DW lisztből kézzel húzott rétes

Ez a liszt gyakorlatilag mindenre jó, mindent el lehet vele készíteni úgy, mint a hagyományos lisztekkel. Azt ugyan már megtanultam, hogy nem feltétlenül kell mindent helyettesíteni illetve nem kell megszállottan minden ételt elkészíteni valamitől mentesen. Van, amit sajnos el kell hagyni.
Vannak olyan ételek, amit nem lehet másképp, mint ahogy nagyanyáink csinálták.
Pontosabban lehet, de minek?
Szerintem ez a rétes is ilyen. Miért mondom ezt? Mert csináltam már kézzel húzott rétest és tudom, az milyen? Van egy receptem itt a blogon, ami már majdnem 35 000-es nézettségű és azt is tudom, hogy többen kipróbálták-- némi trükköt is leírtam könnyítésül -- , tehát a recept jó, a rétes finom lesz.
Abban a rétesben olyan kevés tészta van, hogy akinek nem tiltott a hagyományos liszt használata, annak teljesen fölösleges ezt a rétest alternatív módon elkészíteni, mert ez nem lesz az.

A liszthez most mindenképp akartam sikért adni, hiszen a hagyományos lisztnek az az előnye, hogy a sikértartalma segít a kellő állag eléréséhez. Ha nem elég rugalmas a tészta, nem lehet kihúzni.
A piros alátét több helyen átlátszik, de a tészta nem egyenletesen vékony.
Azt gondolom, talán több sikér hozzáadásával lehetne javítani az állagán, de még ilyen mennyiséggel is nyúlik.

Ezt a rétest én az eredeti mennyiség feléből csináltam. A tojást  kissé felvertem, lemértem és ketté osztottam.
A liszt fele 17,5 dkg volt és ehhez adtam 3dkg sikért.
Az elkészítése megegyezik a hagyományos rétes készítésével.

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál puha zsír
• 1 tojás
• 2 dl langyos víz 1/2 kávéskanál sóval és 1/2 kk. 10%-os ecettel elkeverve

A töltelékhez természetesen nem cukrot használtam, hanem 4:1-ben édesítőt.

Mivel a tészta zsíros, nem tettem terítőre, hanem a szilikonlapról tekertem fel.
Régebbi tapasztalatom, hogy a zsírosabb tésztát -- volt, hogy olajban áztatva pihentettem, mert így olvastam és ki akartam próbálni -- könnyebb ilyen felületen nyújtani / pl. konyhapult /