Sohasem voltunk rágcsálós család. Nem szoktunk rá a nassolásra, sem az édes üdítőkre. Szeretünk és szerettünk finomakat enni, de nem fanatikus egészségmegőrző módon. A vendégségek után megmaradt rágcsálni valókat és üdítőket azért eltüntették a fiaim, de ezen kívül máskor nem került a bevásárlókosárba.
Szerencsém volt? Hiszem, hogy tudatos is volt a részemről. Hosszú távon megtérülő befektetés lett. Ma sem vesz senki csipszet és üdítőt saját céljára. A vendégeket viszont kényeztetjük.
Ha tehettem, sütöttem házi rágcsát. Most is ez történt, igaz, nem mindenkinek ízlik egyformán, de senki sem keresi helyette a boltit.
Az indiai lepénykenyerek nagyon finomak, szoktam is sütni, de az egy-egy ételhez kell alkalmanként. Most viszont szándékosan rágcsálni valónak készítettem, illetve úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvégén biztosan lesz olyan alkalom, amikor valamilyen kencét is készítek mellé és azzal esszük majd. A hosszú hétvégéből rövid lett és elmaradt a kence is. Rágcsálni valónak viszont jók lettek a lepények.
- 20 dkg grahamliszt
- 10 dkg kukoricadara
- 10 dkg fehérliszt
- víz
- só
Vékonyra nyújtottam és sütőpapíros tepsin néhány perc alatt megsütöttem.
Minden kisütött lepényt még melegen megkentem olajjal és így tettem egy lefedhető edénybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.