2011. március 15., kedd

Napraforgó kenyér


Megint csak Limara volt az, aki megsütötte ezt a finomságot, leírta az elkészítés menetét, hogy nekünk csak sikerélményben legyen részünk, ha neki állunk. A kenyér hihetetlenül finom, bár a szépsége nálam ismét alul marad annak, mit ő készített.
Most viszont hajlandó voltam elfogadni, hogy a tészta összetétele igenis számít. Nálam több lisztből készült, ezért a többi mennyiség sem azonos a nála található recepttel, de a szerintem állagjavító tojást most én is bele tettem. Folyadéknak tej is került bele és kicsit fölélesztettem az élesztőt is.
Fantasztikusan könnyű, laza tészta lett belőle.
  • 20 dkg BL-80-as liszt
  • 2 dl víz
  • 2 dkg élesztő
  • 1 lapos ek. cukor
Ezeket mind összekevertem és langyos helyen felfuttattam a kovászt.
  • 50 dkg BL-80-as liszt
  • 2 dl tej
  • 1 egész tojás és 1 sárgája
  • 2 teásk. só
  • 1/2 dl olvasztott margarin
  • 1/2 dkg élesztő
A kenyérsütőgépben a felfuttatott élesztővel együtt kikevertem a tésztát. A lisztek minőségétől függően, lehet, hogy még kell tenni hozzá lisztet. Rugalmas, de laza tészta lett belőle. Amikor duplájára kelt, akkor négy gombócra osztottam. Így lett belőle két darab két lapból álló kenyér.

A töltelék az eredeti recept szerint lehet édes, de nekem is jobban tetszett ez a sós változat.
A töltelék tetszőlegesen változtatható.
A késes robotgépben kevertem - vágtam össze a hozzávalókat.
  • vöröshagyma
  • bacon
  • paprikás vastagkolbász
  • reszeltsajt
  • a kenyér tésztájából megmaradt tojásfehérje
  • csípős-édes csiliszósz


A köralakúra kinyújtott tésztát egy sütőpapíros tepsibe tettem és megkentem a krém felével.



Beborítottam a másik lappal és összeigazítottam a széleket.



A tészta közepén egy lisztbe mártott pohárral kijelöltem egy kis kört. 
Ezután pizzavágóval a jelölés vonaláig bevagdostam a tésztát.  16 cikkre vágtam.


Minden cikket megcsavartam kétszer és kicsit igazítottam rajta, hogy szépen feküdjön a tepsin. Nekem nem sikerült a háromszoros csavarás.
A közepét megkentem egy kevés keményítős vízzel, hogy jól rátapadjanak a magok és bőven megszórtam lenmaggal. A másikat mákkal.
Nagyon hamar megsül, de, hogy mennyi idő kell hozzá, az sütő függő.
Húsz perces kelesztés után hideg sütőbe tettem --- / ha elég meleg van a konyhában, ennyi idő elég / ---és  25 percig sütöttem 160 - 170 °C-on.

Mivel két kenyér lett a tésztából, a másiknak volt ideje jól megkelni, és ez már forró sütőbe került.
Ennek elég volt 20 perc sütés.
Az én napraforgóim jóval nagyobbak lettek, mint Limaráé, ezért kellett hosszabb ideig sütni.
Még két nap múlva is élvezhető minőségű, bár gyanítom, legközelebb erre nem fog sor kerülni. Most kicsit összezsúfolódott a kipróbálandó receptek mennyisége.

Kenyértölcsérek


Limara után szabadon. Olyannyira szabadon, hogy a tészta egy nálam használatos kenyértészta.
Úgy gondolom, hogy itt nem is a tészta összetétele a fontos, hanem a formázás és az az ötlet, hogy mivel lehet elkápráztatni a vendégeket.
Igaz, Limara tökéleteset alkotott, hiszen olyan gyönyörű az a tölcsér, amit készített, és az ötlet, hogy salátával töltötte, különösen tetszett.
Nálam megint a türelmetlenség győzött és előszedtem a habroló formáit és azokra tekertem föl a tésztát.
Nem ugyanaz az eredmény. A látványról nem is beszélve.
Egyszer biztosan meg fogom sütni azokat a csodaszép nagy tölcséreket is és majonézes salátával fogom megtölteni.
Most ezekhez is valamilyen kenőkét gondoltam, mert nem nagy az ürege, de idő hiányában ez most elmaradt.


Állítva sütöttem meg, de az olajozott csövekről minduntalan le akartak csúszni a tészták. Nem érdemes ezzel bajlódni. Szebb is- és könnyebb is lesz, ha fektetve sütjük.

Ropogós lepény-snack


Sohasem voltunk rágcsálós család. Nem szoktunk rá a nassolásra, sem az édes üdítőkre. Szeretünk és szerettünk finomakat enni, de nem fanatikus egészségmegőrző módon. A vendégségek után megmaradt rágcsálni valókat és üdítőket azért eltüntették a fiaim, de ezen kívül máskor nem került a bevásárlókosárba.
Szerencsém volt? Hiszem, hogy tudatos is volt a részemről. Hosszú távon megtérülő befektetés lett. Ma sem vesz senki csipszet és üdítőt saját céljára. A vendégeket viszont kényeztetjük.
Ha tehettem, sütöttem házi rágcsát. Most is ez történt, igaz, nem mindenkinek ízlik egyformán, de senki sem keresi helyette a boltit.



Az indiai lepénykenyerek nagyon finomak, szoktam is sütni, de az egy-egy ételhez kell alkalmanként. Most viszont szándékosan rágcsálni valónak készítettem, illetve úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvégén biztosan lesz olyan alkalom, amikor valamilyen kencét is készítek mellé és azzal esszük majd.  A hosszú hétvégéből rövid lett és elmaradt a kence is. Rágcsálni valónak viszont jók lettek a lepények.
  • 20 dkg grahamliszt
  • 10 dkg kukoricadara
  • 10 dkg fehérliszt
  • víz
Összegyúrtam, pihentettem és kicsi golyókat készítettem belőle. Egy részét eltettem a hűtőbe másnapra, a többit frissen kisütöttem.
Vékonyra nyújtottam és sütőpapíros tepsin néhány perc alatt megsütöttem.
Minden kisütött lepényt még melegen megkentem olajjal és így tettem egy lefedhető edénybe.

Nem sós, de ropogós és nincs kizárva, hogy holnap  készítek mellé valamilyen mártogatóst.

Barnarizses csicseriborsó köret


A napokban láttam Nigellát főzni és rögtön elraktam a PC-mbe amit készített. Sokszor esem abba a hibába, hogy nem emlékszem pontosan a receptekre, ezért  neki sem állok. Jobb eset, ha gyorsan jegyzetelek. Most nem volt jegyzet, de ezt nem lehetett elfelejteni. Ha nem sütemény, akkor lehet improvizálni is, csak kell egy jó ötlet.
Barnarizs, csicseriborsó, csili. Nyerő összeállítás!

Mennyiségeket nem írok, mert ízlés szerinti arányokkal készíthető.
  • vöröshagyma összevágva
  • csilipaprika kimagozva / vagy nem / , összevágva
  • főtt barnarizs
  • főtt csicseriborsó
  • előfőzött spenót, amit én tettem el
  • olaj
A hagymákat és csilipaprikákat egy késes pengéjű robotgépben összevágtam apróra.
Olajon összepároltam, sóztam, de nem pirítottam meg.
Hozzákevertem a barnarizst és a csicserit.
Öntöttem rá a rizs főzőlevéből és kb. 15 percig főztem.
A spenótot is belekevertem és borsot tettem még rá.
A kenyértölcsérekről sütés közben lepotyogott lenmagokkal szórtam meg, hogy ez se vesszen kárba. Finom volt rajta a sült, ropogós mag.
Jó csípős lett, de szeretjük a csilit, mert  hamarabb elmúlik a csípése, mint a magyar paprikának.
Köretként ettük sok-sok hagymával sült oldalas mellé. Bevallom, nekem nem nagyon kellett a hús, elég volt a hagymás szaftja  is mellé. Másnapra összeérett, szerintem finomabb volt.

Túrótorta gyümölccsel --- és liszt helyett búzadarával


Azzal kezdem, amit utoljára készítettem. A szokásos blog szörfölésem közben Sofiánál láttam meg ezt a süteményt, amit Ő is egy másik blogról vett át.
Miután minden hozzávaló adott volt, és a túró egyébként is gyors felhasználást igényelt már, ez a recept nekem nagyon jól jött. Összeállítani kb. 10 perc, de sütni legalább egy óra hosszat kell. Kicsit hosszú az idő, de érdemes kivárni.

Lisztérzékeny ismerősömnek kukoricadarával készítve, szerintem nagyon finom édesség készíthető belőle. Ettől a kevés dara mennyiségtől szerintem nem lenne kukorica ízű.

  • 50 dkg túró / nem fontos áttörni /
  • 10 dkg cukor
  • 4-5 tojás / nagyságtól függően /
  • 5 dkg búzadara
  • 1/2 dl olaj
  • 1 narancs reszelt héja és leve / eredetileg citrom /
  • 1/2 rúd vanília kikapart belseje vagy  1 cs.vaníliáscukor
  • gyümölcs a tetejére / eredetileg szeder /
A tojásokat egészben hagyva ki lehet keverni a cukorral, de én azt a változatot készítettem, amelynél először a tojásfehérjét felverjük habnak.
A tojások sárgáját összekeverjük a cukorral, a túróval, a búzadarával, a vaníliával és a narancs vagy citrom reszelt héjával és levével.
A recepttől eltérően, én tettem bele egy kevés olajat is. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit száraz lenne a sütemény nélküle, bár erre nem panaszkodott senki.
Az olaj viszont nem rontott rajta.
Nekem nem volt más gyümölcsöm, mint két fáradt körte, ezért ezt tettem a tetjére. Először barackbefőttet akartam, ezért is tettem narancsot bele és nem citromot.
A körtéket megszórtam cukorral és úgy tettem a sütőbe. Ropogós réteg sült ettől a süteményre, ami nagyon finom lett.
Sütőpapírral bélelt formába öntöttem és 160 fokon sütöttem egy óra hosszat.
Az én sütőm forróbb a fűtőszál csere miatt, ezért úgy gondolom, hogy lehetett volna 170-180 fokon is sütni.


Mivel a gyümölcs nekem kevésnek bizonyult, ezért erdeigyümölcsből készült mártással ettük. Ez is maradék volt , de legközelebb szándékosan fog mellé kerülni.