receptem itt a blogon, ami már majdnem 35 000-es nézettségű és azt is tudom, hogy többen kipróbálták-- némi trükköt is leírtam könnyítésül -- , tehát a recept jó, a rétes finom lesz.
Abban a rétesben olyan kevés tészta van, hogy akinek nem tiltott a hagyományos liszt használata, annak teljesen fölösleges ezt a rétest alternatív módon elkészíteni, mert ez nem lesz az.

A liszthez most mindenképp akartam sikért adni, hiszen a hagyományos lisztnek az az előnye, hogy a sikértartalma segít a kellő állag eléréséhez. Ha nem elég rugalmas a tészta, nem lehet kihúzni.
A piros alátét több helyen átlátszik, de a tészta nem egyenletesen vékony.
Azt gondolom, talán több sikér hozzáadásával lehetne javítani az állagán, de még ilyen mennyiséggel is nyúlik.

Ezt a rétest én az eredeti mennyiség feléből csináltam. A tojást  kissé felvertem, lemértem és ketté osztottam.
A liszt fele 17,5 dkg volt és ehhez adtam 3dkg sikért.
Az elkészítése megegyezik a hagyományos rétes készítésével.

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál puha zsír
• 1 tojás
• 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve

A töltelékhez természetesen nem cukrot használtam, hanem 4:1-ben édesítőt.

Mivel a tészta zsíros, nem tettem terítőre, hanem a szilikonlapról tekertem fel.
Régebbi tapasztalatom, hogy a zsírosabb tésztát -- volt, hogy olajban áztatva pihentettem, mert így olvastam és ki akartam próbálni -- könnyebb ilyen felületen nyújtani / pl. konyhapult /

DiaWellness lisztből készült diétás lepénykenyér

Az életmódváltás fogalma nem mindig egyenlő a diéta fogalmával. Diéta idején összeszorított fogakkal elhagyunk- ,kihagyunk-, felhagyunk valamivel, de tudjuk, hogy egy idő után vége lesz és legfeljebb megtartunk belőle hosszútávra beépíthető alapanyagokat, illetve megtartunk jó recepteket.
Az életmódváltás hosszútávra szól és ha valamit csak erőszakkal tudunk megtartani, az nem fog működni.
Az én kutakodásom oda vezetett, hogy szénhidrátra szükség van, de nem mindegy milyen és mennyi?
Sosem tudtam volna elhagyni a kenyeret, ha csak orvos nem tiltja. Kipróbáltam más termékeket is. Volt olyan, amiben nem volt szénhidrát, de az ízével hosszútávon nem tudtam volna megbarátkozni.
Vannak még termékek, amit ma is használok, de helyén kezelve a dolgokat.
A DiaWellness termékek most jobban tetszenek.
A szénhidrát mínusz liszttel a megjelenése óta próbálkozom.

Mivel egy diétában fehérjére is szükség van, úgy gondoltam megpróbálok egy olyan kenyér helyettesítőt összerakni, amit vacsorára is ehetek bűntudat nélkül.
Jó íze van és laktató is.
Sokszor megsütöttem már és a fagyasztóban tárolom, mivel a viszonylag nagy nedvességtartalma miatt a szabad levegőn könnyen bepenészedik.
Még fagyosan beteszem a kenyérpirítóba és felmelegítem.

• 25 dkg túró / tetszés szerint zsírosabb vagy csökk.zsírtartalmú / 
• 2 db tojás
• 10 dkg görögjoghurt
• 20 dkg DW szénh.csökk. liszt .......25 dkg liszttel készítve egy nyújtható masszát kapunk
• 3 dkg sikér / elhagyható , én sem használom mindig / 
• 1/3 cs sütőpor
• só

Elvileg nem kell hozzá vizet adni, mert mindenképp egy ragacsos massza lesz, nyújtani nem lehet.
Ha a tojások nagyok vagy a joghurt,túró vizesebb, lehet, hogy kevés liszt még kell hozzá.
A masszát sütőpapíros tepsire teszem és vizes kézzel illetve folyamatosan vizezett kézzel a tepsi méretére nyomkodom.
180°C-on légkeveréssel kb. 20-25 perc alatt megsütöm.
Nyolc szeletre szoktam vágni és általában egy szelet elég vacsorára.

Meg lehet kenni sajtkrémmel vagy más kencével, lehet rá tenni felvágottat, sajtot vagy lehet tunkolni vele szaftos ételeket. Néha én beteszem a kenyérpirítóba -- nem csak a felolvasztáshoz-- és kicsit megpirítom.

Csökkentett szénhidráttartalmú pite zöldséggel töltve

Az elnevezése, hogy lepény-e vagy pite, esetleg a francia eredetű quiche / kiis / jelen esetben egyáltalán nem fontos.
A tészta a klasszikus omlós pitetészta arányaival készült. Amiben eltér az annyi, hogy ehhez a liszthez egy kevés sikért hozzákeverve még jobb állagú tésztát kaphatunk.
Ez nem általános szabály. Sok receptet olvastam és tulajdonképpen alig volt olyan, ahol a felhasználó nem önmagában használta a lisztet. A gyári ajánlás szintén az, hogy a hagyományos  lisztekkel megegyező módon használható. Egyszer olvastam a sikér hozzáadásáról és mivel egy időben rendszeresen sütöttem kenyeret és mindenféle pékárút itthon, a sikér nem volt idegen számomra, ezért én hozzáadtam. Jelenleg még kísérletezem vele, hogy milyen mennyiségre van szükség, ha egyáltalán szükség van rá.  A liszt arányán nem változtatok, a sikér pluszként
szerepel és eddig úgy tűnt, nem változtatja meg az összeállított tészta állagát.

Ez a pitetészta 20 dkg DW Ch mínusz lisztből készült 2,5 dkg sikér hozzáadásával , 10 dkg hideg vajjal és kb. 2 ek. reszelt parmezánnal készült.
Folyadékként evőkanállal adtam hozzá vizet, hogy összeálljon.
Pihentettem egy fél órát, amíg a tölteléket összeállítottam.
Zöldség, hús,sajt és mindenféle maradék tökéletes hozzá. Azért, hogy összeálljon tojás is kell bele illetve némi folyadék, ami lehet tejjel kevert tejföl vagy tejszín. Ebbe még sajtot is keverhetünk, de a tetejére sütve még finomabb lesz.
A tölteléket nem kell megfőzni, ha az alapanyaga nem nyers összetevőkből állnak, de ajánlatos összefőzni, ha nyers alapanyagokat használunk.

A tésztát én nem sütöttem elő.A formába igazítás után megtöltöttem, ráöntöttem a tejszínnel kikevert tojást -- ehhez a formához általában 2 dl tejszínt szoktam elkeverni két tojással-- megszórtam a tetejét sajttal és 180°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.
A tésztája ropogós volt, mint a hagyományos lisztből készült pite tésztája.
Szénhidráttartalma viszont jóval kisebb.