2010. május 16., vasárnap

Brokkolis kosarak kelt tésztából


Aki többször olvasta az én bejegyzéseimet, az már biztosan tudomásul vette, hogy itt sokkal több a vacsorára készülő étel, mint az ebédre való. Ez azért van így, mert az ebédet mindég előző nap készítem el az itthon maradóknak. Többnyire a férjemnek, aki kénytelen egyedül ebédelni bármennyire is nem szeret egyedül enni. Sok éves főzési gyakorlat eredménye, hogy képes vagyok egyszerre 3-4 félét is főzni, ezért sokszor készítek vacsorára is valami frisset. Az is gyakorlat, hogy a vacsora friss, de az ebéd ugyan az, mint az előző nap. Így lehet változatosan enni anélkül, hogy gyorskaján kellene élni. A munkadíjat még eddig nem sikerült kiszámolni, sem a ráfordított idő mennyiségének az árát. Mindezért azonban kárpótol, hogy együtt ülhetünk le a vacsora mellé. Sok olyan étel készül vacsorára, ami ebédként is megállja a helyét, de az élvezeti értékét erősen csökkentené az előző napi elkészítés.
A kenyérsütőgép nagy segítség a tészták elkészítésekor, de okosan kell megválasztani a bele- ill. a hozzávalókat, hogy ne legyenek kalória bombák. A zöldség és tészta párosítás akár nyerő is lehetne, de sajnos van még néhány alkotóelem, ami növeli a kalória számot. Ilyenkor van az, hogy becsukom a fél szemem és akkor csak.........
  • 20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
  • 10 dkg kukoricaliszt
  • 20 dkg fehérliszt
  • 3 dl folyadék / szüks. esetén még egy kevés /
  • 2 dkg élesztő
  • cukor
  • 2 ek olaj

A gép segítségével összeállítom a tésztát és duplájára kelesztem. Ezután kiadagolom és kibélelem velük a kosár formákat. Azért nem kosárka, mert ezek jóval nagyobbak.

  • 2 fej hagyma összevágva olajon megpárolva
  • 5 dkg bacon összevágva
  • 15 dkg brokkoli megfőzve és kisebb darabokra szedve
  • só, bors és borsikafű

Ezeket összekeverem és megtöltöm vele a tésztákat. Néhányat nem kosár formában, hanem kicsi lepényként sötöttem meg.

  • 2 db tojás
  • 2 dl tej
  • 2 ek burg. por
  • reszelt sajt

Ezt a keveréket elosztottam a brokkolis tészták tetején és 170 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem. Teával vacsora, borral vendégváró. Lehet választani.

Rozsdás marhasült


Volt egy ilyen receptem a Nők Lapjából, de a sok cetli között eltűnt. Amikor nagyon kellene, akkor nincs elég türelmem keresgélni a papírok között és gyorsan rámondom, hogy nem találom. Ilyenkor jön a net. Nem sok találat volt és meglepődtem a nagy végletek közötti választási lehetőségen. Volt olyan, amelyik szerintem egyáltalán nem hasonlított a rozsdás jelzőre. Pontosan most sem tudom, hogy mit jelöl, de az elkészült étel hasonlított a régi receptemhez.
  • 1 kg marhahús/ nekem comb szeletek /
  • 6 fej hagyma
  • 3 ger. fokhagyma
  • 2 dl száraz vörösbor
  • frissen őrölt bors
  • esetleg 1 ek mustár, de én nem szoktam tenni bele
  • víz és lassú főzés
  1. A hús szeleteket sózás nélkül lisztbe forgatva megsütöttem egy kevés olajon. Jó kis kérget is sütöttem rájuk.
  2. A hagymákat félkarikára vágtam és szintén egy kevés olajon megfonnyasztottam. Bőségesen sóztam, hogy később a húsnak is átadjon belőle. Frissen őrölt borsot tettem rá.
  3. A kisütött hússzeleteket a hagymás edénybe szedtem.
  4. Felöntöttem vízzel, hogy bőven ellepje és beleöntöttem a bort is.
  5. A tűzhelyen felforraltam és azután betettem a sütőbe kb. 3,5-4 órára 160 fokon. Közben egyszer megnéztem, hogy nem főlte-e el a vizet. Ha kell, akkor pótoljuk.
  6. Amikor készen van, akkor a leve sűrű szaft lesz, nem kell a hagymát turmixolni, mert anélkül is elég pépes. A színe mélybarna, de ehhez hozzásegít a marhahús eredeti barnás színe is.

Lehet sokkal több vörösborral is főzni és lehet mustárt, babérlevelet is tenni bele. Ízlés dolga, hogy ki-milyen fűszerezést követ.

Sajnos a marhahús nálunk még mindég nem igazi minőségben elérhető és nincs is kellő választék. Persze egy saját hentes biztosan kisegítene minden helyzetben. Nekem most marhacomb volt az alapanyag, de bármennyire is sikerült puhára főzni, a szálas húst még is csak rágcsálni kellett. Ez sajnos sokat levon az élvezeti értékéből.

A köret egy egyszerű héjában főtt burgonya volt, amit előző nap főztem meg, de csak fél puhára, hogy másnap szépen lehessen darabolni. Szépen lejött a héja így is. Sütőben sütöttem meg a darabolt, sózott és olajjal össszeforgatott burgonyát. ------Burgonyafánk is remek körete lehet.

Marokkói lencseleves

Sosem jártam külföldön, kivéve a hajdani szocialista érát, amikor Csehszlovákia és az NDK elérhető volt. Talán előző életemben volt közöm a keleti kúltúrához, mert azok az ízek, amelyek Indiát és Marokkót jellemzik, egészen közel állnak hozzám. A " magyar" köménymagot mindég utáltam, de ma inkáb azt mondanám, hogy az egész szemeket, nem az ízét. A római kömény ízét viszont kifejezetten kedvelem. A múltkori levesben is volt és a mostaninak ez adja a jellegzetes ízét. Sűrű leves, tele zöldséggel, de rántás és habarás nélkül, ezért mégsem kellemetlenül telít.





Volt egy zacskó zöld lencsém és kerestem hozzá egy receptet. Hol máshol, mint a net-en. Egy receptgyűjtő oldalon találtam egy nekem tetszőt. Ez lett belőle.


  • 25 dkg zöld lencse

  • 2 közepes krumpli

  • 2 közepes répa

  • 1 nagy fej hagyma

  • 2 ger. fokhagyma

  • 10 dkg csicseriborsó

  • 1 dob. konzerv koktélparadicsom

  • 1 kk. rómaikömény

  • 1 kk. koriandermag

  • 1 kk. kurkuma


  • bors

  • apróra vágott korianderzöld

  • olaj


  1. Az összevágott hagymát és fokhagymát az olajon megpároltam. Sóztam, hogy könnyebben puhuljon a hagyma.

  2. Hozzáadtam a fűszereket és egy kicsit összepirítottam. Az egész fűszermagokat darálóban porrá őröltem és ezt használtam. Aromásabb, mint a por alakban kapható.

  3. Felöntöttem forró vízzel és beletettem az apróra vágott répát. Félpuhára főztem.

  4. A következő a burgonya volt, szintén kicsi kockákra vágva.

  5. Ezután a jól átmosott lencse következett a főtt csicseriborsóval együtt. A lencsének 15 perc kellett és így egyszerre főltek meg.

  6. Utoljára a konzerv paradicsom következett leszűrve, a leve nélkül. Nekem koktélparadicsom volt itthon, de az egyszerű nyers paradicsom is jó a leve és a magja nélkül.

  7. Vízzel higítottam a megfelelő mennyiségre és összeforraltam. Összességében nekem egy sűrű, egytálételnek is beillő állagú leves lett, de így is nagyon ízlett és nem volt nehéz étel.

Vágott korianderzöld helyett sajnos csak petr.zöldet tudtam tenne bele, de nem nagyon sajnáltam, mert a boltban kapható cserepes korianderzöldnek semmilyen íze nincs. Olyan, mintha füvet rágcsálnék. Azt hiszem sokan meglepődnének, ha valódi korianderzöld kerülne az ételeikbe.



A recept azt írta, hogy tálalásnál citrommal locsoljuk meg, de mi nem tettünk rá és nekünk így is nagyon ízlett. A reszelt sajtos krutont pedig eleve elvetettem. Egytálételként biztosan jól jött volna, de mi levesként ettük, és ehhez nem hiányzott.